„Gyermekbántalmazás esetén a gyermek érdekeinek a figyelembe vétele és tiszteletben tartása az elsődleges”

Két hét telt el az alapfokú ítélet kihirdetése óta, amelyben harminc éves börtönbüntetésre ítélték a Böjte Csaba testvér által alapított Szent Ferenc Alapítvány egyik volt alkalmazottját, aki tíz éven keresztül rendszeresen és akadálytalanul bántalmazta szexuálisan és fizikailag a rábízott gyermekeket az alapítvány két Hargita megyei otthonában. A feltárt súlyos probléma azóta politikai viták tárgyává is vált, és így sajnálatos módon nem a gyermekvédelmi szempontok kerültek a tematizálás központjába, hanem magyar kormánypárt és az ellenzék közötti szembenállás részeként próbálták meg ezt is értelmezni.

A közvélemény egy része ugyanis szóvá tette, hogy Böjte Csabának is felelőssége van abban, hogy az alapítvány alkalmazottja legalább 36 gyermekek ellen elkövetett bűncselekmény követett el, a legsúlyosabb a többrendbéli nemi erőszak, a perben 15 gyermek vallott ellene. A Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonaiban történtek rendszerszintű problémákról árulkodnak, mint például a túl kevés nevelő, vagy a gyermekekkel foglalkozó személyzet képzettségének hiánya a bántalmazások megelőzése és felismerése tekintetében. Pedig a hatóságok bevonásával időben feléphettek volna és talán csökkenthették volna az áldozatok számát.

Szász Katalin-Melinda, a Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezérigazgató-helyettese szerint általános értelemben bármilyen gyermekbántalmazás észlelése esetén két fő szempontot kell figyelembe venni, illetve két fő beavatkozást kell elvégezni: a gyermek biztonságának biztosítása és a bűnüldöző szervek értesítése.

Az első intézkedés arra vonatkozik, hogy a gyermek ne maradjon a bántalmazó környezetében, ne legyen lehetőség a bántalmazás megismétlődésére, valamint egészségügyi ellátásban részesüljön, ha erre szükség van. A második intézkedés az események kivizsgálását jelenti, annak megállapítását, hogy történt-e bűncselekmény, és ha igen, akkor történjen meg a bántalmazó felelősségre vonása.

Gyermekotthonban történt bántalmazások esetén a teendők: a gyermek biztonságának biztosítása, a gyermek sürgősségi ellátása, az elkövető eltávolítása, belső kivizsgálás indítása a felelős személy vagy mások által elkövetett mulasztások kivizsgálására, jelzés a gyermekvédelmi hatóság felé, jelentés a rendőrségnek a bűncselekmény kivizsgálására; utólag a gyermek felmérése és kezelése; a többi gyermekkel és alkalmazottakkal való foglalkozás a helyzet megértése, megelőzés, feldolgozás stb. tekintetében. Hozzátette, ilyen esetekben mindig a gyermek érdekeinek a figyelembe vétele és tiszteletben tartása lenne az elsődleges. Azaz, hogy a gyermekeknek olyan körülményeket teremtsenek, amelyekben további sérülések nem történhetnek, és a feldolgozási folyamat elkezdődhet.

Elmondása szerint a gyakorlatban a gyermekvédelmi hatóság ilyen téren elsősorban a saját gondozásában lévő gyermekekkel foglalkozik. Törvényes előírás is, hogy a gyermekvédelmi rendszerben lévő gyermekeknek (legyen az állami vagy civil védelmi rendszer – hisz a törvények egyaránt vonatkoznak mindkét ellátó rendszerre) megelőző jelleggel tudatosító tevékenységeket is kell szervezniük.

Mindezek mellett a gyermekeket bátorítani kell arra, hogy egy számukra bizalmi személynek jelezzék az őket ért bántalmazásokat, kérjenek segítséget. Az alkalmazottaknak ismerniük kell a bántalmazás formáit, hogy fel tudják ismerni akár annak kimondatlan jeleit is. Bántalmazás esetén a legfontosabb a pszichológus segítsége, szakemberként ő tud hatásosan beavatkozni.

Az alapítványok vagy más magán gyermekotthonokban is ugyanez az eljárás érvényes. A gyermekotthonok működésére vonatkozóan vannak standardok, amelyek egységesek (így az engedélyeztetés és a bűnügyi vagy más ellenőrzési eljárások is). Különbségek legfeljebb abból adódnak, hogy egy adott időszakban mennyire van lefedve szakemberekkel az adott szolgáltatás.

