Sajtótámogatás közpénzekből: szűken mér az RMDSZ, de azt a keveset is támadhatóan osztja el a Communitas

Mára már közhely, hogy egy globális jelenség részeként az erdélyi magyar írott – különösen a nyomtatott – sajtó halódik. A legfontosabb ok is közismert: a lapok és a hírportálok igen jelentős hányada nem tud a piacról (előfizetésekből, szabadárusításból, reklámbevételekből) megélni. Ezért külső támogatásra szorul, aminek egy sajtótermékenként eltérő arányú része magyarországi vagy romániai közpénz, vagyis a magyar és a román adófizetők pénze.

Utóbbihoz a lapok jobbára az RMDSZ-en és a szervezet alapítványán, a Communitas Alapítványon keresztül jutnak hozzá. Ez a gyakorlatban két évtizede úgy működik, hogy az RMDSZ a kisebbségi érdekvédelmi szervezeteknek járó éves költségvetési támogatás egy részét pályázati úton szétosztja az írott sajtótermékek között. A pályázatokról évente a Communitas Alapítvány kuratóriuma dönt az úgynevezett Sajtó Szaktestület javaslatára. Cikkünkben megvizsgáljuk, hogy az elmúlt 18 évben, 2007 és 2024 között mekkora forrásokhoz juttatta ez a bizottság a nyomtatott és online lapokat, és az alapítvány honlapján közzétett adatok alapján levonunk néhány következtetést.

Mennyi az annyi?

Elsőként azt vizsgáltuk meg, hogy az RMDSZ az elmúlt 15 évben a kisebbségi szervezetként kapott költségvetési összeg mekkora hányadát fordította az erdélyi magyar írott sajtó pályázati támogatására. Dolgunkat megnehezítette, hogy a Communitas Sajtó Szaktestületének 2007 és 2024 közötti éves kerete publikus ugyan (a 2023-2024-es közvetve), de az RMDSZ csak a 2010-2019-es időszakra vonatkozó költségvetési adatait tette közzé. Ezért a 2020-2024-es időszak adatait a vonatkozó kormányhatározatok alapján pótoltuk.

Amint a fenti adatok mutatják, a 15 év alatt az RMDSZ a kisebbségi szervezetként kapott éves összeg folyamatosan csökkenő hányadát fordította pályázati úton az erdélyi magyar írott sajtó támogatására. Ez az arány 2010-ben 6,58 százalék volt, 2024-ben pedig már csak 1,99 százalék. Az RMDSZ honlapján közzétett adatokból kiderül az is, hogy a Maszol.ro hírportál kiadója, a Progress Alapítvány 2013-tól nem pályázati úton, hanem közvetlenül az érdekvédelmi szövetség költségvetéséből jutott hozzá évente támogatáshoz. Ez az összeg pedig folyamatosan nőtt: 2013-ban 380 000 lej, 2019-ben pedig már 1 013 000 lej volt.

Ez utóbbi adatok különösen akkor beszédesek, ha megvizsgáljuk a Sajtó Szaktestület 2007 és 2024 közötti éves keretének alakulását abszolút számokban. Kiderül ugyanis, hogy a Maszol.ro 2019-ben már nagyobb összegű támogatáshoz jutott romániai közpénzekből, mint pályázati úton a többi nyomtatott és online lap együttvéve. Ezek az adatok ugyanakkor viszonyítási alapot is jelentenek: ha egy országos hírportál működtetése hozzávetőlegesen 200 ezer euróba kerül, akkor a nyomda- és terjesztési költségekkel terhelt napilapoknak vagy kulturális folyóiratoknak a Communitason keresztül elnyert támogatása a megjelentetésükhöz szükséges éves összegnek csupán egy töredékét jelenti. Vagyis az RMDSZ-től érkező pénzek legfeljebb némi oxigént jelentenek.

