Ki kérjen bocsánatot kitől, avagy mit mond Borboly Csaba ítélete? Négy felmentés, két elévült vádpont és a nyitva maradt milliók ügye

„Kérjen bocsánatot” – nagyjából erre futott ki augusztus végén Hargita Megye Tanácsának ülése, amikor Borboly Csaba és Bíró Barna Botond ismét egymásnak feszült. Csakhogy mindketten a másiktól várták a bocsánatkérést.

Borboly a csaknem tizennégy évig húzódó büntetőpere jogerős lezárása után azt kérte számon a megye jelenlegi vezetésén, hogy miért képviselt továbbra is kárigényt vele szemben. Bíró Barna Botond pedig a személyét ért vádak miatt várt elégtételt Borbolytól. A Transtelex korábban videóban is végigvette, hogyan vált a per lezárása a két RMDSZ-es politikus között már hónapok óta tartó konfliktus újabb fejezetévé.

Borboly azóta ennél is egyértelműbben fogalmaz. Saját oldalán azt írta: „a Marosvásárhelyi Ítélőtábla jogerősen kimondta: ártatlan vagyok”. Néhány nappal korábban Kolozsváron az ügyvédjével tartott sajtótájékoztatón beszélt arról, milyen politikai és személyes következményei voltak számára annak, hogy éveken keresztül vádlottként szerepelt a nyilvánosságban.

Hargita Megye Tanácsának jelenlegi vezetése viszont éppen az ítélet egy másik részére hivatkozik. A megye szerint a büntetőper vége nem zárta le a közpénzben keletkezettnek tartott kár ügyét, ezért előveszik a korábban felfüggesztett polgári pereket, és azt is megvizsgálják, szükség van-e új keresetekre. Az eredeti követelésük mintegy 4,7 millió lej volt.

Ezen a sajtótájékoztatón vetette fel Groza Noémi, a megye jogi igazgatója azt is, hogy Borboly hat vádpontjából csak négyben született felmentés, két okiratos ügyben viszont elévülés miatt szűnt meg az eljárás. Akkor azt írtuk: ennek ellenőrzésére kikérjük az elsőfokú és a jogerős ítélet teljes indoklását.

A Hargita Megye Tanácsa azóta elküldte Maros Megyei Törvényszék 113 oldalas elsőfokú ítéletét és a Marosvásárhelyi Ítélőtábla 62 oldalas jogerős döntését.

A 175 oldal alapján az ügy végét tényleg nem lehet egyetlen „felmentették” vagy „nem mentették fel” mondattal elintézni.

Négy vádpontban tényleg felmentették

Borboly Csabát a jogerős ítélet négy vádpontban felmentette: két hivatali visszaélési ügyben, a hivatali visszaélésre való felbujtás, valamint az igazságszolgáltatási szervek félrevezetésének vádja alól.

A lényeg inkább az, hogy miért.

A DNA a 131-es és a 124-es megyei utak felújításánál többek között olyan munkák és anyagok kifizetését kifogásolta, amelyek az ügyészség szerint nem a műszaki dokumentációnak megfelelően készültek el, nem álltak rendelkezésre, vagy nem volt meg a kifizetéshez szükséges dokumentáció. A vádirat egyik szálán például egy közel 1,9 millió lejes kifizetés, egy másikon több százezer lej értékű, „őrzésben hagyott” építőanyag szerepelt. A DNA ezekből is hivatali visszaélést vezetett le.

A másodfok viszont nem azt vizsgálta, hogy minden munkát hibátlanul végeztek-e el, hanem azt, hogy az ügyészség által leírt szabálytalanságokból büntetőjogi értelemben összeáll-e a hivatali visszaélés.

És itt több ponton szétesett a vád jogi alapja.