„A gyermekvédelmi rendszerben történő bántalmazásokra vonatkozóan megjegyezném még, hogy jelenleg folyamatban van egy rendszerszintű átvilágítás, de érdekes módon ez kimondottan csak az állami gyermekotthonokra vonatkozik” – tette hozzá.

A Hivatalos Közlönyben március 2-án megjelent 208-as határozat pedig leszögezi, mivel a pandémia leküzdésére hozott intézkedések az erőszakos és szexuális visszaélések számának növekedésére is hatással voltak, és a kiskorú áldozatok egy része a Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóság (DGASPC) alá tartozó központokban történt, ezért a szenátus létrehozta az esetek kivizsgálásával foglalkozó 15 tagú vizsgálóbizottságot. Ennek a feladata a kiskorúak elleni szexuális vagy fizikai bántalmazásokhoz hozzájáruló rendszerszintű problémák azonosítása; az esetek felderítése, a hatóság és az intézmények közötti kommunikáció és együttműködés zavarainak azonosítása a szociális segítségnyújtás és a gyermekvédelem területén, és a felelős személyek felelősségre vonása.

Ami a bántalmazásos esetekben való eljárásokat illeti,

a gyermekvédelmi rendszer eszközeit elsősorban a szakemberek jelentik. Fontos tényező, hogy a bántalmazott gyermek az állami rendszerben vagy a családban nevelkedik. A gyermekvédelmi rendszerben nevelkedő gyermeknek könnyebb egy pszichológus segítségében részesülnie, fizikailag könnyebb megoldani a tanácsadást, terápiát.

A családban nevelkedő gyermekek esetében az a tény, hogy a családnak biztosítania kell, hogy a gyermek eljusson a megyeszékhelyen tevékenykedő pszichológushoz, a család anyagi helyzete miatt nem mindig kivitelezhető. Saját költségén a szülők ugyan fordulhatnak bármelyik pszichológushoz, de ez gyakran anyagilag nagyon megterhelő. Van egy kezdeményezés, aminek értelmében az egészségbiztosítón keresztül bizonyos számú terápiás kezelést biztosíthatnak azok a pszichológusok, akik bejelentkeznek ebbe a programba, de még nincs visszajelzésük arról, hogy ez a gyakorlatban miként működik.

Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az év elejétől működik az országos lefedettségű 119-es ingyenes hívószám, ahol bárki bejelentheti a gyermekbántalmazásokat.

Ennek működése kapcsán azt is megkérdeztük:

Mi történik, ha bejelentés érkezik egy áldozat részéről? – Beindul a kivizsgálási folyamat, egy pszichológus felméri a gyermeket.

Szóbeli bejelentés érkezik közvetlen vagy közvetett érintettől? – A szóbeli, telefonos vagy akár a névtelen bejelentés esetén is eljárás indul a kivizsgálásra. Szász Katalin-Melinda szerint a gyermekvédelmi törvény értelmében a bántalmazást bárki jelentheti, ha tudomása van egy bántalmazásról, illetve akkor is, ha csak felmerül a bántalmazás gyanúja. A gyermekvédelem elsősorban a bántalmazott gyermeknek nyújthat segítséget, de párhuzamosan a rendőrséggel is együttműködik az ügy kivizsgálásában

Viszont azoknak az állami vagy magánszférában dolgozó alkalmazottaknak, akik a munkájuk során kapcsolatban vannak a gyermekekkel, kötelességük jelenteni a tudomásukra jutott bántalmazást vagy a felmerülés gyanúját is.

Melyik szerv kéri számon és ellenőrzi a fellépések megtörténtét? – Több ellenőrző szerv is, a hatáskörüknek megfelelően: például a Szociális Felügyelőség, a Gyermek Ügyvédje intézmény stb.

Miben tudja segíteni a gyermekvédelem a sajtó munkáját? – Pontos információk nyújtásában a beavatkozásokra, eljárásokra vonatkozóan, szakértői véleményezésben.

Miben tudja segíteni a sajtó a gyermekvédelem munkáját? – A közvélemény figyelmének felhívásában, annak tudatosításában, hogy fontos a bejelentések megtétele. A gyermekek felé is kell üzenni: ha úgy érzik, hogy valaki számukra kellemetlen érzést okozó dolgot tett velük, mondják el ezt egy megbízható felnőttnek: szülő, tanár stb.