„Sorosista dollármédia” és „libernyák bulvárblog” – így reagáltak a Tőkés-szobor kritikáira

Néhány nappal azután, hogy a Transtelex és több magyarországi lap is beszámolt arról, hogy Tőkés László még életében szobrot kap Lakiteleken a nemzeti összetartozás napján, újabb írás jelent meg a témában az ehir.ro portálon, amit Tőkés László Sajtóirodája is megosztott Facebook-oldalán. A cikk további részleteket közöl a június 4-i programról, miközben bírálja azokat a sajtóanyagokat, amelyek szóvá tették, hogy a volt püspök még életében bronz mellszobrot kap a lakiteleki Nemzeti Panteonnak elnevezett szabadtéri szoborparkban.

Mint arról korábban beszámoltunk, június 4-i szoboravatás azért váltott ki nagy visszhangot, mert Tőkés nem visszavonult történelmi személyiségként, hanem ma is aktív közéleti szereplőként kap helyet az emlékhelyen.

Az ehir.ro-n megjelent írás szerint a szoboravatás egy háromnapos rendezvénysorozat része lesz. A programokra testvértelepülési küldöttségek is érkeznek, többek között a délvidéki Bajmokról és Horgosról, valamint az erdélyi Gyergyókilyénfalváról. Tőkés László a szoboravatás után fórumon vesz részt, ahol a nemzeti összetartozásról, a trianoni örökségről és a magyarság jövőjéről beszélgetnek vele. A volt püspök emellett felszólal a Tiszakécskei Református Általános Iskola és Gimnázium Trianon-megemlékezésén, valamint rendhagyó történelemórát is tart diákoknak az erdélyi magyarság helyzetéről, illetve az 1989-es temesvári eseményekről.

A cikk jelentős része ugyanakkor nem a rendezvény részleteivel, hanem a szoboravatás sajtóvisszhangjával foglalkozik, amit már a címe is jelez: „Elismerés – fanyalgók és gyűlölködők zajkeltése közepette”. A szerző szerint a témára „rárepült a magyarországi balliberális média és romániai nyúlványa”, a kritikus cikkek szerzőit pedig egyebek mellett „a sorosista dollármédia embereinek”, illetve a „romániai sorosista-szekus média” részének nevezi. Az írás láthatóan reagál azokra a kritikákra is, amelyeket a Transtelex és más lapok fogalmaztak meg Tőkés mai közéleti szerepével kapcsolatban, ugyanakkor ezeket nem cáfolja, inkább jelentőségüket próbálja relativizálni. A szerző például felhozza, hogy Tőkést azért támadják, mert bírálta Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter parlament előtti „beiktatási táncát”, illetve mert a nagyváradi premontrei apát kilakoltatása elleni tüntetésen együtt mutatkozott „a »náci« Toroczkai László országgyűlési képviselővel, a Mi Hazánk Mozgalom elnökével”. Emellett név szerint támadja Kürti László miskolci egyetemi oktatót is, akiről azt írja, hogy egy „libernyák bulvárblogon” bírálta Tőkést.

Az írás külön kitér arra az összefüggésre is, amelyet több sajtótermék megemlített, hogy Lezsák Sándor, a lakiteleki intézményrendszer alapítója nemrég a Tőkés László Alapítvány elismerésében részesült. Emiatt sokan kritizálják az aktust, mint a politikai-baráti körök egymást oda-vissza jutalmazó, belterjes elismerési gyakorlatát. A szerző ezt a párhuzamot igyekszik cáfolni, arra hivatkozva, hogy a kisvárdai Tőkés László Alapítványnak „csupán névleges köze van” Tőkéshez, aki nem tagja az alapítvány kuratóriumának.

A június 4-i lakiteleki rendezvényeket a nemzeti összetartozás napjához kapcsolódva szervezik. A szoboravatáson Lezsák Sándor mellett Kókai Géza lakiteleki református lelkész és Felföldi Zoltán, a Lakiteleki Faluszépítő Egyesület elnöke mond beszédet.