Másfél éve várunk Marosvásárhely új stratégiáira, eközben Soós Zoltán újrázott, a tanácsadó cég pedig virágzik

A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal lassan két éve bízta meg az RMDSZ-es kötődésű, Szepessy Szabolcs, Borbély László egykori tanácsadójának többségi tulajdonában lévő céget azzal, hogy dolgozzák ki a város stratégiáit. Mint ahogy a botrányból is kiderült, amit az EuroTop Consulting letett az asztalra, abban nem volt köszönet. A vásárhelyiek dühöngve hahotáztak a több száz ezer lejért vállalt munkán, ami olyan hibákat tartalmazott, amelyek egy AI-alapú generált szövegre emlékeztettek, és hemzsegtek benne az abszurd állítások, nem létező helyszínek, értelmetlen mondatok. Csak abban volt tetten érhető az emberi kéz, hogy valaki mégiscsak megíratta ezt, majd beküldte kész, elvégzett munkaként, mi több, a városháza közszemlére állította ki a honlapjára. Tény, hogy egy, az internetes copy pastekből összeállított doksival sem lehetett volna ennyire félresiklani.

Marosvásárhely 2023-2030 közötti időszakra vonatkozó kulturális stratégiájában például olyanokat olvashattunk: a Kultúrpalota „trónteremként” ismert nagy előadóterme a szecessziós építészet kiemelkedő példája, ⁠a Vártemplom 1928 és 1930 között épült neogótikus stílusban, ⁠a Közigazgatási Palota (óra)tornya a 14. században épült a város középkori erődrendszerének részeként, ⁠a marosvásárhelyi olajfinomítót az 1960-as években alapították hazánk legelső ilyen jellegű létesítményei egyikeként.

A botrány azonban itt nem ért véget. A 300 oldalas kulturális stratégia vállalhatatlan hibái után a sportélet fellendítését megcélzó stratégia következett.

A Parajdi Borbála által vezetett és 10 százalékban tulajdonolt EuroTop Consulting tanácsadó cég sportstratégiája hasonlóan nívósra sikeredett mint a kulturális párja, ebben is hemzsegtek a Chat GPT-re emlékeztető hallucinációk. Többek között a dokumentum azt állította, hogy a város egyik legnagyobb gondja, hogy nem szervezhet „atlétikai olimpiát”, fiktív sportok és intézmények jelentek meg benne, ahogy a vásárhelyiek által közkedveltnek mondott sportoknak sem volt köze a valósághoz. Utóbbi pedig elég jelentős probléma, ha valaki egy város sportéletének fejlesztésén gondolkozik.

Ezek után nem csoda, ha az ügyben eljáró Portik Vilmos marosvásárhelyi alpolgármester bocsánatkérésre kényszerült, és bár az önkormányzat egy ideig még kötötte az ebet a karóhoz, hogy a tanácsadó cég javításait még megvárja, végül kénytelenek voltak szerződést bontani.

Miközben Marosvásárhely még mindig adós egy új, épkézláb kulturális és sportstratégiával, az EuroTop Consulting láthatóan sértetlenül vészelte át az általa okozott botrányt. A két évvel ezelőtti eset, amely során a város több száz oldalas, szakmaiatlan és hibáktól hemzsegő stratégiai dokumentumok miatt vált nevetség tárgyává, ma már alig kerül szóba a közéletben. Hiába ígért 2023 őszén a városvezetés kivizsgálást, 2024-ben semmilyen hivatalos tájékoztatás nem jelent meg arról, hogy ez a vizsgálat valóban zajlana, vagy egyáltalán elkezdődött volna. Mindeközben Soós Zoltán sikeresen újrázott a polgármesteri székben, miközben a tanácsadó cég sem látszik megérezni a botrány következményeit.

Sőt, Parajdi Borbála, az EuroTop Consulting vezetője továbbra is rendszeresen jelen van vállalkozói eseményeken, mintha valóban egy sikeres és elismert tanácsadó céget vezetne, amely soha nem futott volna bele egy ilyen blamázsba. Előadást tartott a régió pályázati lehetőségeiről, szakértőként tűnt fel üzleti fórumokon, és ott volt a Kárpát-medencei Magyar Vállalkozók Konferenciáján is, amelyet a legsikeresebb magyar vállalkozók számára szerveznek. Mindez felveti a kérdést: hogyan lehetséges, hogy egy cég, amely képtelen volt egy város alapvető stratégiai dokumentumait megfelelően összeállítani, ma is elismert tanácsadóként szerepel gazdasági fórumokon?

