Tőkés László: Orbán célja nem Simion támogatása, hanem a keresztény Európa szövetsége

Nick Thorpe brit újságíró Budapesten, egy filmvetítést követően kérdezte Tőkés Lászlót, az 1989-es romániai forradalom meghatározó alakját, volt európai parlamenti képviselőt a romániai választások második fordulójáról. Az interjú központi témája Orbán Viktor 2025. május 9-i kijelentése volt, amelyben a magyar miniszterelnök elismerően szólt George Simion román államfőjelöltről.

Orbán Viktor a Tihanyi Bencés Apátságban tartott beszédében egy romániai elnökjelölt, George Simion szavait idézte, miszerint „Most a nemzetek Európájának, a keresztény Európának van itt az ideje”, és hozzátette: „Ezzel teljes mértékben egyetértünk.” Bár Orbán hangsúlyozta, hogy nem kíván beleszólni a román belpolitikába, szavai mégis támogatásként hatottak Simion számára, aki ezt kampányeszközként is használni kezdte.

Tőkés László szerint Simion retorikájában a „keresztény Európa” nem valódi értékalapú állásfoglalás, hanem pusztán politikai eszköz, üres jelszó. Mint mondta:

„A tettei és szavai nem felelnek meg egymásnak. Ez csak egy szlogen neki.”

Ugyanakkor megjegyezte: Európában tényleg van egy olyan mozgalom, amely keresztény alapokon próbálja újraszervezni a jobboldali politikai erőket – és Simion ennek részeként próbál megjelenni.

Tőkés nem fogalmazott meg kritikát Orbánnal szemben. Ehelyett érthetőnek nevezte a magyar miniszterelnök pozitív gesztusát Simion felé. Indoklása szerint Orbán a „Patrióták Európáját” építi, egy európai konzervatív szövetséget, amelyben Giorgia Meloni és Mateusz Morawiecki is szerepet kap.

„Orbán úr megelőzni szeretne egy olyan helyzetet, amelyben Simion elnökként árthatna a magyar-román kapcsolatoknak.”

Ezért pozitív gesztussal próbálja nyitottságát jelezni – nemcsak Simion, hanem bármely leendő román elnök felé.

Tőkés elismeri, hogy az erdélyi magyar közösség összezavarodott és bizalmatlan Orbán kijelentései miatt:

„Számunkra Simion egyértelműen egy magyarellenes, volt futballhuligán, akiben nem bízunk.”

Ugyanakkor szerinte érthető, hogy a román szavazók kiábrándultak a hagyományos politikai elitből, és Simion előretörése erre adott válasz. Ettől függetlenül úgy látja, hogy Simion nem jelent valódi alternatívát, és csak a politikai elit elleni düh csatornájaként tudott megerősödni.

Thorpe felvetette: nem ellentmondásos-e az, ha egyes nemzeti vezetők – mint Simion – kizárólag saját országuk érdekeit képviselik, ez pedig más nemzetek érdekeivel kerülhet szembe. Tőkés erre úgy reagált:

„Nincs elvi ellentmondás a román és a magyar nemzeti érdekek között. Egy multikulturális Európában ezeket meg lehet egyeztetni.”

Szerinte a nemzetek Európája és a keresztény értékek összeegyeztethetők az EU keretrendszerével – legalábbis elvileg.

Tőkés szerint Simion fenyegetései inkább retorikai természetűek voltak, kampányfogások. Úgy véli, ha Simion nyerne, az EU és a nemzetközi környezet miatt nem valószínű, hogy végrehajtja a magyarellenes ígéreteit.

„Ez csak narratíva volt, egy propagandaeszköz, ahogy korábban az antiszemitizmus is.”

Thorpe záró kérdése arra irányult: Tőkés szerint Simion valóban mérséklődik-e, vagy csak reméli ezt. A válasz őszinte volt:

„Csak remélem.”

Példaként említette Aleksandar Vučićot és Robert Ficót, akik korábban keményvonalas nacionalisták voltak, de idővel pragmatikusabbá váltak. Tőkés ezzel burkoltan azt sugallja: Simion is változhat, ha a politikai körülmények ezt kívánják meg tőle.

Orbán melletti kiállás: közvetett, de egyértelmű

Tőkés egyértelműen kerülte, hogy bármilyen nyílt kritikát megfogalmazzon Orbán Viktorral szemben, noha a kérdések egy része éppen ezt a helyzetet kínálta volna fel. Ezzel nemcsak Orbán kijelentésének politikai súlyát csökkentette le, hanem lényegében mentegette is a magyar miniszterelnököt, és racionalizálta a George Simion felé tett nyitást.

Ahelyett, hogy elhatárolódott volna Orbán támogatást sugalló kijelentésétől, „megérti” a döntését, sőt, politikai stratégiaként magyarázza. Orbánt egy európai jobboldali szövetségépítőként mutatja be, aki nem Simiont támogatja személyesen, hanem a Patrióták Európájának eszméje mentén próbál új szövetségeseket keresni – még Romániában is.

