„Ha húszemeletes tömbházat lehetne építeni a lakóházak közé, azt építeném meg. De csak két emeletet engednek…”

„Ha lehetne egy húszemeleteset, akkor persze, hogy húszemeleteset építenék ide. De ennyit engednek, ennyit építek” – mondta Imbrea Eusebiu a Transtelexnek a Fenyves utcai ingatlanán, nem sokkal az augusztus 18-i közvita után. Arra a kérdésre, hogy a városháza és a lakók kifogásai nyomán változtat-e a terven, azt válaszolta: nem. Szerinte mindent a szabályoknak megfelelően készíttettek el, ezért a megengedett maximumot akarja megépíteni.

A tét nem kicsi. Imbrea elismerte, hogy többmillió eurós beruházásról van szó, bár a pontos költséget még nem számolták ki. Amikor arról kérdeztük, reális lehet-e lakásonként a 120–160 ezer eurós ársáv, azt mondta, igen, de végleges árat csak a költségek és a piac felmérése után tud közölni. Azt is állította, hogy már most van hat család, amely biztosan vásárolna a tervezett társasházban.

A pénzről, a városképről és a szomszédok magánszférájáról szóló konfliktus a Vigadó nagytermében időnként kiabálásig, személyeskedésig jutott. A közvitát eredetileg a kisterembe hirdették meg, végül a húsz-harminc résztvevő a nagyteremben ült le. A beruházó románul ismertette a tervet, a hozzászólások magyarul és románul hangzottak el. A dokumentációt készítő Florea Stela építész nem volt jelen; Imbrea azt mondta, szabadságon van, így több műszaki kérdésre ő maga válaszolt.

A beruházás előzményeiről, a szakbizottság kifogásairól és a lakói petícióról korábbi cikkünkben írtunk részletesen.

„Mindenki a saját zsebét nézi”

Imbrea szerint a városházának már az eljárás elején közölnie kellett volna vele, ha csak földszint plusz egy emeletet tart elfogadhatónak. Azzal érvelt, hogy a földszint plusz két emeletre kiadott városrendezési bizonylat alapján tervezett, beszerezte az előírt szakhatósági véleményeket, és jelentős összeget költött a dokumentációra. „Mikor én már elköltöttem egy csomó pénzt, nem jöhetnek félúton azzal, hogy csak egy emelet legyen” – mondta lapunknak a vállalkozó a jelenleg üresen álló telken, ahová a 15 lakást tervezi.

Álláspontját egy pénzügyi hasonlattal tette egyértelművé: „Ahogy mindenki a saját zsebét nézi, úgy nézem én is a saját zsebemet. Senki nem mondja azt, hogy ha tíz lejt kaphat, akkor neki elég öt vagy hat.” Azt mondta, nem akar a jogszabályi lehetőségnél kisebb épületet emelni csak azért, mert a szomszédoknak vagy a főépítésznek nem tetszik a kétemeletes változat.

A beruházó felesége pedig még a közvitán azzal érvelt, hogy Kézdivásárhelyen szükség van új lakásokra, mert a megfelelő kínálat hiánya miatt sokan Brassóban vagy Sepsiszentgyörgyön keresnek otthont. Olasz Gabriella építész – aki közvetlenül érintett szomszéd is – erre azt válaszolta: nem az új lakások szükségességét vitatják, hanem azt, hogy hol és milyen léptékben épülnek meg.

Felállva utasították vissza a beruházó vádját

A beruházó, családja és egyik támogatója mellett a hozzászólók sorra a kétemeletes változat ellen érveltek. A legfeszültebb jelenet akkor alakult ki, amikor Imbrea azzal vádolta a petíció szervezőit, hogy félrevezették az aláírókat: szerinte azt a látszatot keltették, mintha a városháza beruházásáról lenne szó, holott magánprojektről van szó.

Erre többen egyszerre álltak fel a közönség soraiból, kézzel gesztikulálva tiltakoztak, egyikük pedig „ordas nagy hazugságnak” nevezte az állítást. Oláh Judit-Olga, a városrendezési osztály munkatársa azt erősítette meg, hogy a petíciót szabályosan iktatták, és az az eljárás részévé vált. A jelenet azt is megmutatta, hogy az ügy ekkorra már régen túlmutatott a tervlapokon: a felek azt is vitatták, ki beszél a közösség nevében, és mennyire hiteles a másik érvelése.

