Háború esetén jelenleg Romániának 45 napig kellene egyedül védekeznie, a NATO ezt 5 napra vágná le

Ben Hodges amerikai tábornok évekkel ezelőtt egy európai hadgyakorlatot felügyelt, amikor egy lengyelországi vasútállomáson váratlan baleset történt: a peron teteje egyszerűen letépte több átrobogó Bradley lövészpáncélos tornyát. A járművek túl magasak voltak a helyi infrastruktúrához képest, a katonák szerencsére nem sérültek meg, de több harcjármű harcképtelenné vált. Hodges azóta is ezt az esetet hozza fel példaként, amikor arról beszél, milyen kritikus állapotban vannak Európa katonai útvonalai.

Tíz évvel később a helyzet sok szempontból ugyanaz. A gyenge hidak, elavult vasúti szabványok és kusza bürokrácia komoly akadálya annak, hogy a NATO gyorsan tudjon mozgósítani a kontinensen. A 2022-es orosz invázió után például Franciaország nem tudta a németországi szárazföldi útvonalon Romániába küldeni tankjait, mert a leggyorsabb útvonal egyszerűen nem felelt meg a terhelési előírásoknak. Végül a Földközi-tengeren át, hajóval kerülték meg fél Európát.

A példákat a Financial Times cikke sorolja, amiből kiderül, az Európai Unió szakértői szerint jelenleg nagyjából 45 napba telne, amíg a nyugati európai kikötőkből elinduló NATO-erők eljutnának Kelet-Európa határvidékére, ha valahol kirobbanna egy háború. A cél ennek a 45 napnak a drasztikus lerövidítése, akár néhány napra, de ehhez rengeteg akadályt kell eltüntetni.

A gondok hétköznapiak, mégis kritikusak. Gyenge hidak, túl szűk alagutak, eltérő vasúti nyomtávok és végeláthatatlan bürokrácia. A Rail Baltica projekt például éppen ezeket a korlátokat próbálja lebontani, hogy a Baltikumot szervesen rákapcsolja az európai hálózatra. Csak így lehet gyorsan mozgatni több százezer katonát és több ezer nehéz harcjárművet.

A NATO nem hivatalos forgatókönyvei szerint egy nagyobb válság esetén akár 200 ezer katona, 1500 tank és több ezer páncélozott jármű érkezne Európába az Egyesült Államokból, Kanadából és Nagy-Britanniából. Ahhoz viszont, hogy ez gördülékenyen működjön, minden logisztikai elemnek pontosan kell működnie. Alexander Sollfrank német katonai vezető úgy fogalmazott, hogy az egésznek úgy kell futnia, mint egy svájci óra.

És ez még csak a technikai rész. Először mindig politikai döntés kell, méghozzá gyors. A 2022 februárja előtti hónapokban az orosz csapatösszevonás példája jól mutatta, mennyire nem egyszerű időben reagálni, főleg akkor, amikor még a nagyhatalmak vezetői sem biztosak abban, hogy valóban kitör majd a háború.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a NATO-konvojok olyan országokon haladnának át, amelyek hivatalosan nem részesei az ukrajnai háborúnak, és ahol különböző vám- és munkajogi szabályokat kell betartani. Az EU dolgozik egy úgynevezett katonai Schengenen, amely egységesítené ezeket a szabályokat, de még ez sem oldana meg mindent, mert a kibervédelem különösen érzékeny terület. A nagy terv szerint az EU öt napra, optimista esetben háromra szorítaná le a jelenlegi 45 napos mozgósítási időt. Hogy ez mennyire reális, az egyelőre kérdés.

Németország már több feladatot kiszervezett: a Rheinmetall egyik leányvállalata 260 millió eurós szerződéssel kapott feladatokat a konvojok ellátására. A vasúti szállítást a Deutsche Bahn is segíti. Egy könnyű hadosztály mozgatásához akár 200 szerelvényre lenne szükség, összesen 8400 vasúti kocsival.

Az EMERS, azaz az Európai Katonai Mobilitási Fokozott Reagáló Rendszer lényege, hogy válsághelyzetben félre lehet söpörni a szokásos közlekedési és vámeljárásokat. A hadsereg elsőbbséget kap a hidaknál, a vasútvonalakon, a kikötőkben és a szolgáltatóknál.

Az EMERS aktiválása után:

• gyorsabb és egységes engedélyezés lép életbe,
• feszes vám- és közlekedési szabályok alól adnak átmeneti felmentést,
• a civil járművezetőkre vonatkozó pihenőidős előírásokat is módosíthatják,
• a katonai logisztika kaphat elsőbbséget akár egy teljes éven át.

A tagállamok 48 órán belül jóváhagyhatják a rendszer beindítását. Minden ország kijelöl egy nemzeti katonai mobilitási koordinátort, akihez minden engedélykérés és riasztás befut. Erről már Apostolos Tzitzikostas közlekedési biztos beszélt a Politico-nak, hangsúlyozva, hogy Európának „gyorsabban kell mozognia annál, mint amit megszokott”.

A háttérben ott húzódik az egyre komolyabb aggodalom: Boris Pistorius német védelmi miniszter szerint Oroszország akár 2028–2029 körül újra képes lehet egy NATO-tagállam elleni támadásra. Az EU ezért nagyszabású infrastruktúraátalakítást indít:

• feltérképeznek 500 kritikus szűk keresztmetszetet (hidak, alagutak, tengeri kapuk),
• ezeket katonai mozgásra alkalmasra építik át,
• fejlesztik a vasúti és légi szolgáltatás szabályozását,
• kialakítanak egy közös stratégiai szállítási tartalékot,
• digitális engedélyezési rendszert vezetnek be,
• drónos katasztrófavédelmi tesztközpontok hálózata jön létre,
• és 100 milliárd euróval fejlesztik az ukrajnai összeköttetéseket.

A következő uniós költségvetésben a Bizottság 17,7 milliárd eurót csak katonai mobilitásra különítene el. Ez tízszerese a jelenlegi keretnek.

A cikk romániai kontextusa sem megnyugtató. A román védelmi minisztert október végén arról kérdezték, hogy az ország mennyi ideig tudná egyedül feltartóztatni Oroszországot. Bár a hadsereget felkészültnek nevezte, nem adott egyértelmű választ arra, hogy kibírná-e Románia addig, amíg az első NATO-egységek megérkeznek.

Mindezt súlyosbítja az amerikai döntés, amely szerint csökken az Európában állomásozó amerikai katonák száma. A Mihail Kogălniceanu bázisról körülbelül ezer amerikai katona távozik, vagyis az amerikai erőnek nagyjából fele.

Traian Băsescu volt államfő már 2024-ben figyelmeztetett: Románia saját erejéből még 30 napot sem bírna ki, amíg a NATO teljes mozgósítása megindul, a jelenlegi külföldi katonai jelenlét szerinte ehhez kevés.