A parajdi sóbánya utolsó megmentett szárnyát, a Telegdy-ágat is elérte a Korond-patak vize, ezzel gyakorlatilag a teljes létesítmény működésképtelenné vált. A bejáratot lezárták, a mentést hivatalosan feladták. A döntés hatására elszabadultak az indulatok: a helyiek az utcára vonultak, tiltakozások kezdődtek a bánya kapuja előtt. A közösség úgy érzi, cserben hagyták őket – és nemcsak a víz vitte el a bányát, hanem az elmaradt döntések, a késlekedő beavatkozások és a felelősség hárítása is. Miközben Sebestyén József, a bánya fejlesztési igazgatója lemondott, a kormány hallgat, és a lakosok a dróthálón túl csak egy dolgot kérdeznek: mi lesz ezután, és hol vannak azok, akiknek ezt meg kellett volna védeniük?
Egyre nagyobb a feszültség Parajdon, miután csütörtök délutánra teljesen lezárták a sóbánya bejáratát. A helyiek azt tapasztalták, hogy az utolsó teherautó is elhagyta a bánya területét, majd dróthálóval elkerítették a bejáratot, a sorompót leengedték, és egy felirat figyelmeztet: „Privát terület. Belépni tilos.”
A tömeg folyamatosan nő, jelenleg mintegy 100 ember tartózkodik a bánya környékén, de egyre több autó áll meg, sokan kiszállnak és a lezárt terület felé gyalogolnak, hogy első kézből tájékozódjanak.
A víz jelenléte már a bánya kijárati szintjén is érezhető lehet. Szemtanúk szerint a kijárat előtti tér sáros, vizes. Sokan ebből arra következtetnek, hogy a mélyben már annyira megemelkedett a vízszint, hogy az a kijáratokhoz is elért.
A helyiek körében egyre hangosabb a vélemény, hogy a bánya nemcsak ideiglenesen, hanem véglegesen bezárt. A mentési munkálatok leálltak, hivatalos tájékoztatás azonban egyelőre nem történt arról, hogy mi történik a föld alatt – és mi lesz a térség sorsa.
Vége: a Telegdy-részleg is víz alá került, lezárták a bányát
A lezárás egyébként annak a jele, mondják a helyiek, hogy csütörtök késő délelőtt a parajdi sóbánya utolsó még épen maradt részébe, a Telegdy-részlegbe is bejutott a víz, így fel kellett adni minden védekezést.
A munkások korábban még megpróbálták egy faácsolatba öntött beton védőgáttal megakadályozni a víz bejutását, de a Korond-patak vize áttörte az akadályt, és elárasztotta a Telegdy-ágat is, amelyet még a jövőbeni kitermelés és hasznosítás utolsó lehetséges célterületeként tartottak számon.
A bejáratot hivatalosan lezárták – ez nemcsak fizikai, hanem szimbolikus gesztus is: a bánya jelenlegi formájában megszűnt létezni.
Egy helyi vállalkozó így fogalmazott: – Az utolsó remény is elveszett. Olyan már soha nem lesz, ami ide visszahozott volna félmillió embert. Ez volt Sóvidék motorja – és most leállt.
Bár a feszültség nő, a jelenlegi polgármestert, Nyágrus Lászlót, valamint elődjét sem hibáztatják a helyiek. Többen is elmondták, hogy ez egy régóta ismert és halogatott probléma, amelyben az önkormányzatnak sem jogi, sem gyakorlati ráhatása nem volt, mivel a bánya közvetlenül a Salrom állami vállalat alá tartozik.
Egyre többen beszélnek arról, hogy szervezett lakossági tiltakozásra kerülhet sor, ha nem érkezik egyértelmű és hiteles tájékoztatás arról, hogy mi történik a bányával – és mi várható a közeljövőben.
A bánya hátsó részénél néhány alkalmazott sírva állt csoportba. Kérdésemre csak ennyit mondtak:
– Még túl korai kérdezni, hogy felmondtak-e nekünk. Nem mondhatunk semmit. Hívják fel Bukarestet, ott döntenek a sorsunkról is.
A bánya részéről nem érkezett hivatalos közlemény. A tömegben sokan azt sérelmezik, hogy a Salrom nem hajlandó megszólalni, és nem közvetíti álláspontját a lakosság felé.
Közben megjelentek hangosbemondók is: egyre többen skandálják, „Hol a bánya?” – ezzel a felelősöket, de legalábbis a kommunikáció hiányát próbálják számon kérni.
Helyszíni információk szerint a katasztrófavédelem országos igazgatósága figyelmeztette arra a bánya vezetőségét, hogy most már le kell zárni mindent, mert a bánya beomlása valós veszély. Állítólag Raed Arafat, a belügyminisztérium államtitkárától érkezett a figyelmeztetés.
