„Erdélyért indultam el” – Magyar Péter lépésről lépésre építi válaszát Orbán tihanyi beszédére

„Egymillió lépés a békéért és a nemzeti összefogásért” – ezzel a jelmondattal indult útnak szerda délelőtt Magyar Péter Budapestről, a Szent István-bazilika elől, hogy gyalogosan jusson el Nagyváradra. A Tisza Párt elnöke a zarándoklatot tiltakozásnak szánja Orbán Viktor tihanyi kijelentése ellen, amellyel – szerinte – a miniszterelnök elárulta a külhoni magyarokat azáltal, hogy közösséget vállalt George Simionnal, a magyarellenes kijelentéseiről ismert román elnökjelölttel.

Az indulás pillanatában megtelt a tér a Bazilika előtt, amikor Magyar Péter csaknem háromnegyed órás beszédben vázolta az indulás okait és célját. Végigkísértük a menet első napját, amely az Andrássy úton indult és Pest külvárosaiban folytatódott – és közben beszélgettünk a Tisza Párt elnökével, valamint több olyan résztvevővel, akik úgy döntöttek, velük tartanak – akár néhány kilométerre, akár tovább.

A beszélgetésekből világosan kirajzolódott: ez a menet a gyaloglók számára több mint politikai akció. Van, aki békés tiltakozásként, van, aki nemzeti szolidaritásként, mások személyes erkölcsi válaszként élik meg lépéseiket, amelyekkel Orbán Viktor tihanyi beszédére válaszolnak, amit a külhoni magyarok megalázásaként értelmeznek.

Interjúalanyaink – egy építész aktivista, egy volt fideszes családból származó tanárnő, és egy trombitával vonuló jogász–demonstráló – mind más indíttatásból csatlakoztak a menethez, mégis ugyanaz a mondat csendült ki szavaikból: „Nem lehetett tétlenül nézni.”

És ahogy Magyar Péter a Transtelex kérdéseire válaszolva hangsúlyozta: „Mi nem elvenni jövünk, hanem hozzáadni – békét, bizalmat, párbeszédet. Ez az út erről szól.”

Sokat adott Orbán az erdélyi magyaroknak, de most elárulta őket

A Tisza Párt elnöke szerint nemcsak politikai, de morális értelemben is mélypontra jutott az Orbán-kormány, amikor a miniszterelnök a Tihanyi Apátság barokk oltára előtt, néhány méterre I. András király sírjától nyílt szolidaritást vállalt George Simionnal. Magyar Péter úgy érzi, ez a pillanat volt az, amely után nem lehetett hallgatni. Innen jött a menet ötlete is.

„Ami ott elhangzott, az megalázta, szembeköpte nemcsak a partiumi és erdélyi honfitársainkat, hanem a teljes külhoni magyarságot is” – mondta a Transtelexnek adott interjúban. Bevallása szerint sok mindent el tudott már képzelni Orbán Viktorról, de ez még őt is meglepte. A történetben párhuzamot lát a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazással, amely – mint felidézte – a külhoni magyarok elleni kampányba torkollott. A mostani eset szerinte más típusú, de hasonló súlyú sérelem.

A gyalogmenet elindítását nem politikai akciónak szánják – mondta –, hanem a szolidaritás kifejezésének. „Nem az a célja a Tiszának ezzel a zarándoklattal, hogy nehezebb helyzetbe hozza a külhoni magyarságot, hanem, hogy egyfajta szolidaritást mutasson fel.”

A külhoni magyar ügyek személyesen is közel állnak hozzá mesélte. Gyermekkorában ott volt a Hősök terén a Ceausescu-féle falurombolás elleni tiltakozáson, családja is kötődik Erdélyhez, sőt, egy körösfői asszony vigyázott rá kisgyerekkorában, akit családtagként tartanak számon.

