Szakértők: Az RMDSZ gyermekpénzt érintő törvényjavaslata frusztrációkra építve kínál látszatmegoldást

Az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom és a Mentés Másként Pedagógiai csoport közösen szerveztek beszélgetést a gyermekpénz csökkentését és az ösztöndíjrendszer átalakítását célzó RMDSZ-es törvényjavaslat kapcsán. Az eseményen Hart Edina és Sajgó Melinda pedagógusok, illetve Toró Tibor, a romániai magyar kisebbségi oktatást vizsgáló társadalomkutató beszélgettek Anghel Anna moderálásában a Planetáriumban. Ugyanakkor a résztvevők között ott volt a javaslat beterjesztője, Szabó Ödön is, aki az esemény végén fejtette ki véleményét az elhangzottakról.

A javaslat visszavonását korábban petíció formájában követelte az EEM és az MMP, ugyanis szerintük többek között nem egyenlőségelvű megközelítésen alapul, figyelmen kívül hagy olyan társadalmi és szociális tényezőket, amelyek gyakran ellehetetlenítik a hátrányos helyzetű családok esetében az iskolalátogatást, olyan támogatást vonna meg, amely egyes esetekben feltétele lehet a megélhetésnek is, ezzel pedig még inkább elmélyítené a társadalmi különbségeket illetve növelné a kirekesztés mértékét. A mostani esemény felvezetőjében is kifejtették: az iskolaelhagyás egy összetett, rendszerszintű probléma, ezért nem kezelhető strukturális átalakítások nélkül. Meggyőződésük, hogy a gyerekpénz nem jutalom, hanem alapvető szociális eszköz, amely a gyermek esélyegyenlőségét szolgálja.

A javaslatnak a nyilvánosságban problematizált pontjairól ebben a cikkünkben kérdeztük Szabó Ödönt, annak beterjesztőjét, aki akkor elmondta, a jelenléthez kötött nevelési támogatási rendszert igazságosabbnak tartja, mert egy pozitív mintát erősítene meg azáltal, hogy az iskolába járó gyerekek családjának járó juttatást növelné. Ebben az interjúban, az RMDSZ képviselője azt állította, sok pozitív megerősítést kapott mélyszegénységben élő emberektől, akik alátámasztották, hogy a javaslat valódi pozitív változást hoz majd szerintük is. (Mint utóbb kiderült, ez féligazság.)

A törvényjavaslat indoklása szerint Romániában továbbra is magas a korai iskolaelhagyás aránya, az újítások pedig motivációs eszközei lehetnek az oktatás megreformálásának és a lemorzsolódás csökkentésének.

A javaslat legfontosabb aspektusai:

• a jelenleg 0-2 éveseknek járó 719 lejes összeget kibővítené 3 éves korig
• a 3-18 év közötti fiatalok esetében a jelenlegi 292 lejes támogatást 100 lejre csökkentené
• az ösztöndíjakat az óvodásokra is kiterjesztené
• bevezetné a jelenléti ösztöndíjnak nevezett 250 lej összegű támogatást, amiben azok részesülhetnének, akik rendszeresen jelen vannak az óráikon és kitűnő magaviseleti eredménnyel rendelkeznek.

Az RMDSZ javaslata nem motivál, hanem fenyeget

A beszélgetés első részében a meghívottak egymást kiegészítve ismertették, pontosan mi a baj azzal, amit az RMDSZ javasol.

Toró Tibor szerint, bár vannak üdvözlendő pontjai a tervezetnek, így együtt ezek problémássá válnak, ugyanis büntetés-jutalmazás alapú retorikát érvényesítenek. Az alkotmánybíróság 2006-os döntése alapján, mivel a gyereknevelési támogatás alanyi jogon jár, nem köthető iskolai jelenléthez, ennek tekintetében pedig Toró úgy fogalmazott, hogy a javaslat egy jogi performansz, ami ezt a döntést kerülné meg.

