Trump szerint nem nagy ügy az amerikai csapatkivonás, de Romániában belpolitikai vihar lett belőle

Az amerikai csapatkivonás híre két napja robbant Romániában, de valójában az NBC News még áprilisban megszellőztette, hogy a Pentagon 10 ezer katonát készül kivonni Kelet-Európából, köztük Romániából is. Ez a szám nagyjából a fele annak a megerősítésnek, amit 2022 tavaszán, az ukrajnai orosz invázió után Joe Biden rendelt el a NATO keleti szárnyán. A kontextus tehát világos volt: visszavonják azokat a plusz erőforrásokat, amiket a volt adminisztráció idecsoportosított. Ennek egyébként köze lehet Trumpnak ahhoz a követeléshez is, hogy a NATO-partnerek vállaljanak nagyobb önrészt, és a tagállamok növeljék a GDP 5 százalékára a védelmi kiadásaikat.

Mégis, amikor a Trump-adminisztráció bejelentette, hogy az amerikai rotációs dandár nem tér vissza Mihail Kogălniceanu támaszpontjára, és ezzel a katonai jelenlét 1800–2000 főről körülbelül 1000-re csökken, az ügy pillanatok alatt politikai viharrá nőtte ki magát nemcsak Romániában, de Washingtonban is.

A Pentagon álláspontja világos volt: nem kivonulásról van szó, nem a NATO-val szembeni bizalomvesztésről, hanem egy erőpozíció újraszámolásáról, amelynek keretében az Egyesült Államok – saját megítélése szerint – ott koncentrál katonai jelenlétet, ahol az hosszú távon jobban megtérül. Az indoklás nyers volt, és a maga módján őszinte is: a figyelem és az erőforrások áthelyeződnek, mert a stratégiai prioritások megváltoztak, és ennek most éppen Románia az egyik vesztese.

Donald Trump reakciója tökéletesen rezonált erre a mentalitásra. Amikor az Air Force One fedélzetén újságírók rákérdeztek a romániai csapatkivonásra, az elnök nem törekedett semmiféle diplomáciai gesztusra: „Nem túl fontos. Nem nagy ügy” – mondta.

A romániai csapatkivonás csak a kezdet volt, miközben a román csapatkivonást elemzik a román és nemzetközi sajtóban, arról érkezett hír, hogy december közepétől Bulgáriát, Magyarországot és Szlovákiát is érintik az amerikai leépítések. A Kyiv Post és más források szerint nagyjából 3000 katona távozása várható a térségből, amerikai források viszont már jövőre is újabb csökkentéseket valószínűsítenek. Miközben az amerikai adminisztráció azt hangsúlyozza, hogy a lengyel és balti állomásoztatás változatlan marad, a délkelet-európai partnerek számára mindez egyértelmű figyelmeztetés: az eddig magától értetődőnek vett amerikai jelenlét és védelem már korántsem garantált.

Republikánus szenátorok háborodtak fel a döntés miatt

Egyébként az amerikai Kongresszus védelmi bizottságainak republikánus vezetői egészen más hangnemet ütöttek meg, mint Trump. Roger Wicker szenátor és Mike Rogers képviselő közös nyilatkozatban jelezték, hogy nemcsak a döntéssel nem értenek egyet, de annak folyamatát is súlyos hibának tartják: a Kongresszus véleményét nem kérték ki, nem történt érdemi egyeztetés sem a vezérkarral, sem a NATO partnerekkel, és mindezt egy olyan időszakban, amikor Oroszország újra és újra teszteli a keleti szárny idegrendszerét. Szerintük a kivonás időzítése rossz, az üzenete gyenge, a végrehajtása kapkodó, és az egész lépés — ha nem is nevezik nyíltan annak — de facto ellentmond a Trump-adminisztráció saját deklarált stratégiájának, amely szerint Amerika továbbra is elkötelezett a NATO mellett, csak nagyobb felelősségvállalást vár az európai szövetségesektől.

A két kongresszusi vezető arra is figyelmeztetett, hogy Románia évek óta teljesíti a NATO-kötelezettségeit, sőt, többet is tesz annál — infrastrukturálisan befogadja az amerikai csapatokat, politikailag kockázatot vállal a deveselui rakétavédelem miatt, és GDP-jéből 2% felett költ védelemre, illetve ígéretet tett az 5%-os emelésre.

Volt amerikai nagykövet: Moszkvában is megértik ezt az üzenetet

Mark Gitenstein, aki diplomataként évekig élt Bukarestben, később Brüsszelben, és jól ismeri mind a régió félelmeit, mind a NATO belső működését, a Kyiv Postnak nyilatkozta, hogy szerinte az amerikai csapatkivonás szörnyű hiba, és a lehető legrosszabb pillanatban érkezik. Nem azért, mert önmagában 1000 katona távozása megfordítaná az erőviszonyokat, hanem mert az a mód, ahogyan ezt a lépést végrehajtották, sokkal többet árul el az Egyesült Államok elkötelezettségéről, mint bármilyen hivatalos közlemény.

