Előhúzták Székelyföld autonómiájának kérdését Tusványoson, kiderült, sehol sem tart, újra kéne tervezni

Bár Tusványos elméletileg az a hely, ahol mindenki találkozik mindenkivel, és „nagy, jövőbe mutató” beszélgetések zajlanak, valójában mindenki a saját köreit futja. A Magyarországról érkező fideszes politikusok hazabeszélnek, az RMDSZ és köre saját ötcsillagos sátrában, a Jakabffy Elemérben mondja meg a kiválasztott témákról a tutit, míg az egyre zsugorodó és elhalványuló EMNT, SZNT, EMSZ a Kós Károly sátorban úgy tesznek, mintha még mindig fontos tényezőként volnának jelen azon a rendezvényen, amely egyre inkább a magyarországi politikáról szól.

Az egyik hagyományos téma Tusványoson éveken keresztül az autonómia volt. Azonban, míg a kezdeti hőskorszakban ez volt A Téma, mára valójában lekerült napirendről, és ha valaki fel is emlegeti, érdemi vita már nem zajlik róla, hisz már évekkel ezelőtt befutottunk a nagy, közös nemzetpolitikába, és mióta a NER vigyáz ránk, rossz dolgunk nem lehet.

Ennek ellenére, amikor megláttam, hogy lesz autonómiás beszélgetés Tusványoson, gondoltam belehallgatok a beszélgetésbe, nosztalgiázom egy kicsit „for old times sake”. Végülis megérte bemenni, mert megértettem hol akadt el az egész székelyföldi autonómiakezdeményezés: nincs pénz, nincs kellő politikai, szellemi támogatottság mögötte, nincs társadalmi igény rá. A megoldást pedig egyesek egy esetleges újratervezésben látják.

Hogy mennyire reménytelen az autonómia ügyének kérdése, ezt jól érzékelteti, hogy a Tusványos előadói körében poénnak számít, hogy az előadás végén, valaki azt mondja, jövő évben folytatják az autonómiáról való beszélgetést, mert nem sok mást tehetnek a székely szabadság napjának megünneplésén és őrtüzek gyújtásán kívül.

A beszélgetés pedig épp ebben a hangulatban zajlott le, és jobb esetben ugyanott folytatják, ahol előző évben abbahagyták, rosszabb esetben újra elmondják azt, amit már oly sokszor elmondtak.

A témának egyébként meglett volna a maga aktualitása, ugyanis az SZNT sajtószolgálata 2024. július 24-én hozta nyilvánosságra azt a levelezést, amely rávilágít az autonómia kérdésében fennálló jogi és politikai ellentétekre. Miről van szó? A Székely Szabadság napján elfogadott petícióra, amelyet a székely vértanúk marosvásárhelyi emlékművénél fogadtak el, Adrian Veștea román fejlesztési miniszter válaszolt. A háromoldalas levélben Veștea kifejtette, hogy a román kormány nem tárgyal a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT), mert az nem alanya a nemzetközi jognak, és az autonómia követelése alkotmányellenes. Izsák Balázs, az SZNT elnöke válaszában hangsúlyozta, hogy Románia az Európa Tanácshoz való csatlakozásakor kötelezettséget vállalt az autonómia kérdésében, és felszólította a kormányt, hogy tartsa be ezeket a kötelezettségeket. Nos, kb. így pattan mindig vissza a román állami intézmények faláról a labda, azaz egy centivel sem kerülnek beljebb a körön az ún. autonomisták. De vissza a tusványosi megbeszéléshez, ahol egyébként ezt az aránylag friss, alig egynapos fejleményt nem is említették a résztvevők.

Az idei, Székelyföldi autonómiatörekvések – a civilek eszközei című előadás vendégei Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat igazgatója, Györgyi Attila, az Erdélyi Magyar Szövetség alelnöke, Incze Árpád, a Szász Jenő által életre hívott Székelyföldért Társaság elnöke voltak. Beszélgetésüket Csinta Samu újságíró moderálta a Kós Károly sátorban.

Mi kellene az autonómiához? Pénz, paripa, fegyver. Mi van? Semmi.

Incze Árpád a magyarországi Székely Nemzeti Tanács, azaz a Székelyföldért Társaság elnöke a folytatás hangoztatása helyett, a „hagyományt” megtörve idén inkább azt mondta: „Ne folytassuk. Változásra van szükség. Változtatni kell a stratégián”.

Az elnök az előadás végéhez közeledve ugyanis belátta, hogy az a fajta „folytatás”, ami törekvéseiket jellemzi, „nem vezet előre, vagy legalábbis nem látszódnak az eredmények”, Györgyi Attilához hasonlóan szerinte is újratervezésre van szükségük.

