A parajdi sóbánya utolsó megmentett szárnyát, a Telegdy-ágat is elérte a Korond-patak vize, ezzel gyakorlatilag a teljes létesítmény működésképtelenné vált. A bejáratot lezárták, a mentést hivatalosan feladták. A döntés hatására elszabadultak az indulatok: a helyiek az utcára vonultak, tiltakozások kezdődtek a bánya kapuja előtt. A közösség úgy érzi, cserben hagyták őket – és nemcsak a víz vitte el a bányát, hanem az elmaradt döntések, a késlekedő beavatkozások és a felelősség hárítása is. Miközben Sebestyén József, a bánya fejlesztési igazgatója lemondott, a kormány hallgat, és a lakosok a dróthálón túl csak egy dolgot kérdeznek: mi lesz ezután, és hol vannak azok, akiknek ezt meg kellett volna védeniük?
Egyre nagyobb a feszültség Parajdon, miután csütörtök délutánra teljesen lezárták a sóbánya bejáratát. A helyiek azt tapasztalták, hogy az utolsó teherautó is elhagyta a bánya területét, majd dróthálóval elkerítették a bejáratot, a sorompót leengedték, és egy felirat figyelmeztet: „Privát terület. Belépni tilos.”
A tömeg folyamatosan nő, jelenleg mintegy 100 ember tartózkodik a bánya környékén, de egyre több autó áll meg, sokan kiszállnak és a lezárt terület felé gyalogolnak, hogy első kézből tájékozódjanak.
A víz jelenléte már a bánya kijárati szintjén is érezhető lehet. Szemtanúk szerint a kijárat előtti tér sáros, vizes. Sokan ebből arra következtetnek, hogy a mélyben már annyira megemelkedett a vízszint, hogy az a kijáratokhoz is elért.
A helyiek körében egyre hangosabb a vélemény, hogy a bánya nemcsak ideiglenesen, hanem véglegesen bezárt. A mentési munkálatok leálltak, hivatalos tájékoztatás azonban egyelőre nem történt arról, hogy mi történik a föld alatt – és mi lesz a térség sorsa.
Vége: a Telegdy-részleg is víz alá került, lezárták a bányát
A lezárás egyébként annak a jele, mondják a helyiek, hogy csütörtök késő délelőtt a parajdi sóbánya utolsó még épen maradt részébe, a Telegdy-részlegbe is bejutott a víz, így fel kellett adni minden védekezést.
A munkások korábban még megpróbálták egy faácsolatba öntött beton védőgáttal megakadályozni a víz bejutását, de a Korond-patak vize áttörte az akadályt, és elárasztotta a Telegdy-ágat is, amelyet még a jövőbeni kitermelés és hasznosítás utolsó lehetséges célterületeként tartottak számon.
A bejáratot hivatalosan lezárták – ez nemcsak fizikai, hanem szimbolikus gesztus is: a bánya jelenlegi formájában megszűnt létezni.
Egy helyi vállalkozó így fogalmazott: – Az utolsó remény is elveszett. Olyan már soha nem lesz, ami ide visszahozott volna félmillió embert. Ez volt Sóvidék motorja – és most leállt.
Bár a feszültség nő, a jelenlegi polgármestert, Nyágrus Lászlót, valamint elődjét sem hibáztatják a helyiek. Többen is elmondták, hogy ez egy régóta ismert és halogatott probléma, amelyben az önkormányzatnak sem jogi, sem gyakorlati ráhatása nem volt, mivel a bánya közvetlenül a Salrom állami vállalat alá tartozik.
Egyre többen beszélnek arról, hogy szervezett lakossági tiltakozásra kerülhet sor, ha nem érkezik egyértelmű és hiteles tájékoztatás arról, hogy mi történik a bányával – és mi várható a közeljövőben.
A bánya hátsó részénél néhány alkalmazott sírva állt csoportba. Kérdésemre csak ennyit mondtak:
– Még túl korai kérdezni, hogy felmondtak-e nekünk. Nem mondhatunk semmit. Hívják fel Bukarestet, ott döntenek a sorsunkról is.
A bánya részéről nem érkezett hivatalos közlemény. A tömegben sokan azt sérelmezik, hogy a Salrom nem hajlandó megszólalni, és nem közvetíti álláspontját a lakosság felé.
Közben megjelentek hangosbemondók is: egyre többen skandálják, „Hol a bánya?” – ezzel a felelősöket, de legalábbis a kommunikáció hiányát próbálják számon kérni.
