Az RMDSZ nyitásáról posztolt Csoma Botond, a választók számon kérik, hogy eddig mit csináltak

Miközben Kelemen Hunor szövetségi elnök és az RMDSZ felső vezetése makacsul hallgat a párt népszerűségvesztéséről, és úgy tesz, mintha a Fidesz veresége, illetve az erdélyi közvélemény elégedetlensége nem létezne, a háttérben láthatóan megindult a mozgás. A romániai adóemelések, az újabb költségvetési megszorítások és a gazdasági recesszió miatt egyébként már év eleje óta mélyrepülésben van a szövetség társadalmi megítélése – erre tett rá egy lapáttal a magyarországi politikai fordulat, amely után a szövetség máig képtelen volt épkézláb magyarázatot adni a fideszes narratívákba hajszolt választóinak arról, hogyan alakuljon a viszony az új magyar kormánnyal.

Nem véletlen, hogy éppen most zajlik Erdély-szerte a Sodiso Research közvélemény-kutatása, amelyben a lapunkhoz eljutott információk szerint nyíltan tesztelik azt is: szükség van-e elnökváltásra az RMDSZ-en belül, vagy továbbra is Kelemen Hunornak kellene vezetnie a pártot Ebbe a feszült, változást sürgető közegbe dobott be egy óvatos tesztlufit Csoma Botond parlamenti képviselő, szóvivő, a Kolozs megyei szervezet elnöke.

A Gondolatok az RMDSZ jövőjéről című Facebook-bejegyzésében azzal indít Csoma, hogy a szövetség csupán egy eszköz, amely addig él, amíg a közösség igényli. A vajdasági és a felvidéki intő jeleket emlegetve a képviselő arról értekezik, hogy a parlamenti kiesés elkerüléséhez elengedhetetlen a szerves kapcsolat kiépítése a jobb- és baloldali kritikai értelmiséggel, valamint a technokratákkal. Sőt, az etnopolitika keretein belül visszahozná a liberális, a szocialista és a zöld platformokat a domináns konzervatív szemlélet mellé, miközben igyekszik elméletileg megindokolni a szociáldemokratákkal, a liberálisokkal és az USR-rel való pragmatikus egyensúlyozást a bukaresti hatalomban.

A bejegyzés alatt felgyűlt több mint száz hozzászólás zöme azonban kíméletlen ítéletet mond a felvetésekről. A kommentelők jelentős része nem elméleti vitát lát a sorokban, hanem a felelősség elkenését. A megszólalók azonnal a mindennapi terheket kérik számon a politikuson: a Bolojan-kormány által bevezetett adóemeléseket, a megszorításokat, a nyugdíjak és családtámogatások megkurtítását, valamint a székelyföldi botrányokat, köztük a Hargita megyei hulladékgazdálkodás ügyét. A választók felróják, hogy miközben az RMDSZ asszisztált a PSD hatalomban maradásához és a lakosság megsarcolásához, a politikusok most elméleti köntösben próbálják tisztára mosni magukat.

A hozzászólások másik markáns vonulata a képviselő fanyelvezetét és a konkrétumok hiányát bírálja. Több kommentelő szerint a prekariátusról, a polarizációról és a zöld platformokról szóló értekezés csupán pótcselekvés, ami eltereli a figyelmet a fiatalok elvándorlásáról, a megalázó kezdő fizetésekről és az érdemi cselekvés hiányáról. Sokan nyílt provokációnak tekintik az írást, amellyel a vezetés csupán a választói hangulatot teszteli, miközben a kérdésekre valós válaszok nem érkeznek.

A belső viszonyokat ismerők a szövetség belterjességét, a kontraszelekciót és a haveri klikkeket vetik a párt szemére. Szóvá tették azt is, hogy a korábbi belső nyitások alkalmával a tenni akaró fiatalokat legfeljebb plakátragasztónak használták, a pozíciókat pedig a régi gárda és a családi dinasztiák sajátították ki. A kommentek szerint az önálló gondolkodású értelmiséget már rég kiszorították, a lojalitásversenyben kiválasztott káderek pedig képtelenek valós érdekképviseletet nyújtani.

Nemrégiben Székely Balázzsal, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) alelnökével ültünk le beszélgetni arról, hogy az új generáció tagjai mivel elégedetlenek a szövetség háza táján. A fiatal politikus szerint az RMDSZ felújított templomok mutogatásával, online csalók üldözésével és fiókba süllyesztett PR-akciókkal pótolja a valódi ifjúságpolitikát ahelyett, hogy a munkahelyhiányra vagy az elviselhetetlen lakhatási költségekre keresne megoldást. Úgy véli, a vezetésből hiányzik az átfogó jövőkép és a stratégia, az új generáció számára pedig sem érdemi megszólítást, sem garantált parlamenti döntéshozatali teret nem biztosítanak.