Gitenstein szerint a döntés egyértelmű jelzésként fog lecsapódni Moszkvában: az USA nem áll teljes súlyával a keleti szárny mellett, és ha a stratégiai hangsúly valóban átkerül az indo-csendes-óceáni térségbe, akkor Európa magára maradhat. És amíg Nyugaton ezt elemzők és diplomaták vitatják, a Kreml nem habozik, hanem kihasználja a helyzetet.

„Nem kérdés, hogy az oroszok gyengeségként fogják értelmezni” – mondta Gitenstein. Szerinte nemcsak Románia fogja érezni a következményeket, hanem az egész térség: Lengyelország, a balti államok, de akár Bulgária is felteheti a kérdést, hogy ha Romániából kivonták az amerikai csapatokat, akkor most már mi következünk?

A román belpolitikát is fenekestől felforgatta a csapatkivonás

A román politikai vezetés nem számított arra, hogy az amerikai csapatkivonás híre előbb szivárog ki Washingtonból, mint ahogy Bukarest képes lett volna érdemben reagálni rá. A döntésről azonban hamarabb írt a sajtó, mintsem a kormánynak valami válasza lett volna rá. Aztán sebtében összehozták a védelmi miniszter sajtótájékoztatóját, amelyben az amerikai partnernek a magyarázatára hivatkozva a kivonást egyszerű átrendeződésként próbálták keretezni. Azonban ez nem bizonyult elegendőnek, a helyzet gyorsan belpolitikai feszültséget generált, különösen a kormánykoalíción belül.

A PSD ideiglenes elnöke, Sorin Grindeanu, aki egyben a képviselőház elnöke is, megvádolta a kormányfőt és a külügyminisztert, hogy több mint 48 órán át nem tájékoztatták a nyilvánosságot a döntésről, és ő maga is csak a sajtóból, konkrétan az ukrán Kyiv Post cikkéből értesült a fejleményekről. Ennek hatására Grindeanu parlamenti meghallgatásra hívta a miniszterelnököt, a külügyminisztert és a védelmi minisztert, hogy számoljanak be arról, hogyan jutott el odáig a helyzet, hogy a román államvezetés „utólag olvassa a híreket”.

A kormányfő, Ilie Bolojan, végül csütörtök este reagált: elmondta, hogy a döntésről valóban hivatalos katonai csatornán kaptak értesítést – az Egyesült Államok washingtoni nagykövetségének katonai attaséján keresztül. Bolojan szerint a csapatkivonás nem ért váratlanul senkit, hiszen az új amerikai adminisztráció már a hivatalba lépését követően világossá tette, hogy az Ázsia–Csendes-óceán térségére kívánja áthelyezni a stratégiai hangsúlyt, és ennek része a kelet-európai jelenlét átrendezése.

A román védelmi minisztérium hivatalos közleménye is megerősítette: a kivonásról folyamatosan egyeztettek az amerikaiakkal, és a döntés nem érinti a Romániában működő bázisok stratégiai szerepét. Azt is hangsúlyozták, hogy a NATO-erők jelenléte erősödött, így a kivonás nem gyengíti a keleti szárny biztonságát.

A katasztrofális hatástól a nincs itt semmi látnivalóig: sokféleképpen vélekednek a csapatkivonásról

A nemzetközi és a román sajtóban megjelent értelmezések három jól elkülöníthető hangon szólnak. A legélesebb hangok aggodalmat keltettek: szerintük a kivonás egyenesen a biztonsági garanciák megingásának jele, amelyet Moszkva könnyen értelmezhet gyengeségként. Ezek az elemzések nemcsak az amerikai döntéshozókat, de a román külpolitikát is bírálták: hogyan történhetett meg, hogy Bukarest csak elszenvedője volt egy stratégiai döntésnek, nem pedig tárgyaló partnere?

Más cikkek épp az ellenkezőjét állították: nyugalomra intettek, és a hivatalos álláspontot visszhangozva hangsúlyozták, hogy ez csupán egy rotációs ciklus vége, nem pedig kivonulás. A megmaradó ezer amerikai katona, a fejlesztett infrastruktúra és az erősödő európai jelenlét szerintük továbbra is biztosítja Románia helyét a NATO szívverésében.

És volt egy harmadik hang is, a geopolitikai realizmusé. Ezek az elemzések rámutattak, hogy a világ figyelme fokozatosan eltolódik az indo–csendes-óceáni térség felé, és Európának – benne Romániának – több felelősséget kell vállalnia saját védelme iránt. Mert a biztonság, akárki is írja alá a szerződést, végső soron mindig helyben kezdődik.

A döntés tehát nem volt váratlan, de következmények nélkül sem maradt. Egy átcsoportosításként induló katonai lépés végül politikai válsággá nőtte ki magát Bukarestben, és közben rávilágított arra a kényelmetlen igazságra is, hogy a stratégiai partnerségek nem csak szövetségesi hűségre alapoznak, hanem nagyon is valószínűsíthető érdekkövetés húzódik meg mögöttük.

Valójában az már egyre kevésbé érdekes, hogy a bekövetkezett átcsoportosításról mit mondanak Washingtonban vagy Bukarestben, hanem az, hogy mit olvas ki ebből Moszkva, és mire használja fel.