A fenti adatok azt is mutatják, hogy a szaktestület kerete kezdetben évente nőtt, 2011 és 2018 között nagyjából stagnált, majd ismét emelkedett. Az inflációt figyelembe véve azonban a 2023-es keretnek legalább 1 208 700 lejnek kellett volna lennie a tavaly szétosztott 1 153 490 lej helyett, hogy reálértékében elérje a 2007-es szintet. Tehát az erdélyi magyar írott sajtónak nyújtott pályázati támogatás az elmúlt években valójában reálértékben folyamatosan zsugorodott. A Communitas Alapítvány amúgy annyiban következetes volt, hogy minden évben a szaktestületeknél megpályázható összeg mintegy egyötödét bocsátotta a Sajtó Szaktestület rendelkezésére.

Kik pályázhattak?

Az első nyilvánosan elérhető, 2007-es pályázati kiírás szerint már működő magyar nyomtatott és online sajtótermékek (művelődési, művészeti, irodalmi, tudományos, ismeretterjesztő, ifjúsági, gyerek-, szórványlapok, folyóiratok, illetve napilapok mellékletei) fordulhattak támogatásért a Sajtó Szaktestülethez. A nyertes pályázók között abban az évben szerepeltek rangos kulturális lapok (Korunk, Látó, Helikon, Székelyföld), hetilapok (Erdélyi Riport, Brassói Lapok) napilapok (Új Magyar Szó, Szabadság, Népújság, Háromszék, Székely Hírmondó), Erdélyben kevésbé ismert helyi vagy akár tudománynépszerűsítő sajtótermékek, illetve erdélyi és helyi hírportálok (Transindex, Szatmar.ro) is. Támogatást igényelni kifejezetten a kiadvány előállításának költségeire lehetett, különösebb feltételek nélkül. Mindössze a pályázás formai követelményeit kellett teljesíteni, pályázatértékelési kritériumokat nem közölt a szaktestület.

Az első komolyabb megkötést 2012-ben vezették be: attól az évtől csak a romániai többségű tulajdonú sajtótermékek pályázhattak. Ez a kritérium kizárta a támogatottak köréből például a Bihari Naplót, a Szatmári Friss Újságot vagy a Székelyhon lapcsaládot. Ezek a sajtótermékek a korábbi években egyébként amúgy sem nyújtottak be pályázatot a szaktestülethez. Szembetűnő, hogy 2018-tól a támogatásra jogosultak körét a pályázati felhívás szerint formálisan is bővítették az online sajtótermékek kategóriájával.

A következő évtől, 2019-től már nem egy, hanem két pályázatot hirdetett a szaktestület. Az első kiírás azonos volt az előző éviekkel. A második szerint online lapok eszközbeszerzésére, működési költségeire, az online felület karbantartásával kapcsolatos szolgáltatásokra, illetve írott sajtótermékek számára a sajtótermék külalakjának-, tördelésének fejlesztésére lehetett pénz igényelni. A második kiírásban már szigorúbb feltételekhez kötötték a támogatást. Csak azok az online lapok, hírportálok pályázhattak, amelyek legalább 60 százalékban saját tartalmat állítanak elő. A nyomtatott lapok esetében az volt a követelmény, hogy legalább heti rendszerességgel, legalább 1000 példányban megjelenjenek, és legalább két megyében/régióban terjesszék őket. A pályázó kiadványnak a három feltétel közül legalább két feltételnek meg kellett felelnie. A Sajtó Szaktestület a mai napig a 2019-ben bevezetett kétkiírásos pályázati rendszert alkalmazza.

A Communitas holnapján közzétett pályázati eredményeket böngészve több furcsaságra is felfigyeltünk. A 2007-es évben például napilapok is szerepelnek a támogatott sajttótermékek között, 2008-2009-ben csak egyetlen napilap, a Székely Hírmondó jelenik meg a listán, 2010-11-ben egyetlen napilap sem. Ehhez képest 2012-ben kizárólag csak a napilapok által elnyert összegeket tette közzé a szaktestület, majd 2016-ban ismét minden évben hiányoznak a kimutatásokból. Végül 2017-től helyreáll a rend, és attól az évtől a támogatottak teljes listáját közzétették. Ugyanakkor a napilapokat mellőző listákon szereplő támogatásokat összeadva a „csonka” években a Sajtó Szaktestület éves kereténél 200-250 ezer lejjel kisebb összeg jön ki. Gyanúnk szerint ez lehetett az az összeg, amit a napilapok között osztottak szét az adott évben, de elmulasztották a támogatásokat közzétenni.