Lemondott Sebestyén József, a bánya fejlesztési igazgatója
A parajdiak közül sokan nem értik, hogyan történhetett meg, hogy éveken át ismert kockázatokat nem követtek konkrét, hatékony lépések.
Sebestyén József, a bánya fejlesztési igazgatója, a helyi nyomás és a kialakult helyzet miatt bejelentette lemondását. A tömeg elé kiállva azt mondta: neki is ugyanannyira fáj a bánya sorsa, mint bárki másnak.
A Transtelexnek adott interjúban korábban úgy fogalmazott: „nem emberi mulasztás okozta a bajt”, de elismerte, hogy a vízbetörés súlyossága minden korábbit felülmúlt, és valóban óriási a kockázat, hogy a víz az alsóbb szintekről tovább terjed.
Szerdán még a Telegdy-ág megmentését nevezte meg célként, ez azoban már nem tartható, egyre többen mondják, hogy azt a részt is elöntötte már a víz.
„Ami már nincs, arról nem lehet lemondani” – felelősségrevonást követelnek az emberek
A helyieket nem elégíti ki Sebestyén József, a parajdi sóbánya fejlesztési igazgatójának lemondása. Az igazgató egyébként azt mondta, továbbra is a bányánál marad, csak nem vezetőként. Arra a kérdésre, hogy a bányászokat átveszi-e a Salrom, annyit felelt: „nem biztos, ígéretek vannak”.
A helyszínen megszólalók szerint azonban ez kevés. Egy tiltakozó így fogalmazott:
– Mire mondott le, ami már nincs? Egy szaros, koszos patak nem moshat el egy bányát. Ha mindenki megtette volna a dolgát, ez nem történik meg.
A közösség nem általában „valami ellen” tiltakozik – mondják –, hanem a bánya mellett áll ki. Egy helyi vállalkozó szerint:
– Itt az elmúlt öt hét hazugságból, ködösítésből, bagatellizálásból állt. Az első hírek, amik megjelentek arról szóltak, hogy szivárog a víz a bányába, miközben zubogott. Nem vállalt senki felelősséget. És most idehúznak egy rozsdás drótrácsot a bejárathoz. Nevetséges.
Sokan a bánya pusztulását a térség szétesésének kezdeteként látják.
– Fiatalok jöttek vissza külföldről, beletették a pénzüket, a tudásukat, a munkájukat. Most meg pár arrogáns hólyag szétb*ssza az egészet.
A hangulat dühös, csalódott. A közösség további akciókra készül, és egyre többen mondják ki hangosan: nemcsak egy turisztikai létesítmény veszett el, hanem a térség gazdasági gerince. Az évente több százezer látogatót fogadó bánya összeomlása nemcsak Parajdot, hanem Szovátát, Korondot, Farkaslakát is közvetlenül sújtja.
„Itt a mesének vége van” – egyelőre elcsendesedtek a kapuk előtt tiltakozók
A déli órákban még forrongó tömeg délután négy óra tájra szinte teljesen eloszlott. Már csak húsz-harminc ember maradt csendben a lezárt bánya előtt. Egyikük halkan csak annyit mondott: „Itt a mesének vége van.”
A tüntetők szerint most már csak várakozni lehet: elsősorban arra, hogy mi lesz a bányászokkal. A döntések a jövő hétre maradnak, de információink szerint a bánya bezárásának következményeiről már zajlanak a tárgyalások. Több órája bement a polgármester az épületbe, és a megyei hatóságok vezetői is Parajdra érkeznek. A lakosok egy része visszament a hegyoldalra, hogy megnézzék, mi a helyzet a pataknál, ugyanis óráról órára tágul a kráter.
Közben a Korond-patak vize óráról órára nagyobb szakadást okoz a felszínen: a lezúduló víz egyre nagyobb krátert váj a felszínen is, a felső földréteget kimosva hatalmas víznyelőt nyitott ott, ahol sikerült betörnie a bányába.
A szakadék szélesedik, és immár a hegy alatti szakaszokon is végigfut. Egyre kevesebb maradt a járható részekből, sokan attól tartanak, hogy ha az édesvíz túl sok sót old ki, a házakkal teli domboldal is megindulhat. Ez a veszély ugyan még nem jelent meg, de senki sem tudja biztosan, milyen mértékben omlik majd be a tizenegy szintes bánya, ha feltöltődik vízzel.
Rád is szükségünk van!
A Transtelex minden nap hiteles, ellenőrzött erdélyi történeteket hoz — sokszor több munkával, több kérdéssel és több utánajárással, mint mások. Ha fontos neked, hogy legyen független forrás, ahol a kényelmetlen kérdéseket is felteszik, kérjük, támogasd a munkánkat!
Támogatás