A kulturális intézmények évek óta ideiglenes igazgatókkal működnek, miközben sorra buknak el a vezetői pályázatok

A Cultura la dubă portál egy terjedelmes oknyomozó anyagban azt járja körül, hogyan működnek valójában a kulturális minisztérium alá tartozó intézmények vezetői versenyvizsgái. Ezek azok a pályázatok, amelyekre évek óta vár a kulturális szféra, hogy megszűnjenek az ideiglenes megbízatások, és végre törvényesen kinevezett igazgatók vezessék a színházakat, operákat, múzeumokat. A gyakorlat azonban mást mutat: a legtöbb versenyvizsga eredménytelenül zárul, miközben az ideiglenes vezetők maradnak a helyükön, és az intézmények egy állandó átmeneti állapotban működnek.

A cikk kiindulópontja a Bukaresti Nemzeti Színház (TNB) friss igazgatói pályázata volt. Három pályázatot értékelt a minisztérium által kijelölt bizottság, és egyik sem érte el a 7-es átlagot, amely a szóbeli meghallgatás feltétele. Így a versenyvizsga gyakorlatilag az első szakaszban véget ért. A három jelölt jól ismert szakember volt: Alexandra Badea, Franciaországban dolgozó, nemzetközileg díjazott rendező és drámaíró; Ada Lupu Hausvater, aki húsz éve vezeti a temesvári Nemzeti Színházat; és Radu Popescu, a független szcénából érkező rendező. Egyikük sem jutott tovább, és ez a helyzet az utóbbi hónapok több más versenyvizsgájában is megismétlődött. A iași-i operában például kétszer futottak neki sikertelenül, a Nemzeti Történeti Múzeumban sem találtak megfelelő jelöltet, a Brukenthal Múzeum esetében pedig olyan nagy eltérések voltak a pontszámok között, hogy új bizottságot kellett kijelölni.

A TNB esetében megszólalt több bizottsági tag is, és a nyilatkozatokból kirajzolódik, hogyan működik a rendszer a gyakorlatban. A pályázatokat hivatalosan anonim módon kellene értékelni, a valóságban azonban a bírálók már a folyamat elején megtudják a jelöltek nevét, mert összeférhetetlenségi nyilatkozatot kell aláírniuk. Több bizottsági tag egyenesen kimondta: egy ilyen szűk szakmában rövid idő alatt úgyis beazonosítható, ki milyen projektet írt. A jelöltek közül is volt, aki elmondta, mennyire abszurd helyzetbe került az anonimizálási kényszer miatt, mert minden olyan részletet ki kellett hagynia a pályázatból, amelyből a személye kiderülhetett volna.

A pontozási folyamat sem egyszerű. Ha két bíráló között kettőnél nagyobb pontkülönbség van, egyeztetniük kell, és addig igazítaniuk a jegyeket, amíg a különbség be nem fér a szabályba. Több bizottsági tag elmondta, hogy emiatt újra kellett nyitni a jegyzőkönyveket, és a pontokat módosítani kellett. Volt, aki emiatt felfelé, volt, aki lefelé igazított a saját értékelésén. A bizottság két tagja azt is elmondta, hogy ők átengedték volna a jelölteket a szóbeli fordulóra, mert ott derülne ki igazán, mennyire megalapozott egy projekt, de a többség nem támogatta ezt, és végül a tárgyalások után minden eredmény a 7-es osztályzat alatt maradt. A cikk rávilágít arra is, hogy a pontozási folyamat minden egyes lépéséről hangfelvétel készült, amelyeket a minisztérium őriz, vagyis a rendszer működése dokumentált.

A három jelölt különböző módon reagált. Alexandra Badea nyílt levelet intézett a miniszterhez, és azt mondja, nem vitatkozna a végeredménnyel, ha legalább lehetőséget kapott volna a projektje nyilvános bemutatására. Ada Lupu Hausvater hivatalos óvást készül benyújtani, bár tudja, hogy a törvény szerint a pontszámot nem lehet megtámadni, csak az eljárási hibákat esetleg. Radu Popescu viszont elfogadta az eredményt, és azt mondja: tanul belőle, újraírja a projektét, és reméli, hogy lesz új versenyvizsga.

A miniszter, Demeter András a kritikákra azt mondja, hogy a bizottságok függetlenek, ő nem avatkozik be, és a szigor hosszú távon a színvonal emelését szolgálja. A Cultura la dubă cikke azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben egyre több pályázat fut zátonyra, az intézmények ideiglenes vezetőkkel működnek tovább, és ez a helyzet évek óta tart. Egy ideiglenes vezető mindig sérülékenyebb, kevésbé tud önálló döntéseket hozni, kiszolgáltatottabb a minisztériumnak, és ez meg is látszik azon, mennyire nehéz hosszú távú stratégiát felépíteniük ezeknek az intézményeknek.

A cikk egyik legérzékenyebb pontja az összehasonlítás a sikertelen pályázatok és a sikeresek között. A kolozsvári magyar opera esetében ugyanis sikeres pályázatot tudhat magáénak a jelenlegi igazgató, Szép Gyula, aki egyedüli jelöltként magas pontszámmal jutott tovább, és újabb mandátumot kapott. Ez azért kelt feltűnést, mert egyrészt életkora alapján már nyugdíjba kellett volna vonulnia, és korábban az Átlátszó Erdély bemutatta, hogy a CNSAS-iratok szerint besúgói múltja volt. Elvileg ez kizárhatná a közintézményi vezetői pozícióból, a gyakorlatban viszont semmilyen akadálya nem volt a továbbjutásának.

Szép Gyula pályázott 2010 óta vezeti az intézményt, előtte művészeti aligazgató volt 2025 és 2010 között, illetve művészeti titkár már 1988-tól. A kulturális minisztérium ezúttal meghívásos eljárást hagyott jóvá, ami azt jelenti, hogy személyre szóló pályázatot írtak ki, és Szép volt az egyetlen jelölt. A Szabadság napilap kérdésére Szép Gyula azt mondta: az tette lehetővé a meghívásos pályázatot, hogy a mandátuma lejártakor végzett minisztériumi kiértékelésen magas jegyet kapott a kinevezett szakbizottságtól. Hozzátette, hogy a társulat kezdeményezésére és kollégái támogatásával vállalta el a folytatást, bár már 73 éves.

A helyzethez hozzátartozik, hogy a miniszter, Demeter András egyik leglátványosabb vállalása éppen az volt: végre megszervezi a hosszú éveken át halogatott versenyvizsgákat, és rendet tesz az ideiglenes vezetői megbízások között. Most valóban sorra írja ki ezeket a pályázatokat, de a rendszer működésén nem változtatott, így az eljárások ugyanazokba a csapdákba futnak bele, amelyek miatt évek óta tart az átmeneti állapot. A kritikák nyomására a minisztérium nyilvánosságra hozta a bizottságok listáját is, köztük a Kolozsvári Magyar Opera testületét, amely értékelte Szép Gyula pályázatát.

Ebben a bizottságban Kovács-Pistuka Emőke, a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia hegedűművésze és vezető szólamvezetője szerepelt, aki egyben a filharmónia menedzsere is. Részt vett a bizottságban György Levente operaénekes is, aki a Marosvásárhelyi Filharmónia igazgatója. A harmadik tag Florin Estefan volt, bariton, a Kolozsvári Román Opera egykori szólistája, majd 2015 óta annak menedzsere, aki fiatalon került vezető pozícióba, és ma már a zeneakadémia oktatója is.

A kulturális portál egy második részben folytatni fogja a témát, a Transtelexen is visszatérünk rá.