Villámgyors kormányalakítás, egy politikai nyugdíjból visszatérő elnökjelölt, és továbbra is színfalak mögötti hatalmi játszmák: Románia politikai elitje úgy próbálja stabilitás látszatát kelteni, hogy közben maga ássa alá azt. Miközben a pártok belső harcaikkal és populista stratégiáikkal normalizálták a szélsőségek jelenlétét, Oroszország hibrid manővereivel tovább mélyítette a bizalmi válságot, amit végül NATO-s és amerikai beavatkozás állított meg. De valóban megoldás-e egy olyan koalíció, amely a saját válságát hivatott kezelni, vagy csak egy újabb időzített bomba ketyeg a politikai rendszer mélyén?
Hétfőn, az ünnepek előtti utolsó pillanatban, Románia kormánya villámgyorsan felállt: az új kabinet Marcel Ciolacu vezetésével letette az esküt, a szenátus és a képviselőház új elnököket választott, és az új koalíciós programot is bemutatták. Az egész nap olyan gyors ütemben zajlott, mintha attól tartottak volna, hogy a karácsonyfa mellett még mindig kormány nélküli országban fognak koccintani a homályos jövőre a szavazópolgárok, akik őszintén nem értik, mi történt az elmúlt hetekben.
A napot a koalíciós pártok vezetői – PSD, PNL, RMDSZ és a kisebbségek – indították az új kormányprogram aláírásával. Az egyezség része, hogy közös jelöltet indítanak a következő államelnöki választásokon. Ez a jelölt nem más, mint Crin Antonescu, aki korábban azt állította, hogy politikai visszatérésről szó sem lehet. Most mégis ő lett az a kompromisszumos figura, aki elvileg a stabilitást képviseli – bár sokak szerint éppen az instabilitás megtestesítője.
Villámtempó és belső harcok árnyéka
A parlament mindkét háza gyorsan döntött új vezetőiről: a szenátust Ilie Bolojan (PNL), míg a képviselőházat Șerban Ciprian Constantin (PSD) vezeti a jövőben. Ez volt Klaus Iohannis elnök feltétele ahhoz, hogy Marcel Ciolacut újra kormányfővé nevezze ki. Az új kormány összetétele a korábbihoz hasonló: PSD, PNL és RMDSZ osztoznak a tárcákon. A parlamenti szavazáson a kormány 240 igen és 143 nem szavazatot kapott.
Az USR határozottan ellenezte a második Ciolacu-kormány beiktatását, és nemmel szavazott a parlamenti voksoláson. Cătălin Drulă, az USR vezetője élesen kritizálta az új kabinetet, amelyet „a régi nomenklatúra és új szekusok” hatalmi harca eredményének nevezett. Szerinte a kormány megalakulása nem stabilitást, hanem a politikai klientúra további fenntartását szolgálja. A kritika nem meglepő: az USR elutasítja a Crin Antonescu által képviselt politikai múltat, és továbbra sem támogatja a koalíció által javasolt közös elnökjelöltet.
A második Ciolacu-kabinet összesen 16 minisztériumból áll, amelyek közül nyolcat a PSD, hatot a PNL és kettőt az RMDSZ irányít. A régi-új belügyminiszter és az egyik miniszterelnök-helyettes Cătălin Predoiu (PNL), míg a pénzügyi tárcát Tánczos Barna (RMDSZ) kapta, aki szintén miniszterelnök-helyettes is lett. Marad a helyén a PSD-s csúcsminiszter Sorin Grindeanu, aki a közlekedési minisztériumot vezeti, és az egészségügy élén is Alexandru Rafila áll a következő periódusban is. A digitalizációért és gazdaságért felelős tárcát Bogdan Ivan (PSD) kapta, az oktatási minisztériumot Daniel David (PNL), a BBTE rektora vette át, míg a külügyeket Emil Hurezeanu (PNL), Románia eddigi ausztriai nagykövete fogja irányítani. A kulturális tárca új vezetője Natalia Intotero (PSD), az agrárügyek élén pedig marad Florin Barbu (PSD). Az energiaügyeket nem engedi ki a kezéből Sebastian Burduja (PNL), a környezetvédelmet pedig Mircea Fechet (PNL). A fejlesztési tárcához visszatér az RMDSZ-es Cseke Attila, a munkaügynél pedig a kabinet második női minisztereként Simona Bucura Oprescu (PSD) lesz. Az igazságügyi tárcát Radu Marinescu (PSD) kapta meg, míg az európai projektekhez Marcel Boloș (PNL) kerül vissza. A védelmi miniszter Angel Tîlvăr (PSD) marad, és tárca nélküli miniszterelnök-helyettesi posztra pedig beszuszakolták Marian Neacșut (PSD), holott az volt az egyezség, hogy nem lesznek tárca nélküli miniszterelnök-helyettesek, hogy karcsúsítsák a kormányt.