Incze szerint azért, mert az autonómiatörekvésnek apró, de rendszeres eredményekre lenne szüksége, hogy az emberekben ébren tartsák a reményt. Ennek egyik látható jegye az elnök szerint a rendszeres konzultáció lenne, hogy kiderüljön, ki mivel tudna beszállni az autonómia népszerűsítésébe. De ötletként az előadás alatt már a Trump-féle piros sapkához hasonló szimbólum is felmerült, mint a népszerűsítő eszköz.

Budapesten őszintébben beszélhetnek az erdélyi politikusok

A Székelyföldért Társaság a maga részéről azt látja elsődleges eszköznek, hogy Magyarországon (!!!) a nyilvánosság elé lépjenek ezekkel a tervekkel. „Amit itthon nem lehet kimondani, azt kimondjuk mi a nemzet fővárosában, Budapesten, a Hősök terén” – mondta Incze. Hozzátéve, hogy várják az erdélyi magyar közszereplőket, politikusokat is a rendezvényeikre, hogy Magyarországon nyíltan beszéljenek. „Már csak az a kérdés, hogy mi lesz, ha hazajön” – jegyezte meg félig humorosan az elnök.

Inczéék felszólalásából kiderült tehát, hogy a Székelyföldért Társaság nem dúslakodik a mérvadó lehetőségekkel, hogy az autonómiatörekvés új lendületet kapjon. Az elnök szerint mindennek az alapja a pénz, anélkül nem igazán lehet bármit is kezdeni: „Ha van pénzünk, sok mindent meg tudunk csinálni. Ha Székelyföldnek van elég pénze magát eltartani, akkor nincs kiszolgáltatva másoknak. Határozottan ki tud állni a véleménye mellett, határozottan véghez tudja vinni azt, amit eltervezett. Tehát a pénzről szól nagyon sok minden. A megmaradásunk is” – sorolta az elnök.

Elmondása szerint sok mindent csinálnának, ha lenne pénzük, de saját anyagi helyzetükre inkább az jellemző, hogy versenybe szállhatnának „az egyik legszegényebb civil szervezet díjáért”. És mivel egy politikus barátja megjegyezte, „a szegénység nagy erény”, Incze szerint a Székelyföldért Társaság az egyik legerényesebb egyesület Magyarországon.

Azt is megtudhattuk, hogy nem az EMSZ lesz az autonómia mecénása. A szervezet alelnöke, Györgyi Attila is vállát vonogatta az anyagi lehetőségekről beszélve. Pénz az Erdélyi Magyar Szövetségnél sincs, pedig ők bizisten adnának a Székely Nemzeti Tanácsnak belőle.

Györgyi az SZNT-t is érintő pénzhiányt az autonómiatörekvés 30 éves mulasztásával hozta összefüggésbe: mivel soha nem mérték fel, hogy mekkora a valós társadalmi igény az autonómiára, így nem is kezdtek el azon gondolkozni, hogyan teremtsék meg az igényt rá. „Ha van valamilyen társadalmi igény, akkor a pénzügyi források is előbb-utóbb megszületnek, és az előbb-utóbb sikerre is jut” – tette hozzá az EMSZ alelnöke, aki szerint meg kellene mutatni az embereknek, hogy milyen hasznuk származik az autonómiából, mert haszon nélkül soha semmire nem lesz igény.

A politikai elit kihátrált az autonómia mögül

A beszélgetés során többen kifogásolták, hogy az erdélyi politikai elit nem áll bele az autonómia kérdésébe, a próbálkozások alábbhagytak, és már nincs is napirendre tűzve az autonómia kérdése. Györgyi Attila megjegyezte, hogy az erdélyi politikai elitnek nem az a legnagyobb hibája, hogy fél a „román főhatalomtól”, hanem az, hogy már a saját szavazói miatt sem meri felvállalni az autonómia kérdését.

Szerinte el kellene felejteni azt, hogy a politika rövid távú hasznot reméljen az autonómiából, mert csak a hosszútávú gondolkodás vezethet eredményre. „Önkritikaként is mondom az Erdélyi Magyar Szövetség nevében, hogy valami nagyon fontos igazságot felejtettünk el a 30 év alatt. A választásról választásra való túlélésért próbáljuk a legkönnyebb utat választani, és ennek az az eredménye, hogy a legfontosabb, nemesebb célokról lemondunk. Az Erdélyi Magyar Szövetségnek nincs olyan sok szavazója, ezért mi annyira nem félünk, az elveink mellett megmaradtunk, de van, aki nem. Van olyan politikai szereplő, akitől rég nem hallottunk az önrendelkezésről” – szúrt oda az RMDSZ-nek Györgyi.

