Az új bihari PSD-s prefektus már azt is előírná, hogyan viselkedjenek és írjanak az újságírók

A Bihar megyei prefektúrára akkreditációt kérő újságíróknak mostantól azt is alá kell írniuk, hogy betartják a hivatal által megszabott szakmai és viselkedési szabályokat, ugyanis Emilian Pavel szociáldemokrata prefektus úgy gondolta, hogy a sajtóval való kapcsolattartás rendezése mellé egy kisebb újságírói etikai útmutató is belefér: az új szabályzat már arra is kitér, hogyan ellenőrizzék és fogalmazzák meg a híreiket a riporterek, mikor kérjék ki az érintettek álláspontját, vagy hogyan bánjanak a hivatal képviselőivel.

A felsorolt követelmények többsége az újságírói etika alapelvei közé tartozik, amelyeket egy szerkesztőségben egyébként is be kell tartani, de ezek számonkérése már nem a prefektúra feladata, hiszen az állami hivatalnak elsősorban a saját tájékoztatási kötelezettségeiről kellene gondoskodnia. Az új dokumentum mégis jóval részletesebben foglalkozik az újságírók munkájával, mint azzal, hogy a prefektúra hogyan biztosítja számukra a közérdekű információkat, ezért a helyi sajtó képviselői közös tiltakozásban kérik a kifogásolt előírások törlését.

A Bihoreanul szerint Pavel november 10-én írta alá az új, nyolcoldalas szabályzatot, amely a 2017 óta érvényben lévő rendelkezéseket váltja fel. A dokumentum első része még az akkreditáció megszokott feltételeit ismerteti, például azt, hogy milyen iratokat kell benyújtaniuk az újságíróknak, hogyan vehetnek részt a hivatal rendezvényein és milyen szabályokat kell betartaniuk az intézmény területén. A hetedik fejezetnél aztán a prefektúra már a riporterek szakmai felelősségét kezdi részletezni.

Eszerint az újságíróknak közlés előtt ellenőrizniük kell az információikat, különbséget kell tenniük a bizonyított tények és a vélemények között, pontosan kell idézniük a megszólalókat, és kerülniük kell a félrevezető vagy szövegkörnyezetükből kiragadott állításokat. A szabályzat még arra is kitér, hogy egy cikkben szereplő vádak esetén lehetőség szerint az érintettek álláspontját is ki kell kérni, a megjelent anyagokban felfedezett ténybeli hibákat pedig mielőbb javítani kell.

Aligha vitatná bárki, hogy ezek a tisztességes újságírás alapvető követelményei, hiszen ezek nélkül nehéz hitelesen tájékoztatni az olvasókat.

A baj ott kezdődik, hogy ezeket az elveket most éppen az a hatóság akarja számon kérni az újságírókon, amelynek a működéséről ők tudósítanak. A prefektúra ezzel két egészen eltérő feladatot mos össze: neki a közérdekű információkhoz való hozzáférést kell biztosítania, az újságíróknak pedig ezeket az információkat kell ellenőrizniük, feldolgozniuk, és szükség esetén a hivatal munkáját is számon kérniük.

A feladatok elosztásáról egyébként a romániai jogszabályok elég világosan rendelkeznek: a közérdekű információkhoz való hozzáférést szabályozó törvény végrehajtási szabályainak 28. cikke kimondja, hogy a sajtó hozzáférésére vonatkozó előírások az állami intézmények kötelezettségeit rendezik, és semmilyen módon nem szabályozzák a média tevékenységét.

A következő cikkely már azt is részletezi, mit vár el a törvény a hivataloktól: a közérdekű információkra vonatkozó kérdésekre gyorsan és teljes körűen kell válaszolniuk, a nyilvános eseményekről időben kell értesíteniük a sajtót, az akkreditációs kérelmeket pedig megkülönböztetés nélkül, legfeljebb két napon belül meg kell adniuk az akkreditációt. Biztosítaniuk kell az újságírók részvételét a nyilvános eseményeken, és gondoskodniuk kell arról, hogy a sajtó hozzáférjen a munkájához szükséges információkhoz.

Ehhez képest a bihari prefektúra hosszan sorolja, mit vár el az újságíróktól, és a saját tájékoztatási feladatait sokkal szűkszavúbban tárgyalja. Erre a helyi újságírók is felhívták a figyelmet, amikor a szabályzat módosítását kérték: szerintük a hivatalnak elsősorban azt kellene tisztáznia, hogyan gondoskodik az információk gyors és egyenlő hozzáférhetőségéről, ahelyett, hogy a cikkek megírásához adna utasításokat.

