Szabó Ödön szerint a gyermekpénz módosításának kritikusai „csak az RMDSZ-be akarják törölni a lábukat”

Mit tartalmaz a törvényjavaslat?

Szabó Ödönnel való beszélgetésünk során a képviselő elsősorban azt nehezményezte, hogy azok, akik kritikával illetik a javaslatot, nincsenek tisztában annak teljes tartalmával, hanem részleteket ragadnak ki és azokat problematizálják.

Így hát alább ismertetjük a kidolgozott javaslat tartalmát, amely három fő irányban indul el, a kritikák tárgya pedig az első és második rész közti átfedés és újraszervezés, azaz a gyermekpénzt és az ösztöndíjrendszert összekötő és ezeket érintő újító javaslatok.

A javaslat első része a gyermekek után járó állami támogatásról szóló jogszabályt (61/1993) módosítja, mindezt pedig korosztály-specifikusan teszi. A gyereknevelési támogatás összege jelenleg a 2 év alatti gyerekek és fogyatékkal élők esetében 719 lej havonta. A javaslat első felében ezt a korhatárt emelnék meg egy évvel, azaz az említett összeg három éves korig járna a kedvezményezetteknek.

A támogatás mértékét évente, automatikusan igazítanák az inflációhoz, vagyis az emelés többé nem eseti politikai döntés, hanem törvényben rögzített mechanizmus lenne.

Ebben a pontban van meghatározva az az aspektus is, amire a kritikák utalnak: a gyermekpénz fix összege a 3-18 év közötti fiatalok esetében a jelenlegi 292 lej helyett 100 lejre csökkenne.

A második, legterjedelmesebb rész a közoktatási törvény ösztöndíjakra vonatkozó rendelkezéseit módosítaná. Ilyen módon pedig a többlettámogatást, amely a 100 lejt kiegészítené, előre meghatározott feltételekhez kötné az oktatási intézményekben.

A törvény újraszervezné a jelenlegi ösztöndíjrendszert is: négy fő kategóriát határozva meg: jelenléti, szociális, érdem- és technológiai ösztöndíjat.

A legjelentősebb változtatás a jelenléti ösztöndíj bevezetése. A jelenléti ösztöndíj havi 250 lej összegű támogatást biztosítana azoknak az óvodásoknak és iskolásoknak, akik rendszeresen jelen vannak az óráikon és kitűnő magaviseleti eredménnyel rendelkeznek.

Azaz az igazolatlan hiányzások száma nem haladhatná meg a tízet, és előző évben 10-es magaviseletet vagy „nagyon jó” minősítést kell kapnia a diáknak, ahhoz, hogy részesülhessen a juttatásból.

Jelenleg Romániában kétféle igazolt hiányzást különböztetünk meg: a szülőit és az orvosit, az előbbi egy egész tanévben 40 órát igazolhat, utóbbi pedig feltételekhez kötött, az illetékes orvos kibocsátásától függ.

A javaslat az óvodások esetében akkor is teljesítettnek tekinti a jelenléti feltételt, ha havonta legfeljebb öt igazolatlan napjuk van, a szabály enyhébb, mint az iskolásoknál.

A szociális ösztöndíj összege ugyanannyi maradna, havi 300 lej. Ugyanakkor, bár szociális alapon jár, az ösztöndíj elveszíthető lenne. Ha a diák egy hónapban 10 vagy több igazolatlan órát gyűjtene össze, arra a hónapra megvonnák tőle a szociális ösztöndíjat. Tehát ennek is feltétele a rendszeres jelenlét.

A törvény harmadik része a végrehajtási szabályokra tér ki: előírja, hogy a kormánynak a kapcsolódó rendeleteket az új előírásokhoz kell igazítania, valamint rögzíti, hogy a jogszabály a Hivatalos Közlönyben való megjelenését követő év január 1-jén lép hatályba.

