Ha Ilie Bolojan kerülne Románia miniszterelnöki székébe, az RMDSZ feszengve követné a fejleményeket

Bihar megye tanácselnökét, a Nemzeti Liberális Párt erőskezű politikusát már jó ideje úgy emlegetik, mint azt az önkormányzati vezetőt, aki csodákra képes – és ilyen tekintetben még a kolozsvári Emil Boc renoméját is túlszárnyalja. Többször felbukkant neve mindenféle országmegmentési elképzelés letéteményeseként, de eddig mindig azzal hárított, hogy ő nem akar kimozdulni a számára ismerős terepről, Bihar megyéből. Most azonban hirtelen a romániai választási kampány központi figurájává vált: nemcsak saját pártja, a PNL, hanem a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, Marcel Ciolacu, és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) elnöke, Elena Lasconi is támogatná, hogy ő legyen az ország miniszterelnöke. És csodák csodája, Bolojan egyelőre nem mondott nemet.

Nevének emlegetése mögött egyelőre semmilyen biztosíték nincs arra nézve, hogy a kormányalakítási felkérés meg is fog történni, bármelyik párt nyeri meg a választásokat. Valószínűleg mindegyik jelölt úgy számolt, hogy a kiemelkedő reformer hírében álló Bolojannal társulni jót tesz az imázsnak, ugyanis a tanácselnökről az terjedt el, hogy szorgalmas és keménykezű vezető, aki következetesen megvalósítja elképzeléseit, és hatékonyan irányítja a rábízott területeket. Reformjai és takarékossági intézkedései Nagyváradon és Bihar megyében számos pozitív változást hoztak, így egyértelműen bizonyította, hogy képes a nagy volumenű közigazgatási feladatokat sikeresen megoldani.

Emellett fontos szempont az is, hogy Bolojan képes volt komoly nagyságrendű uniós forrásokat hatékonyan felhasználni, ami a romániai városfejlesztés egyik kulcseleme. Politikai elvei között a bürokrácia csökkentése és az állami szektor reformja is szerepel, nem riad vissza a megszorításoktól és az intézmények működésének racionalizálásától, még akkor sem, ha ez népszerűtlen döntésekkel jár. A nagyváradi kulturális intézmények tapasztalták ennek a legtöbb árnyoldalát, de erre külön fejezetben térek vissza, amint arra is, hogy Bolojannak a felmutatása lehetséges miniszterelnökként egyetlen pártnak nagyon rossz hír, és az a párt bevallottan kormányzásra készül valamilyen formában. Igen, az RMDSZ-ről van szó, amelynek ereje és befolyása Bihar megyében látványosan visszaszorult, amióta Bolojan lett Nagyvárad és Bihar megye ura. Az RMDSZ és Bolojan kapcsolatát minimum ellentmondásosként lehet jellemezni: az évek során különféle konfliktusok feszültek közöttük, ami mára áthidalhatatlan törésvonalat eredményezett a román liberális politikus és a magyar politikai szervezet között.

Politikai karrier az élesdi helyi tanácsosságtól a megyei teljhatalomig

Ilie Bolojan 1993-ban lépett be a Nemzeti Liberális Pártba. Először 1996-ban kapott politikai megbízatást, Élesden volt helyi tanácsos, majd 2005 és 2007 között Bihar megye prefektusi tisztségét töltötte be. Már ekkor megmutatta azt az eredményközpontú megközelítést, amely később Nagyvárad és Bihar megye átalakításának kulcsává vált. Az ügyintézés felgyorsítása érdekében bevezette a gyorsított útlevél- és gépjármű-engedélykiadási rendszert, ami jelentős előrelépést hozott az állampolgári ügyintézés terén, és országos ismertséget szerzett neki. 2007-2008-ban kormányfőtitkárként dolgozott, akkor már belekóstolhatott az országos politikába, és a párton belüli pozícióját is megerősíthette. Innen tért vissza Nagyváradra, ahol 2008-ban megszerezte első polgármesteri mandátumát, amit még kettő követett. Összesen 12 évig vezette a várost.

Nagyvárad polgármestersége mérföldkő volt politikai karrierjében. A városban olyan városfejlesztési projekteket valósított meg, amelyekhez jelentős európai uniós támogatásokat vonzott be. A málló vakolatú, düledező szecessziós paloták városa mára egy rendezett, felújított város képét mutatja. Az EU-s forrásokat elsősorban az infrastruktúra fejlesztésére (közutak, repülőtér, mélygarázs a város központjában), középületek felújítására és a városi közlekedés korszerűsítésére fordította. 2019-re Nagyvárad több mint 250 millió euró uniós támogatást nyert el, amivel az egyik leggyorsabban fejlődő romániai város lett.