Az új kormány már az első napon működésbe lépett, hiszen alaposan meg van csúszva mindennel az ország: költségvetést kell készíteni, a gazdasági reformokat elindítani, és stabilizálni a politikai légkört. Mindezt egy olyan időszakban, amikor a koalíció két fő ereje, a PSD és a PNL, belső harcoktól hangos.
A PSD-n belül a Victor Ponta – Olguța Vasilescu – Paul Stănescu csoport nyíltan megkérdőjelezi Ciolacu vezetését, és az AUR-hoz való közeledést szorgalmazza. Ponta, aki egyre közelebb férkőzött Ciolacuhoz az elmúlt időszakban, és belső tanácsadója lett, majd ismét felvették a PSD-be, és listavezetőként indult a párt Dâmbovița megyei képviselő-listáján, rögtön az elnökválasztás első fordulója után, elkezdte húzni a szekeret a szélsőjobb felé. mindenáron azt szerette volna elérni, ha a PSD Georgescut támogatja és az AUR-ral lépne koalícióra. Ezért felmerült kizárása is a pártból, erre végül nem került sor, mi több időközben megjárta az Egyesült Államokat, ahol állítólag megfordult Trump mar-a-lago-i rezidenciáján is.
Eközben a liberális párton belül Eduard Hellvig, a hírszerző szolgálat volt vezetője, frissen beejtőernyőzött párttag és társai a korábbi USL újjáélesztésére törekednek. Az USL volt az első olyan jobboldalt a ballal összeboronáló koalíció, amelynek létrejöttében éppen az előbb említett Victor Ponta bábáskodott nem mással, mint a koalíció jelenlegi elnökjelöltjével, Crin Antonescuval. Hellvig nem csupán passzívan támogatja a párton belüli folyamatokat, hanem aktívan szövetségeket épít, amelyek célja Ilie Bolojan pozíciójának gyengítése. A Lucian Bode – Rareș Bogdan – Eduard Hellvig szárny a párton belüli hatalmi harcok egyik fő tengelye, és úgy tűnik, hogy egyelőre taktikai támogatást nyújtanak Bolojan számára, miközben a megfelelő pillanatra várnak, hogy átvegyék az irányítást vagy marginalizálják őt.
Crin Antonescu: a múlt árnya vagy a jövő reménye?
Az államelnöki jelölt kiválasztása szintén nem ment zökkenőmentesen. Crin Antonescu, akit tíz éve már mindenki politikai nyugdíjasnak hitt, most újra az országos politika élvonalába került. A választók jelentős része számára azonban ő nem az egységet, hanem a megosztottságot jelképezi. Itt elevenítettük fel politikai működésének emlékezetes pillanatait, és részletesen kitértünk arra, hogy milyen szerepe volt a 2012-es politikai válságban, amikor Victor Pontával együtt megpróbálta eltávolítani Traian Băsescut az elnöki székből, komoly diplomáciai és politikai válságot okozva.
A jelölését sokan nem stabilitási lépésként, hanem egy kétségbeesett kompromisszumként értékelik, amely a PSD és a PNL belső háborúit hivatott elcsitítani. Egyes elemzők szerint Antonescu nem lesz képes összefogni a pro-európai választókat, és ezzel teret nyit egy szélsőjobboldali jelölt számára. Nicușor Dan, Bukarest főpolgármestere, aki szintén bejelentkezett a 2025-ös elnökválasztásra, azt mondja, egy ilyen jelölt az ő esélyeit is növeli. Amúgy a PNL jelenlegi elnöke, Ilie Bolojan támogatta volna Dant, de a koalíciós partnerek, elősorban a PSD, lehurrogta.
