Nicușor Dan órákon át magyarázta a bizonyítványát, de konkrét válaszok helyett csak a független sajtó ekézéséig jutott

Nicușor Dan államfő kedd este a Cotroceni-palotában tartott rendkívüli, maratoni sajtótájékoztatót, amely a Luca Niculescu vezette kabinet beiktatása óta az első formális kiállása volt a nyilvánosság elé. A sajtóesemény közvetlen apropóját az elmúlt hónapok súlyos belpolitikai válsága, a kormányalakítás körüli viták és az elnököt ért bírálatok adták. Dan lényegében számvetést tartott, hogy lezárja a találgatásokat, és a nyilvánosság előtt indokolja meg a PSD-vel kötött kényszerű koalíciós kompromisszumot, miközben vázolta Románia előtt álló legsürgetőbb gazdasági és nemzetbiztonsági kényszerpályákat.

Támadás a független sajtó ellen

A maratoni sajtótájékoztató legsúlyosabb, azonnali felháborodást kiváltó epizódja Ovidiu Vanghele tényfeltáró újságíró nyílt kitiltása volt. Miután Vanghele szembesítette az államfőt az igazságügyi reform be nem tartott ígéreteivel és a bírói karon belüli visszásságokkal, Nicușor Dan élő adásban, az egész ország szeme láttára jelentette be: amíg tart az elnöki mandátuma, az újságíró többé nem tehet fel kérdéseket az elnöki sajtótájékoztatókon, és meg sem jelenhet azokon.

Maga a retorzió ténye és módja azonban példátlan támadás a független sajtó ellen. Az, hogy maga az államfő kitiltson egy újságírót a sajtóeseményekről, alkotmányos és jogi aggályokat vet fel. A törvénysértő döntés hátterében pedig nem szakmai kihágás, hanem Vanghele személyes Facebook-oldalán közzétett bejegyzései álltak. Azzal, hogy az elnök az őt ért állítólagos sértegetésekkel indokolta a szankciót, akaratlanul is beismerte, hogy személyesen követte vagy közvetlen jelentéseket kapott az újságíró közösségi médiás tevékenységéről. Míg a Romániában ismert kormánypárti és propagandatelevíziók (mint a România TV vagy a Realitatea Plus) munkatársai milliós nézettségű adásokban, a nyilvánosság előtt mindennek lehordhatták Nicușor Dant, mégis zavartalanul megőrizték cotroceni-i akkreditációjukat, addig egy elismert tényfeltáró újságírót egy közösségi médiás véleménynyilvánítás miatt sújtottak elnöki mandátumra szóló tiltással.

Vanghele később a Facebook-oldalán tette közzé azt a kérdést, amelyet a helyszínen az elnöki letiltás és a döbbenet miatt már nem volt lehetősége feltenni. A bejegyzése szerint az igazságszolgáltatás legfelsőbb szintjén tapasztalható összeférhetetlenségre kért volna magyarázatot: felelevenítette volna, hogy az elnök által idén áprilisban kinevezett új legfőbb ügyész, Cristina Chiriac a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) ügyészi részlegének tagjaként nemrégiben saját maga ellen szavazott, amikor a testület arról döntött, kezdeményezzenek-e vizsgálatot a Bírói Felügyeletnél egy általa elkövetett feltételezett hivatali beavatkozás miatt. Vanghele arra szeretett volna választ kapni az államfőtől, hogy vajon ez a típusú önfelmentő eljárás része-e annak az igazságügyi reformnak, amelyet Nicușor Dan a választási kampányában megígért a román állampolgároknak. Az újságíró utólag hozzátette, az egyetlen igazi hiányérzete az este kapcsán az, hogy meglepettségében nem volt jelenléte udvariasan ragaszkodni a válaszadáshoz.