Bolojan megszorítási és költséghatékonysági törekvései során számos átszervezést hajtott végre, amelyek nemcsak az önkormányzatot érintették, hanem fontos kulturális intézményeket is, ami költségmegtakarítást eredményezett, de a kulturális autonómia csökkenéséhez vezetett.

Három sikeres polgármesteri mandátum után 2020-ban Bolojan úgy döntött, hogy Bihar megye tanácselnöki tisztségéért indul. A helyhatósági választásokon a szavazatok 61,5 százalékának megszerzésével elsöprő győzelmet aratott, és megkezdte munkáját a megyei közigazgatás élén. Tanácselnökként ismét jelentős létszámcsökkentéssel és átszervezéssel indította mandátumát: bejelentette, hogy a megyei tanács alkalmazottainak felét, 86 embert elbocsátanak. Az intézkedést a túlméretezett személyzeti struktúrák és felesleges osztályok megszüntetésével indokolta, célja pedig az volt, hogy a megyei tanács kevesebb, de hatékonyabban működő munkatárssal érjen el jobb eredményeket. 2024-ben újraválasztották ebben a tisztségben. Jelenleg a liberális párt Bihar megyei szenátori listájának élén áll, és kérdés, hogy valóban felcserélné-e tanácselnöki mandátumát a szenátorival, illetve, hogy a miniszterelnökségi megbízatás belengetése a különböző politikai szereplők részéről mennyire valós perspektíva.

Magánélete és vagyoni helyzete

Ez lesz a szöveg legrövidebb fejezete, ugyanis Bolojan magánéletéről keveset lehet tudni, mivel politikusként is nagyon zárkózott és visszahúzódó. 2013-ban elvált feleségétől, Florentinától, akivel két közös gyermeke van. Válása óta nem ismert semmilyen személyes kapcsolata vagy családi szereplése a nyilvánosság előtt, ami szintén hozzáad politikusi képének határozottságához és szigorúságához.

Vagyonbevallása szerint Bolojan két ingatlannal rendelkezik Bihar megyében, egy 100 négyzetméteres házzal és egy 65 négyzetméteres nagyváradi lakással. Ezeken kívül egy 2017-ben vásárolt Mercedesszel és 190 ezer lejes banki megtakarítással rendelkezik. Jövedelmét elsősorban tanácselnöki fizetése és ingatlanbérbeadásból származó bevételei adják.

lie Bolojan és az RMDSZ: egy bonyolult kapcsolat története

Az érdekellentétek, politikai taktikázás és kölcsönös bizalmatlanság története ez, amelyet a hatalomért folytatott küzdelem tovább mérgezett. Bolojan kezdetben együtt tudott működni az RMDSZ-szel, azonban 2016-tól, amikor a két párt közötti együttműködés megszűnt, a kapcsolat jelentősen megromlott, erre az RMDSZ helyi politikusainak kétes megítélésű tevékenysége és korrupciós botrányai is rátettek néhány lapáttal.

A kapcsolat megromlásához vezető úton az RMDSZ indult el elsőként: a 2016-os helyhatósági választások után ahelyett, hogy a Bolojan vezette PNL-vel maradt volna koalícióban, inkább a PSD-vel lépett szövetségre, cserébe a megyei tanácselnöki posztért. A bihari RMDSZ akkori elnöke, Pásztor Sándor be is ült a bársonyszékbe, ám mandátuma nem volt mentes a botrányoktól. Pásztort számos visszaélés gyanúja érte, a legkirívóbb esetek közé tartozik a 2019-es hegyközcsatári beruházás, ahol Pásztor a saját borpincéjéhez vezető út helyreállítására irányuló, közpénzből finanszírozott projektet hagyott jóvá. Gyakran tett közzé az interneten képeket luxusvadászatokról és külföldi utazásokról, ami nemcsak a magyar, hanem a román közvélemény szemében is egyre inkább közutálat tárgyává tette. A helyi média részletesen beszámolt arról is, hogy Pásztor vagyona hogyan gyarapodott évről évre: több értékes ingatlan és beltelek tulajdonosává vált, ami kérdéseket vetett fel a vagyonszerzés tisztaságával kapcsolatban.

Bolojan már nem fogta vissza magát, és gyakran hangoztatta, hogy ő Nagyvárad és Bihar megye fejlődése érdekében lép fel, míg az RMDSZ-t inkább a hatalom megtartása és saját embereinek előnyös pozícióba helyezése motiválja.

Egyik nyilatkozata szerint az RMDSZ „semmi egyebet nem csinált az elmúlt években, mint a magyar közösség kihasználásával építette ki a saját hálózatát”.

