Betontorzók és üres wellnesskomplexumok: a Magyar Hang bejárta a magyar közpénzből épülő székelyföldi szállodákat

Több mint két és fél évvel azután, hogy le kellett volna zárulniuk, a Pro Economica Alapítvány által támogatott székelyföldi szállodaberuházások több mint fele még mindig nincs kész – írja helyszíni riportjában a Magyar Hang, amely videót is mellékelt a riporthoz, azt a YouTube-on lehet megnézni. A kilencből több beruházást mutatnak be, amely magyar költségvetési forrásból, de Erdélyben, politikai kapcsolatokkal rendelkező cégek révén indult el 2019-ben.

A riportból kiderül: Tusnádfürdőn félkész faházak állnak ott, ahol egy 1,3 milliárd forintból épülő wellnessbungaló-együttesnek kellett volna megnyílnia. A házak egyébként ott sorakoznak az országút mellett, a Tusványosra érkező politikusok mind a táborba való behajtáskor, mind az onnan való távozáskor láthatták, hogy milyen állapotban van. A Rafi SRL nevű helyi vállalkozás elindított projekt 1,345 milliárd forint támogatást kapott, ám jelenleg mindössze 13 félkész faház látható, és a wellness részleg is használaton kívül áll. A cég tavalyi üzleti eredményei is riasztóak: 6 millió forint veszteség, továbbá mintegy 1,15 milliárd forintos adósság a cégadatok alapján. Azóta a tulajdonos lecserélődött; új tulajdonosai egy, a Pro Economica más pályázatán nyertes kovásznai család tagjai lettek, akik egy másik projektben – a Bálványos Resort kibővítésében – már sikeresen nyitottak szállodát.

A Magyar Hang helyszíni riportja szerint a Pongrácz‑tetőre tervezett luxusszálloda is inkább tájsebre emlékeztet, mint egy nyitás előtt álló turisztikai beruházásra. A Gyergyószentmiklós és a Gyilkostó között húzódó hegycsúcson, 1256 méteren egy hét emeletesre tervezett hotel félkész betonszerkezete magasodik, amelyre mintegy 1,4 milliárd forintnyi magyar támogatást ítéltek meg. A helyszínen azonban sem zaj, sem munkásnyüzsgés nem utal arra, hogy valóban folyna az építkezés. Az óriási beton- és üvegfelület befejezetlenül uralja a tájat, és jelenleg a környék turistalátványosságát inkább rontja, mintsem erősítené. Az átadási határidő egyébként rég lejárt, 2022 decemberéig kellett volna elkészülnie a szállodának.

Hasonlóan bizonytalan helyzetben van a gyímesfelsőloki beruházás is. Ott egy modern, négycsillagos wellnesshotel áll gyakorlatilag kulcsrakészen: a belső terek berendezve, a csillárok bekapcsolva, a sörcsapokra a márkák matricái is felkerültek. A nyári turistaszezonban azonban a szálloda kapui zárva maradtak, vendéget vagy személyzetet nem láttak a helyszínen. A külső terek gondozatlansága is árulkodó: a térkő réseiben már zöldell a fű, jelezve, hogy huzamosabb ideje nincs használatban az épület.

A zetelaki víztározó fölött, a Küküllőmezőn szintén jelentős fejlesztést finanszírozott a Pro Economica Alapítvány. Itt 728 millió forintból egy korábban félbemaradt projektet folytattak, amely eredetileg Verestóy Attila néhai RMDSZ‑szenátor vállalkozásához kötődött. Az idilli környezetben több faház is felépült, mellette sportpálya és játszótér is elkészült. A létesítmény mégis üresen áll, látogató vagy alkalmazott nem mutatkozik. A helyszínen készült riport szerint az újságírókat is lefotózták, de senki nem lépett kapcsolatba velük, inkább távolról figyelték őket.

Mindhárom projekt közös jellemzője, hogy a milliárdos támogatás ellenére a beruházások nem teljesítik eredeti céljukat. A Pongrácz‑tetőn a szálloda torzóként rontja a panorámát, Gyímesfelsőlokon a működésképtelen luxushotel lassan az enyészeté lesz, Zetelakán pedig a szálláshelyek és létesítmények hiába állnak készen, élet és vendégforgalom nélkül maradtak.

A Magyar Hang szerint a példák jól mutatják, hogy a székelyföldi luxusszálloda‑programban nemcsak az a baj, hogy átláthatatlanul osztottak ki hatalmas összegeket, de nyilvánvaló, hogy a megvalósítás is akadozik, így a támogatásokból felhúzott épületek egy része máig kihasználatlan. A lap szerint a nyertesek szinte kivétel nélkül politikai kötődésűek, és olyan cégek, amelyek gyakran tapasztalat nélkül, de „jó kapcsolatokkal” vágtak bele a beruházásba.

A Transtelex 2023-ban jelen volt egy másik kiemelt szállodaprojekt, a szovátai Crystal Hotel átadásán. A négyszintes, 104 szobás, 18 millió euróból épült luxushotel mögött az RMDSZ-es kötődésű Káli Zoltán áll, aki korábban városi tanácsos is volt. Akkori tudósításunkban azt írtuk: a „politikai beágyazódással és némi kitartással” felépített hotel a fürdőváros legnagyobb, legdrágább és legexkluzívabb szállodája lett – egy olyan városban, ahol a helyi vállalkozások esélytelenek ilyen léptékű fejlesztéssel versenyezni.

A legnagyobb összeg, 2,4 milliárd forint, Balázs Attilához, a NER-hez sorolt milliárdoshoz került, aki szülőfalujában, Gyergyóremetén épít hatcsillagosnak mondott hotelt, amit az Átlátszó Erdély mutatott be – jelenleg azonban csak egy félbehagyott betonmonstrum áll a mező közepén, egy rozsdás lakattal zárt sorompó mögött, írja a Magyar Hang. Ennek a projektnek is el kellett volna készülnie 2022 decemberéig. A Transtelex részletes riportban mutatta be Balázs Attila gyergyóremetei projektjeit, köztük az állami pénzből indított gyárakat, magánrepülőteret, jégcsarnokot és a hotelt. Ezek a projektek mindmáig akadoznak vagy egyáltalán nem működnek, annak ellenére, hogy több tízmilliárd forintnyi magyar közpénzt kaptak.

A pályázati rendszer már a kezdetektől gyanús volt: a Pro Economica szállodaépítési pályázatainál megvalósíthatósági tanulmány és igazolt önrész nélkül is lehetett jelentkezni – ötletek és látványtervek alapján. Ez a konstrukció papíron gyorsította a döntéseket, a gyakorlatban viszont növelhette a későbbi engedélyezési, finanszírozási, üzemeltetői kockázatokat. A helyszíni tapasztalatokhoz a nyitás csúszásának konkrét okairól (pl. használatbavételi engedély, közmű-kapacitás, személyzet, tulajdonosi struktúra vagy finanszírozás változása) nem közöltek nyilvános részleteket; a terepen semmiféle ütemezés vagy tájékoztatás nem utalt közeli átadásra.

A 2019-ben gyorsított eljárással kiosztott támogatásokból indult projektek egy része tehát máig nem fordult át működő turisztikai kapacitássá. Mindez nemcsak közpénz-hatékonysági kérdéseket vet fel, hanem azt is, hogy a valós piaci kereslettel, üzemeltetési modellel és helyi infrastruktúrával mennyiben hangolták össze az ambiciózus terveket.