A legnagyobb Communitas-támogatás ellenére a megszűnés szélére sodródott a Brassói Lapok

Decemberig biztosan megjelenik heti rendszerességgel a Brassói Lapok, de már a bezárásának lehetősége is felmerült, miután a kiadó bevételei a terjesztési problémák miatt elapadtak. A hetilap megjelenéséhez az év végéig három helyi magyar vállalkozó nyújtott anyagi segítséget a szerkesztőségnek. Januártól pedig alapítványi formában próbálják új alapokra helyezni a működést – számolt be a Hargita Népe, akinek Ambrus Attila főszerkesztő, a Magyar Újságírók romániai Egyesületének korábbi elnöke nyilatkozott.

A Brassói Lapok helyzetét részletezve a főszerkesztő azt mondta, hogy mivel az újságot kiadó cégnek sem adóssága, sem pénze nincs, felmerült a lap megszüntetése is. Ambrus a kialakult helyzetet elsősorban a terjesztési hálózat szétzilálásával, a magas bérterhekkel és az elszámolási vitákkal indokolta. Állítása szerint a terjesztők 2025 augusztusa óta egyetlen lejt sem fizettek ki a kiadónak a lapeladásokból származó bevételekből, ami nemcsak Brassó megyében, hanem országosan is ellehetetlenítette az értékesítést. Kijelentette, hogy a munkatársak készek akár ellenszolgáltatás nélkül is dolgozni a Barcaság egyetlen magyar nyelvű hetilapjának fennmaradásáért, ő maga pedig nyugdíjasként ingyen vállalja tovább a szerkesztőség vezetését.

A pénzügyi válságról szóló beszámolóban nem esik szó arról, hogy a Brassói Lapok idén is a legnagyobb tételt nyerte el az RMDSZ Communitas Alapítványának sajtópályázatán. A júniusban közzétett hivatalos döntési lista szerint a lapnak 140 ezer lej támogatást ítéltek meg a szétosztott mintegy 1,28 millió lejes keretből, ami az összes megítélt forrás közel 11 százalékát teszi ki. Összehasonlításképpen: a Népújság Múzsa melléklete 100 ezer, a Szabadság kulturális melléklete 92 ezer, a Háromszék hétvégi melléklete 88 ezer lejt kapott, míg az Átlátszó Erdély tényfeltáró portál mindössze 5 ezer lejes támogatásban részesült, amit végül visszautasított.

A forráselosztást intézményi összeférhetetlenségi viták is kísérik. Ambrus Attila főszerkesztőként egyúttal tagja a Communitas Alapítvány sajtó szaktestületének is, amely a támogatási javaslatokat összeállítja. A szaktestületet vezető Szűcs László, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke korábban – a Transtelexnek nyilatkozva – azzal indokolta a tagságot, hogy a MÚRE elnökei mandátumuk lejárta után is a döntéshozó testület tagjai maradnak, az érintett lapszerkesztők pedig nem vesznek részt a saját kiadványaikat érintő szavazásokon. Ugyanakkor Ambrus is elismerte a Transtelexnek, hogy a helyzet etikai aggályokat vet fel, de úgy vélte, szakmai tapasztalatával a többi lap érdekérvényesítését is segíti.

A főszerkesztő emellett az erdélyi magyar intézményrendszer több más területén is pozíciót tölt be: az RMDSZ hírportáljának, a Maszolnak az impresszumában vezető publicistaként szerepel, az Erdélyi Református Egyházkerületben pedig 2024-ben újabb hatéves ciklusra választották meg főgondnoknak.

Miközben a terjesztés elakadása miatt a nyomtatott kiadás fenntartása bizonytalanná vált, a lap digitális jelenléte minimális maradt. A Facebook-oldalukon 2025 óta nem tettek közzé friss bejegyzést, a brassoilapok.ro domén alatt elérhető weboldalon pedig csupán egy 2026. februári, angol nyelvű sablonszöveg jelzi az oldal leendő elindítását, önálló, frissülő online tartalomszolgáltatás nélkül. Ambrus ezt korábban azzal indokolta, hogy az ingyenes internetes elérhetőség elszívná az olvasókat a nyomtatott laptól.

A rendszerváltás óta heti rendszerességgel megjelenő Brassói Lapok kiadói jogait a BL 49 Kft. birtokolja, amelynek ügyvezetője és tulajdonosa maga Ambrus Attila. A lap története az 1848–49-es forradalom idején, Bem József kezdeményezésére alapított Brassói Lappal indult, majd 1895-ben indult útjára a Brassói Lapok című politikai napilap Grünfeld Vilmos nyomdatulajdonos gondozásában. A kiadvány a két világháború közötti erdélyi sajtó egyik meghatározó orgánumává vált egészen 1940-es betiltásáig. A név 1969-ben éledt újjá a kommunista pártirányítás alatt álló Új Idő átkeresztelésével, majd az 1989-es fordulat után független hetilapként szerveződött újjá. A kiadói jogok a kilencvenes évek privatizációs hullámában kerültek a szerkesztőséghez 1990-ben csatlakozó, 1997-től főszerkesztőként működő Ambrus Attila vállalkozásához, a BL 49 Kft.-hez, amely az évtizedek során a nyomtatott lap kizárólagos kiadójaként működött. Ezt a három évtizedes, egyszemélyes kiadói modellt váltaná most fel a bejelentett alapítványi struktúra a lap megmentése érdekében.