A játéktermek sorsa az RMDSZ-es polgármesterektől függ most már Székelyföldön, de a tiltástól a kivárásig mindenre van példa

A közigazgatási reformcsomag módosításai új eszközt adtak a polgármesterek kezébe: a helyi tanácsok mostantól közvetlenül dönthetnek arról, működhetnek-e nyerőgépes játéktermek a településükön. Elvileg ez éppen azt a problémát oldaná meg, amire az RMDSZ is gyakran hivatkozik: hogy a szerencsejáték következményeit a helyi közösségek viselik, miközben a döntések sokáig Bukarestben születtek.

Miközben azonban a szövetség már két éve a játéktermek falusi és kisvárosi kiszorításával kampányol, az RMDSZ országos politikájában korántsem egységes a megközelítés. Ez a szenátus legutóbbi döntéseinél is látszik: bár elfogadtak olyan „tűzoltó” intézkedéseket, mint a szerencsejáték-reklámok nappali korlátozása vagy a 21 éves korhatár bevezetése, az RMDSZ szenátorai ezt nem támogatták. Túrós Lóránd frakcióvezető szerint ezek inkább politikailag jól kommunikálható részintézkedések, amelyek elfedik a rendszerszintű megoldás hiányát.

Amikor pedig a döntések ténylegesen a városházák szintjére kerültek, a morális üzenet mellé rögtön megjelennek a helyi dilemmák is: a meglévő engedélyek kérdése, a munkahelyek sorsa, a költségvetési hatások, valamint az, hogy mennyire lehet helyi szinten szabályozni egy olyan iparágat, amelynek egy része ma már teljesen az online térben működik.

Ezért a székelyföldi, többségében RMDSZ vezette városok reakciói sem egységesek: van, ahol gyors tiltásról beszélnek, máshol közvitát indítanak, és olyan település is akad, ahol a kérdés egyelőre inkább a közösségi médiában forog, mint a városháza napirendjén.

Sepsiszentgyörgy: a kísértést ki kell vinni a városból

Sepsiszentgyörgyön Antal Árpád egy Facebook-bejegyzéssel indította el a vitát. A posztban arról írt, hogy amikor egy város jövőjéről gondolkodnak, az is számít, milyen környezetben nőnek fel a gyerekek. „Azt szeretnénk, hogy amikor egy gyermek kilép az iskola kapuján, ne szerencsejáték-termek előtt kelljen elsétáljon” – fogalmazott.

A bejegyzésben szociológusi hátterére hivatkozva arról is beszélt, hogy a szenvedélybetegség soha nem csak egy ember története: egy függő legalább nyolc másik ember életére van hatással – családtagokra, barátokra, közeli ismerősökre.

A kommentmező azonban gyorsan megmutatta a dilemma másik oldalát is. Többen az ott dolgozók munkahelyeit féltették, mások azt írták, hogy a tiltás csak az online térbe tereli a játékosokat. Volt, aki arra emlékeztetett: ezek a helyek korábban éppen az állami engedélyezési rendszer révén nyílhattak meg, így a kérdés az is, miért most lett hirtelen probléma a jelenlétük.

Sepsiszentgyörgyön jelenleg nagyjából hat nyerőgépes játékterem működik, többségük lakóövezetekben vagy tömbházak földszintjén. Van olyan is, amelyik két iskola között helyezkedik el, és a városközpontban is nyílt fogadóiroda – közvetlenül azon az útvonalon, ahol a Székely Mikó Kollégium diákjai nap mint nap elsétálnak.

A városvezetés most azt vizsgálja, hogy a működési engedélyek lejártával hogyan lehetne ezeket kiszorítani a lakott területekről.

A változást az tette lehetővé, hogy a szerencsejátékokra vonatkozó szabályozás módosítása után a szolgáltatóknak az országos licenc mellett helyi működési engedélyre is szükségük van. Ez először ad valódi beleszólást az önkormányzatoknak abba, hogy működhetnek-e ilyen helyek a városukban.

Antal Árpád szerint ez azért fontos fordulat, mert az elmúlt években a döntések teljesen központosítva születtek. „Bukarestből engedélyezték, oda fizettek be mindent, és nekünk gyakorlatilag maradtak a tönkrement családok” – mondta a Transtelexnek.

A polgármester szerint ezért most az önkormányzatnak kötelessége élni az új lehetőséggel. Nem részleges korlátozásban gondolkodik, hanem abban, hogy a játéktermek kikerüljenek a város mindennapi tereiből.

„Lakott területen nem lehet ilyen játékgép” – szögezte le. Szerinte a probléma elsősorban az, hogy a játéktermek ma sokszor a városi mindennapok részei: tömbházak földszintjén, forgalmas utcákon, iskolák közelében jelennek meg. Így nemcsak azok találkoznak velük, akik játszani akarnak, hanem azok is, akik épp próbálnak kimaradni belőle.