Benkő Erika ezzel szemben azt mondta, hogy ő nem hiszi azt, hogy az autonómia kérdése a pénzen múlna. „Az autonómia kérdése hiten, reményen és elkötelezettségen múlik. Önkénteseken, akik hisznek benne” – mondta a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat vezetője.

A politikai elit felelőssége esetében Benkő Erika az RMDSZ volt képviselőjeként azt mondta, megszólítva érezte magát, de négy évi parlamenti munkája alatt úgy érzi minden tőle telhetőt megtett azzal, hogy beszélt az autonómiáról az Emberjogi Bizottságban, és egyszer majdnem felszólalt a plénumban is, bár ez végül nem jött össze neki, mert nem őt választották. (Autonómia tekintetében, az RMDSZ többi képviselője sem töltötte ki sokkal tartalmasabban a mandátumát.)

Bár úgy vélte, hogy jogos a politikai elitet érintő kritika, és többet kellene tenniük a politikusoknak az autonómia érdekében, „megvannak a határai annak, hogy mi az, amit meg lehet tenni, és mi az, amit nem”.

A szellemi elit nem érzi át és nem beszél eleget az autonómiáról

Benkő Erika inkább a szellemi elit a felelősségét hiányolta, mert szerinte ha a szellemi elit nem azonosul a nép érdekeivel és a jövőbeni céljaival az nagyobb gond.

És nem látja azt, hogy a szellemi elit odatenné magát, hogy folyamatosan erről beszélne. „Vannak felvillanások, de az egész autonómiamozgalomnak nincs egy kompakt, koherens, ideológiai háttere, amit csakis a szellemi elit tud letenni az asztalra” – mondta Benkő Erika. Mint kifejtette, jelenleg azt látja, hogy a székelyföldi autonómiagondolatnak nincs egy olyan magas fokú szellemi műhelye, amely ideologizálta volna ezt a kérdést. „Pedig abban a pillanatban, hogy a szellemi elit odaáll a kérdés mellé, akkor a társadalmi igények megteremtése is sokkal könnyebb lenne” – tette hozzá.

Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke úgy vélte, a szellemi elit nem is formálta meg a saját autonómiához való viszonyát. De egyetemi szinten azért nem beszélnek róla, mert nem ők döntenek róla, hanem a politika.

„A szellemi elit is politikafüggő, és ilyen értelemben, a politikai elit felelősségét a legnagyobbnak tartom abban, hogy nem tudtunk előre lépni autonómiaügyben” – jelentette ki az SZNT alelnöke. Megjegyezte, nem tud több civil eszközt felmutatni, mint amit eddig is felmutatott.

Ferencz Csaba tevékenységüket egy szóban foglalta össze: a következetesség. „Következetesség abban, hogy függetlenül a társadalmi, a politikai és húsz év eredményeitől, pontosan tudjuk, hogy az autonómia előbb-utóbb létrejön. Arról is szó volt, hogy talán nincs elég igény a közösségben az autonómia iránt, merthogy a fogalom és az eszme kiüresedett. De az autonómia megteremti a társadalmi igényt, és annak a lehetőségét és annak a kényszerét is, hogy a politikai elit teljes mellszélességgel kiállja az autonómia ügye mellé” – fejtegette.

Szia, Uram! Románokkal együtt megvalósítani Székelyföld autonómiáját, érdekel?

Ferencz Csaba arra a kérdésünkre, hogy a többségi társadalommal, legalábbis a székelyföldi románokkal való együttműködés nem-e hiányzik az autonómia törekvésekből, azt mondta, az autonómiastatútum egyértelműen kijelenti, hogy minden Székelyföldön élő közösség egyenlő jogokkal fog rendelkezni.

A Székely Nemzeti Tanács tehát elméletben gondolt a románságra, a gyakorlatról azonban sokat elárul, hogy Ferencz Csaba szerint sem pénzük, sem energiájuk nincs arra, hogy a román közösséget megszólítsák. Az SZNT alelnöke érdeklődésünkre azt tanácsolta nekik, ha részt akarnak venni az autonómia törekvésben, akkor menjenek fel a honlapjukra. „Vegyék azt a fáradtságot, hogy legalább a statútum bevezetőjét elolvassák románul, mert akkor megértik, hogy román állam fennmaradásának az egyik garanciája az autonómia” – jelentette ki az alelnök.

Hozzátette, Székelyföldön a román képviselet látható része „félre van csúszva”, azt amit nem látnak, azzal pedig elég nehéz együttműködni. Az alelnök a megcsúszottak közé a Dan Tanasă féle Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumát említette, ami a feljelentgetésekben éli ki tevékenységét. Az SZNT-nek és a székelyföldi civil fórumnak egyébként közös múltja is van, hisz Dan Tanasă mélységesen románellenes szervezetnek nevezte a Székely Nemzeti Tanácsot.