A romániai magyar diákok ugyan jobban teljesítettek a PISA-felmérésen, mint a romániai átlag, de az oktatási rendszer nem segíti a leszakadókat

A magyar nyelven tanuló diákok ugyan jobban teljesítenek, mint a románul tanuló társaik, de ettől olyan nagy örömre még nincs okunk, mert ez a teljesítmény elmarad az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) átlagától, és rettenetesen nagyok az egyenlőtlenségek – derült ki a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szervezésében tartott bemutatón, ahol a 2022-es PISA-felmérés romániai magyar oktatásra vonatkozó eredményeit ismertették.

Bár korábban is voltak magyar nyelvű tesztek, a magyarul tanulókat a 2022-es PISA felmérés során mérték először reprezentatív almintán. A kezdeményezés hátteréről már decemberben beszámoltunk, így erre nem térünk ki részletesen. A 7961 magyarul tanuló 15 évesből összesen 1219-et teszteltek. Az ők eredményeit vetették össze az elemzést végző kutatók, Kiss Tamás (Nemzeti Kisebbségkutató Intézet) és Toró Tibor (Sapientia EMTE) más kelet-, illetve nyugat-európai nyelvi kisebbségekkel. Közülük a litvániai oroszul és lengyelül tanulókat, illetve az olaszországi németül tanulókat külön reprezentatív almintán vizsgálta a PISA, a lettországi, észtországi és moldovai oroszul tanulók, illetve az észak-macedóniai albánok esetében ilyen almintára az eleve magas esetszámok miatt nem volt szükség. Ezek mellé a finnországi svédül tanulók, illetve a szerbiai és szlovákiai magyarok eredményeit is odatették, amelyeknek azonban csak orientatív értéke volt.

Mind a matematika, mind a szövegértés, mind a természettudomány teszten jobban teljesítettek a magyarul tanulók, mint a többségiek. Számszerűen ez azt jelenti, hogy

• a matematika teszten 446 pontot értek el, szemben a 430-cal,
• a szövegértésben 464 az átlag, szemben a 428-cal,
• míg természettudományokban 464 pont volt a teljesítményük, szemben a 428-cal.

Ezek az eredmények viszont még mindig az OECD átlag alatt vannak. Matematikából az OECD-országok átlaga 472 volt a 2022-es felmérésen, szövegértésből 476, míg természettudományból 485. Az erdélyi magyarok a magyarországi magyarok eredményeinél is gyengébben teljesítettek, hiszen ők matematikából és szövegértésből egyaránt 473 pontot kaptak, míg természettudományokból 486-ot. Kiss Tamás szociológus szerint, ez elsősorban a településtípusok szerinti különbségnek köszönhető, ha a magyarországi felmérésből kivesszük a budapestiek eredményét, akkor a magyarországi átlag közelebb kerül az erdélyihez.

Amikor a kutatók összevetették az erdélyi magyar oktatási rendszer eredményeit a korábban említett kisebbségek oktatásának eredményeivel, illetve azokat az adott többséghez hasonlították, akkor kiderült, hogy nem minden kisebbség képes olyan oktatási rendszer fenntartására, amely versenyképes a többségi nyelvű oktatással.

„A magyar elitek részéről ez komoly intézményes teljesítmény, ahogy egy ilyen aszimmetrikus intézményes párhuzamosodás mellett, valamint az oktatási autonómia és hivatalos kétnyelvűség hiányban fenn tudnak tartani egy olyan rendszert, ami ezen a szinten versenyképes a román nyelvű oktatással.

Nem jelenti azt, hogy az a rendszer a magyarok státusvesztését megakadályozná, mert továbbra sincs hivatalos kétnyelvűség, tehát a magyar nyelvnek nincs meg az a státusa a közszférában, amit egy a romániai magyarhoz hasonló párhuzamos oktatási rendszer megkövetelne. Ebből az ellentmondásból keletkezik a státuszvesztés, ami már az oktatási rendszerből történő kilépéskor, tehát az érettségi során megmutatkozik, mert a magyar diákoknak méltánytalan körülmények között kell vizsgázzanak (erről is volt szó már korábban – szerk.)” – magyarázta a Transtelexnek Kiss Tamás szociológus.