A PressHub azt emelte ki a történetből, hogy az újságírók viselkedését sem hagyják szó nélkül a dokumentumban: Pavel azt várja tőlük, hogy szakmai és tisztelettudó magatartást tanúsítsanak a prefektúra vezetőivel, köztisztviselőivel és alkalmazottaival szemben. A fenyegetést, a sértegetést és az agresszív provokációt is tiltja a szabályzat, amely azért hozzáteszi, hogy mindez nem akadályozhatja a kritikus kérdések feltevését vagy a szabálytalanságok feltárását.

A fenyegetés vagy a sértegetés megítéléséhez vannak konkrét szempontok, de az udvariasság határait már könnyebben húzhatja meg mindenki a saját érzékenysége szerint, és a szabályzatból nem derül ki, hogyan kezelné a prefektúra azokat a helyzeteket, amikor egy hivatalnok és egy újságíró másként ítéli meg egy kérdés hangnemét.

Az új akkreditációs űrlapon a jelentkezőknek aláírásukkal kell vállalniuk a prefektúra által meghatározott szakmai és magatartási kötelezettségek betartását. A szabályzat 16. cikke pedig már az akkreditáció megtagadását vagy visszavonását is szóba hozza ezek megsértése esetén.

A dokumentum itt egy fontos korlátot is rögzít: a prefektúra csak akkor tagadhatja meg vagy vonhatja vissza az akkreditációt, ha az újságíró konkrét magatartása valóban akadályozza a hivatal működését. A döntést írásban kell megindokolni, az egyes eseteket pedig külön kell megvizsgálni, szóval elméletileg egy kellemetlen kérdés, egy kritikus cikk vagy egy szerkesztői döntés miatt önmagában nem lehetne kizárni valakit a prefektúra sajtóeseményeiről.

Ha például egy újság pontatlan információt közöl a hivatalról, a prefektúra kifogásolhatja a hibát, és a jogszabályoknak megfelelően helyreigazítást is kérhet. Ehhez már most is rendelkezésére állnak a szükséges eszközök, az akkreditációnak pedig egészen más a szerepe: azt biztosítja, hogy az újságírók hozzáférjenek a hivatalos eseményekhez és információkhoz. A prefektúra ennek ellenére a jelentkezési feltételek közé emelte a cikkek elkészítésére vonatkozó szakmai követelményeket is.

A szabályzat egy másik pontja egyébként azt is kimondja, hogy a prefektúra nem ellenőrizheti a megjelenő cikkeket, nem követelheti az előzetes jóváhagyásukat és nem avatkozhatnak bele a szerkesztőségi döntésekbe.

Tehát Pavel egyfelől elismeri, hogy a hivatalának nincs beleszólása az újságírók munkájába, másfelől mégis részletes elvárásokat fogalmaz meg annak elvégzéséről.

A Bihoreanul kezdeményezésére több helyi újságíró november 12-én közös beadványt küldött a prefektúrának, amelyben a szerkesztőségi munkát érintő részek törlését, az akkreditáció megtagadásának pontosabb feltételeit és a jelentkezési űrlap módosítását kérik. Azt is szeretnék, hogy minden szerkesztőség maga dönthessen arról, melyik munkatársát akkreditálja a hivatalba, és a prefektúra minden sajtóorgánumnak azonos feltételekkel biztosítsa a hivatalos meghívókat és a közérdekű információkat.

A prefektúra az átláthatóság javításával és a sajtóval való hatékonyabb együttműködéssel indokolta az új szabályzatot. A helyi újságírók kifogásaira Pavel is reagált: a Bihoreanulnak azt mondta, hogy a hivatal jogászaival és főtitkárával együtt megvizsgálja a beadványt.

A sajtó és az állami intézmények viszonya a héten már váltott ki vitát Romániában. Nicușor Dan államfő kitiltotta Ovidiu Vanghele tényfeltáró újságírót a sajtótájékoztatóiról, mert a riporter korábban sértő megjegyzéseket tett róla a közösségi médiában. Az elnök döntése ellen több mint ötven szerkesztőség és civil szervezet tiltakozott, köztük a Transtelex is. Az aláírók arra figyelmeztettek, hogy egy újságírót nem lehet a korábbi véleménye vagy az államfővel szemben megfogalmazott bírálatai miatt kizárni a sajtóeseményekről. Vanghele azóta bocsánatot kért a kijelentéseiért, de a kitiltás visszavonásáról egyelőre nincs hír.