Majd hozzátette, a változások főleg a mélyszegénységben élőket érintenék, ebben a társadalmi rétegben pedig annak, hogy egy gyerek nem jár iskolába, sokszor nagyon földhözragadt okai vannak: ilyen például, hogy a szülők nincsenek otthon, mert kénytelenek külföldön dolgozni, nem tudja a család úgy a gyereket felöltöztetni, hogy az iskolába beengedjék és van olyan is, hogy a gyerek egyszerűen nem tud eljutni, mert nem azon a településen működik már az iskola, ahol ők laknak.

Az iskolai részvétel egyike a három mutatónak, amely az oktatás eredményességéről ad visszajelzést, ugyanakkor önmagában nem reprezentatív, így pedig az iskolaelhagyás mértékének csökkentése sem jelentene valódi megoldást a kompetencia növelésében és a későbbi boldogulás elősegítésében, fejtette ki Sajgó Melinda. A tanulási tevékenység, illetve az iskola elvégzése utáni beilleszkedés, alkalmazkodás ugyanolyan fontos tényezők, ha az oktatás valódi helyzetét szeretnénk felmérni és javítani. Az, hogy a gyerek jelen van az iskolában önmagában még nem tükrözi a kompetenciát és hogyha a jelenlétet egyedüli célként emeljük ki ebből az egyenletből, ahogy azt a javaslat is teszi, akkor arra nem funkciójában tekintünk.

Hart Edina arról számolt be, hogy más pedagógusokkal is egyeztetett a javaslat tartalmáról, akik szintén inkább fenyegetőnek, mint motiválónak tartják azt. És a romániai oktatási rendszer eleve nem egyenlősítő és hátránykompenzáló. Sajgó ehhez csatlakozva elmondta, szerinte alapvetően szemléletében káros a kezdeményezés, és nem érti, hogy került ebbe a diskurzusba egyáltalán a motiváció: „Vajon miből feltételezzük azt, hogy amiatt nem mennek ezek a gyerekek iskolába, mert valakitől várnak egy ösztönzést?”.

EU-s felmérésekre hivatkozva hozzátette, az iskolaelhagyás valójában egy oktatási egyenlőtlenségi probléma, ugyanis alacsony társadalmi csoportokból érkező gyerekek iskolai eredményessége jóval alulmarad azokhoz viszonyítva, akik kedvezőbb társadalmi státuszú családokból jönnek. A családi háttér és a hozott kompetenciák predesztinálják sok esetben a gyerekek jövőjét, ugyanis a rendszer nem tudja kellően felzárkóztatni őket. Ennek kezelésére azonban léteznek méltányossági modellek, amelyek az egyéni képességek fejlesztésére helyezik a hangsúlyt.

„Ez a törvényjavaslat azt mondja ki, hogy minden gyerekre egyformán legyen érvényes az a szabály, hogy bármi történik, bármi van, ugyanúgy kell kezelnünk mindenkit, ugyanazon szabályok szerint. Ennek van egy elég csúnya neve a szakirodalomban, és úgy nevezik ezt, hogy deficitszemlélet, ami az alulteljesítést elsősorban egyéni hiányosságként kezeli. Viszont ehhez vissza kell mennünk a történelembe, az 1950-60-as évek oktatáspolitikához” – mondta Sajgó.

Anghel Anna azon kérdésére, hogy az azóta nemzetközileg kidolgozott és pozitív változást érvényesítő neveléstudományi fejlesztéseket miért nem követik az itteni törvényhozók, Toró elmondta, hogy ez elsősorban erdélyi magyar perspektívából a kisebbségi oktatás szerepének egydimenziós felfogásából ered, ami alatt a magyar nyelv és identitás továbbörökítését értjük. Ez a politikai követelések, illetve kínálat fókuszába is bekerült. Ezt meghaladván kellene érvényesíteni az esélyegyenlőséget megteremtő szempontrendszert, amely lehetővé teszi a társadalmi mobilitást.