Parajdi és a cég közösségi médiás kommunikációja alapján egyértelművé vált számunkra, hogy az Eurotop Consulting továbbra is szárnyal. Ezek után egyértelmű volt számunkra, hogy meg kell keresnünk mind Parajdit, mind Soós Zoltánt, hogy megtudjuk:

• Történt-e bármilyen érdemi következtetés levonása az ügyből?
• Volt-e valamilyen kézzelfogható jóvátétel Marosvásárhely lakosai számára?
• Vagy egyszerűen hagyják az ügyet elmerülni a feledés jótékony homályában?

Miközben Marosvásárhely lakói még mindig várják, hogy a városvezetés egy szakmailag vállalható stratégiával álljon elő, az ügyben érintettek láthatóan tovább léptek – következmények nélkül.

Hiba volt az EuroTop Consultinggel dolgozni

„Vezetőként és személyesen is rosszul érintett a dolog” – jelentette ki Soós Zoltán Marosvásárhely polgármestere, aki politikai karrierje előtt múzeumigazgató volt, így nem csak városvezetőként, de történészként is érintett volt a kulturális és sportstratégia ügyében. Most pedig arra kértük, idézze fel a történteket.

A polgármester röviden annyit mondott, hogy annak idején jó döntésnek tűnt az EuroTop Consulting megbízása, mivel több környező városban is dolgoztak, és ott elégedettek voltak a munkájukkal. A botrány után azonban már ő maga is elismeri: „természetesen hiba volt” rájuk bízni a város kulturális és sportstratégiájának kidolgozását. A városháza utólag szembesítette a cég képviselőit a szakmai baklövéseikkel és a vállalhatatlan munkával.

Soós Zoltán szerint a rossz döntés ellenére „semmilyen anyagi kár nem keletkezett” – legalábbis az önkormányzat és a városlakók szempontjából. A politikai következményekről azonban hallgat, pedig nyilvánvaló, hogy a botrány leginkább Portik Vilmos alpolgármester népszerűségét tépázta meg, aki végül az új ciklusban már nem kapott tisztséget.

Portikot is megkerestük, de nem kívánt nyilatkozni, mondván, hogy már nem alpolgármester, ezért nem érzi kötelességének kommentálni az ügyet. Ehelyett a polgármesterhez irányított bennünket, aki azt hangoztatta, hogy a legfontosabb következmény a szerződésbontás volt. Arra a kérdésre, hogy a jövőben ismét együttműködnének-e az EuroTop Consultinggal, Soós kitérő választ adott: szerinte csak egy „igencsak meggyőző ajánlat” esetén jöhetne szóba az újabb megbízás. Vagyis a cég gyakorlatilag nyitva hagyta a visszatérés lehetőségét – mintha nem is egy botrányos és súlyosan félresikerült projektről lenne szó.

Felelősséghárításból jeles

Az EuroTop Consulting ügyvezető igazgatója, Parajdi Borbála elismerte ugyan, hogy a botrányos dokumentumokban található hibák tőlük származtak, és azokat „sajnálatos és elfogadhatatlan emberi mulasztásnak” nevezte. Ugyanakkor azonnal el is kezdte magyarázni, miért nem teljesen az ő hibájuk: állítása szerint a problémák egy része a munkafolyamatok szabályainak megszegéséből, más része pedig a fókuszcsoportos beszélgetések idézeteinek elhagyásából ered.

A cég igyekezett úgy beállítani a helyzetet, mintha a legnagyobb problémát az jelentette volna, hogy a beszélgetések során elhangzott, helytelen információk maradtak benne a végleges szövegben – mintha ezek nem lettek volna ellenőrizhetők és kiszűrhetők egy professzionális elemzési folyamat során. Parajdi azt is kiemelte, hogy az elírások és pontatlanságok egy része a román-magyar fordításból fakadt, ezzel is enyhítve a cég felelősségét.

