Időhúzás az alkotmánybíróságon: meddig halogatható a különnyugdíjak ügye?

December 28-án és 29-én sem sikerült pontot tenni a bírák és ügyészek különnyugdíjának ügyére, pedig a történet hónapok óta húzódik, és a politikai tétje is egyre nagyobb. A döntés azért maradt el, mert négy alkotmánybíró – mindannyian a Szociáldemokrata Párt (PSD) jelöltjei – ismét megakadályozta a határozathozatalt azzal, hogy vagy kivonult az ülésről, vagy meg sem jelent rajta. Így nem volt meg a szükséges létszám, a testület nem tudott szavazni, a döntést pedig január 16-ra halasztották.

Cristian Deliorga, Gheorghe Stan, Bogdan Licu és Mihai Busuioc alkotmánybírók azért hagyták el a termet, mert kezdetben azt kérték, hogy az alkotmánybíróság kérjen az igazságügyi minisztériumtól egy hatástanulmányt a különnyugdíjak csökkentéséről szóló törvényről. A többség erre nemet mondott, azzal az indokkal, hogy egy ilyen tanulmány nem része az alkotmányossági vizsgálatnak. Ekkor, az ülés első szünete után, a négy bíró egyszerűen nem ment vissza a terembe. Innentől nem volt meg a szükséges létszám, a szavazás meghiúsult. Másnap, december 29-én már el sem játszották, hogy folytatni akarják. Az újra összehívott ülésen nem jelentek meg, így másodszor is elmaradt a döntés.

Miután a történet nyilvánosságra került, a négy bíró közös nyilatkozatban próbálta megmagyarázni a történteket. Azt írták, hogy nem bojkottálták az alkotmánybíróság munkáját, és nem akarták megbénítani az intézményt. Szerintük egyszerűen a működési szabályokat tartották szem előtt, és a jogi keretek tiszteletben tartása vezette őket. Ráadásul a nyilatkozatuk végén külön leírták, hogy ez nem az alkotmánybíróság hivatalos álláspontja, hanem a saját magánvéleményük. Magyarán: egy olyan lépést magyaráztak meg magánemberként, amelynek nagyon is komoly intézményi következményei lettek.

Ez az oka annak, hogy a román sajtóban és jogászi körökben kevesen hiszik el, hogy pusztán eljárási nézeteltérésről volt szó. A történet nehezen értelmezhető másként, mint tudatos időhúzásként: amikor kiderült, hogy a szavazást nem tudják megnyerni, inkább magát a szavazást tették lehetetlenné azzal, hogy kivonultak.

Az alkotmánybíróság elnöke is nyilatkozott hétfőn a sajtónak, és egyértelművé tette, hogy a szóban forgó PSD-s bíráknak a távozása, illetve meg nem jelenése másnap a döntéshozatal szándékos megszakítását jelenti.

Innen indul a Spotmedia elemzése, amely szerint a négy bíró viselkedése mögött kidolgozott stratégia van: a cél időt nyerni, és elhalasztani egy olyan döntést, amelyről sejthető, hogy nem az ő álláspontjuknak kedvezne. A cikk emlékeztet arra, hogy a testületben már kialakulóban volt egy ötfős többség, amely jó eséllyel alkotmányosnak minősítette volna a különnyugdíjak csökkentéséről szóló törvényt. A kivonulással ezt a többséget fosztották meg a szavazás lehetőségétől.

Az elemzők többsége abban egyetért, hogy ezzel a szándékos időhúzással az alkotmánybíróság saját működését ássa alá. Ha egy kisebbség következmények nélkül megakadályozhatja a szavazást pusztán azzal, hogy kivonul, akkor a testület lényegében zsarolhatóvá válik, ami egyrészt az intézmény tekintélyét rombolja, másrészt veszélyes precedenst teremt.

Az is fölvetődött, hogy ha a bojkott folytatódik, előbb-utóbb az államelnök által korábban belengetett politikai reakciók az alkotmánybíróságot sem fogják elkerülni. Nicușor Dan referendumot kért az igazságszolgáltatás helyzetéről, ezt törvénymódosítás, a szabályok szigorítása, vagy akár az alkotmánybíróság működésének újraszabása követheti. Vagyis pontosan az történhet meg, amitől elvileg minden alkotmánybírónak óvakodnia kellene: a testület működése politikai viták tárgyává válik, és az egész igazságszolgáltatás újra a közéleti frontvonalba kerül. A két héttel ezelőtt megjelent recorderes dokumentumfilm hatása ugyanis még korántsem csengett le, csak épp az ünnepek miatt került háttérbe. A PSD-s bírók pávatánca csak azt támasztja alá, amit a tényfeltáró videó is állított, és azt követően maga az államfő is kimondott, hogy az igazságszolgáltatás egy része kész politikai érdekek kiszolgálására, ha ezért cserébe védelmet, nyugalmat vagy kiváltságokat kap.

A Republicán megjelent Florin Negruțiu-elemzés egy másik szintre helyezi a kérdést: miért éri meg mindez a PSD-nek. Negruțiu szerint a válasz nem az alkotmányosságban, hanem a politikai önvédelemben keresendő. A PSD hosszú ideig nyílt konfliktusban állt az igazságszolgáltatással, különösen a Dragnea-korszakban, amikor erővel próbálta megfékezni a bíróságokat. Ez a stratégia megbukott.

Most más módszert választottak. Negruțiu szerint a pártvezetés felismerte, hogy a kiváltságok védelme hatékonyabb eszköz, mint a nyílt támadás. A különnyugdíjak megőrzése nemcsak pénzkérdés, hanem biztonsági háló is: időt ad, csökkenti a feszültséget, és mérsékli annak kockázatát, hogy a politikai elit újabb ügyekkel, ítéletekkel szembesüljön. Ebben az olvasatban a PSD nem a bírákat védi, hanem saját mozgásterét.

Negruțiu leírja azt is, hogy a párt tisztában van az árral. A különnyugdíjak védelme tovább idegeníti a választókat, és hozzájárul ahhoz, hogy a tiltakozó szavazatok egy része az Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) felé áramoljon. A számítás mégis az, hogy a rövid távú politikai és személyes biztonság többet ér, mint a választási veszteség.

A Republica elemzése egy fontos megfigyelést is tesz: ha a négy PSD által jelölt bíró biztos lett volna abban, hogy a törvényt le lehet szavazni, akkor bent marad, és szavaz. Az, hogy inkább a kivonulást választották, arra utal, hogy nem volt meg a többségük. A bojkott tehát nem erődemonstráció, hanem védekező lépés.

A következő határidő január 16. Ekkorra tűzték ki az újabb ülést. Ha akkor megszületik a döntés, az lezárhatja a hónapok óta húzódó vitát, de nem tünteti el azt a tényt, hogy a döntést korábban tudatosan halasztották. Ha viszont akkor sem lesz határozat, az már nyíltan felveti az alkotmánybíróság működőképességének kérdését, és politikai válaszlépéseket kényszeríthet ki.

Egy dolgot azonban mégis sikerült világossá tenniük a szavazást kijátszó bíráknak: a különnyugdíjak ügye nem azért húzódik, mert nem lehet róla dönteni, hanem azért, mert egyes szereplőknek érdekükben áll, hogy ne szülessen döntés.