Emellett azonban szerinte az is fontos, hogy ha oktatási kérdésekről kezdünk beszélni, mindenki nagyon frusztrált lesz. Így pedig nagyon könnyű olyan típusú rendelkezéseket hozni, amelyek ezeket a frusztrációkat kihasználva kínálnak látszatmegoldást.

Hart szerint az egyetlen cél, amit a javaslat el tud érni, az az, hogy növeli a feszültséget a különböző társadalmi osztályok és csoportok között, azáltal, hogy „megteremti a feloldozás lehetőségét abban, hogy végre az úgynevezett érdemtelenektől elveszik a pénzt”.

A javaslat feltételeinek számonkérésének közvetlen felelőssége és az ezzel járó adminisztratív terhet róna a pedagógusokra, ami pedig a szülők és az oktatók közötti bizalmi kapcsolatot is alapjaiban átértelmezné, ugyanis a tanárt kvázi rendőr-szerepbe helyezné, mondta Toró. Hart szerint is ebben a kontextusban az oktató a rendszer kiszolgálójává válik, akár akarja, akár nem, és olyan feladatkörbe kényszerül, amelyben felügyelője és meghatározó szereplője annak, hogy melyik gyerek kap pénzt és melyik nem. Ezt a helyzetet szerinte ennél sokkal szolidárisabban kéne kezelni.

Szabó Ödön is helyet csinált magának a beszélgetésben

A legtöbbeket váratlanul érte, amikor Szabó Ödön parlamenti képviselő is megjelent a teremben kezdés előtt pár perccel, bár tekintve, hogy a hétvégi SZKT jelszava a közösséggel való párbeszéd fontossága volt, ezt akár a Szövetség rebrand-kísérleteként is értelmezhetjük. Az RMDSZ politikusa fogta a székét és kiült a panel meghívottjaival párhuzamosan, bár tőlük tisztes távolságra, onnan fejtette ki álláspontját.

Mindenekelőtt leszögezte, a beszélgetés során volt egy-két olyan gondolat, ami neki is jót tett és amelyeket köszön, majd hosszan ismertette egy, a mélyszegénységben élő fiatalok felzárkóztatását célzó projekt előnyeit, amelyet a jelenlegi javaslathoz hasonlóként értékelt. Kifejtette, az hogyan növelte az iskolalátogatást a hátrányos helyzetű fiataloknál és milyen előrelépést jelentett a lemorzsolódás redukálásában.

Toró szerint azonban ez két alapjaiban eltérő kezdeményezés. Az RMDSZ javaslata ugyanis előbb elvenné mindenkitől a gyerekpénzt, aztán úgy adná vissza, hogy azok, akik nem mélyszegénységben élnek, könnyebben hozzájutnak majd.

„Hogyha egy olyan tervezetet nyújtott volna be a Szövetség, ami nem nyúl a gyerekpénzhez, csak a jelenléti ösztöndíjat vezeti be mint többletjuttatást bizonyos sérülékeny társadalmi rétegeknek, az valódi előrelépés lett volna. Ez így strukturális diszkrimináció” – mondta.

Szabó ezután azt is kifejtette, a szociális ösztöndíjrendszer folyósításának kritériumai jelenleg is a jelenlét és magaviselet, így nem jelent új fennakadást ez a szülő-tanár kapcsolatban: „az a történet, hogy ő oda kell álljon, jaj istenem, először életében, nem igaz, mert ez ma is történik”.

Hart szerint ez a hozzáállás meglehetősen sértő a pedagógusokra nézve, ugyanis azt beismerjük, hogy ez már most is egy probléma, de ahelyett, hogy foglalkoznánk vele, még nagyobb terhet róvunk a tanárra, mivel így nem 300, hanem 500 lej felett döntene. Nem tartja jó hozzáállásnak, hogy ezeket a nehézségeket nem kezeli, hanem fokozza a rendszer.

