Crin Antonescu 2012-es szerepe a román demokrácia egyik legsötétebb időszakaként marad meg az emlékezetben. Az USL-koalíció egyik vezetőjeként kulcsszerepet játszott Traian Băsescu leváltási kísérletében, amelyet az intézmények felforgatása és a demokratikus normák megsértése jellemzett. Ideiglenes elnökként nem a stabilitást, hanem a hatalom megszilárdítását szolgálta, gyakran figyelmen kívül hagyva a jogi és politikai normákat. Az a tény, hogy most, tíz évvel később újra előkerülhetett a neve, nem a politikai megújulás, hanem a román politikai elit válságának ékes bizonyítéka. A kérdés csak az: egy ilyen múlttal rendelkező politikus vajon képes lehet-e a jövőt hitelesen képviselni?
Crin Antonescu neve ismét visszatért a román politikai színtérre, miután a PSD-PNL-RMDSZ nagykoalíció őt választotta ki közös elnökjelöltként a 2025-ös választásokra (már a szombati tárgyalásokon körvonalazódott ez, és aztán vasárnap is az ő neve jelent meg a sajtóértesülésekben). Az Antena 3 úgy tudja, a volt liberális vezető részt vett az ezzel kapcsolatos megbeszéléseken szombaton, és elfogadta a koalíció ajánlatát. A tíz éve politikailag inaktív Antonescu visszatérésének fogadtatása azonban eléggé kérdéses, hiszen egyrészt karrierje nem volt mentes a botrányoktól, másrészt, tíz évvel ezelőtt úgy lépett le a politikai színpadról, hogy teljesen felszámolta minden kötődését az aktív közélettel. A jelölése nem csupán kérdéseket, hanem komoly aggályokat is felvet: miért éppen őt választotta a koalíció egy ilyen fontos szerepre, és a múltbéli események árnyéka mennyire fogja kikezdeni ezt a döntést?
Politikai karrier: a liberalizmus zászlóvivője vagy sírásója?
Crin Antonescu 1959-ben született Tulceában. Történelem iránti érdeklődése már korán megmutatkozott, hiszen 1978-ban megnyerte az országos történelemolimpiát. Az 1980-as években történelem-filozófia szakon végzett a Bukaresti Egyetemen, bár tanulmányait kétszer is meg kellett szakítania. Később ezt nonkonformizmusával és magánéleti okokkal magyarázta. Egyetemi tanulmányai után vidéken kezdett tanítani, de gyakran került a figyelem középpontjába számos igazolatlan hiányzása miatt.
1990-ben lépett be a politikába, csatlakozva a Nemzeti Liberális Párthoz (PNL). Politikusi karrierje a '90-es években indult be, többek között a PNL helyi szervezeteinek újjáépítésében játszott kulcsszerepet. 1997 és 2000 között ifjúsági és sportminiszterként tevékenykedett, és legismertebb intézkedése az olimpiai sportolóknak járó életjáradék bevezetése volt.
2009-ben a PNL elnöki tisztségét is megszerezte, és az év végén indult az elnökválasztáson, ahol 20%-os eredményével a harmadik helyen végzett. A második fordulóban azonban már a PSD jelöltjét, Mircea Geoanăt támogatta, ezzel is megerősítve azt a képet, hogy politikai szövetségei gyakran pragmatikus érdekek mentén változtak. Gyakorlatilag ettől a pillanattól kezdődött pávatánca a PSD-vel, ami – úgy tűnik – most hozza meg a gyümölcsét, hisz szinte példátlan, hogy a szociáldemokraták elfogadták egy liberális jelölését az államfői tisztségre.
Az USL-koalíció: Egy hataloméhes szövetség tündöklése és bukása
Az USL (Uniunea Social Liberală, Szociálliberális Unió) megalakulása a román politika egyik legellentmondásosabb szövetségét hozta létre, amely a baloldali PSD és a jobboldali PNL (Nemzeti Liberális Párt) között jött létre 2011-ben. A koalíció létrejöttét a politikai érdekek és a közös ellenség, Traian Băsescu akkori elnök eltávolítása motiválta, de a szövetség alapvető ellentmondásai gyorsan kiütköztek, és az USL fennállása végül súlyos belpolitikai válságba torkollott.