Bár soha nem vett részt a politikai életben az utóbbi egy évet leszámítva, mindig is fontosnak tartotta a külhoni magyarság támogatását. „Az Orbán-kormány sokat tett a külhoni magyarokért – de ez a normális, és éppen ezért még nagyobb a csalódás a mostani történet” – mondta. Úgy véli, amit most a kormány tesz, az szembemegy a saját korábbi szerepvállalásával is.

Külön kiemelte a magyar kormány Simion melletti kiállását az RMDSZ álláspontjával szemben. „Amikor azt hazudja Semjén Zsolt, hogy ők az RMDSZ álláspontját képviselik, az felháborító.” Szerinte az RMDSZ – minden hibájával együtt – világos álláspontot fogalmazott meg a második fordulóra, és Orbán Viktor ezt tudatosan felülírta.

Amikor a Simion által felhasznált kampányszórólapra terelődött a szó, amelyekre a román szélsőjobbos elnökjelölt kampánystábja Orbán Viktor tihanyi mondatait nyomtatta, Magyar Péter azt mondta: „Ez a volt futballhuligán, aki nyíltan magyargyűlölő, aki meggyalázta az úzvölgyi temetőt, aki széttörte a székely kaput, most együtt szerepel a magyar miniszterelnökkel egy választási szórólapon. Ez gyalázat.”

A kijelentés, amelyet Orbán Viktor a magyarság egyik szent helyén tett, szerinte nem magyarázható semmilyen politikai racionalitással. „Ez nem politikai hiba. Ez bűn. És egy olyan bűn, ami nem maradhat, és nem is fog következmények nélkül maradni. Sem Erdélyben, az ott élők lelkében, sem politikailag itthon.”

„Az egyik béke valódi. A másik csak cukormáz.” – Magyar Péter szerint a Fidesz a feszültségekből él

A menet elindítása után nem sokkal Magyar Péter már egy másik kulcskérdésről is beszélt: a béke fogalmának kisajátításáról. Úgy fogalmazott, hogy nem pusztán a háborúval, hanem a Fidesz által eltorzított békefogalommal is szembe kell szállni. Szerinte ugyanis ma kétféle béke van forgalomban: az egyik valódi, a másik propaganda.

„Az egyik egy valódi béke, a másik pedig egy szavakban megjelenő cukormáz – olyan, mint a polgári Magyarország. A Fidesz sok mindent mondott már: hogy családbarát, gyerekbarát, keresztény, vidékbarát, békepárti. Aztán pedofilokat tüntetnek ki, a gyerekeknek jövőt nem adnak, a társadalmat pedig kirabolják.”

Magyar szerint a kormány valódi szándékait nem a Facebook-posztjaikból lehet kiolvasni, hanem abból, ahogyan a külpolitikai és katonai stratégiájukat kezelik. Példaként említette a magyar kormány oroszbarát kapcsolatait, a fegyveripari beruházásokat és a titokban zajló diplomáciai mozgásokat – miközben itthon mindenkit háborúpártinak bélyegeznek, aki nem ért egyet a Fidesz politikájával.

A Tisza Párt elnöke ugyanakkor nemcsak a geopolitikai feszültségekre gondol, amikor békéről beszél. Fontosnak tartja a magyar–magyar viszonyok rendezését is – különösen az anyaországiak és a külhoni magyarok között. Meggyőződése szerint Orbán Viktor egyik legnagyobb bűne, hogy ezt a kapcsolatot is elrontotta.

„Lehet, hogy Orbán Viktor sokkal többet tett a külhoni magyarok megmaradásáért, mint Gyurcsány Ferenc. De aki ért a matekhoz, az tudja, hogy százszor nulla az még mindig csak nulla. Mert amit tett, azt lerombolta azzal, hogy szándékosan egymás ellen fordította az anyaországi és a külhoni magyarokat.”