Tagadta ugyanakkor, hogy a dokumentumok elkészítéséhez ChatGPT-t használtak volna, bár elismerte, hogy „szerkesztésre, formázásra, igazításra és nyers fordításra” bevetettek külső AI-alapú szoftvert – vagyis mégiscsak mesterséges intelligenciára támaszkodtak a munkájuk során. Egy ilyen AI-szoftver felelős például a „trónterem” kifejezésért, ami a Marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermének teljes félreértelmezéséből született.

Parajdi elmondása szerint a cég belső vizsgálatot indított, amely feltárta, hogy a problémák „a legmagasabb szinttől a legalacsonyabb szintig” végiggyűrűztek a szervezeten, ezzel kvázi azt sugallva, hogy nem egyéni mulasztásról, hanem rendszerszintű problémáról volt szó. Egyértelmű, hogy ezzel igyekeznek a felelősséget szétteríteni, miközben az is nyilvánvaló, hogy egy jól működő minőségellenőrzési rendszer esetén ezek a hibák soha nem kerülhettek volna nyilvánosságra.

A cégvezető azt is megjegyezte, hogy a botrány „tanulságos és nagyon költséges” volt számukra, mert az önkormányzat végül nem fizette ki az egyéves kutatás és elemzés díját. Ezzel burkoltan arra utalt, hogy a szerződésbontás számukra egyoldalúan hátrányos volt, miközben az önkormányzat a határidő lejárta előtt visszalépett. Ugyanakkor elismerte, hogy a szükséges javításokat időben elvégezték és el is küldték a városházának, ám az önkormányzat ezt már nem vette figyelembe.

Végezetül a cég igyekezett pozitív színben feltüntetni magát, hangsúlyozva, hogy „folyamatosan fejlesztik” a belső munkafolyamatokat, és hogy „végig jóhiszeműen” dolgoztak. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy egy alapvető tényellenőrzési folyamat is elég lett volna ahhoz, hogy elkerüljék a nyilvánvaló hibákat – amelyeket végül csak a botrány kipattanása után kezdtek komolyan venni.

Két év nem volt elég az új stratégiák lefektetésére?

Soós Zoltán polgármester a Transtelexnek adott telefonos interjújában azt állította, hogy Marosvásárhelynek van egy működő sportklubja, amely saját stratégiával rendelkezik a sportágak és az infrastruktúra fejlesztésére, valamint projektek lebonyolítására. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy nemcsak a sportnak, hanem a város kulturális életének is van egy „működőképes” stratégiája – ezt viszont már nem akarta szóban részletezni, inkább írásos formában ígért választ.

Ez a húzás önmagában is gyanakvásra adott okot, hiszen a politikusok előszeretettel hivatkoznak időhiányra, amikor kényelmetlen kérdéseket kapnak, hogy aztán politikai szócsépléssel válaszoljanak. A kételyek pedig csak erősödtek, amikor Soós végül azt közölte: a sajtónak nem áll módjukban kiadni a dokumentumokat, ugyanis „külön írásos dokumentum nem született”. Magyarán: a városnak nincs hivatalos, dokumentált kulturális vagy sportstratégiája.

A polgármester telefonos nyilatkozatában azonban mégis próbálta igazolni az EuroTop Consulting által készített – végül szégyenletesnek bizonyult – stratégiák megrendelését, mondván, hogy azok kidolgozása egy uniós elvárás volt. Ugyanakkor hozzátette, hogy a stratégiák nem kötelezik a várost arra, hogy pontosan a dokumentumban leírtak szerint cselekedjen. Egy stratégia csak akkor működik, ha forrásokat rendelnek mellé – különben csak egy koncepció marad.

Ez utóbbi megállapítás teljesen helytálló, viszont Soós érvelése ezzel saját magát cáfolja meg. Hiszen ha egy stratégia pénz nélkül nem működhet, akkor egy nem létező stratégia még kevésbé. Stratégia ugyanis nemcsak egy elvont koncepció, hanem egy célokkal, konkrét lépésekkel, határidőkkel és finanszírozási tervekkel ellátott dokumentum. Ha ilyen nincs, akkor nincs mit megvalósítani, függetlenül attól, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre.

