Június eleje óta ihatatlan a csapvíz több Maros megyei településen, október végére ígérik a megoldást

Ha iskolakezdésre nem is sikerült, de október végére, legkésőbb november közepére működésbe léphet a Kis-Küküllőn az a három sótalanító berendezés, amelynek köszönhetően több hónap után ismét iható lesz a csapvíz több Maros megyei településen. A parajdi bányakatasztrófa következményeit semlegesítő megoldás azonban csak ideiglenes lehet, mert nagyon költséges. A Kis-Küküllő jó darabig nem lesz élőhelye a halaknak, és nem lehet megfelelő ivóvízforrása a helyieknek.

Az elöntött parajdi sóbányából származó só miatt hónapok óta tartályokból jut ivóvízhez több település a Kis-Küküllő völgyén, többek között a 20 ezres Dicsőszentmárton. A városi kórházban júniusban műtéteket kellett elhalasztani emiatt, végül szerencsére hamar beüzemelték az épület saját víztartályát, amit azóta is folyamatosan fel kell tölteni. A polgármester arra panaszkodott, hogy a több mint tíz napos vízelzárás alatt nem csak a bölcsődék és óvodák voltak kénytelenek bezárni, hanem a gyárak, kereskedések, szállodák is leálltak, aminek komoly gazdasági következményei vannak. Június végén végül újraindították a vezetékes vizet, de az még most is kizárólag „háztartási” célokra, mosásra, takarításra használható. A probléma mintegy 40 ezer embert érint a Kis-Küküllő völgyén.

A fordított ozmózisos sótalanító berendezéseket a dicsőszentmártoni, a gyulakutai és a küküllőszéplaki vízműveknél telepítik. A dicsőszentmártoni berendezésre a város önkormányzata, a két község esetében pedig az Aquaserv vízszolgáltató bonyolította le a közbeszerzési eljárást, amely a szerződések szeptember 11-i aláírásával zárult le. A kivitelezés Dicsőszentmárton esetében a munkálatok elkezdésétől számított 50 nap, a beruházás értéke pedig 14,2 millió lej, ami három éves karbantartást is tartalmaz, írta meg a Târnăveni.ro. A két kisebb sótalanító állomásnak a szerződés aláírásától számított 45 napon belül kell elkészülnie és 3,3 millió lejbe kerülnek. A három sótalanító állomásra még júliusban 17,8 millió lejt utalt ki tartalékalapjából a kormány.

Ez az a megoldás, amit életbe lehet ültetni rövid időn belül, de egyértelműen ideiglenes, mondta a Transtelexnek az Aquaserv vízszolgáltató vezérigazgatója. „A sótalanító berendezések működtetése nagyon energiaigényes, emiatt az előállítási költségek megkétszereződnek egy normális víztisztítóhoz képest” – mondta Sipos Levente.

A többletköltségeket, ahogy például a tartályos vízszállítás költségeit is, egyelőre a vízszolgáltató állja, de a katasztrófavédelmi felügyelőséghez és a polgármesteri hivatalokhoz hasonlóan havonta jelentik a bányakatasztrófa okozta ráfizetést. „Abban a reményben, hogy az uniós pénzekből katasztrófavédelmi helyzetekre elkülönített vonalból esetleg vissza fogjuk kapni valamikor” – magyarázta.

Sipos Levente szerint a Kis-Küküllő nem használható hosszú távú ivóvízforrásként, mert stabilan a megengedettnél kétszer magasabb a sótartalma, 450-500 mg/l körüli. „Ez nem is tud javulni addig, ameddig nem születik Parajdon végleges megoldás arra, hogy ne kerüljön be több víz a bányába és ne is szivárogjon ki onnan” – tette hozzá.

A hosszú távú megoldás az lenne, hogy a Marosból vagy a Bözödi-tóból hozzanak nyersvizet. Sorin Megheșan, Dicsőszentmárton polgármestere korábban az Agerpresnek azt mondta, ő inkább azt tartaná jó ötletnek, hogy a Marosból vezessenek vizet Dicsőszentmártonba az 1983-ig erre a célra használt radnóti vízüzem újraélesztésével, mert az közelebb van, mint a Bözödi-tó. Azt is hozzátette, hogy több szakértő megerősítette abban, hogy a bözödújfalusi duzzasztógát, amelyet szerinte éppen Dicsőszentmárton védelmében építettek a 70-es évek nagy áradásai után, talán nem bírná a terhelést.

Sipos Levente szerint ezzel szemben a bözödújfalusi víztározóból könnyebben és olcsóbban el lehetne látni azokat a településeket is, ahol jelenleg nincs kiépített vízhálózat. „Az általunk preferált megoldás a Bözödi-tó lenne egyértelműen, mert nagyon könnyen el lehet látni a teljes völgyet, jobb minőségű vízről beszélünk, és az üzemeltetési költségek sokkal kisebbek lennének, mint bármelyik más megoldás esetében. Innen egyszerűen a szabadesés segítségével el lehet vezetni a nyers vizet Dicsőszentmártonig” – mondta. Becslése szerint gyorsított eljárással 6-7 hónap alatt kiépíthető lenne az új rendszer.

Az Aquaserv vezérigazgatója szerint a környezetvédelmi minisztériumnak is véleményeznie kell a javasolt megoldásokat, az erre vonatkozó tanulmányt pedig az Országos Vészhelyzeti Bizottság kérésére már több mint egy hónapja be kellett volna mutassák, ez azonban még nem történt meg.

Szerdán a vízügyi hatóság arról számolt be, hogy a környezetvédelmi minisztérium képviselőivel együtt a fejlesztési minisztériumban tárgyaltak a Dicsőszentmárton környéki települések ivóvízellátásáról. A Facebook-poszt szerint „közép- és hosszú távon” a Bözödi-tóból szolgáltatnák a vizet a helybélieknek, de ezt a Marosból is kiegészítenék, mindehhez azonban még szükséges egy megvalósíthatósági tanulmány, ennek kidolgozásához pedig még elő kell teremteni a pénzt.