Románia 11 milliárd eurót kap az EU-tól védelmi célokra; a hadsereg, a belügy és a hírszerzés versenyez a forrásokért

Brüsszel kinyitotta a pénzcsapot, és Romániának hirtelen 11 milliárd eurója lehet, hogy felkészüljön, megújuljon, felfegyverkezzen. A hadsereg új légvédelmet akar, és fegyvereket a katonáinak, végre NATO-kaliberben. A belügy drónokat, kiberpajzsot és tűzoltórobotokat. A hírszerzés meg, hát, azt nem tudni pontosan mit, de biztos valami nagyon érzékenyet. Az Europa Liberă részletes elemzése alapján úgy tűnik, hogy Románia történelmi lehetőséghez jutott, és a gyártók is arra gyúrnak, hogy minél több szerződést megszerezzenek. Most dől el, hogy a következő években kik fognak gyártani, szerelni, karbantartani, és persze kaszálni, mert a SAFE-program üzletről is szól, és aki most kimarad, az egy egész évtizednyi beruházási hullámból maradhat ki.

A beruházásra amúgy nagy szükség van, mert Románia védelmi technológiái és eszközei teljesen elavultak, egy friss felmérés szerint a lakosság 49 százaléka szerint támadás esetén a román hadsereg nem tudna kitartani 48 órát, 58 százaléka szerint a kormány rosszul kezeli a nemzetvédelem ügyét.

Az Európai Unió 2025 májusában hirdette meg a SAFE-et (Security Action for Europe), ami az eddigi legnagyobb védelmi beruházási programja. A teljes keretösszeg elképesztő: 150 milliárd euró, amelyet az EU a saját nevében vesz fel a pénzpiacokon, majd kedvező hitelként továbbadja a tagállamoknak, védelmi beruházásokra. A cél az európai hadiipar megerősítése a NATO-val együttműködésben. A programhoz 19 tagállam csatlakozott, az első kifizetések várhatóan 2026 elején indulhatnak el, miután a tagállamok benyújtották és Brüsszel jóváhagyta a védelmi beruházási terveket.

Románia a második legnagyobb kedvezményezett Lengyelország után, Magyarország pedig a harmadik volna a sorban a magyar kormány közlése alapján. A Romániába érkező teljes összeg: közel 17 milliárd euró, amelyből 11 milliárd katonai eszközökre, fegyverzetre és haditechnikai fejlesztésekre költhető, míg a maradék 6 milliárd olyan infrastrukturális beruházásokra, mint például autópályák, hidak, vagy a konstancai kikötő fejlesztése, melyek kettős – civil és katonai – funkciót is betöltenek.

Ki mennyit kér, és mire?

A 11 milliárd eurós katonai keretért jelenleg három intézmény folytat intenzív versenyt a kormányzati egyeztetéseken: a védelmi minisztérium, a belügy és a Román Hírszerző Szolgálat, a SRI. A belső erőviszonyok egyelőre még formálódnak, de annyi biztos, hogy a legnagyobb szeletet a hadsereg kéri magának – körülbelül 7 milliárd eurót, amit a modernizációs igények indokolnak. A tárca évek óta halogatott beszerzéseket próbál most egyetlen lépéssel bepótolni: olyan alapvető felszereléseket vásárolnának, mint gyalogsági kézifegyverek, modern rakétarendszerek, drónok, páncélozott járművek, radarok és légvédelmi eszközök. A terv része az is, hogy ezek közül minél több elem – vagy legalább azok alkatrészei – Romániában készüljenek, hazai ipari részvétellel. A minisztérium nem titkolja, hogy célzott együttműködésekre törekszik nagy nemzetközi gyártókkal, például a Rheinmetall, Airbus vagy MBDA cégekkel, és több ilyen kapcsolat már formálódik is. A SAFE-projektek közé bekerült egy 400 millió eurós program, amely a román katonák egyéni fegyverzetének lecserélését célozza, és több százmilliós értékű rakétarendszerek, illetve drónbeszerzések is várhatóak. A hadsereg pozíciója tehát erős, részben azért is, mert a NATO-kötelezettségek teljesítéséhez – például a 3,5%-os GDP-arányos védelmi kiadás – konkrét, kézzelfogható fejlesztésekre van szükség.