Antal ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy a vállalkozások ipari övezetben működjenek tovább. Szerinte akár az is megoldás lehet, ha az üzemeltetők közösen hoznak létre egy ilyen helyszínt a város szélén, ahová az megy el játszani, aki kifejezetten ezért indul el.

A munkahelyek kérdésére azt mondja: fontos, hogy ne szűnjenek meg állások, de szerinte a társadalmi kár nagyobb, mint amennyi munkahelyet ez az iparág teremt. A változás ráadásul nem egyik napról a másikra történne: a jelenlegi játéktermek engedélyei még érvényben vannak, és a városvezetés egyeztetéseket ígér az üzemeltetőkkel arról, hogy bezárás vagy kiköltözés lesz-e a végső megoldás.

A tiltás kritikusai gyakran azzal érvelnek, hogy a fizikai játéktermek megszüntetése csak az online térbe terelné a szerencsejátékot. Antal szerint ez részben valós felvetés, de nem ok arra, hogy a játéktermek továbbra is a városi mindennapok részei maradjanak. „Az online világ eddig is létezett. Attól még nem indok, hogy a játéktermek ott legyenek minden sarkon” – tette hozzá.

Sepsiszentgyörgyön tehát a városvezetés viszonylag egyértelmű irányt jelölt ki: a játéktermeknek ki kell kerülniük a lakóövezetekből, és ha működnek is tovább, inkább a város peremére szorulhatnak.

Kézdivásárhely: teljes tiltás, vita nélkül

Sepsiszentgyörgy után logikus volt Kézdivásárhelyre is rákérdezni. A két város között alig harminc kilométer a távolság, a reakció azonban itt kevésbé megfontolt, de jóval határozottabb: Kézdivásárhelyen a polgármester már most a teljes tiltást tartja a legjobb megoldásnak.

Bokor Tibor polgármester a Transtelexnek azt mondta: szerinte a játéktermeknek egyáltalán nincs helyük a városban, és a kérdést a városi tanács elé is ilyen javaslattal viszi majd. „Az én véleményem az, hogy ki kell tiltani Kézdivásárhelyről” – tette hozzá.

A téma még nem került hivatalosan napirendre, de a polgármester szerint március közepe után foglalkozhat vele a testület.

A döntést elsősorban ő is társadalmi okokkal indokolja. Úgy látja, a szerencsejáték következményei túl sok család életét érintik ahhoz, hogy a város egyszerű gazdasági kérdésként kezelje a problémát. Amikor tehát a munkahelyek kérdését vetettük fel, Bokor azt mondta: Kézdivásárhely esetében ez szerinte nem jelent akkora gazdasági kockázatot, amely felülírná a társadalmi szempontokat. „Hála Istennek nincs olyan veszteség, amit ne lehetne nélkülözni” – tette hozzá.

Az a felvetés, hogy a játéktermek bezárása az online térbe terelné a szerencsejátékot, szerinte valós jelenség lehet, de az önkormányzatnak erre nincs eszköze. „Az online-ra nincs befolyásunk. Csak a helyi játéktermeket tudjuk szabályozni” – mondta a polgármester.

A kézdivásárhelyi álláspont abban is különbözik a szentgyörgyitől, hogy itt a téma egyelőre nem vált nyilvános közvitává. Bokor azt mondta, a döntés mögött inkább személyes meggyőződés áll, és még nem egyeztetett más polgármesterekkel sem.

Székelyudvarhely és Csíkszereda: közvita, kivárás és óvatos zónázás

Székelyudvarhelyen a téma szintén egy polgármesteri Facebook-bejegyzéssel került napirendre. Szakács-Paál István arról kérdezte a városlakókat, hogy szerintük maradhatnak-e a játéktermek a városban, vagy inkább korlátozni, esetleg teljesen betiltani kellene őket.

A bejegyzés alatti kommentek gyorsan megmutatták, mennyire megosztó kérdésről van szó. Több száz hozzászólás érkezett: sokan a teljes tiltás mellett érveltek, mások viszont a munkahelyek elvesztésétől tartottak, vagy attól, hogy a fizikai játéktermek megszüntetése csak az online szerencsejáték felé terelné a függőket.

A Transtelexnek Szakács-Paál azt mondta: ő egyelőre több forgatókönyvet is elképzelhetőnek tart.

A lehetőségek között szerepel, hogy minden marad a jelenlegi formában, hogy a játéktermeket kitiltják a lakóövezetekből és az iskolák közeléből, de az is, hogy teljes tiltást vezetnek be. Egy negyedik opció szerint néhány ilyen hely itt is a város peremén vagy ipari övezetben működhetne tovább.