A lakók ugyanakkor többször hangsúlyozták: nem azt akarják, hogy a telek beépíthetetlen maradjon. A 15 lakásos, két földszinti szolgáltatóhelyiséget is tartalmazó épület léptékét kifogásolják. Attól tartanak, hogy a felső szintekről rá lehet majd látni az udvaraikra, a nagyobb épülettömeg árnyékolni fog, a lakók és a szolgáltatások forgalma pedig tovább terheli a keskeny, egyirányú Fenyves utcát. A visszatérő érv mégis az volt, hogy ha ezt a tömbházat jóváhagyják, más családi házas telkeken is könnyebb lesz hasonló tervekkel jelentkezni.

A vita már nem csak a két érintett utcáról szól

Tóth László kézdivásárhelyi volt újságíró azt mondta, a közvitát megelőző Facebook-bejegyzését mintegy 12 ezren látták. Saját összesítése szerint a hozzászólók körülbelül 70 százaléka elutasította a tervet, a többiek véleménye vegyes volt. Ez nem reprezentatív közvélemény-kutatás, de azt jelzi, hogy a kérdés túlnőtt a közvetlenül érintett két utcán.

Tóth szerint a vita nem arról szól, szabad-e egy vállalkozónak építkeznie, hanem arról, hogy Kézdivásárhely megőrzi-e azt a történelmi városképet, amelyre turisztikai célpontként is épít. Székelyföld egykori céhes városának központja az udvarteres szerkezetéről és alacsony beépítéséről ismert; a tervezett épület ugyan nem a főtéren állna, de annak közelében, egy családi házas utca és a Molnár Józsiás park mellett kapna helyet.

Beke Ernő helytörténeti gyűjtő ennél sarkosabban fogalmazott. Szerinte amit Ceaușescu városátalakítása nem végzett el Kézdivásárhelyen, az most „apró lépésekben” kezdődhet el. A parkolásról, a tűzoltósági megközelítésről és a felső szintekről nyíló rálátásról is kérdezett, de ő is a precedenst tartotta a legnagyobb veszélynek.

Olasz Gabriella szerint éppen ezért nem elég csak a Béke utca 24. szám alatti telket szabályozni. A város régi általános rendezési terve ugyanabba a 15-ös övezetbe sorol egymástól nagyon eltérő részeket: családi házas utcákat, nagyobb épületeket és tömbházas területeket. Az építész szerint a tágabb környékre övezeti rendezési tervet, román rövidítéssel PUZ-t kellene készíteni, amely külön-külön rögzíti a megengedett magasságot és beépítést. A mostani egyteleknyi terv, a PUD szerinte erre nem alkalmas. Úgy látja, két alacsonyabb, kisebb épülettömeg, hozzávetőleg feleennyi lakással közelebb állna a környék léptékéhez.

Többen a közvita időpontját is kifogásolták: a találkozót kedden délben, az augusztusi szabadságolások idején tartották, amikor sokan dolgoztak vagy nem voltak a városban. A városháza azt válaszolta, hogy az időpontot az eljárási határidők szorították, írásos észrevételt azonban augusztus 20-ig azok is benyújthatnak, akik nem voltak jelen.

A városháza is számon kérte az elmaradt átdolgozást

A közvita egyik legfontosabb fejleménye az volt, hogy a városháza nyilvánosan is rákérdezett: miért nem került át a tervbe a főépítész korábbi kérése. A város képviselője azt mondta, a kétemeletes változatot az eljárás elején befogadták, a szomszédok petíciói és a szakmai vizsgálat után azonban földszint plusz egy emeletes átdolgozást javasoltak. Imbrea ezt nem készíttette el.

A városrendezési szakbizottság 2025 decemberében azt állapította meg, hogy az épület magassága, tömege és megjelenése nem illeszkedik a Fenyves utca földszintes és egyemeletes, magastetős házaihoz. A bizottság forgalomnövekedéstől tartott, és hibákat talált a meglévő épület szintszámánál, valamint az erkélyek és az oldaltávolságok számításánál. Crăciun Gențiana főépítész ezután írásban kérte az egy emelettel alacsonyabb, kisebb tömegekre bontott változatot. A hibák egy részét kijavították, a kétemeletes kialakítás azonban megmaradt.