A belügyminisztérium ezzel párhuzamosan saját, mintegy 3 milliárd eurós csomagot próbál elfogadtatni. A pénzt két fő pillér mentén osztanák el: egyrészt a rendőrség, csendőrség, határőrség és más közbiztonsági egységek felszerelésének korszerűsítésére, másrészt a katasztrófavédelem és a polgári védelem fejlesztésére. A belügyi tervekben szerepelnek új fegyverek, mobilitási eszközök, terepjárók, drónok, fejlett kommunikációs rendszerek, kiberbiztonsági megoldások és válságkezelő technológiák beszerzése is. A tárca szerint ezek az eszközök kettős felhasználásúak lesznek, vagyis nemcsak háborús vagy rendkívüli helyzetekben, hanem békeidőben is hasznosak. A cél az, hogy a rendvédelmi szervek reagálóképessége és technikai felszereltsége közelítse a nyugat-európai színvonalat, különösen a keleti határvidékeken, ahol egyre komolyabb biztonsági nyomás érzékelhető.

A Román Hírszerző Szolgálat is benyújtott több projektet, bár ezekről lényegesen kevesebb konkrétum ismert. A kiszivárgott információk alapján a SRI elsősorban a kiberbiztonság, az információs hadviselés elleni védelem, a kommunikációs infrastruktúra megerősítése és az elektronikus felderítő képességek fejlesztésére koncentrál. Nem kizárt, hogy a SAFE-programból finanszírozott új megoldások a hibrid hadviselés elleni fellépést is segítenék, különösen az orosz befolyásolási kísérletek és propagandatevékenységek fényében. A SRI tervezett költségvetése nem publikus, de az világos, hogy stratégiai szempontból komoly súlyt képviselnek az általuk javasolt fejlesztések.

A következő hetek döntő fontosságúak lesznek: a minisztériumok, az állami intézmények és a kormány közötti egyeztetések célja, hogy november végéig véglegesítsék a romániai SAFE-beruházások listáját. Ez nemcsak a forráselosztásról szól, hanem arról is, hogy milyen stratégiai irányt vesz az ország a következő öt évben a biztonság és védelem területén. A lista lezárása után, 2026 januárjában az Európai Tanács jóváhagyja az ország specifikus beruházási tervét, februárban pedig már érkezhet is az első prefinanszírozás Brüsszelből. A teljes hitelcsomag lehívása és elköltése 2030 végéig történhet meg, tíz év türelmi idő után, három évtizedes futamidőre. A politikai tét tehát óriási: ha most nem sikerül jól dönteni, az nemcsak elvesztegetett lehetőséget jelent, hanem évtizedes lemaradást is az európai védelmi versenyben.

A hadsereg modernizációs tervei kifejezetten ambiciózusak

A védelmi tárca stratégiája inkább a hosszú távú védelmi ipari önállóságon van: nem csupán a külső függés enyhítésén, hanem a NATO-n belüli szerepvállalás megerősítésén is.

A tervek között szerepel például a Mistral 3 típusú légvédelmi rakétarendszerek beszerzése, amelyek rövid hatótávolságú, hordozható rendszerek, és elsősorban alacsonyan repülő célpontok – például drónok vagy helikopterek – semlegesítésére alkalmasak. Ezeket Franciaországtól vásárolnák, de nem kizárt, hogy a rendszer karbantartását vagy egyes alkatrészeinek gyártását később Romániában is megvalósítanák. Ugyanígy kulcstétel a hadsereg számára a légvédelmi radarhálózat fejlesztése, különösen a keleti határ védelme miatt. A Duna-delta és a Fekete-tenger partvidéke olyan földrajzi környezetet jelent, ahol a célpontok nehezen észlelhetők, és az infrastruktúra is hiányos – ezért korszerű radarokra, nagy hatótávú és több célpontot egyszerre kezelni képes rendszerekre van szükség.

A gyalogság felszerelésének megújítása külön, jól körülhatárolt projektet jelent. A cél az, hogy a jelenleg használt, még a kommunista időkből származó Carpați pisztolyokat és AK-alapú gépkarabélyokat leváltsák modern, NATO-kompatibilis fegyverekkel. A teljes egyéni felszerelés – ruházat, sisak, golyóálló mellény, kommunikációs és navigációs eszközök – része a 400 millió euróra becsült programnak, amelyet a minisztérium már elő is készített. Az a terv, hogy ezt a beszerzést nemcsak vásárlásként bonyolítják le, hanem egy romániai gyártási együttműködés keretében, egy nemzetközi partnerrel közösen.

Legalább ekkora figyelmet kapnak a páncélozott járművek és harcjárművek is. Az egyik kiemelt típus a Rheinmetall által gyártott Lynx, amelyből már több ország rendelt, és amelynek gyártását részben Romániában is tervezik – a Rheinmetall már korábban megvásárolta a medgyesi Automecanicát, és egy helyi gyártóbázis kiépítésén dolgozik.