A választások tanulsága: káosz és polarizáció martaléka lesz az ország, ha nem szedi össze magát a politikai elit
Miközben felállt az Európa-barátnak nevezett koalíció, és a politikai vezetők azt kommunikálják, hogy minden az ország és a stabilitás megmentése érdekében történt, most pedig nyugodjunk le, mert minden rendbe jön, egyre nyilvánvalóbb, hogy a kaotikus választások alakulásában a PSD és a PNL felelőssége óriási volt. A választási kudarc nem a véletlen műve volt, hanem a hosszú ideje tartó belső konfliktusok és stratégiai hibák következménye, amelyeket mindkét párt a saját rövid távú érdekei szerint alakított.
A PSD például nyíltan támogatta az AUR-t abban, hogy elérje a második fordulót, azt remélve, hogy így saját jelöltjének könnyebb ellenfelet biztosít. Eközben, mint egy egészen friss oknyomozásból kiderült, a PNL volt az, aki fizetett TikTok-kampánnyal Călin Georgescut emelte előtérbe, hogy megossza az AUR szavazóbázisát. Az eredmény azonban az lett, hogy mindkét párt elhasalt a választásokon, miközben normalizálta a populista és szélsőséges narratívákat, és tovább gyengítette a saját támogatottságát. És ne feledjük ki az RMDSZ-t sem a sorból, a szövetség is kiválasztotta a maga ellenségét, az USR és Elena Lasconi személyében, akinek démonizálása oda vezetett, hogy az erdélyi magyarok bárkire hajlandóbbak lettek volna Georgescura szavazni a második fordulóban, semmint, hogy Lasconira üssék a pecsétet.
Az orosz stratégia pontosan ezt, a pártok által felkínált lehetőséget használta ki: a szélsőséges narratívák erősítésével és a bizalmi válság mélyítésével próbálta destabilizálni Romániát, és ezzel közvetetten meggyengíteni az EU-t és a NATO-t is. A kampány során Călin Georgescu már a deveselu-i rakétavédelmi rendszer felszámolásáról beszélt, ami közvetlenül NATO-stratégiai érdekeket veszélyeztetett. Ezek az üzenetek egyértelműen kiszolgálták a Kreml érdekeit, és rendkívüli kiszolgáltatott helyzetbe sodorták az országot, aminek az lett az eredménye, hogy az amerikai és NATO-szövetségesek beavatkoztak. Brüsszelben Klaus Iohannis kénytelen volt elismerni, hogy a stratégiai partnerek – élükön az Egyesült Államokkal – nélkül Románia nem tudta volna elhárítani a Kreml hibrid támadásának legsúlyosabb következményeit.
Érvénytelenítette ennek következtében az alkotmánybíróság az elnökválasztást, és mindenféle tárgyalási manőverek meg az USR kiszorítása után ismét van egy koalíciós kormány. De az elégedetlenség, amelyet a mainstream pártok belső és külső hibái táplálnak, egy olyan helyzetet teremtett, ahol a szélsőségek továbbra is legitim alternatívának tűnnek a választók számára. Ez az állapot ma már nemcsak a PSD és a PNL válságát jelenti, hanem az egész politikai rendszer megrendülését. A választások tanulsága világos: a hatalomért folytatott küzdelem árát végső soron az egész társadalom fizeti meg.
Bár az új kormány gyors felállítása látszólag stabilitást hoz, a mély problémák továbbra is megoldatlanok. A koalíció törékenysége és Crin Antonescu jelölése mind azt mutatják, hogy Románia politikai elitje még mindig nem tanult a múlt hibáiból. A kérdés nem az, hogy lesz-e újabb válság, hanem az, hogy mikor és milyen következményekkel.
Adó 3,5%: ne hagyd az államnál!
Köszönjük, ha idén adód 3,5%-ával a Transtelex Média Egyesületet támogatod! A felajánlás mindössze néhány percet vesz igénybe oldalunkon, és óriási segítséget jelent számunkra.
Irány a felajánlás!