Átlépte az 50 százalékot a romániai funkcionális analfabétizmus, de a magyarországi lejtmenet is drámai

A frissen közzétett PISA 2025-ös mérés adatai alapján Romániában sikerült átlépni a lélektani – és egyben társadalompolitikai vészcsengőnek számító – határt: a 15 éves diákok több mint fele funkcionális analfabéta matematikából. Románia hivatalosan és tartósan az Európai Unió utolsó helyén áll a tanügyre fordított GDP-arányos közpénzek tekintetében, ez az arány az elmúlt években mindössze 3% körül mozgott. Ennek pedig meg is lett a maga törvényszerű következménye: Klaus Iohannis hiába hirdette meg a sokat hangoztatott „Képzett Románia” elnöki projektet, a lejtmenet mostanra teljesen megállíthatatlannak tűnik. Vigasznak még az sem elég, hogy a lejtőn nincsenek egyedül, ugyanis az európai körképből az derül ki, hogy a kontinens szinte összes országa rosszabbul teljesít mint eddig. Még „bezzeg Finnország” is.

Romániai helyzet

A PISA 2025-ös adatai szerint Romániában 52 százalékra kúszott fel azoknak a diákoknak az aránya, akik matematikából nem érik el az alapvető, 2-es szintű készségeket. Vagyis a tanulók többsége képtelen elboldogulni egy olyan mindennapi számítási feladattal, amihez a puszta mechanikus képletfelmondáson túl némi gyakorlati logikára is szükség volna. Ez három százalékpontos romlás a 2022-es méréshez képest, a pontszám pedig 419-re csúszott vissza.

A szövegértés frontján sem jobb a helyzet: itt a diákok 48 százaléka ragadt a funkcionális analfabéta kategóriában, a pontszám pedig drasztikus mértékben, 16 ponttal zuhant 413-ra. A természettudományoknál 46 százalék a minimális elvárásokat sem teljesítők aránya, a digitális problémamegoldásban pedig a tanulók 57 százaléka vérzett el. A pontszámokon túl az is aggasztó, hogy az országos mintában szereplő diákok több mint harmada mindhárom alapterületen egyszerre bukott el, ami azt jelenti, hogy rendszerszintű kudarcról van szó.

Román–magyar összehasonlítás

Ha a romániai adatokat a magyarországi mutatók mellé tesszük, első ránézésre az látszik, hogy Magyarország pontszámaiban még mindig érezhetően Románia felett jár, ám a tendencia ott sem ad okot optimizmusra: a magyar közoktatás gyorsuló tempóban veszíti el korábbi pozícióit.

Szövegértésből a magyar diákok történelmi negatív rekordot produkáltak a 21 pontos zuhanással, így a 452 pontos eredményükkel már jócskán az OECD-átlag (461 pont) alatt járnak. Matematikából a magyar 459 pont szintén negyedszázados mélypontot jelez, még ha a 419 pontos romániai átlagnál jóval erősebb is. Az egyetlen viszonylag stabil láb a természettudomány maradt a maga 480 pontjával, ám a tendencia ott is lefelé mutat.

Az erdélyi magyar közösség szempontjából a képlet még összetettebb. A romániai magyar iskolák tanulói a tapasztalatok szerint hagyományosan valamivel jobban teljesítenek az országos román átlagnál, ám ez a relatív előny leginkább csak a helyi közegben érvényesül: a magyarországi országos átlagtól ők is elmaradnak. A két ország közötti különbség leginkább úgy ragadható meg, hogy míg Romániában a funkcionális analfabétizmus strukturális valóság, addig Magyarországon az OECD-középmezőny stabil elhagyása és a széteső alapkészségek jelzik a lejtmenetet.

Románia és Magyarország hivatalos pontszámai (PISA 2025)

Európa és a nagyvilág

A pandémia utáni világ oktatási rendszereit globális szinten rázta meg a „PISA-sokk”: az OECD-országok átlaga példátlan visszaesést mutat, és a korábban etalonnak számító nyugat-európai államok zöme is lejtmenetbe kapcsolt. A Deutsche Welle cikke szerint a 91 ország és gazdasági térség több mint 760 ezer diákjának bevonásával készült felmérés szerint a diákok készségei globális szinten is példátlan mélységbe zuhantak. A legriasztóbb lejtmenet a szövegértésnél látható, ahol az OECD-országok átlaga 2015 és 2025 között 28 pontot esett, a fejlett államokban pedig átlagosan 25 pontos mínuszt mértek. Mivel a felmérés készítői szerint 20 pont nagyjából egy teljes tanévnyi lemaradásnak felel meg, a mostani 15 évesek gyakorlatilag úgy teljesítenek, mint egy évtizeddel korábban a 14 évesek. Matematikából 22, a 2025-ös mérés fő fókuszát adó természettudományokból pedig 7 pontos visszaesést könyvelhetett el a fejlett világ, aminek nyomán az OECD-országok diákjainak 29 százaléka számít gyengén teljesítőnek mindhárom területen – vagyis egyharmaduk még egy egyszerű grafikont sem tud kibetűzni, vagy a bevásárlásnál képtelen átlátni a mértékegységek és az árak viszonyát.

A lejtő a korábban biztos pontnak hitt nyugat-európai rendszereket is maga alá gyűrte. Németországban a 2022-es mélypont után a német eredmények még lejjebb csúsztak (szövegértésből 15, matematikából 11 pontot vesztettek), matematikából már az OECD-átlag alá szorultak, az iskolák közötti óriási társadalmi és szegregációs szakadékok pedig csak tovább mélyítik az egyenlőtlenségeket. Hozzájuk hasonlóan Izlandon és Szlovéniában is brutális, 50 pontot meghaladó zuhanást mértek szövegértésből. Javulást mindössze maroknyi ország tudott felmutatni a világban, köztük a jelentős előrelépést produkáló Zambia, valamint a természettudományokban 18 pontot javító Törökország.

A globális lejtmenetet a kutatók szerint már nem lehet pusztán a járvány alatti iskolabezárások nyakába varrni, hiszen a romló trend már a Covid előtt elindult. A háttérben mélyebb, strukturális alkalmazkodási válság húzódik: az iskolarendszerek tehetetlenek a digitális figyelemeltereléssel, a könyvolvasás visszaszorulásával és a technológiai robbanással szemben. A diákok több mint 40 százaléka már heti rendszerességgel vagy napi szinten használ mesterséges intelligenciát a fogalmazások megírásához, a tanulmány pedig rávilágított, hogy az MI-csevegőkre támaszkodó tanulók természettudományokból átlagosan gyengébben teljesítenek, mint az eszközt kerülő társaik.

A rangsor tetejét változatlanul a kelet-ázsiai rendszerek – a globális listavezető Szingapúr mellett Makaó, Tajvan, Japán és Dél-Korea – uralják, amelyek a szövegértési és matematikai élmezőnyt szinte teljesen kisajátították. A nyugati világból szinte egyedül a kontinenselső Észtország tudott felzárkózni közéjük (matematikából a 8. helyen), miközben az Egyesült Államok és Lengyelország is igyekszik tartani a pozícióit. Ez a mezőny azonban már fényévekre jár nemcsak Romániától, de a saját strukturális kudarcaival és a digitális kor kihívásaival küzdő Európa nagy részétől is.