Az USL-t Crin Antonescu, a PNL vezetője és Victor Ponta, a PSD elnöke hozta létre. Bár a két párt ideológiai alapvetései gyökeresen eltértek, a koalíció a hatalom megszerzése érdekében politikai kompromisszumokat kötött. A szövetség fő célja az volt, hogy a 2012-es parlamenti választásokon elsöprő többséget szerezzenek, és a politikai színtérről kiszorítsák Traian Băsescut, aki mindkét párt közös ellenfele volt. Az USL vezetői megállapodtak abban, hogy ha sikerül megnyerniük a választásokat, akkor Victor Ponta miniszterelnök, míg Crin Antonescu a 2014-es elnökválasztásokon indulva államfő lesz. Az egyezség egyik motorja Dan Voiculescu, az USL egyik szürke eminenciása volt, aki a médiabirodalma révén – az Antena tévécsatornák – jelentős befolyással bírt a közvéleményre.
2012-ben az USL megvalósította első célját: a Mihai Răzvan Ungureanu vezette kormány megbuktatásával Victor Ponta került a miniszterelnöki székbe. Ezután a koalíció az állami intézmények vezetőinek lecserélésével igyekezett megszilárdítani hatalmát. A Szenátus elnöki posztjára Crin Antonescu került, amely később kulcsfontosságú szerepet játszott a Băsescu elleni támadásokban.
Az USL következő lépése az volt, hogy megpróbálják eltávolítani Traian Băsescut az elnöki pozícióból. A koalíció azzal vádolta Băsescut, hogy túllépett az alkotmányos hatáskörén, nyomást gyakorolt az alkotmánybíróságra, és a kormányzati funkciókat illetéktelenül sajátította ki. Ezekre az érvekre hivatkozva a parlament 2012 júliusában megszavazta Băsescu felfüggesztését, és népszavazást írtak ki az elnök leváltásáról.
A 2012-es puccskísérlet és nemzetközi bírálatok
2012 nyarán a koalíció egy jól szervezett tervet dolgozott ki, amelynek célja Traian Băsescu felfüggesztése és a hatalom teljes megszerzése volt. A terv lépései gyors egymásutánban követték egymást: az első lépés az volt, hogy kiszorítsák Băsescu szövetségeseit a parlamenti vezető pozíciókból. Vasile Blagát, a Szenátus elnökét és Roberta Anastaset, a Képviselőház elnökét eltávolították, és helyükre saját embereiket ültették. Crin Antonescu így lett a Szenátus elnöke, ami automatikusan ideiglenes államfői jogkört biztosított számára, amennyiben Băsescut felfüggesztik.
Alig néhány nap alatt, a parlamenti többséget kihasználva megszavazták Băsescu felfüggesztését. Az indokok között szerepelt az Alkotmánybíróságra gyakorolt nyomás, a kormányzati hatáskörök túllépése és egy alkotmányellenes reformjavaslat elindítása. Ezeket az érveket azonban sokan inkább kifogásként, semmint megalapozott vádakként értékelték. A folyamat során a koalíció többször is figyelmen kívül hagyta az Alkotmánybíróság döntéseit, ezzel komolyan megkérdőjelezve a jogállamiság iránti elkötelezettségét.
Băsescu sorsáról népszavazás döntött volna, de az USL már ekkor manipulációval vádolható lépéseket tett. A részvételi küszöböt (50%) először eltörölték, majd visszaállították az Európai Unió nyomására. Ez az ingadozás csak tovább erősítette a nemzetközi közösség aggályait. Végül a népszavazás érvénytelen lett, mivel csak 46,2%-os részvételt produkált.
Antonescu ideiglenes elnökként nyíltan támadta az alkotmánybíróságot, amely több döntésével is akadályozta az USL terveit. Ahelyett, hogy tiszteletben tartotta volna a jogi folyamatokat, Antonescu nyilatkozataiban és lépéseiben egyaránt a bíróság függetlenségét ásta alá, nyomásgyakorlással próbálva befolyásolni annak döntéseit.
Angela Merkel német kancellár és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke többször is figyelmeztette Romániát, hogy a demokratikus normák megsértése súlyos következményekkel járhat. Antonescu azonban nem volt hajlandó komolyan venni ezeket a kritikákat, helyette a külföldi nyomást a „román szuverenitás elleni támadásnak” nevezte. Ez a retorika nemcsak tovább rontotta Románia megítélését, hanem Antonescu politikai korrektségét is megkérdőjelezte.
Ideiglenes elnökként Antonescu több olyan nyilatkozatot is tett, amelyből egyértelműen látszott: nem csupán átmeneti szereplőként tekint magára.