Az igazságszolgáltatás és a háttérhatalom működéséről többen is kérdezték az elnököt

Sebastian Zachmann, a Recorder újságírója szintén a bíróságok és az ügyészségek belső állapotáról, valamint a román szolgálatok legbefolyásosabb alakjához, a Kormányőrséget (SPP) vezető Lucian Pahonțu tábornokhoz fűződő viszonyáról kérdezte Dant. Zachmann felidézte a Recorder „Justiție capturată” (Foglyul ejtett igazságszolgáltatás) című dokumentumfilmjét, amely után az elnök még nyilvános kiállást ígért a rendszer hibáit feltáró bíráknak. Amikor a felháborodott magistrátusok köre kétszázról kilencszázra nőtt, a Bírói Felügyelet (Inspecția Judiciară) vizsgálatot indított ellenük, a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) pedig fegyelmi szankciókkal sújtotta a felszólalókat. Az elnök egy éven át hallgatott, most pedig a politikai válság leterheltségére hivatkozva lényegében elhárította a felelősséget, mondván: hozzanak konkrét dossziékat és határozatkivonatokat elé, ha úgy érzik, véleményük miatt érte őket retorzió. Ugyancsak feszült vitát szült az a temesvári vacsora, ahol Dan a bánáti metropolita és helyi politikusok mellett Pahonțu tábornokkal ült egy asztalnál. Az elnök azzal intézte el a kérdést, hogy a vacsora lényegtelen ügy, az SPP pedig csak a védelmét ellátó testület, nem titkosszolgálat. De Zachmann emlékeztette, hogy a szervezet a törvény szerint hírszerzési feladatokat is végez, és komoly politikai befolyással bír.

Nicușor Dan ezúttal is bevédte a PSD-t

A kényelmetlen igazságügyi és titkosszolgálati kérdések hárítása mellett az elnök igyekezett megvédeni a jelenlegi koalíciós kényszert is. Határozottan visszautasította a PNL és az USR bírálatait, miszerint az ő támogatásával a PSD nélkül is kormányt alakíthattak volna. Az elnök a számok mögé bújva magyarázta, hogy hiába várták tőle, hogy a szociáldemokraták nélkül hozzon tető alá egy jobbközép kormányt, a 30 százalékos támogatottságukból egyszerűen nem jött ki a parlamenti többség. Ahelyett, hogy a kérdésekben felvetett politikai háttéralkukról beszélt volna, inkább a jobboldali pártokat vádolta képmutatással, felemlegetve, hogy a folyosókon pont azok a politikusok kérték fel közbenjárásra a PSD-nél, akik a kamerák előtt most a rendszer kiszolgálásával vádolják.

Még feltűnőbb volt az elnök hárítása, amikor az előző kormány mérlege került szóba. Miután a HotNews újságírója emlékeztette, hogy a költségvetési hiány lefaragását épp az általa menesztett Ilie Bolojan kormánya kezdte el, Dan egy ironikusnak szánt nevetéssel intézte el a kérdést. Érdemi válasz helyett annyit mondott, hogy Bolojan megbukott a bizalmatlansági indítványon, ő pedig „közvetítői szerepét védve” nem hajlandó értékelni az ex-miniszterelnök munkáját, és ezzel elkerülte a választ arra a kérdésre, hogy miért fordított hátat a reformoknak.

A kényszerű koalíciót Dan a gazdasági katasztrófahelyzettel próbálta igazolni, ami kétségkívül valós veszély, ám kiváló hivatkozási alap is a politikai kompromisszumokra. Hosszan sorolta az ijesztő számokat: a 150 milliárd lejes hiányt, amelyből önmagában 60 milliárdot a kamatok visznek el, és amiből akár 45 kórházat is építeni lehetne. Rámutatott, hogy a hiánycél elbukása azonnali leminősítést, a nyugdíjalapok menekülését és brutális IMF-megszorításokat hozna a bérek és nyugdíjak terhére. Ugyanezzel a gazdasági sokkal érvelt az AUR ellen is: szerinte George Simionék kormányra kerülése vagy egy előrehozott választás azonnal bedöntötte volna a román államhitelt. A magyarázatból azonban kimaradt a kényelmetlen valóság: miközben az elnök az AUR gazdasági és biztonsági veszélyeiről beszélt, a szélsőjobboldal hivatalos koalíció nélkül is megszerezte a köztelevízió vezetését.

MAGA vagy EU?

A biztonságpolitika terén az államfő arról beszélt, hogy szerinte nem kell választani Washington és Brüsszel között, és bejelentette: Románia kész fizetni az itt állomásozó amerikai csapatok fenntartásáért, amiről a javaslat már a Pentagon új vezetőjénél, Pete Hegsethnél van.