Kik döntenek a támogatásokról?

Mint írtuk, a pályázatok nyerteseiről és a támogatások összegéről a Communitas Alapítvány mindenkori kuratóriuma dönt, viszont a kuratórium csak nagyon ritkán bírálja felül a Sajtó Szaktestület javaslatait. Ha megvizsgáljuk 2007-ig visszamenőleg a szaktestület névsorát, elsőre szembetűnik, hogy – négy év kivételével – ezt a bizottságot az RMDSZ hivatalban lévő ügyvezető elnöke, tehát egy politikus vezette: 2007-ben Kelemen Hunor jelenlegi szövetségi elnök, 2013-2016 között Kovács Péter, 2017-2020 között Porcsalmi Bálint, 2021-2024 között pedig Balázs Attila. A szaktestület elnöke 2008-2011 között Szász Attila, a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásának főszerkesztője volt. A Communitas honlapjáról az nem derül ki, hogy ki volt az elnök 2012-ben.

Az elmúlt 18 évben a szaktestület összetétele többször változott, a létszáma a 2007-es hatról 2009-ben hétre, majd 2015-től nyolcra bővült. Van két újságíró, aki a kezdetektől a mai napig stabil tagja ennek a bizottságnak: Szűcs László, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) jelenlegi elnöke és Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, a MÚRE volt elnöke. De időközben bekerült a szaktestületbe a MÚRE két másik volt elnöke, Rácz Éva és Karácsonyi Zsigmond is. A bizottság létszáma információink szerint voltaképp azért bővült nyolcra, mert a volt MÚRE-elnökök a mandátumuk elvesztése után is megőrizték tagságukat.

Az évek során a bizottságban az RMDSZ ügyvezető elnökén kívül más politikusok is helyet kaptak: Kereskényi Sándor volt szenátor és Csép Andrea jelenlegi képviselő. Mindenesetre a szaktestület összetétele 2015-től, tehát kilenc éve az elnök kivételével változatlan: Szász Attila, Ambrus Attila, Karácsonyi Zsigmond, Szűcs László, Csép Andrea, Magyari Tivadar és Rácz Éva. Megjegyzendő, hogy az egyetemi oktató Magyari Tivadar évekig az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető elnöke volt, de őt nem sorolnánk a hivatásos politikusok közé.

Hányan pályáztak?

A Communitas honlapján közzétett adatokat tanulmányozva az is kiderült, hogy eleinte nagy volt az érdeklődés a Sajtó Szaktestület pályázatai iránt, az első években 150-180 sajtótermék igényelt támogatást, majd 2013-től számuk drasztikusan, 88-111-e csökkent, 2024-re 2007-hez képest valamilyen okból gyakorlatilag megfeleződött. A támogatást elnyerő sajtótermékek száma 2009-ben volt a legnagyobb (137), és 2013-ban a legkisebb (65), tehát itt is látványos eltéréseket tapasztalhatunk.

A legérdekesebb jelenség azonban az adatokat böngészve a támogatások megoszlásában figyelhető meg. A számok nyilvánosságra hozatalának első évében, 2007-ben 500 és 40 ezer lej között váltakoztak az elnyert összegek. A legnagyobb támogatásban a kulturális lapok (Helikon, Látó, Korunk, Székelyföld) részesültek, a napilapoknak (Új Magyar Szó, Népújság) 15 ezer lej jutott, a hetilapok közül a Brassói Lapoknak szintén 15 ezer lej, míg a Szűcs László vezette Erdélyi Riportnak 30 ezer. Az évek során a napilapok támogatása fokozatosan beérte a kulturális lapokét. Ez a 2012-es adatokból derül ki, amikor csak a nyertes napilapok listáját tette közzé a szaktestület. Abban az évben a Népújság (Múzsa melléklete) 30 ezer, az Új Magyar Szó (Színkép melléklete), 34 ezer, a Hargita Népe 29 ezer lejt kapott, míg előző évben a Helikon és Székelyföld egyaránt 30 ezer, a Látó és a Korunk pedig egyaránt 40 ezer lej közpénzhez jutott.