Az erdélyi magyarok oktatási rendszeréhez hasonló, a többségit felülmúló teljesítményt, csak a moldvai orosz nyelvű oktatás tud még felmutatni. Még az oktatási autonómiával rendelkező kisebbségek esetében sem mindig valósul meg ez, így például az olaszországi németül tanulók, illetve a finnországi svédül tanulók esetében sem, akik nem minden tárgyból múlták felül többségi társaikat. A szlovákiai és szerbiai magyarok oktatási rendszere egyértelműen a többségi nyelvű oktatás alatt teljesít.

„A társadalmi egyenlőtlenségek tragikusak”

Mielőtt továbblépnénk fontos bevezetni a gazdasági, társadalmi és kulturális státus index fogalmát. Bár a PISA-felmérésekből születő beszámolók erre ritkábban térnek ki, a vizsgálat a diákok teljesítményét befolyásoló tényezőkre is rákérdez, így a családi hátterükre is. A szülők legmagasabb iskolai végzettsége, a szülők foglalkozási státusa és az úgynevezett vagyontárgy index (ami többek között a digitális felszereltségre, az otthon lévő könyvekre, a saját szobára vonatkozik) alapján számolják ki a kutatók a gazdasági, társadalmi és kulturális státus-indexet (ESCS), amivel az egyes országokon belüli és az országok közötti különbségek egyaránt modellezhetők. A mutatónak az oktatási rendszeren belüli egyenlőtlenségek, a méltányosság mérésében van jelentősége.

A teljes romániai magyar népesség társadalmi státusa – amit például a népszámlálás adatai vagy aLabour force survey alapján számolnak – az országos átlag alatt van. A leszakadás nem olyan drámai, mint az észtországi oroszok, a szerbiai vagy szlovákiai magyarok esetében, de alatta van. A PISA-felmérés esetében (tehát a 15 évesek szülei között) viszont a romániai magyar kisebbség gazdasági, társadalmi és kulturális státus indexe a romániai átlag fölötti. Ez a PISA-felmérésben inkább kivételt jelent, csak a finnországi svédek és a moldovai oroszok esetében van erre példa. Kiss Tamás érvelése szerint az, hogy a romániai magyar oktatás jobban teljesít, mint az országos átlag, nagymértékben a 15 éves korukban az oktatási rendszerben lévő magyar diákok magasabb társadalmi státusával függ össze.

Kiss szerint két magyarázata van annak, hogy a magyar diákok státusa a PISA-felmérésben az országos átlag fölött van:

1. A magyar oktatási rendszeren belül nagyobb a lemorzsolódás, ahogy azt Barna Gergő modellszámításai is kimutatták. A felmérésben ugyanis azokat mérik, akik 15 éves korukban még a rendszerben vannak. A magyarok esetében az alacsonyabb státusúak sok esetben ekkorra már kiestek az oktatási rendszerből. (Erről itt volt szó részletesebben – szerk.)
2. A magas státusúak a magyarok között több gyereket vállalnak. Ezt más vizsgálatokból is tudják a szociológusok, de a PISA-felmérésben is kimutatható. A középosztálybeli román családoknál gyakoribb az, hogy nincs gyerekük vagy csak egy van, míg a romániai magyarok esetében 2-3 gyerekesek gyakrabban fordulnak elő.

A kutatók szerint a korábbi évek nem reprezentatív almintákon végzett számításai is (akkor is töltöttek ki magyarul tesztet, csak nem volt reprezentatív alminta) is alátámasztják, hogy a romániai magyar oktatási rendszer jobban teljesít az országos átlagnál, ami a korábbi években is a gazdasági, társadalmi és kulturális státussal volt ez összefüggésben.

A romániai magyar oktatás viszonylagos jó teljesítménye viszont még nem ad okot nagy örömre, mert a származási háttér, amit nem választ a tanuló, hanem bele születik, jelentősen meghatározza a lehetőségeit.

„A társadalmi egyenlőtlenségek tragikusak szerintem. A romániai oktatási rendszer a legegyenlőtlenebb, nemcsak a mostani elemzésünkben szereplő, többségében kelet-európai országok között, hanem a szlovákiai és a magyarországi mellett az összes, PISA-felmérésben résztvevő ország oktatási rendszere tekintetében is.

A magyarországi oktatás korábban kevésbé volt egyenlőtlen, de a legutóbbi mérésekben »felzárkóztak« ebben a tekintetben a romániai szintre. Korábban ott kevésbé határozta meg a családi háttér, hogy ki mennyire lesz sikeres, most már ugyanott állnak mint mi” – fogalmazott Kiss Tamás.