Az ügyészség például egy pénzügyminisztériumi rendelet megsértésére is hivatkozott, csakhogy az ítélőtábla szerint ez nem törvényi szintű jogszabály, márpedig a hivatali visszaéléshez ilyen, elsődleges jogszabályban rögzített kötelesség megszegését kellett volna bizonyítani. A helyi közpénzügyi törvény más, a DNA által felhozott rendelkezéseiről a bíróság azt írta, hogy túl általánosak, egyes megsértésüket pedig maga a törvény szabálysértésként kezeli. A bíróság szerint ilyen esetben hivatali visszaélést megállapítani a büntetőjog végső eszköz jellegével, az úgynevezett ultima ratio elvével is ütközne.

Az ítélőtábla még egy fontos határt meghúzott: egy szerződés hibás vagy hiányos teljesítése önmagában nem hivatali visszaélés. Attól, hogy egy munkát nem megfelelően végeztek el, vagy problémás volt az elszámolása, még bizonyítani kell, hogy a köztisztviselő valamely törvényben előírt hivatali kötelességét megszegte. A másodfok szerint ezt a DNA ezeknél a vádpontoknál nem tudta megfelelően megmutatni.

Vagyis Borbolyt nem azért mentették fel, mert a bíróság kimondta volna, hogy az útépítések körül minden rendben volt. Azért, mert az ügyészség által leírt magatartásokból nem állt össze a hivatali visszaélés törvényi tényállása.

Az 5 centis aszfalt története ettől még nem tűnt el

Ez azért lényeges, mert az ügyből az elmúlt években éppen a nagyon kézzelfogható részletek maradtak meg: a tervezettnél jóval vékonyabb aszfalt, a számvevőszéki vizsgálat, az utólag előkerülő dokumentumok és a vitatott kifizetések.

Ezek eredetileg a DNA vádiratának állításai voltak. Az elsőfokú ítéletből azonban az látszik, hogy a bíróság sem egyszerűen félretette ezeket. Hosszasan tárgyalta a műszaki terveket, a rétegrend módosítását, a helyszíni méréseket, az átvételi dokumentumokat és azt is, milyen iratok alapján fizették ki a munkálatokat.

A másodfok tehát nem azt mondta, hogy ezek a problémák nem léteztek, hanem azt, hogy a felmerült műszaki, szerződéses vagy adminisztratív problémák és a hivatali visszaélés bűncselekménye között a DNA nem tudta megteremteni a szükséges jogi kapcsolatot.

Ez a különbség azért is fontos, mert ugyanennek az ítéletnek később van olyan része, ahol a bíróság már nem jutott felmentésre.

Két vádpontban nem felmentés született

Borbolynak két, a román büntetőjogban fals intelectual néven szereplő, valótlan tartalmú hivatalos iratokhoz kapcsolódó vádpontja is volt.

Ezekben nem mentették fel. Az elsőfokú bíróság azért szüntette meg az eljárást, mert időközben elévült a büntetőjogi felelősségre vonás lehetősége. A másodfok pedig nem írta át ezt felmentéssé.

Sőt, az ítélőtábla itt egyértelműen leírta: helyesnek tartja az elsőfok következtetését, hogy a cselekmények megtörténtek, és azokat az érintett vádlottak követték el. Az eljárás azért ért véget, mert addigra beállt az elévülés.

Az egyik Borbolyhoz kötődő eset egy 2012. október 16-i válaszlevél volt, amelyet Hargita Megye Tanácsa a DNA-nak küldött. Borboly ezt akkori tanácselnökként más vezetőkkel együtt írta alá. A válasz szerint az egyik út munkálatainak kifizetésekor rendelkezésre állt egy dátum és iktatószám nélküli építésvezetői jelentés, amely igazolta a terepen elvégzett munkák mennyiségét. Az ítélet szerint ezzel valótlan körülményt igazoltak.

Itt nagyon fontos a különbség: az elévülés nem elítélés, Borboly ezekért a cselekményekért nem kapott büntetést. De nem is felmentés.

A per pontos mérlege ezért nem hat felmentés, hanem négy felmentés és két, elévülés miatt megszüntetett eljárás.