Lemondott az Osonó vezetője: Fazakas Misi tagadja az ellene megfogalmazott vádakat

Fazakas Misi nyilvános Facebook-posztban reagált az Átlátszó Erdély tényfeltáró riportjára, amely egykori tanítványai vallomásai alapján súlyos visszaélésekről számol be az Osonó Színházműhely működésében. A rendező és drámatanár tagadja a szexuális visszaélések vádját, torzításokról, elfogultságról és újságírói etikátlanságról beszél – és egyúttal bejelenti: lemond a társulat vezetéséről.

Ahogy arról korábban az Átlátszó Erdély és a 444 közös tényfeltárása beszámolt, több mint húsz egykori társulati tag vallomása alapján az Osonó diákszínjátszó műhelyben két évtizeden át érzelmi manipuláció, fizikai fenyítés, megalázó bánásmód és határátlépő szexuális közeledés zajlott, több esetben fiatalkorú fiúk felé. A riport szerint Fazakas Misi „szent színházként” működtette a társulatot, amelynek dinamikája egy zárt, hierarchikus közösségre emlékeztetett.

A rendező a Facebookon megjelent reakciójában így fogalmaz: „Megdöbbenéssel és mély sajnálattal olvastam a cikket, amely súlyos és sok esetben megalapozatlan vádakkal illeti személyemet és az Osonó Színházműhely munkáját.”

Azt írja, munkája középpontjában mindig a tehetséggondozás és a közösségépítés állt, és szerinte az Osonó értékei önmagukért beszélnek. A riport állításait így kommentálja:

• „Szexuális visszaélést sem kiskorúval, sem nagykorúval szemben nem követtem el.”
• „A cikk állításainak nagy része általános és homályos: hiányoznak a konkrét nevek, helyszínek és időpontok, így a tételes reagálás sok esetben lehetetlenné válik.”

Fazakas szerint a szerző, Kulcsár Árpád, korábban is nyilvánosan negatív véleményt fogalmazott meg róla, írása pedig szerinte „nem a tárgyilagos tényfeltárás szándékát tükrözi, hanem saját értelmezései mentén dramatizál bizonyos történeteket”. Azt állítja, a riport „elfogult”, és az újságírói megkeresés hangneme is elbizonytalanította a lehetséges megszólalókat.

Fazakas egyúttal közli: „Módszereim időnként provokatívak vagy szokatlanok lehettek, de ezek minden esetben a művészi és pedagógiai fejlődést szolgálták – soha nem a szándékos megalázást vagy bántást.”

A poszt végén bejelenti, hogy lemond az Osonó Színházműhely vezetéséről, és jogi útra tereli az ügyet. Mint írja: „Minden erőmmel azon leszek, hogy tisztázzam magam ezek alól a méltatlan vádak alól.”

A bejegyzéshez csatolta az újságíróval folytatott levelezését is, amely szerinte „önmagában sokatmondó az újságírói objektivitással kapcsolatban”.

A riport megjelenése óta nagy visszhangot váltott ki a közösségi médiában. Számos korábbi osonós vagy a színházi, pedagógiai közeghez köthető személy osztotta meg a cikket, többek pedig nyilvánosan is megerősítették, hogy a benne leírt történetekhez hasonló visszaélésekről már évek, sőt évtizedek óta keringtek szóbeszédek, félszavakkal elmondott emlékek. Most először történt meg, hogy ezek az elhallgatott történetek dokumentált formában, megszólalókkal és részletesen feltárva jelentek meg – és ezzel egy évtizedes hallgatás tört meg.