Ennek egyik ékes példájának tartja a választójog körüli kettős mércét. Szerinte súlyos társadalmi feszültséget kelt, hogy míg egy erdélyi magyar szavazhat levélben, addig egy nyugat-európai magyar – aki ugyanúgy nem tud hazautazni a szavazásra – nem teheti ezt meg. „Ez nemcsak alkotmányos nonszensz, hanem mély sérelmeket is okoz. A rendszer árkokat ás magyar és magyar közé.”

Magyar szerint ezek a döntések nem véletlen hibák, hanem tudatos politikai stratégia részei. „A miniszterelnök a feszültségekből él. A gyűlöletkeltésből, a fenyegetésből, az árkokból – és abban érdekelt, hogy ezek minél mélyebbek legyenek.”

A tihanyi beszédről újra szót ejtve visszatért a nemzeti emlékezet jelentőségéhez. Szerinte különösen súlyos, hogy ez a kijelentés épp a magyar történelem egyik legszimbolikusabb helyén hangzott el. „Ahol nemcsak az egyik első magyar király nyugszik, hanem ahol az utolsó magyar király is ott töltötte visszatérésének utolsó napjait. Ez az apátság a magyar történelem majdnem ezer évét hordozza – és ebben a térben hangzott el Orbán Viktor áruló beszéde.”

Kérdésünkre, miszerint hatalomváltás esetén változtatnának-e a választási rendszer igazságtalanságain, egyértelmű választ adott: „Nem vennénk el senkitől jogot. De kiterjesztenénk. A külhoni magyarok szavazhassanak levélben, de ugyanúgy a diaszpóra is – Berlinben, Londonban, Barcelonában, Tel-Avivban. Mert magyar az is, aki Nyugaton dolgozik, nemcsak az, aki Kolozsváron él.”

„Nem árulhatja el a külhoni magyarokat egyetlen miniszterelnök sem” – Magyar Péter a békés zarándoklat szimbólumáról

Magyar Péter szerint a gyalogmenet egyszerre személyes tiltakozás, politikai üzenet és nemzeti ügy – de legfőképp egy szimbólum. Nem hisz abban, hogy önmagában a fizikai vonulás megváltoztatja a világot, de szerinte a jelképek sokszor erősebbek a szócsatáknál vagy a tüntetések lezárásainál.

„Ne becsüljük le a szimbólumok erejét. Néha a béke, a nyugalom, a halk beszéd, a mosoly egy zászlóval többet mond, mint a hangos tiltakozás.”

A Tisza Párt elnöke vasárnap délután vetette fel a menet ötletét, először kollégái sem fogadták kitörő lelkesedéssel, de néhány perc alatt megfordult a hangulat. A cél világos volt: nem feszültséget gerjeszteni, hanem összekötni magyarokat a határokon át – éppen ezért kérte, hogy csak egy húszfős delegáció lépje át vele a magyar–román határt, és ő maga is egy olyan zászlót visz, amely nem a hivatalos nemzeti lobogó. Ezzel akarják elkerülni, hogy bármilyen provokáció látszata felmerüljön Románia részéről.

A menet szerinte nemcsak üzenet, hanem esély a találkozásra is. Azt mondja, a személyes jelenlét lebontja a félelmet és a bizalmatlanságot, amit a hatalom próbál kelteni. „Ha megismernek minket, látni fogják, hogy nem elvenni akarunk, hanem hozzáadni – egy jobb viszonyt az anyaországi és külhoni magyarok között.”

Erdélyből is többen csatlakoztak már az első napon: Sepsiszentgyörgyről, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről és Nagyváradról érkeztek menetelők, akik azt ígérték, jövő vasárnap Nagyváradon is ott lesznek. Ez – Magyar szerint – azt mutatja, hogy „a hatalom vergődhet, de az emberek már átlátnak a szitán.”