Helyszíni információk szerint a katasztrófavédelem országos igazgatósága figyelmeztette arra a bánya vezetőségét, hogy most már le kell zárni mindent, mert a bánya beomlása valós veszély. Állítólag Raed Arafat, a belügyminisztérium államtitkárától érkezett a figyelmeztetés.
Lemondott Sebestyén József, a bánya fejlesztési igazgatója
A parajdiak közül sokan nem értik, hogyan történhetett meg, hogy éveken át ismert kockázatokat nem követtek konkrét, hatékony lépések.
Sebestyén József, a bánya fejlesztési igazgatója, a helyi nyomás és a kialakult helyzet miatt bejelentette lemondását. A tömeg elé kiállva azt mondta: neki is ugyanannyira fáj a bánya sorsa, mint bárki másnak.
A Transtelexnek adott interjúban korábban úgy fogalmazott: „nem emberi mulasztás okozta a bajt”, de elismerte, hogy a vízbetörés súlyossága minden korábbit felülmúlt, és valóban óriási a kockázat, hogy a víz az alsóbb szintekről tovább terjed.
Szerdán még a Telegdy-ág megmentését nevezte meg célként, ez azoban már nem tartható, egyre többen mondják, hogy azt a részt is elöntötte már a víz.
„Ami már nincs, arról nem lehet lemondani” – felelősségrevonást követelnek az emberek
A helyieket nem elégíti ki Sebestyén József, a parajdi sóbánya fejlesztési igazgatójának lemondása. Az igazgató egyébként azt mondta, továbbra is a bányánál marad, csak nem vezetőként. Arra a kérdésre, hogy a bányászokat átveszi-e a Salrom, annyit felelt: „nem biztos, ígéretek vannak”.
A helyszínen megszólalók szerint azonban ez kevés. Egy tiltakozó így fogalmazott:
– Mire mondott le, ami már nincs? Egy szaros, koszos patak nem moshat el egy bányát. Ha mindenki megtette volna a dolgát, ez nem történik meg.
A közösség nem általában „valami ellen” tiltakozik – mondják –, hanem a bánya mellett áll ki. Egy helyi vállalkozó szerint:
– Itt az elmúlt öt hét hazugságból, ködösítésből, bagatellizálásból állt. Az első hírek, amik megjelentek arról szóltak, hogy szivárog a víz a bányába, miközben zubogott. Nem vállalt senki felelősséget. És most idehúznak egy rozsdás drótrácsot a bejárathoz. Nevetséges.
Sokan a bánya pusztulását a térség szétesésének kezdeteként látják.
– Fiatalok jöttek vissza külföldről, beletették a pénzüket, a tudásukat, a munkájukat. Most meg pár arrogáns hólyag szétb*ssza az egészet.
A hangulat dühös, csalódott. A közösség további akciókra készül, és egyre többen mondják ki hangosan: nemcsak egy turisztikai létesítmény veszett el, hanem a térség gazdasági gerince. Az évente több százezer látogatót fogadó bánya összeomlása nemcsak Parajdot, hanem Szovátát, Korondot, Farkaslakát is közvetlenül sújtja.
„Itt a mesének vége van” – egyelőre elcsendesedtek a kapuk előtt tiltakozók
A déli órákban még forrongó tömeg délután négy óra tájra szinte teljesen eloszlott. Már csak húsz-harminc ember maradt csendben a lezárt bánya előtt. Egyikük halkan csak annyit mondott: „Itt a mesének vége van.”
A tüntetők szerint most már csak várakozni lehet: elsősorban arra, hogy mi lesz a bányászokkal. A döntések a jövő hétre maradnak, de információink szerint a bánya bezárásának következményeiről már zajlanak a tárgyalások. Több órája bement a polgármester az épületbe, és a megyei hatóságok vezetői is Parajdra érkeznek. A lakosok egy része visszament a hegyoldalra, hogy megnézzék, mi a helyzet a pataknál, ugyanis óráról órára tágul a kráter.
Közben a Korond-patak vize óráról órára nagyobb szakadást okoz a felszínen: a lezúduló víz egyre nagyobb krátert váj a felszínen is, a felső földréteget kimosva hatalmas víznyelőt nyitott ott, ahol sikerült betörnie a bányába.
A szakadék szélesedik, és immár a hegy alatti szakaszokon is végigfut. Egyre kevesebb maradt a járható részekből, sokan attól tartanak, hogy ha az édesvíz túl sok sót old ki, a házakkal teli domboldal is megindulhat. Ez a veszély ugyan még nem jelent meg, de senki sem tudja biztosan, milyen mértékben omlik majd be a tizenegy szintes bánya, ha feltöltődik vízzel.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!