A következő évben, 2013-ban a Brassói Lapok már nagyobb összeget (40 ezer lej) nyert el a Helikonnál (25 ezer lej) és a Székelyföldnél (28 ezer), 2017-ben pedig az összes rangos kulturális lapot megelőzte. Abban az esztendőben a hetilap 43 ezer lejhez jutott, ami nagyobb volt a napilapok, például a Népújság (42 ezer), a Szabadság (40 ezer) és a Hargita Népe (25 ezer) támogatásánál is. A 2017-es év olyan értelemben jelentett fordulatot, hogy azóta folyamatosan brassói hetilap és a marosvásárhelyi napilap pályázatai nyerik el a legnagyobb összegeket a Sajtó Szaktestületnél. Idén például a Brassói Lapok 129 ezer lejt, a Népújság 120 500 lejes támogatást kapott, míg a Helikon 35 ezret, a Székelyföld 39 ezret, a Látó 50 ezret, a Korunk 44 ezret, az Irodalmi Jelen 51 ezret, az Újvárad pedig 45 ezret. Az alábbi két diagram a pályázati ranglistákat öt éve vezető két sajtótermék támogatásának alakulását mutatja.

Megállapítható az is, hogy a Brassói Lapoknak és a Népújságnak folyamatosan nőtt a részesedése a Sajtó Szaktestület éves pályázati keretéből. Az alábbi adatokból kiderül, hogy mára már ez a két sajtótermék kapja a romániai magyar írott sajtó pályázati támogatására szánt közpénzek több mint egyötödét a Communitas Alapítványtól, miközben a kulturális sajtónak juttatott összegek alig nőttek az elmúlt években.

Egyetlen oka van annak, hogy részletesen foglalkozunk a Brassói Lapok és a Népújság támogatásának időbeni alakulásával: a Sajtó Szaktestületnek tagja a két sajtótermék főszerkesztője is. Ambrus Attila már a kezdetektől, Karácsonyi Zsigmond pedig 2013-tól ül annál az asztalnál, amelynél a pályázati pénzek elosztásáról döntenek. Ez pedig az összeférhetetlenség kérdését is felveti. Nyilván felvetheti Szűcs László esetében is, de a MÚRE jelenlegi elnöke által irányított lapok (előbb az Erdélyi Riport, majd a Várad és az Új Várad) nem részesültek a többi sajtótermékhez képest kiugróan magas támogatásban az elmúlt években.

A szaktestület RMDSZ-es elnöke hallgat

Elsők között a Sajtó Szaktestület elnökét, Balázs Attilát kerestük meg írásban a kérdéseinkkel. Az RMDSZ ügyvezető elnökétől többek között azt szerettük volna megtudni, hogy miként lett a szaktestület vezetője, miként történik a szaktestület többi tagjának a kiválasztása, miért tagjai a bizottságnak politikusok is, és milyen súlyuk van a döntéshozatalkor. Megkérdeztük tőle, hogy milyen szempontokat mérlegel a testület a pályázatok elbírálásakor, és ha léteznek kritériumok, akkor ezek miért nem publikusak. (Például miért kap az egyik napilap nagyobb támogatást a másiknál, vagy egy hetilap egy kulturális folyóiratnál.)

Emellett Balázs Attilát arról is faggattuk: a szaktestület elnökeként nem tartja-e visszatetszőnek, hogy a legnagyobb összegű támogatásokat az a két sajtótermék kapja minden évben, amelynek főszerkesztői tagjai a pályázatokról döntő testületnek, illetve nem látja-e úgy, hogy ezt az összeférhetetlenségi helyzetet valamilyen formában fel kellene oldani? Jeleztük az ügyvezető elnöknek: cikkünkbe belefoglalnánk a Maszol.ro-t kiadó Progress Alapítványnak évente folyósított támogatások összegét is, de a legfrissebb adat erről az RMDSZ honlapján 2019-es. Elkértük tőle ezeket az adatokat, emlékeztetve őt arra, hogy az RMDSZ által kezelt közpénzek elköltésének módja közérdekű információ.

