Így lesz a maciból kávé

Az ember legkorábbi emlékei fények, illatok és ízek, nem konkrét események. Nekem ilyen a cikóriakávé illata, amely minden reggel belengte a lakást és aztán gyakran az óvodát is – nem jó és nem is rossz emlék ez, csak alapvető. Teljesen mindegy, szereti-e, vagy nem, mindenkit, aki ivott ilyet gyerekként, erős érzelmek fűznek a cikóriából készült kávéhoz.

Ez az illat ezerszeres erősséggel lengi körül az osztrák határhoz közel eső jánossomorjai üzem területét, ahol 100 évig – tíz évvel ezelőttig – óriási területen termesztettek cikóriát, amelyet helyben dolgoztak fel, szárítottak, pörköltek és daráltak. Ma az üzem nagy része üresen áll, több száz ember helyett csak 15 dolgozik benne, már nem éri meg helyben termeszteni a cikóriát. Egy gyomnövényről van szó, a mezei katáng nemesített változatáról, amelynek több fajtája van: a vörösből készül a menő, kellemesen kesernyés olasz saláta, a vadcikória gyökeréből pedig az ital, amelynek íze hasonlít a kávéhoz, de koffeinmentes, sőt még egészséges is. Termesztése sok vizet és törődést igényel, kapálni, öntözni kell, a feldolgozása pedig nagy energiafogyasztással jár. Az óriási épületek nagy része most üresen áll vagy raktárként üzemel, de régen ebben a gyárban működött több ma is óriási élelmiszeripari cég, itt gyártotta porait például a kilencvenes években az Oetker is.

Az üzem története 1822-ben kezdődik, ekkor alapították a kávészereket gyártó Franck Henrik és Fiait, amely az egész Osztrák–Magyar Monarchia területén nyitott üzemeket, a pótkávék pedig egyre népszerűbbek lettek, különösen a világháborúk idején. Az üzemet aztán államosították, később a Győri Keksz és Ostyagyárhoz csatolták, ekkor a pótkávén túl sok minden mást is előállítottak cukorkáktól citrompótlón át a pörkölt mogyoróig. A Maci kávét 1981-ben kezdték el gyártani, akkoriban, amikor az oldható kakaóporok is elérhetővé váltak. A rendszerváltás után az üzem angol tulajdonú lett, később magyar–svájci kézbe került.

A jelenlegi tulajdonos, a mosonmagyaróvári Szeredi Ádám, aki édesapjától örökölte több (zömmel idegenforgalommal és vendéglátással foglalkozó) cég vezetésével együtt a cikóriaüzemet is, úgy döntött, felvirágoztatja, ezért megvásárolta a cég svájci kézben lévő részét is, és többek között pályázatok segítségével igyekszik fejleszteni, modernizálni, majd külföldön is népszerűsíteni a Maci kávét és a pótkávékat. Szerinte ez a márka ugyanúgy egy a magyar kultúrával, mint, mondjuk, a Túró Rudi vagy a Tisza cipő, ezért megérné újra divatba hozni.

Terveivel lelkes támogatóra lelt Nagy István mezőgazdasági miniszterben, aki rendszeresen fogyasztja a Maci kávét, és mosonmagyaróváriként foglalkoztatta a közeli üzem sorsa, még ötletekkel is előáll, például szeretne kapszulás kávéfőzőhöz használható cikóriakávét. Azóta nemcsak magát a macit rajzolták újra a henger alakú dobozon, de új termékeket is piacra dobtak, lett cukormentes és csokoládés változata is, és igyekeznek minél több élelmiszerlánchoz eljuttatni, még ha az ilyen pici cégként nem könnyű is.