Ez a hozzáállás nem egyszerű empátia Orbán iránt, hanem politikai igazolása a döntésnek. Tőkés tehát nemcsak nem kritizálja Orbánt, hanem segít neki értelmezni a döntését, különösen az erdélyi magyar közösség számára, amely egyébként erőteljesen felháborodott a kijelentésen.

Tőkés ugyanakkor Simiont sem kritizálja túlzottan. Elutasítja Simion hitelességét, és kijelenti, hogy az erdélyi magyar közösség nem bízik benne, ugyanakkor nem dramatizálja a fenyegetést.

Azt állítja, hogy Simion inkább csak „narratívát”, propagandát képvisel, nem valódi veszélyt. További fontos mozzanat, hogy a Simionnal szembeni bírálatát is úgy csomagolja, hogy az ne vetüljön vissza Orbánra – azaz a magyar kormányfő és a román szélsőjobboldali jelölt közé nem húz éles határvonalat.

Tőkés László nyilatkozatának célja kettős lehet:

• Orbánt védeni és megmagyarázni az erdélyi magyarok előtt – különösen azok előtt, akik csalódottak, dühösek vagy értetlenek a miniszterelnök kiállása miatt. Racionális politikai keretbe helyezi Orbán döntését, ezáltal csillapítani próbálja a feszültséget.
• A közösségi lojalitás fenntartása: nem szakad el Orbántól, nem áll át az ellenzői oldalára, inkább megőrzi a Fideszhez kötődő erdélyi politikai hagyományosságot. Úgy bírálja Simiont, hogy ezzel ne veszélyeztesse az orbáni politikai szövetségkötést, akárcsak a fideszes megmondók tették sorra, miután elkezdődött a tűzoltás a tihanyi beszédet követően.

Az interjúból egyértelműen kiderül, hogy Tőkés nem független megfigyelőként nyilatkozik, hanem tudatos közvetítő szerepet vállal Orbán és az erdélyi magyar közösség között.

E szerepben nem kér számon, hanem értelmez, racionalizál, finomít – és ezzel lényegében politikai védőbeszédet mond Orbán Viktor mellett, miközben Simionról sem mondja ki egyértelműen, hogy alkalmatlan lenne államfőnek.

A tihanyi beszéd utóélete

Orbán Viktor május 9-i tihanyi beszéde – amelyet a felújított bencés apátság újranyitásán mondott el – politikai földrengést okozott Erdélyben és Magyarországon egyaránt. A magyar miniszterelnök nyilvánosan egyetértését fejezte ki George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének kijelentésével, miszerint „elérkezett a keresztény, nemzetek Európájának ideje”.

Noha Orbán azt is hozzátette, hogy „nem avatkozik be” a román választásba, szavai mégis kampányeszközzé váltak: Simion másnaptól Orbán arcképével és idézetével terjesztett szórólapokat Erdélyben. Kolozs megyében és Székelyföld több településén is megjelentek ezek a nyomtatványok.

A beszédre a Szemlélek portál is rákérdezett rá a tihanyi apátságnál. A bencések válasza szerint „vendéglátóként nem nyilvánítanak véleményt”.

Az RMDSZ rövid közleményben reagált, amely szerint George Simion „nem a magyarok barátja, és nem is lesz az”, de Orbán Viktor nevét nem említették. Ezzel egyfajta távolságtartó kritikát fogalmaztak meg – a magyar kormányfőt nyíltan nem bírálva. Végül Kelemen Hunor és Orbán Viktor telefonon egyeztettek és közös nyilatkozatot adtak ki, miszerint Magyarország nem avatkozik bele a romániai választásokba.

A kialakult feszültséget Kövér László házelnök próbálta csillapítani. Azt mondta: osztják az aggodalmakat Simion magyarellenessége kapcsán, de „nehéz helyzetekben is lehet működő viszonyokat kialakítani”, ahogy azt Szerbia vagy Szlovákia példája mutatja. Szijjártó Péter szintén megpróbálta árnyalni a képet, de egyértelmű elhatárolódás tőle sem érkezett.

Aztán Demeter Szilárd is megszólalt. Bejegyzésében ugyan kritikus hangot ütött meg Simion múltbéli kijelentéseivel szemben, de nem Orbánt, hanem a magyar ellenzéket és az „értelmiségi hazaárulókat” tette felelőssé a botrány kipattanásáért. Ezzel valójában eltereli a figyelmet Orbán politikai felelősségéről, miközben tovább erősíti az orbáni narratívát.

A Tisza Párt elnöke, Magyar Péter élesen reagált: gyalogos zarándoklatra indult Budapestről Nagyváradra, tiltakozásul Orbán kijelentése ellen. Szerinte „Orbán elárulta a külhoni magyarságot – és ezzel az egész nemzetet”. A Tisza Párt és a Mi Hazánk közleményben ítélte el a Simion melletti kiállást.

Stefano Bottoni történész a Transtelexnek adott interjúban rámutatott: a Fidesz számára a külhoni magyar közösségek ma már nem stratégiai célok, hanem eszközök. A valódi szövetségesek nem a kisebbségek, hanem azok az autoriter nacionalista vezetők, akik „a saját országukban is a kisebbségek ellen politizálnak.”