A döntést azonban nem sürgeti. Szerinte a vállalkozások a változásokra való tekintettel, előre kiváltották a működési engedélyeket, amik így még hosszú ideig érvényesek lesznek, ezért a városnak van ideje végiggondolni a következményeket. „Ez nem egy sürgős téma. Van egy csomó más kérdés, ami ennél fontosabb” – mondta Udvarhely polgármestere.

Szakács-Paál ezzel indokolta azt is, hogy az általa meghirdetett lakossági konzultációra csak májusban vagy a nyár elején kerülhet sor.

A Facebook-bejegyzéssel tehát inkább jelezni akarta: a kérdés napirenden van. Illetve, követői véleményére volt kíváncsi, akik 70 százalékban a teljes tiltás mellett állnak.

Udvarhelyen viszont a gazdasági szempontok is erősebben jelennek meg a vitában. A polgármester szerint a teljes tiltás akár 80 munkahely megszűnését is jelentheti, ami egy kisebb városban már érezhető hatás lehet.

A költségvetési kérdés viszont szerinte kevésbé jelentős: a játéktermeket működtető cégek többsége nem a városban van bejegyezve, így az adóbevétel jelentős része nem helyben jelenik meg.

Szakács-Paál ugyanakkor egy másik dilemmát is felvetett. Szerinte egy kisebb városban a fizikai jelenlét bizonyos értelemben még korlátot is jelenthet a szerencsejáték számára: ha valaki bemegy egy játékterembe, nagyobb az esélye annak, hogy ismerősökkel találkozik, vagy valaki rászól, hogy túl sok pénzt költ. Az online térben viszont ezek a társadalmi kontrollok eltűnnek. „Az online világban az ember akár a teljes fizetését is fel tudja tenni a telefonjáról” – mondta. Hozzátette ugyanakkor, hogy az internetes platformokon létezik önkizárási lehetőség is: a játékos kérheti, hogy az oldal többé ne legyen elérhető számára.

Miközben Székelyudvarhelyen a közvita még csak most kezdődik, Csíkszeredában már körvonalazódik egy óvatosabb kompromisszum.

Korodi Attila polgármester szerint a lakóövezetekben és a városközpontban biztosan nem lesz helyük a játéktermeknek, a teljes tiltásról azonban egyelőre nem született döntés. A kérdést a városi tanács, valamint szakmai szereplők bevonásával akarják megvitatni.

A visszafogottabb hangnem azért is feltűnő, mert Korodi korábban jóval radikálisabb megoldást képviselt. Még 2013-ban parlamenti képviselőként olyan törvénytervezetet kezdeményezett, amely a nyerőgépeket teljesen kiszorította volna a bárokból és kávézókból, és kizárólag engedélyezett kaszinókban engedte volna működni őket.

Most viszont polgármesterként már inkább a fokozatos korlátozásról beszél. Szerinte a legnagyobb kérdés az, hogy egy teljes tiltás nem szorítaná-e át a tevékenységet az illegális vagy ellenőrizhetetlen online térbe. Ezért az egyik lehetséges megoldás itt is az lehet, hogy a játéktermek csak a szolgáltatási vagy ipari övezetekben működhetnek tovább, a lakónegyedektől távol.

A csíkszeredai álláspont így valahol a szentgyörgyi és az udvarhelyi megközelítés között helyezkedik el: a cél itt is a játéktermek kiszorítása a mindennapi városi térből, de a teljes tiltásról még nem született végleges döntés.

Marosvásárhely: készül a zónázásról szóló határozat

Marosvásárhelyen a városháza már konkrét szabályozáson dolgozik. Soós Zoltán polgármester a Transtelexnek azt mondta, készül a tanácshatározat tervezete, amely a játéktermeket a város peremén lévő kereskedelmi és ipari övezetekbe szorítaná ki.

A jelenlegi elképzelések szerint a szerencsejáték-helyek teljesen eltűnnének a városközpontból, az iskolák környékéről és a lakónegyedekből is. A polgármester szerint a cél az, hogy a mindennapi városi térből kiszorítsák ezeket a tevékenységeket, és csak olyan zónákban működhessenek tovább, ahol nem érintik közvetlenül a lakosságot.

A városháza a jövő héten kezdi meg az egyeztetéseket az üzemeltető cégekkel. A lehetséges helyszínek között a bevásárlóközpontok környéke, illetve a város szélén lévő nagyobb kereskedelmi egységek szerepelnek.

Soós szerint a gazdasági hatás várhatóan nem lesz jelentős. A játéktermek működtetése viszonylag kevés helyi munkahelyet érint, mivel egy-egy karbantartó gyakran több gépet is felügyel.