A koalíció bukása és Antonescu politikai hanyatlása
Az USL ugyan 2012-ben elsöprő többséget szerzett a parlamenti választásokon, de belső ellentmondásai gyorsan felszínre kerültek. A Victor Ponta és Crin Antonescu közötti konfliktusok, valamint a koalíció politikai céljainak eltérései végül 2014-ben a szövetség felbomlásához vezettek. Ezután Antonescu vezetése alatt a PNL súlyos vereséget szenvedett az európai parlamenti választásokon, ami lemondásához vezetett.
2014-ben, alig két évvel az USL elsöprő parlamenti győzelme után, a koalíció széthullott. A konfliktus katalizátora az volt, hogy Victor Ponta nem volt hajlandó Klaus Iohannis liberális jelöltet kinevezni miniszterelnök-helyettesnek és belügyminiszternek. Az USL szétrobbanása után Antonescu PNL-elnökként is kudarcot vallott: a párt csupán 15%-ot ért el az európai parlamenti választásokon, ami Antonescu lemondásához vezetett. A PNL új vezetője Klaus Iohannis lett, aki később legyőzte Victor Pontát az elnökválasztáson, és ezzel – legalábbis akkor úgy tűnt- végérvényesen kiszorította Antonescut a politikából. A mostani visszatérése az akkor megbukott liberális vezérnek, tulajdonképpen Iohannis számára is fricska, a népszerűtlenségi csúcsokat döntögető elnöknek gyakorlatilag ezzel a lépéssel beint mind az egykori pártja, a PNL, mind a PSD, akit gyakorlatilag ő segített vissza hatalomra.
Egy örökösen visszavonuló politikus
Antonescu politikai pályafutásának különös paradoxona, hogy gyakran tett nagy horderejű bejelentéseket, miszerint végleg visszavonul a politikától, de később újra és újra visszatért. 2017-ben kijelentette: „Nem térek vissza a politikába, még akkor sem, ha Brătianu feltámad.” Ennek ellenére 2019-ben megpróbált felkerülni a PNL európai parlamenti jelöltlistájára, bár végül nem indult a választásokon.
Még furcsább a jelenlegi helyzete: tíz év inaktivitás után térne vissza a politikai színtérre, miközben az utolsó vagyonnyilatkozata szerint nincs önálló jövedelme. Ehelyett felesége, Adina Vălean, az Európai Bizottság volt közlekedési biztosa, jelenlegi európai parlamenti képviselő tartja el, akinek 2023-ban több mint 280 ezer eurós keresete volt.
Crin Antonescu visszatérését számos kritika érte. Vladimir Tismăneanu politológus szerint Antonescu „a megtestesült pimaszság”, aki politikai tartalom nélküli, üres szavakkal próbálja magát hitelesnek feltüntetni. „Ő a liberalizmus sírásója, aki a PNL-t a PSD alárendeltjévé tette” – fogalmazott.
Cristian Pîrvulescu politológus még tovább ment, és Antonescu jelölését két forgatókönyvvel magyarázta. Az egyik szerint lehet, hogy Antonescu valóban újraindítaná politikai karrierjét, mindenképpen egy kényelmes elnök lehet, aki gyengeségei miatt jól irányítható lesz, a másik forgatókönyv szerint pedig csak egy „trójai faló”, akinek célja, hogy előkészítse Eduard Hellvig, az SRI volt vezetője, jelenlegi útját az elnöki poszthoz. Hellvig nemrég iratkozott be a liberális pártba, mondván, hogy elérkezettnek látja az időt, hogy aktívan politizálni kezdjen. A második variánst erősíti meg a G4Media is, a lap azt írja, hogy Crin Antonescu neve először december 10-én hangzott el, Kelemen Hunor részéről, aki az utóbbi időben Marcel Ciolacunak a véleményét visszhangozza. Ezt követően Hubert Thuma, a PNL Ilfov megyei vezetője egy pártülésen javasolta, hogy Crin Antonescut hivatalosan is nevezzék meg a koalíció közös jelöltjeként. Hubert Thuma közismerten közel áll mind a PSD-hez, mind a román hírszerző szolgálat, a SRI vezetőihez. Arról is értesült a sajtó, hogy Thuma a PNL-n belül támogatókat toboroz, hogy eltávolítsa Bolojant a párt éléről.
Adó 3,5%: ne hagyd az államnál!
Köszönjük, ha idén adód 3,5%-ával a Transtelex Média Egyesületet támogatod! A felajánlás mindössze néhány percet vesz igénybe oldalunkon, és óriási segítséget jelent számunkra.
Irány a felajánlás!