Arra a kérdésre, hogy mit szeretne elérni, világos választ ad: nem vár közvetlen választ a kormánytól, mert az – szerinte – inkább elhazudná a történteket, mint szembenézne velük. „Ez egy óriási politikai baklövés volt Orbántól. De nem is értem, hogyan követhette el. Simion nemcsak magyargyűlölő, hanem a magyarok sírján ugrált. Ilyen gesztust egyetlen magyar miniszterelnök sem engedhet meg magának – még Gyurcsány Ferenc vagy Medgyessy Péter sem tette volna meg ezt.”

A Fidesz reakcióját – miszerint Orbán nem akart beavatkozni a romániai választásba – hiteltelennek tartja. „A miniszterelnök szerint nem avatkozik bele, de nincs olyan választás a régióban, amibe ne avatkozott volna bele. Ez így nevetséges.”

A visszajelzésekre térve elmondta: rengeteg támogatást kapott, főként a fiatalabb korosztályból, akik nyitottabbak és kevésbé érintettek a Fidesz-propagandától. Sokan jelezték, hogy a jövőben csatlakoznának, mások már most kifejezték, hogy remélik, a Tisza Párt eljut majd Kolozsvárra is.

Végül egy fontos személyes gondolatot is megfogalmazott arról, hogy mit tart a saját politikai küldetésének. „Antall József szavaival élve: lélekben a 15 millió magyar miniszterelnöke szeretnék lenni. És igenis, amit Orbán Viktor most tett, annak következménye kell legyen. Ha ennek nincs következménye, akkor semminek sincs.”

A zarándokok hangja: gyaloglással válaszolnak a miniszterelnöki árulásra

A menet résztvevői különböző háttérrel, eltérő tapasztalatokkal érkeztek – volt köztük civil aktivista, korábbi Fidesz-szavazó, elkötelezett demonstráló is. Abban azonban, hogy miért indultak útnak, meglepően egyformán fogalmaztak: válaszolni akartak valamire, amit nem tudtak szó nélkül hagyni. Volt, aki a személyes jelenlét erejében hitt, más a beszélgetést kereste, és akadt, aki a trombitájával akarta hallhatóvá tenni a tiltakozását. Három történet következik az útról – három külön arc, három külön nézőpont, de ugyanaz a határozott, eltökélt hozzáállás.

Cseh Zoltán építész magát „egyszemélyes hadseregként” jellemzi. A fején koronás kalap, kezében lobogó, angyalos-székely zászló – minden demonstráción feltűnik valamilyen szimbolikus eszközzel. A budapesti vonuláshoz is azért csatlakozott, hogy élő közvetítéssel dokumentálja az eseményt azoknak, akik nem lehetnek ott. Szerinte beszélgetni kell – élőben, emberekkel, nem csak online. Orbán nyilatkozatáról úgy fogalmazott: „ez színtiszta háború-előkészítési technológia”.

A magyarellenes kijelentéseiről ismert Simionnal való szövetségkötésre is hasonló logikával tekint: az szerinte eszköz, az érzelmek manipulálására. „Ez agymosás – mondja. – A cél, hogy az emberek elfogadják a háborús narratívát, azt, hogy vezetőik tolerálják az erőszakot.”

A zászló, amelyet magával hozott, nemcsak figyelemfelkeltő, hanem szimbólum is. Egy szimbólum az összetartozásra, a spirituális jelenlétre, a békére. „Ez egy küldetéshez kapott zászló – mondja –, a Szent Korona országainak összetartozását jelképezi.” Hisz abban, hogy a Kárpát-medencében élő népeknek össze kell fogniuk, le kell tenni a történelmi sérelmeket és a pletykákra épülő félelmeket. A düh, a szegénység, a kiszolgáltatottság szerinte csak közös cselekvéssel gyógyítható. A megbocsátás, az ima és a beszélgetés a kulcs.