A polgármester ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a probléma társadalmi oldala a legfontosabb. Elmondása szerint személyesen is ismert olyan családokat, ahol már tizenéves korban megjelent a játékszenvedély, és különösen súlyos következményei lehetnek annak, ha egy családfenntartó kerül ilyen függőségbe.

Soós arról is beszélt, hogy az önkormányzat az elmúlt években jelentősen bővítette az együttműködést a függőségekkel foglalkozó civil szervezetekkel: míg korábban évente nagyjából egymillió lejt fordítottak ilyen programokra, idén már mintegy 9 millió lejt különítettek el az akkreditált egyesületek és alapítványok támogatására.

A tervezet leghamarabb márciusban kerülhet a városi tanács elé, a végrehajtásra pedig legalább hatvan napos átmeneti időszakot hagynának.

Gyergyószentmiklós: a városháza hallgat, a közvélemény már döntene

Gyergyószentmiklóson egyelőre nem a városháza indította el a vitát. Nagy Zoltán polgármestert megkerestük a témában, de a cikk megjelenéséig nem sikerült megszólaltatnunk.

A kérdés azonban a városban így is megjelent, csak éppen nem az RMDSZ-es hivatalos csatornákon keresztül. Bajkó László, az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) helyi tanácsosa egy nyilvános Facebook-csoportban tette fel a kérdést: beszüntetnék-e a gyergyóiak a kaszinókat és más szerencsejáték-tevékenységeket a városban, ha a döntés az önkormányzat kezébe kerül.

A válaszok meglehetősen egyértelműek voltak. A szavazásban 644-en támogatták a szerencsejáték felszámolását, és mindössze 41-en ellenezték.

Egy ilyen online szavazás természetesen nem tekinthető reprezentatív felmérésnek, de jól mutatja, hogy a kérdés a városban is létezik, és a hangulat inkább a szigorítás felé hajlik.

Hogy ebből lesz-e konkrét önkormányzati döntés, az egyelőre nyitott kérdés. A gyergyói városvezetés eddig nem jelezte, hogy élni kíván-e azzal az új jogkörrel, amely más székelyföldi városokban már komoly vitákat indított el.

Ugyanakkor az RMDSZ országos kommunikációjában régóta megjelenik a játéktermek lakóövezetekből való kiszorításának igénye, és Gyergyószentmiklóst ma már szintén RMDSZ-es polgármester vezeti. Emiatt valószínű, hogy a kérdés itt sem kerülhető meg sokáig.

Székelyföldön nincs egységes recept

A székelyföldi példákból azonban egyelőre nem egy egységes modell rajzolódik ki, hanem inkább egy skála. A városok ugyanazzal a jogi eszközzel szembesültek, de egészen különböző tempóban és logikával reagálnak rá. Van, ahol a politikai üzenetből gyors döntési szándék lett, máshol inkább közvita és kivárás. Egyes városok a teljes tiltást tartják elképzelhetőnek, mások inkább a városi tér átszervezésében gondolkodnak: a játéktermek kiszorításában a lakóövezetekből, de nem feltétlenül a teljes megszüntetésükben.

A különbség részben abból fakad, hogy amíg országos szinten a szerencsejáték elsősorban társadalmi kérdésként jelenik meg, a városházák szintjén már nagyon is gyakorlati dilemmák merülnek fel: mi történik a meglévő engedélyekkel, hány munkahelyet érint egy döntés, és hogyan lehet szabályozni egy olyan iparágat, amelynek egy része ma már teljesen az online térben működik.

Máshol nem csak tiltanak, hanem felső korlátot is bevezetnek

Nem minden város a teljes tiltás és a kivárás között keresi a megoldást. A Brassó megyei Fogarasban például egy másfajta megközelítés is körvonalazódik: a városvezetés nem megszüntetni, hanem szigorúan korlátozni és áthelyezni akarja a szerencsejátékot.

A tervezet szerint a történelmi városközpontból néhány éven belül teljesen eltűnnének a játéktermek, miközben a város egészében plafont vezetnének be: legfeljebb egy kaszinó működhetne, összesen maximum száz nyerőgéppel. Emellett megszüntetnék a 24 órás nyitvatartást, és megtiltanák, hogy automaták bárokban vagy más, nem erre a célra kialakított helyeken jelenjenek meg.

A modell egyik sajátossága, hogy nemcsak korlátozni próbálja a jelenséget, hanem részben „vissza is forgatná” annak hatásait: a szerencsejátékból származó bevételek egy részét iskolai és sportprogramokra, illetve megelőzési kampányokra fordítanák.

Ez a megközelítés jól mutatja, hogy a szabályozás nem feltétlenül csak tiltás vagy engedékenység kérdése, hanem az is, hogy a város mit kezd azzal a problémával, amelyet maga sem tud teljesen megszüntetni.