Ennek ellenére igyekezett úgy beállítani az amerikai jelenlét fenntartását, mint a román nemzetbiztonság egyetlen reális garanciáját, ám az általa bejelentett lépések és a felhasznált retorika épp azokat a bírálatokat erősítették fel, amelyek szerint az államfő túlságosan is igazodik Donald Trump elvárásaihoz. Dan kategorikusan „hamis vitának” nevezte azt a felvetést, miszerint távolodik Bukarest az Európai Uniótól, és azt állította, hogy Románia csupán határozottabban képviseli a saját érdekeit Brüsszelben.

A semmissé nyilvánított elnökválasztás, Georgescu és az elnöki protokoll-lakás

A román közélet egyik legsúlyosabb adóssága, a 2024-es elnökválasztás megsemmisítéséről szóló hivatalos elnöki jelentés továbbra is a fiókban marad. Két évvel azután, hogy az Alkotmánybíróság példátlan döntéssel érvénytelenítette a választást, a közvélemény még mindig nem kapott rendszerezett, bizonyított képet arról, pontosan mi történt a háttérben. Amikor a sajtó rákérdezett, mikor ismerheti meg végre a nyilvánosság a lefolytatott ankétot, Nicușor Dan elzárkózott attól, hogy bármilyen konkrét határidőt mondjon. Azzal védekezett, hogy korábban már adott meg céldátumokat, de „az idő nem őt igazolta”, a belpolitikai válság és a kormányalakítási huzavona miatt pedig leállt az egyeztetésekkel az érintett hatóságokkal és titkosszolgálatokkal.

A halogatás mögött az államfő igyekezett felnagyítani a tétet. Azzal érvelt, hogy a romániai eseményeket Moszkva egész Európára kiterjedő hibrid háborújának, a bizonyított szabotázsakcióknak, kibertámadásoknak és dezinformációs műveleteknek a tágabb keretében kell bemutatni.

Ebben a kontextusban merült föl Călin Georgescu személye, akiről két év alatt sem tisztázódott érdemben a nyilvánosság előtt, hogy valójában „az oroszok embere-e”, vagy a hazai intézményrendszer és a román titkosszolgálatok kitermelt figurája. Dan itt sem adott egyértelmű választ: elismerte ugyan, hogy a birtokában vannak olyan „érdekes információk” Georgescu múltjáról és pályafutásáról, amelyek egyelőre nem kerültek nyilvánosságra, de ahelyett, hogy eloszlatta volna a ködöt, ezeknek az adatoknak a közlését is a bizonytalan jövőbe tolta. Az újságírók emlékeztették az elnököt, hogy mindeközben a Cotroceni előtt az AUR tüntetéseket szervez Georgescu szabadon bocsátásáért.

A kiterjedt társadalmi felháborodás kapcsán az elnök megpróbálta tompítani az őt érő kritikákat: arra a felmérésre hivatkozott, miszerint a románok 85 százaléka szerint rossz irányba mennek a dolgok az országban, és az emberek nem elégedettek a korrupcióellenes harccal sem. Ennek ellensúlyozására a maga részéről sikerként tálalta, hogy az általa kinevezett új főügyészek alatt „dinamizálódott” a vádhatóság munkája, és hosszú évek után végre két magas rangú bíró ellen is eljárás indult. A társadalmat régóta fojtogató elévülési botrányokat – amelyek miatt dollármilliós korrupciós ügyek süllyedtek el következmények nélkül – szintén kiszervezte a saját felelősségi köréből: a bűnt teljes egészében a parlament nyakába varrta, amely határidőn belül elmulasztotta kijavítani a büntető törvénykönyv hézagait.

A tájékoztató legvégén pedig, mintegy mellékesen, egy személyes fordulatot is bejelentett. Nicușor Dan a tavaly májusi elnöki beiktatása után is a korábbi magánlakásában élt élettársával, Mirabela Grădinaruval és két gyermekükkel. Kedden este viszont tisztázta, hogy októberben családjával együtt beköltözött az állam által fenntartott hivatalos elnöki protokoll-rezidenciára.