A SAFE-program egyik legdinamikusabban fejlődő ága a dróntechnológia, amiben Románia nemcsak vásárlóként, hanem potenciálisan gyártóként is részt venne. A védelmi tárca és a gazdasági minisztérium közös terve, hogy hazai gyártóbázis épüljön fel drónok előállítására, akár Ukrajnával közösen. A projekt célja kettős: egyrészt az, hogy a román hadsereg korszerű UAV-rendszerekhez jusson, másrészt az, hogy Románia felkerüljön a nemzetközi hadiipari térképre mint dróngyártó. Az együttműködés lehetővé tenné, hogy a Romániában gyártott eszközöket valós háborús környezetben, Ukrajnában teszteljék, ami különösen értékes visszajelzést adna a fejlesztőknek. Ezen a területen a Romero gyár lehet az egyik főszereplő, amelynek már van tapasztalata az ipari légijárművek terén, és jelenleg is tárgyalásokat folytat új projektekről.

A felsoroltakon túl a hadsereg jelentős forrásokat szeretne fordítani haditengerészeti eszközök beszerzésére is. Mint korábban írtuk, Románia teljesen fedezetlen a Fekete-tengeren, a haditengerészet a hadsereg legrosszabbul felszerelt fegyverneme. Nem rendelkezik korszerű légvédelmi vagy hajók ellen bevethető rakétarendszerrel sem, a szovjet gyártmányú hajóin pedig csak elavult fegyverzet található. Elsősorban támogató hajók és kisebb hadihajók jöhetnek szóba, amelyek a Fekete-tenger térségében hasznosíthatók. A részletek még kidolgozás alatt vannak, de több százmillió eurós szerződésekről lehet szó. Ezzel párhuzamosan a minisztérium célja az is, hogy növelje a lőszergyártási kapacitásokat az országban, mivel jelenleg sem a hazai cégek, sem a raktárkészletek nem képesek kiszolgálni a NATO-kaliberű igényeket.

Egyszóval, a hadsereg nemcsak vásárolni akar, hanem hazai ipart építeni olyan partnerségeken keresztül, amik nemcsak technológiát hoznak, hanem munkát, exportképességet és hosszú távú biztonságpolitikai függetlenséget is.

Az tudjuk, hogy kik a kedvezményezettek, de hova áramlik majd a pénz?

A projektek előkészítése és lebonyolítása kapcsán nem csak az a kérdés, hogy mit vásárol a hadügy, mit a belügyminisztérium és mit a hírszerzés, hanem az is, hogy kik végzik el a munkát, kik lesznek a beszállítók, és hová áramlik a pénz. Ebben a kérdésben egyre több kritikus hang jelenik meg, különösen azzal kapcsolatban, hogy az állami tulajdonú hadiipari cégek – például a Romarmhoz tartozó vállalatok – sok esetben nem képesek lépést tartani a technológiai követelményekkel. Bár akadnak pozitív példák, mint a dragomirești-i üzem, több gyár veszteségesen működik, elavult technológiával, képzett munkaerőhiánnyal és akadozó menedzsmenttel.

Ezért egyre többen szorgalmazzák, hogy a SAFE-program forrásait a magánszektor felé tereljék, amely gyorsabban tud alkalmazkodni, innovatívabb, és gyakran már most is jelen van a nemzetközi védelmi beszállítói láncokban. Horia Botiș, a NATO romániai ipari tanácsadó testületének alelnöke szerint, aki az Europa Libera portálnak nyilatkozott a téma kapcsán, ez elkerülhetetlen. Szerinte „a nyugati országok már régen privatizálták hadiiparukat, mert az állami modell nem hatékony”. Ugyanakkor figyelmeztet arra is, hogy önmagában a pénz nem elég: ha nem épül ki mellette egy működőképes kutatás-fejlesztési háttér, ha nincsenek hazai innovációra képes technológiai partnerek, ha nincs hozzáférés modern gyártósorokhoz és szabadalmakhoz, akkor a várt ipari fellendülés elmarad. Úgy látja, Romániának greenfield beruházásokra van szüksége – vagyis új gyárakra, új know-how-ra, új szereplőkre –, és ehhez nemzetközi partnerekre is szükség lesz, nem csak állami akaratból, hanem versenyképes üzleti modellek mentén.

Egyébként elemzők szerint az európai védelmi cégek bevételei évente 10–11%-kal nőhetnek a következő évtizedben, és a szektor akár meg is háromszorozódhat 2035-ig. A megrendelések már most rekordokat döntenek, főleg légvédelemre, páncélosokra, tüzérségre és drónokra.

A nagy gyártók – Rheinmetall, MBDA, Thales – sorra kötnek helyi partnerségeket, a kelet-európai cégek pedig soha nem látott ütemben nőnek. A kockázat az, hogy ha véget ér a háború, elárasztják a piacot az olcsó eszközök. A drónok piacán már most háromhavonta érkezik egy új generáció, vagyis ami ma még csúcstechnika, jövő nyárra már múzeumba való.