Villámgyors kormányalakítás, egy politikai nyugdíjból visszatérő elnökjelölt, és továbbra is színfalak mögötti hatalmi játszmák: Románia politikai elitje úgy próbálja stabilitás látszatát kelteni, hogy közben maga ássa alá azt. Miközben a pártok belső harcaikkal és populista stratégiáikkal normalizálták a szélsőségek jelenlétét, Oroszország hibrid manővereivel tovább mélyítette a bizalmi válságot, amit végül NATO-s és amerikai beavatkozás állított meg. De valóban megoldás-e egy olyan koalíció, amely a saját válságát hivatott kezelni, vagy csak egy újabb időzített bomba ketyeg a politikai rendszer mélyén?
Hétfőn, az ünnepek előtti utolsó pillanatban, Románia kormánya villámgyorsan felállt: az új kabinet Marcel Ciolacu vezetésével letette az esküt, a szenátus és a képviselőház új elnököket választott, és az új koalíciós programot is bemutatták. Az egész nap olyan gyors ütemben zajlott, mintha attól tartottak volna, hogy a karácsonyfa mellett még mindig kormány nélküli országban fognak koccintani a homályos jövőre a szavazópolgárok, akik őszintén nem értik, mi történt az elmúlt hetekben.
A napot a koalíciós pártok vezetői – PSD, PNL, RMDSZ és a kisebbségek – indították az új kormányprogram aláírásával. Az egyezség része, hogy közös jelöltet indítanak a következő államelnöki választásokon. Ez a jelölt nem más, mint Crin Antonescu, aki korábban azt állította, hogy politikai visszatérésről szó sem lehet. Most mégis ő lett az a kompromisszumos figura, aki elvileg a stabilitást képviseli – bár sokak szerint éppen az instabilitás megtestesítője.
Villámtempó és belső harcok árnyéka
A parlament mindkét háza gyorsan döntött új vezetőiről: a szenátust Ilie Bolojan (PNL), míg a képviselőházat Șerban Ciprian Constantin (PSD) vezeti a jövőben. Ez volt Klaus Iohannis elnök feltétele ahhoz, hogy Marcel Ciolacut újra kormányfővé nevezze ki. Az új kormány összetétele a korábbihoz hasonló: PSD, PNL és RMDSZ osztoznak a tárcákon. A parlamenti szavazáson a kormány 240 igen és 143 nem szavazatot kapott.
Az USR határozottan ellenezte a második Ciolacu-kormány beiktatását, és nemmel szavazott a parlamenti voksoláson. Cătălin Drulă, az USR vezetője élesen kritizálta az új kabinetet, amelyet „a régi nomenklatúra és új szekusok” hatalmi harca eredményének nevezett. Szerinte a kormány megalakulása nem stabilitást, hanem a politikai klientúra további fenntartását szolgálja. A kritika nem meglepő: az USR elutasítja a Crin Antonescu által képviselt politikai múltat, és továbbra sem támogatja a koalíció által javasolt közös elnökjelöltet.
A második Ciolacu-kabinet összesen 16 minisztériumból áll, amelyek közül nyolcat a PSD, hatot a PNL és kettőt az RMDSZ irányít. A régi-új belügyminiszter és az egyik miniszterelnök-helyettes Cătălin Predoiu (PNL), míg a pénzügyi tárcát Tánczos Barna (RMDSZ) kapta, aki szintén miniszterelnök-helyettes is lett. Marad a helyén a PSD-s csúcsminiszter Sorin Grindeanu, aki a közlekedési minisztériumot vezeti, és az egészségügy élén is Alexandru Rafila áll a következő periódusban is. A digitalizációért és gazdaságért felelős tárcát Bogdan Ivan (PSD) kapta, az oktatási minisztériumot Daniel David (PNL), a BBTE rektora vette át, míg a külügyeket Emil Hurezeanu (PNL), Románia eddigi ausztriai nagykövete fogja irányítani. A kulturális tárca új vezetője Natalia Intotero (PSD), az agrárügyek élén pedig marad Florin Barbu (PSD). Az energiaügyeket nem engedi ki a kezéből Sebastian Burduja (PNL), a környezetvédelmet pedig Mircea Fechet (PNL). A fejlesztési tárcához visszatér az RMDSZ-es Cseke Attila, a munkaügynél pedig a kabinet második női minisztereként Simona Bucura Oprescu (PSD) lesz. Az igazságügyi tárcát Radu Marinescu (PSD) kapta meg, míg az európai projektekhez Marcel Boloș (PNL) kerül vissza. A védelmi miniszter Angel Tîlvăr (PSD) marad, és tárca nélküli miniszterelnök-helyettesi posztra pedig beszuszakolták Marian Neacșut (PSD), holott az volt az egyezség, hogy nem lesznek tárca nélküli miniszterelnök-helyettesek, hogy karcsúsítsák a kormányt.