Bolojan állítását nem nagyon lehet megcáfolni, hiszen ha csak a legismertebb korrupciós botrányokat vesszük sorra, akkor is kiderül, hogy az RMDSZ Bihar megyei szervezete, Szabó Ödön, Biró Rozália és Kiss Sándor irányítása alatt, évekig tartó belső tisztogatásokat és hatalomkoncentrációt hajtott végre, eltávolítva az ellenzéki hangokat, és egyéni haszonszerzés céljából politikai magánvállalkozásként működtette a szervezetet. Biró Rozália, a Bihar megyei RMDSZ egyik meghatározó alakja, szoros szövetségese volt a botrányairól elhíresült Kiss Sándornak: Biró politikai karrierjének és vagyonának növekedése közvetlen összefonódik Kiss Sándor befolyásával és üzleti érdekeltségeivel. A bihari RMDSZ vezetésének tevékenységét az évek során az Ady Endre Kulturális Központ körüli eltűnt pénzektől kezdve a különböző vitatható ingatlanügyek, korrupciós vádak jellemezték. A közösségi érdekek helyett sokkal inkább saját gazdasági és politikai pozícióik megszilárdítására összpontosítottak.

Bolojan tevékenységét az RMDSZ többször is „magyarellenesnek” bélyegezte. A volt nagyváradi polgármester például több magyar kötődésű helyi emléket átnevezett vagy háttérbe szorított a román nemzeti jelképek javára, ami sértette a helyi magyar közösség érzékenységét. A támadásokat azonban Bolojan politikai manőverként és a kisebbségi kártya kijátszásaként értelmezte, és többször elmagyarázta, hogy döntései mögött nincsenek etnikai szempontok.

Az RMDSZ támadásaira válaszként, és kihasználva az RMDSZ és az EMSZ közötti megosztottságot – a tanácselnök politikai tanácsadói szerepet ajánlott fel az EMSZ politikusainak. Így lett Zatykó Gyula a nagyváradi liberális polgármester, Florin Birta tanácsadója, Csomortányi István EMSZ-elnök pedig a Bolojané. Bár ez szimbolikus gesztus volt a magyar közösség felé, egyértelművé vált, hogy Bolojan nem törekszik együttműködésre az RMDSZ-szel, sőt, ahol lehet, gyengítené a pártot. Az EMSZ részéről ez azonban politikai lehetőséget jelentett: a törpepárt tanácsadói helyekhez jutott Bolojan mellett, és ezzel azt üzenhette, hogy bár nincs megyei önkormányzati képviselője, a PNL-vel együttműködve továbbra is igyekszik képviselni a magyar közösség bizonyos érdekeit.

A keménykezű irányítás árnyoldalai

Bolojan munkásságát mérlegelve mindenképp meg kell említeni, hogy szigorú intézkedései miatt sokszor kritizálják, és népszerűsége a közösségi és kulturális körökben eléggé ingatag. Takarékossági programjai gyakran ütköznek a helyi kulturális intézmények érdekeivel: 2020 végén olyan átszervezést hajtott végre a megyei kulturális intézményekben, melynek következtében több intézményt összevontak vagy megszüntettek, és jelentős létszámleépítésre került sor. Mintegy 130 munkavállalót bocsátottak el, ami komoly hatással volt a megye kulturális intézményeire, köztük a magyar közösség számára fontos Szigligeti Színházra is. A színházból közel 40 alkalmazottat kellett elbocsátani, ami az intézmény fenntarthatóságát ingatta meg. Bolojan gazdasági indokokra hivatkozott, szerinte a kulturális ágazat túlköltekezik, és „semmittevő” munkavállalók bérét feleslegesen fizeti.

Az átszervezés részeként ugyanakkor megszüntették a Várad és Familia folyóiratok önálló jogi személyiségét, és ezeket a Gheorghe Șincai Megyei Könyvtár alá rendelték. A Váradnál több mint felét az alkalmazottaknak elbocsátották, mindössze három munkatársat hagytak meg, végül további kettőnek a munkaszerződését felbontották. A változtatások miatt az RMDSZ helyi szervezete bírósághoz fordult, mivel véleményük szerint a kulturális autonómia és a magyar kulturális intézmények szempontjából veszélyes precedenst teremtettek az intézkedések.

Bolojan határozott centralizációs és autoriter vezetési stílusa tehát nem feltétlenül kedvez minden közösségnek. Sokak szerint az általa képviselt, erőteljesen központosított közigazgatási modell korlátozza az önállóságot és az autonómiát, ami a kulturális és szociális élet területein nem mindig szerencsés.