A kérdés tehát az: ha van működő stratégia, akkor miért nem tudják megmutatni? A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy vagy egyszerűen nem létezik, vagy annyira vállalhatatlan tartalommal bír, hogy a városvezetés nem meri nyilvánosságra hozni. Utóbbi nem lenne meglepő, tekintve, hogy az előző stratégiai dokumentumokat a közvélemény és a szakma is nevetségesnek találta.

Soós ugyanakkor a stratégia elhallgatását azzal is igyekezett igazolni, hogy ő nem követné el azt a hibát, amit egykori alpolgármestere, Portik Vilmos, aki annak idején nyilvánosságra hozta az ominózus botrányos dokumentumokat. Ezzel gyakorlatilag elismerte, hogy szerinte a stratégia egy politikai eszköz, nem pedig egy valóban működő, nyilvános tervezési dokumentum.

Hogy mennyire fél a közvélemény reakciójától, azt jól példázza, hogy beszélgetésünk során még egy teljesen más jellegű ügyet is előhozott, a város egyik hírhedt kreatív projektjét, amely során sálakból építettek karácsonyfát. Soós szerint ez az ötlet túl innovatív volt a város számára, és a közösség nem fogadta jól. Ezt tanulságként említette, mondván, hogy bármennyire is nyitott és innovációpárti politikus, nem mindig érdemes előreszaladni, mert a választók ezt nem mindig értékelik.

Ez a kijelentés minimum félrevezető, hiszen míg egy kreatív karácsonyfa esztétikai kérdés, a kulturális és sportstratégia a város jövőjét meghatározó, stratégiai jelentőségű dokumentumok lennének – vagy legalábbis annak kellene lenniük. Az egyik ügyben egy esztétikai vitáról beszélünk, a másikban viszont a városvezetés átláthatóságáról és szakmai hitelességéről. Ha egy dokumentum valóban működőképes és megalapozott, akkor azt miért kell eltitkolni?

Soós tehát nem azt mutatta meg, hogy van egy világosan kidolgozott és nyilvánosan hozzáférhető kulturális és sportstratégiája. Ahelyett, hogy ezt bemutatta volna, inkább általános politikai célokat hangoztatott, miközben a konkrét dokumentáció sorsa továbbra is bizonytalan. A kérdés csak az, hogy ha valóban léteznének és használhatóak lennének ezek a stratégiák, akkor miért nem lehet őket nyilvánosságra hozni?

Hogy mi van a stratégiák írott változata helyett?

Politikai program, és ígéretek, amik köszönő viszonyban sincsenek egy valós stratégiával.

Soós azt már írásban közölte, hogy 2020-as választási programjában kiemelt helyen szerepelt a város kulturális és sportéletének fejlesztése. Állítása szerint ennek megfelelően „nagyszerű eredményeket” értek el ezen a téren, bár elismerte, hogy „messze nem értek az út végére”.

A polgármester hosszan fejtegette Marosvásárhely lehetőségeit és szerepét, azt hangsúlyozva, hogy a város adottságai és hagyományai miatt Erdély egyik legélhetőbb településévé válhat. Szerinte minden fejlesztés ezt a célt szolgálja, amely magában foglalja a fenntartható megoldásokat, a munkahelyteremtést, a biztonságot és a jólétet. A közösségi és társadalmi kohézió pedig szerinte elengedhetetlen egy ilyen vízió megvalósításához – ezt pedig a kultúra és a sport hivatott előmozdítani.

Soós azonban itt is csak általánosságokat sorolt, elkerülve a konkrét intézkedések említését. Politikai filozófiája szerint a városvezetés nem tud „Sütő Andrást vagy Bölöni Lászlót kitermelni”, de segíthet abban, hogy az emberek többet járjanak színházba vagy sportoljanak. Hogyan segít ebben az önkormányzat? Milyen intézkedések történtek ennek érdekében? Ezekre a kérdésekre nem adott egyértelmű választ.