Az új kormány már az első napon működésbe lépett, hiszen alaposan meg van csúszva mindennel az ország: költségvetést kell készíteni, a gazdasági reformokat elindítani, és stabilizálni a politikai légkört. Mindezt egy olyan időszakban, amikor a koalíció két fő ereje, a PSD és a PNL, belső harcoktól hangos.
A PSD-n belül a Victor Ponta – Olguța Vasilescu – Paul Stănescu csoport nyíltan megkérdőjelezi Ciolacu vezetését, és az AUR-hoz való közeledést szorgalmazza. Ponta, aki egyre közelebb férkőzött Ciolacuhoz az elmúlt időszakban, és belső tanácsadója lett, majd ismét felvették a PSD-be, és listavezetőként indult a párt Dâmbovița megyei képviselő-listáján, rögtön az elnökválasztás első fordulója után, elkezdte húzni a szekeret a szélsőjobb felé. mindenáron azt szerette volna elérni, ha a PSD Georgescut támogatja és az AUR-ral lépne koalícióra. Ezért felmerült kizárása is a pártból, erre végül nem került sor, mi több időközben megjárta az Egyesült Államokat, ahol állítólag megfordult Trump mar-a-lago-i rezidenciáján is.
Eközben a liberális párton belül Eduard Hellvig, a hírszerző szolgálat volt vezetője, frissen beejtőernyőzött párttag és társai a korábbi USL újjáélesztésére törekednek. Az USL volt az első olyan jobboldalt a ballal összeboronáló koalíció, amelynek létrejöttében éppen az előbb említett Victor Ponta bábáskodott nem mással, mint a koalíció jelenlegi elnökjelöltjével, Crin Antonescuval. Hellvig nem csupán passzívan támogatja a párton belüli folyamatokat, hanem aktívan szövetségeket épít, amelyek célja Ilie Bolojan pozíciójának gyengítése. A Lucian Bode – Rareș Bogdan – Eduard Hellvig szárny a párton belüli hatalmi harcok egyik fő tengelye, és úgy tűnik, hogy egyelőre taktikai támogatást nyújtanak Bolojan számára, miközben a megfelelő pillanatra várnak, hogy átvegyék az irányítást vagy marginalizálják őt.
Crin Antonescu: a múlt árnya vagy a jövő reménye?
Az államelnöki jelölt kiválasztása szintén nem ment zökkenőmentesen. Crin Antonescu, akit tíz éve már mindenki politikai nyugdíjasnak hitt, most újra az országos politika élvonalába került. A választók jelentős része számára azonban ő nem az egységet, hanem a megosztottságot jelképezi. Itt elevenítettük fel politikai működésének emlékezetes pillanatait, és részletesen kitértünk arra, hogy milyen szerepe volt a 2012-es politikai válságban, amikor Victor Pontával együtt megpróbálta eltávolítani Traian Băsescut az elnöki székből, komoly diplomáciai és politikai válságot okozva.