Crăciun a közvita után a Transtelexnek azt mondta, nem utasíthat el egy tervet pusztán azért, mert szubjektíven nem tetszik neki: a városképi és építészeti kifogásokat műszaki, szakmai és jogi érvekkel kell alátámasztania. Ez azonban azt is jelenti, hogy megalapozott szakmai kifogásai lehetnek. Ezzel pedig élt is korábban. A főtervező azt ugyan nem tudta számszerűsíteni, mekkora súlya lesz a korábbi ajánlásának a helyi tanács döntésében, de leszögezte, a helyi tanács döntésében a szakmai álláspont és a közösség határozott fellépése is számítani fog.

A közvita nem szavazás, de nem is formalitás

Amikor egy lakó azt kérdezte, van-e egyáltalán súlya annak, amit a teremben elmondanak, a főépítész a lakossági egyeztetést szabályozó 2701/2010-es miniszteri rendeletet idézte. Eszerint a részletes városrendezési terv – vagyis a PUD – helyi tanácsi tárgyalásakor a dokumentációhoz csatolni kell a lakossági tájékoztatásról és konzultációról szóló jelentést, valamint a szakapparátus álláspontját.

A közvita tehát nem népszavazás a tömbházról, de nem is kipipálandó formaság. A támogatói és ellenzői vélemények, a beruházó válaszai, a petíciók és a főépítész szakmai álláspontja együtt kerülnek a választott helyi tanács elé. A testület jóváhagyhatja vagy elutasíthatja a PUD-ot. A jóváhagyás még nem jelent építési engedélyt: ahhoz külön eljárás szükséges.

Röviden a tervről és a vitatott számokról

A Béke utca 24. szám alatti, 2723 négyzetméteres, hosszú telek hátsó, Fenyves utca felőli részére, a Molnár Józsiás park szomszédságába tervezik az épületet. Az 520 négyzetméter alapterületű társasházban a beruházó közlése szerint kilenc, körülbelül 79 négyzetméteres lakás és hat, nagyjából 50 négyzetméteres garzon készülne. A földszinten két, mintegy 50 és 100 négyzetméteres iroda- vagy szolgáltatóhelyiség kapna helyet. A tetőgerinc 14,55, az eresz 9,55 méter magas lenne.

A közvitán a telek beépítettsége körüli korábbi ellentmondásra is magyarázatot adott a főépítész. A 15-ös övezetben kizárólag lakófunkció esetén legfeljebb 35 százalékos beépítés engedett, turisztikai, kereskedelmi vagy szolgáltató földszinti funkcióval viszont 40 százalékos határ alkalmazható. A terv 35,29 százalékos beépítettséggel számol, vagyis a két szolgáltatóhelyiség teszi lehetővé, hogy a magasabb korlát alá sorolják.

Imbrea azt mondta, nem boltot vagy vendéglátóhelyet tervez, hanem kisebb forgalmú irodát vagy szolgáltatást, és 16 parkolóhelyet alakítana ki a telken. A lakók szerint azonban a 15 lakás és a két további funkció forgalma így is aránytalanul terhelné az utcát. A főépítész arra is figyelmeztette a beruházót, hogy ha később megosztja a telket, az új telkek mindegyikén külön-külön is meg kell maradniuk a szabályos beépítési mutatóknak.

A közvita nem döntötte el a beruházás sorsát, de világossá tette, hogy a felek egyelőre nem keresnek ugyanazon a ponton kompromisszumot. Imbrea a megengedett maximumhoz ragaszkodik, a megszólaló lakók pedig éppen ezt a maximumot tartják elfogadhatatlannak a családi házak között.

„Engem valahogy mindig meglep, mikor egy ember, egy család vagy egy kis csoport úgy száll szembe a közösséggel, hogy azt mondja: mi lesz, ha ti nem egyeztek bele? Az egy kicsit mellbe vág” – fogalmazott Crăciun. A következő érdemi válasz már a helyi tanácsé lesz.