Dr. Wigand Csilla Nagykanizsáról érkezett a gyalogmenet első napjára. Ahogy ő mondja, azért van itt, mert hisz abban, hogy az „egymillió lépés Erdélyig” valódi nemzeti zarándokút lehet. Az út célja szerinte a közösségi összefogás, a szolidaritás és az erdélyi magyarok melletti kiállás – különösen most, amikor Orbán Viktor nyíltan vállalt közösséget George Simionnal, a román szélsőjobboldal vezéralakjával.

„Nem tudom elképzelni, mi vezérelte a miniszterelnököt, amikor egy ilyen ember mellé állt” – mondja Csilla, akit megdöbbentett Orbán Simion melletti tihanyi kiállása. Úgy látja, ha a szélsőjobbos jelölt valóban elnökké válik, az nemcsak Romániában, hanem egész Európában veszélyes precedens lehet. „Ez egy nagyon rossz öngól volt” – fogalmaz. Szerinte a kormányfő vagy a saját feje után ment, vagy teljesen elhibázott tanácsot követett. Most viszont már hiába próbálják „visszaszelídíteni” a szavait – a mondat elhangzott, a következmények pedig szerinte kiszámíthatatlanok.

„Ez az akció egy válasz volt erre a kisiklásra” – mutat Magyar Péter gyalogmenetére. Csilla úgy látja, a kezdeményezés ad hoc jelleggel indult, mégis „országszerte és Európa-szerte is nagy visszhangja lesz, mert ilyen még nem volt”. A gyaloglás szerinte arról szól, hogy megmutassák: a közösségek, a civilek nem egymás ellen vannak – még ha a politikusok gyakran hergelik is az embereket. Ő maga úgy látja, hogy az emberek többsége békében akar élni, nem a szomszédját gyűlölni.

Csilla élettörténete egy politikai illúzióvesztés története is. Elmondása szerint hosszú ideig hitt a Fideszben – a családjával együtt. „’89-ben számomra ő volt az első számú demokrata” – utal Orbán Viktorra. Még a szülei is részt vettek a Békemeneteken. A kiábrándulás azonban évek alatt érlelődött, és a végső törést a tanárok és diákok mozgalmainak kezelése hozta el. „Amióta a tanárok polgári engedetlenségét semmibe vették, én elpártoltam tőlük. És az egész családom is.”

A gyalogmeneten való részvételét a családja támogatja. A fiai is szívesen csatlakoztak volna, egyikük vizsga miatt maradt távol. Számára különösen fontos a zarándoklat erdélyi üzenete is. Gyerekkorában maga is járt erre: „Marosvásárhely, az Olt völgye, Farkaslaka – egy életre meghatározó élmények voltak.”

Simion és Orbán lehetséges szövetségéről határozottan úgy véli: veszélyes. Az úzvölgyi temetőgyalázás és a magyarellenes retorika szerinte kizárja, hogy bármiféle együttműködés elfogadható legyen egy ilyen politikai szereplővel. Most Pécelig gyalogol az első napon, de ha ideje engedi, folytatni fogja – és úgy érzi, nemcsak testi, hanem lelki út is ez. „Egy csoda lesz eljutni Nagyváradra.”

Dr. Szabó Bálint Gábor jól ismert alakja lett a budapesti demonstrációknak: ott van szinte mindenhol, kezében trombitával. A hangszer, ahogy ő fogalmaz, nemcsak zeneszerszám, hanem politikai eszköz. „Ez az én fegyverem. Nincsenek milliárdjaim, nincsen médiabirodalmam, de van egy trombitám – és ez hangosabb, mint bármilyen beszéd.”

Bálint 43 éves, hivatása szerint jogász, de soha nem praktizált, mert – saját bevallása szerint – nem látott sem igazságszolgáltatást, sem valódi jogszolgáltatást működni az országban. Büszke édesapja egy hatéves kislánynak, ez az identitása pedig éppoly meghatározó számára, mint a közéleti aktivizmusa.