A jelölését sokan nem stabilitási lépésként, hanem egy kétségbeesett kompromisszumként értékelik, amely a PSD és a PNL belső háborúit hivatott elcsitítani. Egyes elemzők szerint Antonescu nem lesz képes összefogni a pro-európai választókat, és ezzel teret nyit egy szélsőjobboldali jelölt számára. Nicușor Dan, Bukarest főpolgármestere, aki szintén bejelentkezett a 2025-ös elnökválasztásra, azt mondja, egy ilyen jelölt az ő esélyeit is növeli. Amúgy a PNL jelenlegi elnöke, Ilie Bolojan támogatta volna Dant, de a koalíciós partnerek, elősorban a PSD, lehurrogta.
A választások tanulsága: káosz és polarizáció martaléka lesz az ország, ha nem szedi össze magát a politikai elit
Miközben felállt az Európa-barátnak nevezett koalíció, és a politikai vezetők azt kommunikálják, hogy minden az ország és a stabilitás megmentése érdekében történt, most pedig nyugodjunk le, mert minden rendbe jön, egyre nyilvánvalóbb, hogy a kaotikus választások alakulásában a PSD és a PNL felelőssége óriási volt. A választási kudarc nem a véletlen műve volt, hanem a hosszú ideje tartó belső konfliktusok és stratégiai hibák következménye, amelyeket mindkét párt a saját rövid távú érdekei szerint alakított.
A PSD például nyíltan támogatta az AUR-t abban, hogy elérje a második fordulót, azt remélve, hogy így saját jelöltjének könnyebb ellenfelet biztosít. Eközben, mint egy egészen friss oknyomozásból kiderült, a PNL volt az, aki fizetett TikTok-kampánnyal Călin Georgescut emelte előtérbe, hogy megossza az AUR szavazóbázisát. Az eredmény azonban az lett, hogy mindkét párt elhasalt a választásokon, miközben normalizálta a populista és szélsőséges narratívákat, és tovább gyengítette a saját támogatottságát. És ne feledjük ki az RMDSZ-t sem a sorból, a szövetség is kiválasztotta a maga ellenségét, az USR és Elena Lasconi személyében, akinek démonizálása oda vezetett, hogy az erdélyi magyarok bárkire hajlandóbbak lettek volna Georgescura szavazni a második fordulóban, semmint, hogy Lasconira üssék a pecsétet.
Az orosz stratégia pontosan ezt, a pártok által felkínált lehetőséget használta ki: a szélsőséges narratívák erősítésével és a bizalmi válság mélyítésével próbálta destabilizálni Romániát, és ezzel közvetetten meggyengíteni az EU-t és a NATO-t is. A kampány során Călin Georgescu már a deveselu-i rakétavédelmi rendszer felszámolásáról beszélt, ami közvetlenül NATO-stratégiai érdekeket veszélyeztetett. Ezek az üzenetek egyértelműen kiszolgálták a Kreml érdekeit, és rendkívüli kiszolgáltatott helyzetbe sodorták az országot, aminek az lett az eredménye, hogy az amerikai és NATO-szövetségesek beavatkoztak. Brüsszelben Klaus Iohannis kénytelen volt elismerni, hogy a stratégiai partnerek – élükön az Egyesült Államokkal – nélkül Románia nem tudta volna elhárítani a Kreml hibrid támadásának legsúlyosabb következményeit.
Érvénytelenítette ennek következtében az alkotmánybíróság az elnökválasztást, és mindenféle tárgyalási manőverek meg az USR kiszorítása után ismét van egy koalíciós kormány. De az elégedetlenség, amelyet a mainstream pártok belső és külső hibái táplálnak, egy olyan helyzetet teremtett, ahol a szélsőségek továbbra is legitim alternatívának tűnnek a választók számára. Ez az állapot ma már nemcsak a PSD és a PNL válságát jelenti, hanem az egész politikai rendszer megrendülését. A választások tanulsága világos: a hatalomért folytatott küzdelem árát végső soron az egész társadalom fizeti meg.
Bár az új kormány gyors felállítása látszólag stabilitást hoz, a mély problémák továbbra is megoldatlanok. A koalíció törékenysége és Crin Antonescu jelölése mind azt mutatják, hogy Románia politikai elitje még mindig nem tanult a múlt hibáiból. A kérdés nem az, hogy lesz-e újabb válság, hanem az, hogy mikor és milyen következményekkel.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!