A május 15-én elküldött levelünkre 17-re vártunk választ Balázs Attilától, de jeleztük a politikusnak, hogy megkereshetjük telefonon vagy személyesen is. Az RMDSZ ügyvezető elnökétől napokig semmilyen visszajelzést nem kaptunk, mint ahogy a telefonhívásainkra és a Whatsapp-üzeneteinkre sem reagált. Végül sokadik megkeresésünkre május 21-én írásban közölte: választási kampányban nem tud és nem is fog tudni a megadott határidőn belül válaszolni.

Szűcs László nem lát összeférhetetlenséget, de módosítana a rendszeren

Válaszolt viszont a kérdéseinkre Szűcs László, aki Ambrus Attilával együtt a kezdetektől tagja a Sajtó Szaktestületnek. Arról, hogy milyen szempontok szerint mérlegel ez a bizottság a pályázatok elbírálásakor, a MÚRE elnöke elmondta: kiemelten kezelik a nagy költségvetésű, a fennmaradásért küzdő kiadókat, ugyanúgy külön a kulturális folyóiratokat, míg az egyházi lapok esetében mindegyik történelmi egyháznak egy-egy gyülekezeti lapját támogatja a szaktestület. Ugyancsak figyelmet fordítanak szerinte a szórványra. „Például az egyetlen máramarosi nyomtatott lap, a Bányavidéki Új Szó esetében vállalom, hogy szubjektív vagyok, igyekszem mindig a lehetőségek szerint többet megítélni nekik” – jelentette ki. Fontos kritériumnak nevezte, hogy a támogatott lapok zömmel saját tartalmakat publikáljanak, illetve arra is figyelnek, hogy milyen szerepet tölt be a lap az adott térség kulturális életében. Arra a kérdésünkre, hogy miért nem nyilvánosak ezek a szempontok, Szűcs úgy reagált: nem egy kőbe vésett, aprólékos, paragrafusokba foglalt kritériumrendszert vázolt fel a válaszában, inkább az évek során kialakult gyakorlatról számolt be. „De nem látom akadályát annak, hogy ezeket írásban rögzítsük és publikáljuk” – tette hozzá.

Kérésünkre a MÚRE elnöke ismertette a szaktestületi döntéshozatal forgatókönyvét. Eszerint a pályázatokat abc-sorrendben értékelik. Figyelembe veszik, hogy mekkora támogatást kapott az előző évben az adott lap, mennyit igényel, mekkora az éves költségvetése, terjesztési területe, terjedelme stb. Az esetek többségében az előző évi támogatást veszik alapul, s azt az összeget emelik annak arányában, hogy a szaktestületnek mekkora keret áll a rendelkezésére. „Tehát, ha a keret mondjuk 10 százalékkal bővült a tavalyihoz képest, akkor a lapok többsége hasonló arányú támogatásbővüléssel számolhat. Amennyiben lehetőség van rá, továbbá indokoltnak látja a testület, akkor ettől az aránytól eltérhet. Csökkenni az előző évhez képest ritkán szokott egy lap támogatása” – magyarázta. Közlése szerint amikor a pályázók sorának a végére érnek, két eset fordulhat elő: elfogyott a szaktestületi keretösszeg, ezért itt-ott lefaragnak, vagy megmarad valamennyi elköltetlenül. Utóbbi esetekben megtoldanak néhány eredeti javaslatot.

Szűcs szerint változó, hogy ki teszi meg a javaslatot. Mint mondta, akkor a legegyszerűbb a helyzet, amikor az általános emelés látszik indokoltnak, ettől eltérő javaslatot a testület több tagja is meg szokott fogalmazni. „Én is gyakran belekotyogok. Nyilván a helyismeret is számít, például tudom, milyen fontos a Révi Magazin fennmaradása, mint a Sebes-Körös-völgyi szórványban évtizedek óta működő helyi lapé, erre mindig felhívom a figyelmet” – részletezte. Hozzátette: a kisebb helyi lapoknál a leggyakoribb, hogy belelapoznak az ülésen rendelkezésre álló példányokba, hogy lássák, mennyire jelent minőséget az adott kiadvány.