Szabó szerint azonban ez nem egy nehézség. „Hát pont azt mondtam, hogy nem volt ebből konfliktus. Hát mutass egy esetet nekem, amióta ez a rendszer működik. Ez három éve így van. Mutass egy esetet, ahol egy pedagógust is emiatt megfenyegettek volna. Tehát most tényleg azért… Legalább én tudom, hogy mit mondtam. Azt mondtam, hogy igen, 300 lej felett dönt, és ebből nem volt probléma, sehol. Ha egy is megjelent volna, akkor onnantól kezdve lehetne erről beszélni. Az összes többi filozófia”.

A panel résztvevői válaszként vázolták a politikusnak, hogy a tervezet egy erős külső motivációs tényezőt vezetne be, ami szembemenne azzal a belső motivációs rendszerrel, amelyet az iskolában próbálnak érvényesíteni. A kettő pedig kioltja egymást. „A pedagógusnak magyaráznia kell, hogy annak ellenére, hogy bizonyos hiányzás miatt elveszíti a pénzt a szülő, mégiscsak kellene iskolába jönnie annak a gyereknek” – mondta Sajgó. Toró hozzátette, hogy ez lelki terhet is jelenthet azoknak az oktatóknak, akik nap mint nap találkoznak a tanítványaikkal és ezentúl esetenként azok jólétét meghatározó kérdésben hoznak majd döntéseket: „Kitenné annak a pedagógusokat, hogy gyakorlatilag a gyerekek a sorsáról döntsenek azzal, hogy hiányzásokat írnak be, magaviseletet vonnak le, miközben tudják és látják, milyen körülmények közül jönnek”. A tanárok és szülők közötti nehezen kiépített bizalmat rombolná ez az új feltételrendszer azzal, hogy úgy pozicionálná az előbbit, mint akitől az utóbbinak a juttatása függ, egészítette ki a fentieket Hart is. „Amikor engem felhívnak, hogy rajtam kérjék számon, miért nem jött meg még az ösztöndíj, nem tudok válaszolni, mert nem én küldöm ki az ösztöndíjakat, de az ő szemében én vagyok az összekötő kapocs” – mesélte.

Közönségkérdésként elhangzott többek között az is, hogy a szakpolitikai megvalósítások mellett milyen elektorális céljai lehetnek ennek a javaslatnak illetve mennyire illeszthető be esetleg egy Fidesz-paradigmába. A mélyszegénységben élő romákat kifejezetten érinthetik a javaslat negatív következményei ez pedig korrelál a ténnyel, amely szerint az RMDSZ szavazótáborában hangsúlyos a romaellenesség, válaszolta Toró. Hozzátette, nagyon hasonlít a jelenlegi javaslat a Fidesz pár évvel korábbi családi pótlékra vonatkozó kezdeményezésére, illetve abba a retorikába is illeszkedik, amely a társadalmat érdemesekre és érdemtelenekre osztja.

Nem hiszi, hogy bárki, aki mélyszegénységben élő emberekkel dolgozik, azt mondta volna, hogy a gyerekpénz csökkentése jó megoldás lenne, visszautalva arra, hogy Szabó korábban ezzel támasztotta alá a javaslat szükségességét. Amikor a javaslat kidolgozásában közrejátszó szakértőkről kérdezték, Szabó elmondta, végeztek egy felmérést, amely során 108 házba kopogtattak be egy mélyszegénységben lévő házsoron, olyan családoknál, akiknél egyesek járatták iskolába a gyerekeiket, mások nem. Ekkor azt kérdezték, motiválná-e az őket, hogyha jelentősen nőne a támogatás és mind igennel feleltek. „Igaz, nem magyaráztuk, hogy ez hogy lesz és miként alakulna át” – ismerte be.

A képviselő a beszélgetés során azt is elmondta, örül, hogy ebben a kérdésben kialakult egy párbeszéd illetve azt is, hogy hiába utaltak rá korábban, a kereszténységen kívül nem sok más köti őt a Fideszhez.