Demeter András politikai alapon nevezne ki vezetőket a kulturális intézmények élére

A kulturális minisztérium sorra eredménytelenül zárta a színházak, kulturális intézmények vezetői versenyvizsgáit, és éveken keresztül átmeneti kinevezésekkel tartotta függési helyzetben őket, írta a Cultura la dubă portál, amelynek cikkét szemléztük a Transtelexen. A cikk kiindulópontja a Bukaresti Nemzeti Színház (TNB) friss igazgatói pályázata volt, ahol három pályázatot értékelt a minisztérium által kijelölt bizottság, és egyik sem érte el a 7-es átlagot, amely a szóbeli meghallgatás feltétele. Így a versenyvizsga gyakorlatilag az első szakaszban véget ért, holott mindhárom jelölt jól ismert szakember volt.

A lap megemlített egy kivételt is: egyetlen jelölt nagy pontszámmal jutott tovább. Szép Gyuláról, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatójáról van szó, aki a Cultura la dubă cikksorozatának második részének a főszereplője. A portál részletesen bemutatja a sikeres jelölt szóbeli vizsgáját, és azt, hogyan nézett ki a gyakorlatban az a versenyvizsga, amelyet a minisztérium jónak és elégségesnek tartott.

A 73 éves, nyugdíjas korú igazgató, egyedüli jelöltként pályázhatott, mert a mandátuma végén 9 feletti értékelést kapott a minisztériumtól, ami törvény szerint meghívásos pályázatra jogosítja. A projektjére 8,89-et kapott, így következhetett a szóbeli vizsga, amelyet a Cultura la dubă újságírója végigkövetett.

A cikk arra is kitér, hogy Szép Gyulát 2013-ban a bukaresti ítélőtábla jogerősen a Securitate egykori együttműködőjeként azonosította. A ’70-es évek végén és a ’80-as években „Suciu” fedőnéven adott le információkat kollégáiról: egy társáról például úgy írt jelentést, hogy előtte elolvasta a vallásos utalásokat tartalmazó magánlevelét; egy másik énekes karrierjét pedig külföldi turnétilalommal nehezítették meg a róla szóló jelentések nyomán.

Mindez azonban nem okozott gondot a jelenlegi kulturális miniszternek, Demeter Andrásnak. Több évtizedes pártbeli és szakmai ismeretség köti őt Széphez, és bár tisztában volt a bírósági döntéssel, nem ellenezte indulását. A miniszter arra hivatkozik, hogy éveken át tartó interimatumban működött az Opera, nem volt más jelentkező, és a törvény nem tiltja, hogy volt besúgó vezessen kulturális intézményt. A Cultura la dubă kérdésére azt mondta: két rossz közül kellett választania, és szerinte a nagyobb baj az lett volna, ha az opera továbbra is ideiglenes vezetés alatt marad.

Szép Gyula maga is elmondta: eredetileg vissza akart vonulni, de a döntése előtt konzultált Kelemen Hunorral és Demeter Andrással. Mindkét politikus régi munkakapcsolatban áll vele, és Szép szerint mindketten támogatásukról biztosították.

A szóbeli vizsga, amely elvileg a vezetői rátermettséget és a stratégiai gondolkodást méri, a beszámoló szerint sokkal inkább barátságos eszmecserének tűnt. A bizottság tagjai – Kovács-Pistuka Emőke, György Levente és Florin Estefan – több szakmai kérdést tettek fel, de Szép válaszaiból gyakran kiderült, hogy kulcsfontosságú problémákra nincs kész terve. A széthulló épület felújítását illetően azt mondta: a projektek elakadtak, a tervezők nem válaszolnak; a közönség elöregedésére és a fiatalok bevonzására szintén nincs megoldása: „a Facebook-hirdetés sem működött” – mondta az interjún. Elmondta azt is, hogy öt szólistát már nem tud szerepeltetni, és nyugdíjazásra próbálja rávenni őket, de eddig egyikük sem vállalta.

Amikor arról kérdezték, tervez-e ismét nagynevű vendégkarmestereket meghívni, azt mondta: a korábbi, Lawrence Fosterrel való együttműködést a fesztivál állta, most azonban inkább a házon belüli karmesterekkel dolgozna, és szívesen adna lehetőséget egy pályakezdő dirigensnek, a kolozsvári magyar színház igazgatója, Tompa Gábor rendező fiának. A bizottság egyik tagja megjegyezte, hogy már dolgozott vele, és „balkezes”, mire Szép tréfásan visszakérdezett, hogy a kézhasználatra gondol-e. Az interjú hangulata végig oldott maradt, és az elhangzó bizonytalan vagy félkész válaszok nem befolyásolták a végeredményt: Szép 8,42-t kapott az interjúra.

A Cultura la dubă azt is bemutatja, hogyan fonódik össze a kinevezés politikai rétege a szakmaival. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház korábbi igazgatója, Gáspárik Attila szerint a magyar kulturális intézmények vezetői posztjai RMDSZ-szűrőn mennek át, és a Szép Gyula-ügy nem kivétel, hanem a rendszer működési módja. A cikk kitér arra is, hogy Szép nyíltan vállalja szimpátiáját Orbán Viktor politikája iránt, és hogy az RMDSZ-ben betöltött korábbi pozíciói máig erős hálózati pozíciót jelentenek számára.

A minisztérium egyébként időközben olyan új jogszabálytervezetet bocsátott közvitára, amely lehetővé tenné, hogy a kulturális intézmények vezetőit meghívásos alapon nevezzék ki, versenyvizsga nélkül. A tervezet szerint az úgynevezett „meghívásos vezetői kiválasztás” lehetőséget ad arra, hogy a minisztérium, egy önkormányzat vagy egy megyei tanács egyszerűen meghívjon egy jelöltet, és verseny nélkül nevezze ki. Formálisan átlátható eljárásnak hívják, valójában azonban a versenyhelyzet megszűnik, és a döntés közvetlenül a politikai vezető kezébe kerül.

A másik vitatott elem a kisebbségi nyelvű intézmények vezetőire vonatkozik. A törvénytervezet előírná, hogy aki magyar, német vagy más kisebbségi nyelvű színház, opera vagy kulturális intézmény élére pályázna, annak kötelező legyen a parlamenti kisebbségi szervezet – a magyar intézmények esetében az RMDSZ – jóváhagyása. E jóváhagyás nélkül a jelölt be sem adhatná a pályázatát. Ez azt jelenti, hogy például a Kolozsvári Magyar Opera vagy a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozata esetében bármely szakmailag felkészült pályázó automatikusan kiesik, ha nincs politikai hátszele.