A törvényjavaslat indoklása szerint Romániában továbbra is magas a korai iskolaelhagyás aránya, különösen a vidéki és hátrányos helyzetű közösségekben, az alacsony iskolai részvételt többek között a szegénységgel, a gyenge oktatási eredményekkel és az oktatáshoz való egyenlőtlen hozzáféréssel magyarázza. Az indoklás hivatkozik uniós oktatási célokra és statisztikákra is, amelyek szerint Románia több mutatóban az EU-átlag alatt teljesít. A szöveg szerint az újítások motivációs eszközei lehetnek az oktatás megreformálásához és a lemorzsolódás csökkentését is kezelik majd.

Miért tartják problémásnak?

A Mentés Másként Pedagógiai csoport és az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom tiltakozó állásfoglalásukban a javaslatra úgy hivatkoznak, mint ami tüneti kezelés és megszorítás a valódi oktatási reform és támogatás helyett.

A javaslatot azért bírálják, mert nem egyenlőségelvű megközelítésen alapul, figyelmen kívül hagy olyan társadalmi és szociális tényezőket, amelyek gyakran ellehetetlenítik a hátrányos helyzetű családok esetében az iskolalátogatást, emellett pedig olyan támogatást vonna meg, amely egyes esetekben feltétele lehet a megélhetésnek is.

Kiemelik, az iskolaelhagyás nem egyéni döntés kérdése, hanem strukturális eredetű, összetett társadalmi és oktatási probléma, szerintük a javaslat mégis az előbbiként kezeli azt. „A törvénytervezet indoklása, és az RMDSZ-es kezdeményezők nyilatkozata motivációs eszközként hivatkozik a juttatások átalakítására, ezzel implicit módon a gyerekekre és a szülőkre terheli a felelősséget” – áll a petíció indoklásában, amellyel a kezdeményezők a javaslat visszavonását követelik.

Emellett felhívják a figyelmet arra is, hogy a hátrányos helyzetből induló gyerekek nagy valószínűséggel teljesítenek gyengébben, vagy esnek ki az oktatási rendszerből. A gyermekpénz csökkentése és az ösztöndíj feltételekhez kötése várhatóan mélyíteni fogja a problémát, még inkább kiszolgáltatott helyzetbe hozva azokat a gyerekeket és családokat, akik már most korlátozott lehetőségekkel rendelkeznek, és akiket eddig sem volt képes a rendszer érdemben bevonni.

Az állásfoglalás elsősorban a törvényjavaslat szociális, pedagógiai és társadalmi következményeit problematizálja, a fentiek mellett következőket érintve:

• Növelheti a lemorzsolódást, mivel a támogatás elvesztése veszélyeztetheti a tanulás alapfeltételeit (étkezés, közlekedés, tanszerek), így a leginkább rászoruló diákokat sodorhatja még nehezebb helyzetbe.
• Szubjektív a magaviseleti feltétel, ugyanis a támogatás magaviseleti jegyhez kötése problematikus, nem objektív mérce, és akár tanári vagy intézményi előítéleteket is tükrözhet.
• Csak a formális jelenlétet ösztönzi, hiszen a javaslat a puszta iskolába járást jutalmazza, miközben a valódi részvételhez komplex pedagógiai és szociális támogatásra lenne szükség.
• Büntető szemléletet tükröz, amikor a szociális támogatást nem esélyteremtő eszközként, hanem jutalomként kezeli, így mélyítheti a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Szabó Ödön szerint a kritikák abból indulnak ki, hogy illik az RMDSZ-be beletörölni a lábunkat

Szabó Ödönnel, a javaslat beterjesztőjével, RMDSZ-es parlamenti képviselővel beszélgettünk, hogy megtudjuk álláspontját a fent megfogalmazott kritikákkal kapcsolatban.

Szabó ismertette a tervezet tartalmát, ahogy azt mi is megtettük a fentiekben, illetve nehezményezte, hogy annak csak egyetlen pontjára összpontosít a nyilvánosság, azt problematizálva. A szociális ösztöndíj meglévő keretei és a tervezett jelenléti ösztöndíj odaítélési kritériumainak összehasonlításakor úgy fogalmazott: „Lehet ezt a törvényt populista módon másképp magyarázni, de attól még ez az igazság”.