A MÚRE elnöke elmondta, hogy a szaktestületi üléseken ritkán, de kialakulnak viták, így annak ellenére, hogy a legtöbb esetben konszenzussal döntenek, nem feltétlenül értenek mindig mindenben egyet. „Ezeket végigbeszéljük, nem a formális szavazáson van a hangsúly. Egyébként én radikálisan átalakítanám a rommagyar sajtószerkezetet, de erre egyfelől nincs jogosultságom, másfelől ez a kérdés messze túlmutat a sajtószaktestület illetékességén” – jegyezte meg.

Szűcs azzal magyarázta, hogy az elmúlt években (2017-től mostanig) a Brassói Lapok és a Népújság kapta a legnagyobb összegű támogatást, hogy mindkét sajtóterméket nagy költségvetésű kiadók jelentetik meg. Megjegyezte, hogy éppen a legnagyobb összegeket elnyerő lapok költségvetésének fedezi a legkisebb hányadát ez a támogatás. Hangsúlyozta azt is, hogy Ambrus Attila és Karácsonyi Zsigmond a szaktestületnek nem főszerkesztőként, hanem volt MÚRE-elnökökként a tagjai. „A MÚRE elnökei mindig tagjai voltak a szaktestületnek, amióta ez ebben a formában működik, s mandátumuk lejárta után is a tagjai maradnak. Így tagja ma is a jelenlegi MÚRE elnök mellett három előd: Ambrus Attila, Karácsonyi Zsigmond és Rácz Éva, aki történetesen rádiós” – magyarázta. Arra a kérdésre, miszerint nem érzékeli-e úgy, hogy Ambrus és Karácsonyi esetében összeférhetetlenségi helyzet áll fenn, Szűcs kijelentette: a szaktestületben az a gyakorlat, hogy az érintett főszerkesztők nem vesznek részt, nem szólalnak meg a lapjukat érintő döntéseknél. „Én magam is mindig érintett voltam, amióta tagja vagyok a szaktestületnek, nem szoktam verni az asztalt, hogy »lécci, lécci, adjatok többet«” – fogalmazott az Új Várad főszerkesztője.

Arra a kérdésre, hogy a szavazásnál való tartózkodás szerinte valóban feloldja-e az összeférhetetlenséget, Szűcs igennel válaszolt. „Egyrészt, mint utaltam rá, a szavazás nem formális, inkább konszenzusos. Illetve, mire mondjuk a Népújságig érünk, már döntöttünk az elvekről, hogy a napilapoknál mondjuk milyen emelés fér bele, ettől legfennebb kisebb eltérések fordulhatnak elő, részben annak függvényében, milyen s mennyi tematikus mellékletet működtet az adott napilap. Mert fontos szempont: csak a hazai tulajdonban lévő és kulturális mellékletet kiadó napilap pályázhat. Korábban sok éven át emiatt zártuk ki mindig a Bihari Naplót és a Szatmári Friss Újságot, mert egyik feltételnek sem felelt meg, a tulajdonos osztrák volt, aki korábban maga szüntette meg a tematikus mellékleteket” – részletezte.

Arra a felvetésünkre, hogy a Brassói Lapok tartalma nagyon kevés emberhez jut el, mert honlapja nincs és szabadárusításban alig lehet hozzájutni, a MÚRE elnöke úgy reagált: a hetilap internetes jelenlétének a hiányát maga sem tartja szerencsésnek, de ez nem érinti a kizárólag nyomdaköltségekre elszámolható támogatást.

Arra a kérdésünkre, miszerint a Sajtó Szaktestület összetételének módosítása nem jelentene-e megoldást az összeférhetetlenségi helyzetek elkerülésére, Szűcs kifejtette: nem lenne könnyű olyan szaktestületet összerakni, amelyben senki nem érintett, de mindenkinek kellő rálátása van a szakmára, kellően ismeri az erdélyi magyar írott sajtót. „Nyilván lehet találni négy-öt olyan embert, aki nem dolgozik a nyomtatott sajtóban, lehetőleg olyat, aki nem is olvas sajtót, hogy ne befolyásolják az általa ismert lapok. Lehet kívülállókat keresni, de nem hiszem, hogy ettől jobb döntések születnének. Biztos nem tökéletes, nem hibátlan a mostani döntéshozatal, de jól ismerve a különböző támogatási rendszereket, a tapasztalataim alapján ma messze a Communitasé a legméltányosabb” – fogalmazott a MÚRE elnöke.