De miért kéne a gabonakávékat népszerűsíteni, miért jó nekünk egyáltalán a pótkávé? Sokakat elsősorban a nosztalgia köt hozzá, azért keresik, mert a gyerekkorukra emlékezteti őket, mások egészségi okokból választják, mert nem szeretnének koffeint fogyasztani, de még mindig fontos eleme a közétkeztetésnek is – meséli a cég vezetője, Szalai Péter. Ezek az italok kezdetben olyan gyerekeket céloztak meg, akik szeretnének felnőtt módra kávézni, de még veszélyes számukra a koffein. Ehhez hozzáadódott később, hogy a pótkávé sokkal olcsóbb, mint a valódi, különösen olyan időszakokban, amikor élelmiszerhiány van, és valódi kávé nehezen elérhető. Lehetne akár ez egy fenntarthatóbb variáció a messziről jövő, magas ökológiai lábnyommal bíró kávébab helyett, bár az úgy lenne az igazi, ha újra helyben teremne meg.

A cikória értékeit már a régi Egyiptomban felfedezték, és a 17. századtól főztek belőle italt Európában is. Ahogy nálunk nagy divat volt a nyolcvanas években a Maci kávé, úgy él máig is a köztudatban például New Orleansban a francia bevándorlók által behozott cikóriakávé. Itt a cikóriát nem magában, hanem valódi kávéval keverve készítették. A keverékhez egy legendás hely is kötődik, a Café Du Monde, ahol porcukros fánkkal, beignet-vel kínálják.

Ma már a cikóriát nem helyben termesztik, de az üzemben szárítják és pörkölik. Amikor a pörkölő beindul, az illatát egész Jánossomorja érzi – meséli a termelési vezető. A pörkölőgép 40 éves, de még mindig ugyanolyan jól működik, teszi hozzá, sőt, ő hisz benne, hogy újabb gépekkel pörkölve nem is ugyanilyen íz jönne ki belőle. A pörkölés után egy részét szemes formában csomagolják, ezekből főzni kell a cikóriakávét, másik részét pedig hengerek őrlik meg egy malomban. A gyerekkávéba kerül a cikóriához rozs és árpa is – a Maci neve is innen jön: maláta és cikória. A Maci kávé már instant, oldható formájú alappal készül, ehhez még kevernek több más alapanyagot is, hogy megmaradjon a jellegzetes, megszokott íz, amelyen 1981 óta nem változtattak.

Tóth Attila, a cikóriaüzem termelési vezetője, 26 éve dolgozik a gyárban, itt volt akkor is, amikor még több hektáron termett helyben a pótkávé-alapanyag, és tízméteres kupacokban álltak a cikóriagyökerek. Többemeletnyi magasságban futó vasúti síneken, csilléken, azaz nagy, tolható konténerekben mozgatták körbe a cikóriát, onnan borogatták raktárakba, hogy halmozni lehessen, ütögették le róla sarat, darabolták majd aszalták. Minden munkafázisra külön ember volt, de most – különösen az osztrák határ közelsége miatt – már olyan munkaerőhiány van, hogy minél több fázist igyekeznek automatizálni.

„Én még mozgattam a síneken ezeket a csilléket: a cső alá toltuk, a kereszteződéseknél lévő fordítókkal irányítottuk, majd beborítottuk, közben a kétemeletnyi magasan keresztbe futó gerendákon szaladgáltunk keresztül – meséli Tóth Attila, hogyan dolgoztak régen a ma már üres gyárépület óriási raktáraiban.

– Ez volt az első munkahelyem, persze akkor azt gondoltam, majd megyek tovább, de engem beszippantott a pótkávé, a pörkölés, a minden. Szép lassan kitanulgattam, voltam pörkölős, keverős, mindegyik fázisban megvolt a szép. Ki tetszik nevetni, de én az utolsó lapátolós munkának is látom a varázsát. Beérkezik egy nyers mag, és abból kialakul valami egészen más: ez ennek a munkának a szépsége, amit én szeretek csinálni. Talán egy kicsit maradi vagyok, hiszen ma már nincs divatja ennek, hogy az ember nem ugrál, hanem meglátja a szépet abban, amit csinál” – mesél a munkájáról a termelési vezető.