Álláspontja szerint az, hogy az oktatásban való részvétel kötelező, önmagában is gyengíti a kritikát, amely az ösztöndíjak jelenléthez kötését vitatja. Hozzátette, sok pozitív megerősítést kapott mélyszegénységben élő emberektől, akik megerősítették abban, hogy a javaslat valódi pozitív változást hoz majd.

Szerinte a kritikák kiindulópontja az, hogy ő, Szabó Ödön terjesztette be a törvényt és „illik az RMDSZ-be beletörölni a lábunkat”.

Felvetettük, hogy a kritikák kiindulópontjának mi inkább többek között azt a tényt látjuk, hogy a fix támogatás összege csökkenne, amennyiben a javaslatot elfogadják, így esetenként akár éppen azok az alapfeltételeket kerülhetnek veszélybe, amelyek nélkül a rendszeres iskolába járás sem biztosítható, mint például a közlekedés és a tanszerek.

Szabó szerint azonban ez ellentmondás, ugyanis azok a családok, akik rendszeresen járatják iskolába a gyerekeiket, jogosulttá válnak majd a jelenléti ösztöndíjra is, így pont hogy nagyobb juttatásban részesülnek majd. Arra a felvetésre pedig, hogy hátrányos helyzetű családok esetében, ahol a gyermekpénz feltétele volt mostanáig a megélhetésnek is akár, a tervezett újítás okozhat anyagi bizonytalanságot és ezáltal lemorzsolódást, Szabó azt mondta, akik ebben érintettek, eddig sem küldték valószínűleg a gyerekeiket iskolába.

Megfogalmazásában a tervezet egyik újítása az lesz, hogy anyagi különbözettel jutalmazza majd azokat, akik betartják a törvényt és iskolába járatják a gyerekeiket. „Azt mondja az, aki kritizálja: az a baj, hogy az a szülő, aki nem tartja be a törvényt, nem ugyanabban az elbírálásban részesül, mint aki betartja” – tette hozzá.

Rákérdeztünk arra is, milyen garanciák vannak arra, hogy a pedagógusok előítéletei vagy intézményi diszkrimináció ne válhassanak befolyásolási tényezőkké a magaviseleti jegy megítélése során és közvetetten így ne járuljanak hozzá a jelenléti ösztöndíj odaítélésének ellehetetlenítéséhez.

A szociális ösztöndíjrendszer is ehhez a kritériumhoz van kötve, válaszolta Szabó, majd hozzátette annak kapcsán ugyanezeknek a civil szervezeteknek egyike sem tiltakozott. Ahhoz a kritériumrendszerhez képest egyetlen dolog változik elmondása szerint, az, hogy a törvénykövető, felelősségteljes magatartást nagyobb mértékben honorálják majd. Ennek szerinte azért is van szerepe, mert a gyereknek joga van iskolába járni, erről azonban nem ő dönt, hanem a szülő.

A magaviseleti osztályozás vonatkozásában nem találkozott visszaélésekkel, sőt, szerinte a pedagógusok nagy része örül, ha a diák jelen van az óráján. Ugyanakkor nyitott volt arra, hogy módosító javaslatok által felülvizsgálják a magaviselet számonkérésének mértékét, hogy annak ne feltétlenül kelljen kitűnőnek lennie, 10-es helyett 9-es vagy 8-as jegy is számításba jöhessen.

A pozitív példákat meg kell erősíteni, és azokat fel kell mutatni, mondta, ugyanis a különbségtétel pozitív visszacsatolás lehet, ugyanabból a környezetből érkezők esetében például megerősíthet egy pozitív mintát ha elismerik azokat, akik alkalmazkodnak a szabályokhoz.

Megkérdeztük azt is, hogy különböző társadalmi rétegek közötti különbségeket nem mélyítené-e el a kezdeményezés, amire Szabó azt mondta, nem a többiekkel kell összehasonlítani az embereket, hanem ugyanabban a helyzetben lévőket kell egymáshoz képest vizsgálni.