Hozzátette azt is, hogy a méltányosságon azért még lehetne javítani. Közlése szerint, ha rajta múlna, növelné a második pályázati kiírás keretét, akár a nyomtatott lapok keretének rovására. Felidézte: korábban volt egy olyan javaslata, hogy minden évben emeljenek ki egy nehéz helyzetben lévő lapot, s arányon felül támogassák meg. Szerinte arra is kellene keresni lehetőséget, hogy egyéb költségek is elszámolhatóak legyenek. „De visszautalnék arra, amit a sajtószerkezetről mondtam, nem biztos, hogy az erdélyi magyar sajtópiacon ma szükség van közel száz támogatott címre, miközben egy átlagos nagyvárosi újságárusnál legfeljebb kettő-három elérhető. Igen, elképzelhető, hogy legyen kevesebb, de életképesebb nyomtatott médiatermék. De, ismétlem, ez a dilemma túlmutat a szaktestületen” – jelentette ki.

Elmondta azt is, hogy a sajtótermékek életképességét korlátozzák a kedvezőtlen terjesztési lehetőségek. Ezért korábban voltak olyan radikális javaslatai, hogy egy évben a teljes szaktestületi összeg 25-30 százalékát költsék egy hatékony terjesztési rendszer kiépítésére, akár valamely megyében kísérleti projekt formájában elkezdve. Emellett azt is kiemeltebben kezelné, hogy a hasonló jellegű lapoknál a Sajtó Szaktestület vegye jobban figyelembe azt, hogy milyen egyéb forrás áll a rendelkezésükre. „Ezt eddig is figyelembe vettük. Ezzel magyarázható, hogy az egyéb forrásokhoz hozzáférő több rangos kulturális lap támogatása az elmúlt években nem nőtt látványosan” – nyilatkozta a MÚRE elnöke.

Ambrus Attila: Valóban nincs jól ez így, de nemigen van rá megoldás

Ambrus Attila azzal magyarázta, hogy az elmúlt nyolc évben a Brassói Lapok kapta a legnagyobb összegű támogatást a Sajtó Szaktestülettől, hogy a hetilap a legrégebbi, ma is megjelenő magyar újság, idén 175 éves. Emellett szórványban jelenik meg, ahol a magyar szó identitásőrző. „A Brassói Lapok nem emelkedik ki semmivel a többi pályázó közül, törekszünk arra, hogy színvonala ne is maradjon el a tömbmagyarság lapjai mögött. Talán akik a támogatás mértékéről döntöttek – én nem szavaztam, és nem javasoltam támogatási összeget sem –, mérlegelték, hogy mekkora támogatásra van szükség, hogy az erdélyi magyar sajtótörténet örökségéhez tartozó lap ma is megjelenhessen” – vélekedett.

Kérdésünkre ugyanakkor elismerte: tisztában van azzal, hogy összeférhetetlenségi helyzetben van. „Azért döntöttem úgy, hogy mégsem lépek ki a testületből, mert ismerem az erdélyi magyar írott sajtó állapotát, helyzetét és testületi munkámmal a bajban lévő erdélyi napilapokat kívántam támogatni” – jelentette ki, elismerve azt is: az összeférhetetlenséget nem oldja fel az, hogy nem szavaz, amikor a Brassói Lapok pályázatáról dönt a szaktestület.

Arra a kérdésre, hogy miként lehetne szerinte ezt a helyzetet feloldani, Ambrus kijelentette: a Sajtó Szaktestület tagjainak kijelölése a Communitas Alapítvány felelőssége és joga. „Eddig, 1990 óta számos testület döntött a sajtótámogatásokról. Sohasem sikerült egy mindenki számára elfogadott grémiumot létrehívni. Jelenleg a testületben az én személyemet leszámítva, senkinek a szakmai hozzáértését, becsületét nem lehet megkérdőjelezni” – jegyezte meg.