Amikor konkrét eredményekről kérdeztük, Soós azt állította, hogy Marosvásárhely kulturális élete 2020-hoz képest „kézzelfogható fejlődést” mutat. Példaként a Kultúrpalota felújítását és a Vár kulturális központtá alakítását említette. Utóbbi szerinte ma „Erdély egyik legizgalmasabb kiállítóhelye”, amely fesztiváloknak is otthont ad.

Hivatkozott arra is, hogy a City Index rangsorolásában a város a hatodik helyre küzdötte fel magát – ám arra a kérdésre, hogy pontosan milyen kulturális stratégia mentén és milyen határidőkkel haladnak előre, már kitérő választ adott. Annyit mondott csupán, hogy akkor lesz elégedett, ha a ciklus végére Marosvásárhely bekerül az első öt város közé. Ez azonban nem stratégiai tervezés, hanem politikai PR-fogás – hiszen egy rangsorban való előrelépés önmagában még nem jelent strukturális fejlődést.

A sport terén Soós egyik legnagyobb eredményként azt említette, hogy rendezték a város korábbi adósságait, és több sportágban visszakerültek az országos élvonalba, például a kosárlabdacsapattal. Emellett több sportkomplexumot felújítottak és újakat hoztak létre, mint például a Cserealja szabadidőközpontot.

Bár ezek valóban fontos fejlesztések, az igazi probléma az, hogy a polgármester itt sem beszélt világos sportstratégiáról. Nem derült ki, hogy milyen hosszú távú célokkal rendelkezik a város, milyen támogatásokat terveznek, vagy hogy az egyes sportágak fejlesztésére milyen konkrét ütemtervet állítottak fel.

Soós végül a tanácsadó cég sportstratégiához fűzött megjegyzéseihez kapcsolódva kijelentette, hogy az országos sportstratégia elfogadása segíthetne Marosvásárhelynek is, de a jelenlegi költségvetési helyzet miatt nem látja túl rózsásan a jövőt. Ezzel burkoltan arra utalt, hogy az állami támogatások hiánya miatt a város sem tud nagyobb előrelépéseket tenni.

Összegzés: nagy ígéretek, homályos válaszok, de hol a jövőkép?

A marosvásárhelyi városvezetés kommunikációjából egyértelműen kiderült, hogy konkrét stratégia helyett továbbra is nagyívű célokkal és elvont fejtegetésekkel próbálják kitölteni a tartalmi hiányokat.

Soós Zoltán polgármester rendre kitérő válaszokat adott azokra a kérdésekre, amelyek arról szóltak volna, hogy valójában milyen tervezett fejlesztések mentén fejlődik a város kulturális és sportélete.

Bár bizonyos infrastrukturális fejlesztéseket felsorolt, ezek sokkal inkább egyedi projektek mozaikjának tűnnek, mint egy átfogó, tudatosan kidolgozott koncepció részeinek. Ha pedig valóban létezne egy írásos stratégia, semmi nem indokolná annak eltitkolását – kivéve, ha annak tartalma nem ütne meg egy szakmailag elfogadható szintet, vagy egyszerűen nem is létezik.

Amikor a polgármestert a város előtt álló problémákról kérdeztük, ahelyett, hogy konkrét akadályokat és megoldásokat vázolt volna fel, újra az előző városvezetés hibáira hivatkozott. Szerinte minden jelenlegi nehézség „Dorin Florea öröksége”, amely még mindig kísérti Marosvásárhelyt. A „középszer, a mutyik és a lappangó etnikai diszkrimináció” felszámolására tett ígéretei azonban ugyanannyira megfoghatatlanok, mint azok a stratégiák, amelyeket az önkormányzat állítólag követ.

Miközben az előző városvezetés öröksége valóban hagyott maga után problémákat, öt év elteltével jogos kérdés, hogy ha egyszer már nekifutottak, hogy megcsinálják, akkor miért nem készült el végül az átfogó, írott, mindenki számára elérhető stratégia. Egy jól működő városvezetésnek nemcsak a múlt hibáit kell kezelnie, hanem előremutató terveket is le kell tennie az asztalra? Ha pedig ilyen létezik, mi akadályozza annak nyilvánosságra hozatalát? Egy átlátható és szakmailag megalapozott stratégia nem politikai kérdés – hanem a város hosszú távú fejlődésének alapja.