Orbán Viktor kijelentéséről, amellyel szolidaritást vállalt George Simion román elnökjelölttel, úgy fogalmazott: „Kibújt a szög a zsákból.” Szerinte a magyar miniszterelnök mindig is eszközként tekintett a nemzetre – határon innen és túl egyaránt. A legkiszolgáltatottabb közösségek, például az erdélyi magyarok, különösen érzik ennek a politikának a súlyát. „Ez a legundorítóbb – mondja –, amikor egy amúgy is szenvedő kisebbséget használnak fel belpolitikai célokra.”

Szerinte az igazi rendszerváltásra már nincs tíz hónap sem, és ezért van szükség azonnali cselekvésre. Miközben a gyalogmenet elindult, szerinte a másik oldalon „egy olyan törvényjavaslatot nyújtottak be, ami gyakorlatilag kinyírja az egyéneket és a szabad közösségeket is Magyarországon”. Ebből a szempontból tart attól, hogy a menet elviszi a figyelmet ezekről az ügyekről – de mégis bizakodik abban, hogy a kezdeményezés előre visz, és valódi politikai fordulathoz vezethet, már 2025-ben.

Magyar Péterrel kapcsolatban fenntartásait is megosztja. Leginkább azzal van problémája, ha valaki azt gondolja magáról, hogy ő az egyetlen megoldás. „Magyar Péter egy a tizenötmillió magyarból. Nem főkolompost keresünk egy birkanyájnak, hanem egy szabad emberekből álló közösséget építünk.”

A legnagyobb probléma szerinte az, hogy valaki szétverte a nemzeti közösséget, és most újra szekértáborokban élünk. A menet igazi értelme számára az lenne, ha „fideszesek is itt vonulnának Magyar Péterrel, saját zászlóik alatt, mert abban talán egyetértünk, hogy az a politikus, aki magyar sírokat gyalázott, az nem méltó az elnöki tisztségre.” Szerinte a megosztottságból csak úgy lehet kilépni, ha az emberek képesek félretenni az indulataikat – még azokkal szemben is, akikkel nem értenek egyet.

„Mi jó szándékkal és tiszta szívvel jövünk” – Magyar Péter üzenete Erdélybe

A gyalogmenet végén – bár konkrét program még nem született – Magyar Péter egy visszafogott, szimbolikus gesztust ígér a nagyváradi érkezéshez. Úgy fogalmazott, hogy a puritánság, a szerénység és a nemzeti összefogás határozza majd meg a zárást, amelyet helyiekkel közösen terveznek.

Szerinte ez az út nem csupán politikai figyelemfelhívás, hanem morális állásfoglalás is a külhoni magyarok melletti szolidaritás jegyében. Kijelentette: ha ők kerülnek kormányra 2026-ban, az erdélyi magyarokkal való kapcsolatban az első és legfontosabb változás az őszinteség lesz.

„Nem veszünk el semmit, és nem ígérünk feleslegesen. De amit teszünk, azt átláthatóan és politikamentesen fogjuk tenni” – mondta. Úgy véli, a magyar kormány támogatása az oktatás, a kultúra és az identitásmegőrzés terén helyes cél, de a jelenlegi gyakorlatot új alapokra kell helyezni. A támogatások elosztását nem Budapestről, hanem helyben, az adott régiókban élő magyar közösségek szakmai képviselőinek kell irányítaniuk. „A NER oligarchái lenyúlják a pénzek jelentős részét – ez nem segít senkinek, csak feszültséget kelt magyar és magyar között” – mondta.

A menet első napján már több erdélyi magyar csatlakozott – Nagyváradról, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről. Magyar Péter szerint ez is azt mutatja, hogy az emberek nem a kormányzati propaganda alapján ítélnek, hanem a személyes tapasztalatokból. „Ha találkozunk, ha megismernek minket, látni fogják, hogy mi nem elvenni jöttünk, hanem hozzátenni. Jó szándékkal, békével megyünk. Tiszta szívvel és szeretettel.”