Azzal kapcsolatban, hogy a 4500-as példányszámú Brassói Lapok kevés olvasóhoz jut el, mert honlapja nincs és szabadárusításban alig lehet hozzájutni, a főszerkesztő elmondta: nem a hetilap hibája, hogy nem lehet megvásárolni például Kolozsváron, sőt nem is lehet előfizetni rá. De hangsúlyozta, hogy a lap Brassó megyében fontos információs forrás, Hargita és Kovászna megyében is megvásárolható, Bukarestben és Szeben megyében is vannak olvasói. A honlap hiányát pedig azzal magyarázta: ha a Brassói Lapok az interneten olvasható lenne, elesne egy olyan bevételi forrástól, amely szükséges a megjelenéséhez.

Karácsonyi: A tisztességemet megkérdőjelező állításokat visszautasítom

Karácsonyi Zsigmond azzal magyarázta, hogy az elmúlt nyolc évben a Népújság kapta a legnagyobb összegű támogatást a Sajtó Szaktestülettől, hogy a marosvásárhelyi napilap Múzsa melléklete a legrégebbi, az elmúlt 33 évben folyamatosan megjelenő kulturális melléklet a hazai napilappiacon, most jelent meg az 1633. lapszám. A melléklet szerinte évi több mint 200 újságoldalt jelent, és olyan olvasókhoz is eljuttatja az irodalmat, képzőművészetet és más művészeti ágazatokat, akik egyébként nem „fogyasztói” és nem vásárolják a magas kultúrát. Hozzátette, hogy a Communitas-támogatás kevesebb mint 4 százalékát fedezi a Népújság éves költségeinek. Ugyanakkor Szűcs Lászlóhoz hasonlóan utalt arra, hogy például a Látó, a Korunk vagy a Helikon más forrásból kapja a működését biztosító támogatást, ezért sem tartja méltánytalannak, hogy ezek a kulturális lapok kisebb támogatást kapnak, mint a Népújság.

Az összeférhetetlenségére vonatkozó kérdésünkre válaszolva a főszerkesztő azzal hárított, a szaktestület ülésein minden esetben tartózkodik a szavazástól és véleménynyilvánítástól, amikor összeférhetetlenségi helyzet állhat elő. Arra a felvétésünkre: valóban úgy érzi-e, hogy ezzel az eljárással sikerül az összeférhetetlenségnek még a látszatát is elkerülni, Karácsonyi kijelentette: ezt a tisztességét megkérdőjelező állítást visszautasítja, a Transtelex külsős munkatársát pedig emlékeztette arra, hogy „az RMDSZ (közvetve) fizetett alkalmazottjaként volt újságíró a Maszolnál”.

Emlékeztetett arra is: az egykori és mostani alkalmazottak tulajdonában lévő Népújságnak anélkül sikerült talpon maradnia, hogy valakik eurómilliókat pumpáltak volna bele. „Mi nem tartjuk szükségesnek függetlenségünk hangoztatását, mert olvasóink sokkal jobban tudják. Nem vagyunk elégedettek azzal, amit csinálunk, de folyamatosan próbálunk a körülményekhez mérten javítani munkánkon” – közölte a főszerkesztő.

Szemlesütve szavaznak

A Transtelex Szűcs Lászlón, Ambrus Attilán és Karácsonyi Zsigmondon kívül megkereste a Sajtó Szaktestület több korábbi és jelenlegi tagját is. Nevüket nem vállalva ketten is elmondták, hogy valóban nincs rendben a főszerkesztők jelenléte a laptámogatások elosztásánál, de szerintük ezzel a szaktestület összes tagja tisztában van. „Amikor a Brassói Lapok és a Népújság pályázatához érünk, a szemünket lesütve szavazunk” – mondta egyikük. Ám hangsúlyozta azt is, hogy nemigen látnak megoldást az összeférhetetlenségek eloszlatására. „Manapság Erdélyben nem lehet olyan grémiumot létrehozni, amelynek a döntéseit egyesek ne kifogásolnák” – tette hozzá.