Nézz rám úgy, mintha szeretnél

Amikor fényképet nézünk, könnyű automatikusan azt gondolni, hogy a fotó a képen látható dolgokról (tárgyakról, alanyokról, témákról) szól. Pedig minden kép akarva, vagy akaratlanul elárul valamit arról is, ami nem látszik rajta: a fotósról és a fotózás aktusáról. Jess T. Dugan egy queer fotós, aki a Look at me like you love me, azaz magyarul Nézz rám úgy, mintha szeretnél címmel nem csak a képei alanyait instruálja, a nézőitől is azt kéri, hogy a képeken olykor felbukkanó, de láthatatlanul is jelenlévő fotóst lássák meg a maga összetettségében, őszinte és sebezhető kitárulkozásában.

Dugan a MACK-nél idén megjelent, Look at me like you love me című fotókönyvét egy vizuális költeménynek szánta, amely 108 oldalnyi fotón és naplóbejegyzés-szerű reflexión keresztül fest intim képet a queer életről, a szerelmekről és veszteségekről, a vágy és a fejlődés felfedezéséről. A könyv első pillantásra queer emberek portréinak gyűjteménye. De ha jobban megnézzük, a meghitt, bensőséges pillanatokat megörökítő fotók (szeretetteljes portrék, érzékeny csendéletek és alkalmi önarcképek) egybeolvasva azokkal a szövegekkel, amelyeket Dugan a koronavírus-járvány idején írt hozzájuk, a barátok és szeretteik katalógusaként éppúgy működnek, mint egy kiterjesztett, művészi és queer önarcképként.

Na de mit jelent queernek lenni, mit jelent az a Q az LMBTQ betűszó végén? Aki queer, az definíció szerint nem illeszkedik a nemekről vagy a szexualitásról alkotott hagyományos kategóriákba, nem alkalmazkodik ahhoz az elképzeléshez, hogy mindenki vagy férfi vagy nő, illetve, hogy az embereknek csak ellenkező neművel lehet szexuális kapcsolatuk. Aki queer, a puszta létezésével rácáfol a társadalmi normákra. Aki queer, az „furcsa”, „különös”, már ha a szó angol értelméből indulunk ki (ezt a jelzőt eredetileg pejoratív értelemben kezdték el használni az angolban a homoszexuális emberekre), Dugan képein azonban a queerség nem furcsaság, hanem természetes állapot, mert épp azt az önazonosságot jelenti, ami a legmélyebben emberi.

„Nagyon érdekelnek azok az emberek, akik hitelesen élnek, és különösen érdekel az, amikor a hiteles élet számukra azt jelenti, hogy aktívan a társadalom vagy a status quo ellen kell dolgozniuk” – mondja az Arkansas-ban született fotós, aki a Vouge-nak adott interjújában így fogalmaz a saját identitásával és a művészi téma választásával kapcsolatban: „Azt hiszem, ez az érdeklődés abból a folyamatból ered, amelynek során magam határozom meg a nememet és kiválasztom a férfiasság azon aspektusait, amelyek számomra kényelmesek. Vonzódom azokhoz az emberekhez, akik ebben a finoman férfias vagy androgün térben léteznek. Vonzódom azokhoz az emberekhez is, akiknek belső erejük van, amellett hogy képesek nyitottak, jelenlévők és sebezhetők lenni, különösen akkor, ha olyan identitást testesítenek meg, amelyet a mainstream kultúra nem támogat. Az erő és a sebezhetőség kombinációja különösen szép és érdekes számomra.”

Dugan sok más fotóshoz hasonlóan vallja, hogy a fényképezést mindig is arra használta, hogy megértse saját magát és megtalálja a saját helyét a világban. Nem titkolja emellett azt sem, hogy queerént fontos célja queer emberek és kapcsolatok bemutatása, mivel ő úgy nőtt fel, hogy ez a társadalmi csoport akkoriban egyáltalán nem jelent meg a mainstream kultúrában. Tudatosan használja ki, hogy a portréfotói által megteremtett láthatóság erőt ad, annak is, aki a fotóján konkrétan szerepel, és annak is, aki a képeit nézve érzi úgy, hogy végre megjelennek az övéhez hasonló személyiségek, identitások, élettapasztalatok.

Viszont amíg a korábbi munkáival kifejezetten a queer élettapasztalat sajátosságaira fókuszált, ebben a könyvében sokkal inkább az általános emberi tapasztalatokra koncentrál, queer alanyokon keresztül. Így a képein a queerség mint téma általánosabb kérdésekbe ágyazódik be: Mi az identitás? Mi a helyzet a vágyainkkal? Hogyan látjuk a másikat és hogyan befolyásolja a nézőpontunkat a szeretet? Hogyan ismerheti meg az ember saját magát igazán? Hogyan lehet olyan kapcsolatokat kialakítani, ami ebből a mély önismeretből ered, ami elfogadó és felemelő? Ez a megközelítés pedig queer és nem queer nézőkhöz egyaránt közel hozza és átélhetővé teszi Dugan nézőpontja mellett azt is, ahogyan a fotós a saját identitásának megértésére és a másokkal való mélyebb kapcsolatteremtésre használja a művészetét.

„A munkámban és ebben a könyvben is az a téma, hogy milyen ereje van annak, ha egy másik ember valóban látja a másik embert” – mondja Dugan, aki szerint mindenkiben több igazság és több különböző személyiség lakozik.