A szociológus szerint a romániai magyar oktatás esetében egy picivel talán szűkebb a leszakadók és a jó helyzetben lévők közötti szakadék, de még ebben az esetben is óriási, és akkor még ott van a nagyobb fokú lemorzsolódás is. A korábbi felmérésekből az derül ki, hogy mire a magyarul tanulók mire 8. osztályig érnek, már 15 százalékuk kiesett a rendszerből. Ők nyilván a legrosszabb társadalmi státusúak közül kerülnek ki.

Az úgynevezett oktatási reziliencia-mutató is alátámasztja, hogy igen egyenlőtlen mind a romániai, mind a romániai magyar oktatási rendszer. Ez azt mutatja, hogy mekkora azoknak az aránya, akik hátrányos közegből jönnek, de jól teljesítenek az oktatási rendszerben. Annál méltányosabb egy oktatási rendszer minél nagyobb az oktatási reziliencia, tehát minél kisebb mértékben határozza meg a származási háttér azt, hogy hogyan teljesít valaki az oktatási rendszeren belül. Romániában ebben az esetben is kétségbeejtők az adatok, az alsó negyedből származó diákok csak kis része teljesít a felső negyedben a PISA-felmérésen, a teljes egyenlőséget jelentő 25 százalékhoz viszonyítva 6 százalék. A romániai magyarok esetében valamivel jobb az arány, 8 százalék a reziliens diákok aránya, de más kisebbségek oktatásával összevetve ez így is nagyon alacsony.

Ledolgozhatatlan hátrányba kerülnek azok a kisebbségiek, akik a többség nyelvén tanulnak

A kutatók ugyanakkor azt is vizsgálták, hogy miként befolyásolja a kisebbségi diákok teljesítményét teljesítményét az, ha szüleik a többség nyelvén oktató iskolába íratják őket. Az eredmények ebben az esetben is egyértelműek: akik a kisebbségiként a többségi nyelven tanulnak, általában messze az átlag alatt teljesítenek. A vizsgált országok között egyetlen kivétel van, éspedig Észtország.

A kutatók magyarázata szerint a többségi nyelvű oktatás a kisebbségeknek általában azt jelenti, hogy bedobják őket a mélyvízbe, hogy ússzanak, de semmilyen intézményes támogatást nem biztosítanak számukra, hogy felvegyék a ritmust, áthidalják a nyelvi akadályokból keletkező nehézségeket.

„A romániai magyarok is ilyen helyzetbe kerülnek, ha a román nyelvű oktatást választják. Tehát vagy egy olyan rendszert választanak, amiben gyakorlatilag mindent magyarul tanulnak, vagy bedobják őket a mélyvízbe, minden támogatás nélkül kerülnek be a többségi nyelvű oktatásba. Így a nyelvi integráció (vagy asszimiláció)minden költségét és terhét nekik, illetve családjaiknak kell viselniük. Az eredmény pedig nem az, hogy a román nyelven tanulók úszni kezdenek ebben a rendszerben, hanem az, hogy elsüllyednek. Ez a PISA eredményekkel jól kimutatható” – magyarázta Kiss Tamás. A szociológus hangsúlyozta,

ha a gyereküket román tannyelvű iskolába írt magyar szülők azt gondolják, hogy jobban fog érvényesülni a gyerekük, ha román nyelvi környezetben tanul, akkor nagyot tévednek.

Nem azért, mert alapból hibás ez a feltevés, hanem azért, mert a jelenlegi romániai és a kelet-európai többségi oktatási rendszereknek többsége nem adja meg azt az intézményes támogatást, ami szükséges lenne ahhoz, hogy sikeresek legyenek egy többségi nyelvi környezetben a kisebbségi családokból jövő diákok.

Észtországban ezzel szemben egy nyelvi immerziós oktatási modellt működtetnek, ami az orosz diákok esetében figyelembe veszi a többségtől eltérőanyanyelvüket, és fokozatosabban próbálja átléptetni őket egy észt nyelvű rendszerbe. Ez az orosz közösség nyelvi kulturális reprodukciója szempontjából nyilvánvalóan kedvezőtlen, de az integráció/asszimiláció személyes költségeit csökkenti.

A PISA-felmérés ugyanakkor arra is egyértelműen rávilágít, hogyha a kisebbségi diákot a többségi iskolába íratják a szülők, akkor jelentős bullyingnak teszik ki. A kisebbségi diákok (Észtország kivételével) mindenhol arról számoltak be, hogy a többségiek bántják, szekálják.