Ezekről a bizarr lényekről elsőre az afrikai démonok vagy szertartások juthatnának az eszünkbe. A sorozat képei valóban Afrikában, Kinshasa utcáin készültek, a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosában, ami mára ki se látszik a szemétből. Az országnak nincs ipara, mégis a túlfogyasztás áldozata lett. A dolgok rendbetételén lehet tényleg már csak valami különleges szertartás segíthet, ezért a helyi művészek szó szerint szemétbe öltöztek, hátha így megtörténik a vuduvarázslat.
A környezetvédelem ötven éve
Az ENSZ első környezetvédelmi konferenciáját ötven éve ezekben a napokban tartották Stockholmban. A világszervezet közgyűlése a tanácskozás kezdőnapját, június ötödikét környezetvédelmi világnappá nyilvánította. A környezetvédelemmel és -szennyezéssel kapcsolatos ismeretterjesztés mára egy valójában változatos és az egész bolygót behálózó szándék és mozgalom lett. De valószínű, hogy a most következő látványos megoldásra kevesen gondoltak volna.
Colin Delfosse belga szabadúszó fotós sorozatokban, filmekben gondolkodik. Projektjeit a mai napig a közép-afrikai régióban és a posztszovjet államokban független forrásokból kutatja fel. Első riportjait is már Maliban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban a kobaltbányászatról készítette. Ez az érc kulcsfontosságú alapanyaga az okostelefonoknak és az elektromos autók akkumulátorainak. Persze a többnyire kegyetlen rabszolgamunkával felszínre hozott nyersanyagból végül jó sok szemét lesz majd újra. De nem csak az akkumulátorokkal van a baj.
Térdig gázolnak a mocsokban
Kongó szó szerint fulladozik a szemétben, évtizedek óta a környezetszennyezés okozta halálozási lista vezetői között van. A belga fotós Fulu Act című sorozatában a kongói főváros utcáin évente kidobott több százezer használati tárgy sorsát követi nyomon úgy, hogy végül a művészek által újrahasznosított anyagokból jelmezekbe öltözött performerek közösségét fotózta. A Fulu lingala nyelven hulladékot, szemetet jelent.
Eddy Ekete kongói művész a KinAct fesztivál kezdeményezője. A 2015-ben létrejött fesztivál története pedig nagyon profán. A városközponton túl a főváros egy végtelen, infrastruktúra nélküli falu. A kongói állam képtelen utat építeni, csatornázni, az áramellátást megoldani, a hulladékot kezelni. Eddy addig-addig gondolkozott azon, hogy hogyan hasznosíthatná újra ezt a végtelen mennyiségű szemetet az utcákon, amíg végül szó szerint magára vette.
A fesztivál alatt a Ndaku Ya La Vie Est Belle művészeti kollektíva tagjai a szeméttel borított utcákon vonulva, táncolva próbálnak rámutatni a nyilvánvaló tényre, hogy térdig gázolnak a mocsokban. Tavaly augusztusban volt az utolsó KinAct fesztivál, eddig az ötödik. Az utcai előadások mellett a fesztiválon műhelyfoglalkozásokat is tartottak, megismertetve a gyerekeket a különböző művészeti formákkal, köztük a színházzal, a szobrászattal, a festészettel és a költészettel.
Egyáltalán nem vicces
Hiába tűnik némelyik jelmez mókásnak, szoborszerű valóságuk inkább dermesztő. A fecskendőkből, kotonokból, konzervdobozokból, autóalkatrészekből, porszívócsövekből, vagy akármelyik szétválogatott szemétből készült jelmez alapanyagának egységessége végül mitikus alakokat hoz létre. A látvány kínosan paradox, az egységes borítás, ami páncélként fedi a testet, már nem véd meg, inkább egy ismeretlen fertőzés mutánsaivá teszi viselőiket. A felhasznált anyagok megkopottsága jelezhetne ősi időket is, a készítés és viselés módja igazából erre is utal, de nem felejthetjük el, hogy ezek a dolgok a legmodernebb közelmúltunk eltüntethetetlen és mérgező hulladékai.
Colin Delfosse Brüsszelben nőtt fel, jelenleg is ott él. Szabadúszó fotósként hosszú távú projekteken dolgozik. A brüsszeli IHECS újságírás szakán szerzett diplomát, majd a dokumentarista fotózás felé fordult, emellett a belga Médor oknyomozó magazin fotószerkesztője lett. Riportfilmjeit különböző fesztiválokon mutatták be Európa-szerte, többek között a Les Rencontres d’Arles és a Visa pour l’image fesztiválokon, valamint kiállításokon a Paris Photo, a Circulation(s), a Lagos Photo Festival és a hannoveri fotófesztiválon. Az évek során a következő díjakat nyerte el: POYi Award of Excellence, Nikon Press Awards, PDN Photo Annual Awards, Sony World Photography Awards. Számos újságban és magazinban publikált, többek között a New York Times, a Le Monde, a L’Internazionale, a Jeune Afrique, a Polka és a Photo Raw című lapokban.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!