Fogarasra látogatna a 15 hónapnyi fogság után szabadult izraeli-román állampolgárságú Doron Steinbrecher

A Szabad Európa romániai portálja osztotta meg Doron Steinbrecher történetét, aki 2025 januárjában, egy Izrael és a Hamasz közötti tűzszüneti megállapodás keretében szabadult ki a 15 hónapos fogságból. A román állampolgársággal is rendelkező izraeli nő, Doron, korábban állatorvosi asszisztensként dolgozott, és már azelőtt is erős kötődése volt az állatokhoz és a családjához. A fogsága során átélt nehézségeiről és a szabadulása pillanatairól nagynénje, Merav Meller beszélt a sajtónak.

2023. október 7-én hajnalban a Hamász váratlanul megtámadta Izrael déli részén a Kfar Aza kibucot, ahol Doron is lakott. Az 1000 fős közösség élete egy pillanat alatt fordult pokollá: több mint 60 embert megöltek, számos lakót túszul ejtettek. Doron a kibuc egyik biztonsági szobájában próbált menedéket találni, de a Hamász fegyveresei rátaláltak és elhurcolták.

„10 óra 20 perckor még felhívta az édesanyját, és elmondta, hogy hallja a támadók lépteit” – mesélte később Simona Steinbrecher, Doron édesanyja. „Azt mondta, elbújt az ágy alatt, de aztán a vonal megszakadt. Többé nem hallottam róla.”

Simona és a család többi tagja – köztük bátyja, Dor és annak felesége és két gyermeke – éppen egy másik biztonsági szobában bújt el a kibuc területén, így ők túlélték a támadást. Doront azonban elhurcolták a támadók, és a családnak hónapokon át nem volt híre Doronról, mígnem 2024 januárjában egy Hamasz-propagandavideóban tűnt fel. A felvételeken láthatóan kimerült és sápadt volt, ami csak fokozta a család aggodalmát. Merav Meller szerint a legnehezebb a videó utáni periódusban bekövetkező teljes bizonytalanság volt: nem tudták, életben van-e, megkapja-e az életmentő gyógyszereit, amelyeket krónikus betegségére naponta kell szednie.

„Minden egyes nap imádkoztunk, hogy életben maradjon, és hogy egyszer még újra láthassuk őt” – mondta Merav. A Hamász által elraboltak hozzátartozói a Túszfórumon keresztül kampányolnak a szabadon bocsátásukért és hazatérésükért. „Mindenhol mágnesek, matricák voltak a 'hozzátok őket haza' felirattal, az irodámban, az autómon. Most összegyűjtöttem és kidobtam őket” – magyarázta a nagynéni. Merav Meller egyfajta szóvivőjévé vált a családnak, akik ebben az érzelmileg terhelt időszakban inkább nem kívánnak feltűnést kelteni.

Január 20-án végre megtörtént a csoda: Doront és két másik nőt, Emily Damarit (28 éves) és Romi Gonent (24 éves) szabadon engedték. A három nő a Hamász első szabadlábra helyezett túsza volt az Izraellel kötött tűzszüneti megállapodás részeként.

A túszok szabadon bocsátása nem volt zökkenőmentes. A Vöröskereszt által biztosított átadási helyszínen a Hamasz fegyveresei kaotikus körülmények között adták át a foglyokat. A BBC élő közvetítésében is látszott, ahogy a fegyveresek körbevették az autókat, miközben a túszokat átszállították a Vöröskereszt járműveibe.

„A lányok azt mondták, biztosak voltak benne, hogy meg fogják ölni őket az utolsó pillanatban” – mesélte Merav. „Ez a félelem végigkísérte az egész átadási folyamatot.”

Miután Doron megérkezett Izraelbe, azonnal a Sheba Orvosi Központba vitték, ahol teljes körű orvosi vizsgálatoknak vetették alá. Első kérdése édesanyjához így szólt: mindenki életben van? A család tagjai könnyek között erősítették meg, hogy bár hatalmas veszteségeket szenvedett a kibuc, a szerettei épségben vannak.

„Az a pillanat, amikor újra láttuk őt, leírhatatlan” – mondta Merav. „Amikor megláttuk, hogy saját lábán sétál ki a Vöröskereszt járművéből, hatalmas kő esett le a szívünkről. Az eddig elvégzett első elemzések azt mutatják, hogy a dolgok rendben vannak, de valószínűleg a legfontosabb kihívás a pszichológiai oldal. A felépülés hosszú időt vesz igénybe, és azt hiszem, ezen az oldalon még nem kerültek felszínre a dolgok” – vélte nagynénje

„Az ember rájön, hogy 471 nap telt el, azt is nehéz elképzelni, hogy bármelyikünk hogyan birkózott volna meg vele. Kérdéseket arról, hogy milyen volt, mi volt, a családból egyelőre senki nem tett fel. Az érzelmi teher óriási” – tette hozzá Merav.

Doron Steinbrechert különleges személyiségként jellemezte nagynénje, aki mindig is erős kötődést érzett az állatok iránt. Már kislányként imádta a kutyákat, és ez az állatszeretet vezette el az állatorvosi asszisztensi pályára. Nemcsak a hivatása miatt volt szoros kapcsolata az állatokkal: amikor rakétariadók voltak, első dolga az volt, hogy ellenőrizze, a klinikán lévő állatok jól vannak-e.

Egy másik nagy szenvedélye a főzés. Merav szerint Doron igazi tehetség volt a konyhában, különösen az egészséges, gluténmentes ételek elkészítésében. Mégis, ha választania kellett, a klasszikus rántott hús krumplipürével volt a kedvence, árulta el nagynénje.

Annak ellenére, hogy Doron még soha nem járt Romániában, édesanyja révén erősen kötődik az országhoz. Simona Steinbrecher, aki Brassó megyéből, Fogasról származik, már tervezi, hogy ha lánya teljesen felépül, ellátogatnak szülővárosába.

Bár hosszú út áll Doron előtt, hogy feldolgozza a fogságban töltött időszakot, családja biztos abban, hogy képes lesz újra teljes életet élni. „Most már csak az a fontos, hogy mellette legyünk, és támogassuk őt mindenben” – mondta Merav. „Ez a történet örökre megváltoztatta az életünket, de végre újra együtt vagyunk, és ez mindennél többet jelent.”

A család megköszönte a román hatóságok folyamatos támogatását, a nagykövet, a konzul, sőt a miniszterelnök részéről is. „Mindent megtettek, amit csak tudtak, hogy támogassanak minket, és még a túszok kiszabadításában is segítettek” – hangsúlyozta Merav Meller.

Doron szabadon engedése az Izrael és a Hamasz között létrejött tűzszüneti megállapodás része volt, amelyben 98 izraeli túsz szabadon bocsátását vállalták. Az első szakaszban 33 túszt engedtek el, köztük nőket, gyerekeket és idősebb férfiakat. Izrael cserébe 2000 palesztin foglyot szabadított ki. A túszcsere-megállapodást Katar, Egyiptom és az Egyesült Államok közvetítésével hozták tető alá. Klaus Iohannis román államfő és Marcel Ciolacu miniszterelnök is üdvözölte a túszok szabadulását, és elismerésüket fejezték ki a közvetítők erőfeszítései iránt.