Technokrata javaslatok

Az legalább elmondható róla, hogy nem árul zsákbamacskát. „What you see is what you get” alapon Bihar megye rendíthetetlen és számokban gondolkodó tanácselnöke, akit három államelnökjelölt is leendő miniszterelnökként látna szívesen, higgadt és szkeptikus választ adott a záporozó ajánlatokra. Nemigen dobja fel a pozíció gondolata, tette világossá nyilatkozatában, amelyben az ajánlatra reflektált. Véleménye szerint a kampányban a politikusok túlságosan könnyedén dobálóznak nagy ígéretekkel, de ezek jórészt csak szép szavak, amik az emberek valódi problémáira alig jelentenek megoldást.

„Nem a megmentőre van szükség, hanem működőképes megoldásokra” – szögezte le.

Világosan kifejtette, hogy a miniszterelnöki szék egy vágyott címnél jóval több: egy olyan helyzet, ahol évi milliárdos adósságkamatok, kölcsönfelvételek nehezednek a kormány nyakába, ami alig hagy mozgásteret a valódi reformokra. Szerinte az lenne a fontos, hogy a felelős politikusok olyan programokat hozzanak, amik konkrét válaszokat adnak az ország gazdasági problémáira, és nem csak címeket osztogatnak. Ahelyett, hogy pozíciókért versengenének, Bolojan a kormányalakításban a cselekvést, az előre kidolgozott, számonkérhető programokat és a felelősségvállalást látja az egyetlen járható útnak.

Fel is sorolt néhány nagyon egyszerű javaslatot az ország működésének javítására. Az egyik konkrétum a közterületek bekamerázására vonatkozott, aminek segítségével biztosítaná a szabályok és rendeletek betartását, és növelné a közbiztonságot. Emellett javasolta, hogy az orvosi igazolásokra vonatkozó szabályokat szigorítsák, és a táppénzes kérelmeket alaposabban ellenőrizzék. Szerinte fontos biztosítani, hogy a betegszabadság valóban indokolt esetekben legyen csak elérhető, elkerülve a visszaéléseket.

És persze, elmondta azt, amit nagyon régóta tudunk: hogy a központi állami intézmények, minisztériumok és ügynökségek jelentős részben túlfoglalkoztatottak, és sok esetben a források nem hasznosulnak hatékonyan. Ennek orvoslására javasolta az állami szektorban dolgozó közalkalmazottak létszámának csökkentését, a működési költségek csökkentésével, hogy a források célzottabban kerüljenek felhasználásra.

A szociális segélyezés rendszerét illetően Bolojan kiemelte, hogy a támogatásokat azok számára kellene fenntartani, akik ténylegesen rászorulnak, és nem azokra, akik munkaképesek, de mégsem dolgoznak. A nyugdíjazási rendszerrel kapcsolatban a bírák korai nyugdíjazását is problémásnak tartja, és úgy véli, hogy ezen is érdemes lenne változtatni.

A felsőoktatás terén is reformokat javasolt. Véleménye szerint az egyetemek finanszírozását a kibocsátott hallgatók munkaerőpiaci sikerességéhez kellene kötni, a támogatás azon alapulna, hogy a végzettek hány százaléka tud elhelyezkedni az adott szakterületen. Ez a javaslat az egyetemek vállalkozói szemléletű működését kívánja elősegíteni. (Itt zárójelben máris meg lehet jegyezni, hogy ez a javaslat nem veszi figyelembe a társadalmi és kulturális területek jelentőségét, amik nem termelnek közvetlen gazdasági hasznot, de alapvetően fontosak a társadalmi fejlődés szempontjából. A kizárólag gazdasági mutatókra épülő megközelítés veszélyeztetheti az egyetemek szellemi autonómiáját és a kulturális sokszínűséget.)

Felhívta a figyelmet a gazdasági versenyképesség növelésére is, hangsúlyozva a hazai exportcégek támogatásának fontosságát, hogy jobban meg tudják állni a helyüket a nemzetközi piacokon.

Már ebből a rövid listából is látszik, hogy a kemény és eredményorientált politikus miniszterelnökként is hozná a formáját, és nem igazán a pénzosztásra rendezkedne be a Victoria palotában. Miniszterelnökként azonban olyan vezetői kvalitásokat hozna a román politikába, amelyek teljességgel hiányoznak a jelenlegi felhozatalból. Persze, erősen kérdéses, hogy határozott reformintézkedései és szigorú közigazgatási politikája hogyan találna elfogadottságot nemcsak politikai partnerek között, hanem akár a szélesebb társadalomban, ugyanis a felsorolt intézkedések alapján egyértelmű, hogy a liberális politikus nem igazán keresi az egyensúlyt a hatékonyság és a szociális érzékenység között.