Ferdinand Cheval francia postás munkája közben egy különleges követ talált, ami arra inspirálta, hogy autodidakta módon megtanuljon kastélyt építeni, és élete 33 évét ennek szentelje. Cheval mindennap több mint 30 kilométert gyalogolt a francia vidéken, hogy talicskájával köveket gyűjtsön az épülethez, amit a saját zöldségeskertjében húzott fel, és ami a mai napig áll, látogatható, és őrzi a furcsa postás furcsa hobbijának emlékét.
„Megakadt a lábam egy kőben, és majdnem elbotlottam, ezért meg akartam nézni, mi lehet az. Olyan különös formájú volt, hogy a zsebembe tettem, hogy később kényelmesen megcsodálhassam. Másnap visszatértem ugyanoda, és még szebbeket találtam. Ekkor gondoltam magamban: ha a természet szobrászkodni akar, akkor én falazni fogok, és építészeti alkotásokat fogok készíteni” – idézi a palota weboldala a postást.
Cheval a franciaországi Drôme megyében található Charmes-sur-l’Herbasse településen született, és Châteauneuf-de-Galaure-ban élt. 13 évesen abbahagyta az iskolát, hogy pékinas legyen, de végül postás vált belőle. 1879 áprilisában kezdett bele az építkezésébe.
Chevalnak semmiféle építészeti tapasztalata nem volt. Amikor kitalálta, hogy palotát fog építeni, saját magát tanította meg rá, főként a Le Magazin Pittoresque segítségével, de inspirálódott az általa kézbesített többi magazinból is. 33 éven át kitartott a szomszédok gúnyolódása ellenére. Idővel egyre nagyobb területen kezdett el dolgozni, a 30 kilométeres postáskört kiszélesítette 42 kilométeresre, és végig tologatta magával a talicskáját, alapanyagot gyűjtve. A 26 méter hosszú és 10 méter magas Palais Idéal végül 1912-re készült el teljesen.
A postás saját számítása szerint több mint kilencezer napra, azaz körülbelül 65 ezer órára volt szüksége az építkezéshez – a palota pedig azóta is évente százezer látogatót vonz az egyébként viszonylag jelentéktelen, Valence-tól északra fekvő Hauterives falucskába. „Meg akartam mutatni, mire képes az emberi akarat” – írta Cheval. Gyakran éjszaka dolgozott az épületen olajlámpa fénye mellett, a köveket mésszel, habarccsal és cementtel kötötte össze.
A palota építészetileg különböző stílusokat és korszakokat ötvöz, egyesítve a kínai, algériai és észak-európai hatásokat. Cheval inspirálódott a kereszténységből és a hinduizmusból is. A palotában egy hindu templom áll egy svájci faház mellett, ami mellett ott magasodik az algíri Maison Carrée mása, mellette pedig egy középkori kastély – valahol ezek között pedig egy arab mecset is helyet kap. A hely szellemi oltalmazóinak Cheval Julius Caesart, Arkhimédészt és Vercingétorixot nevezte meg.
A postás maga is használta a „bizarr” és „groteszk” szavakat alkotásaira, és azt állította: egyáltalán nem zavarta, hogy az emberek kinevették, amikor nap mint nap talicskájával járta a vidéket. „Elkezdesz azon töprengeni, hogy talán egy határokon túli, képzeletet meghaladó, fantasztikus álomba kerültél” – írta a palotáról.
Az épülethez különleges szobrok is társulnak, amik struccokat, elefántokat és medvéket ábrázolnak. Az Atlas Obscura szerint az egész olyan, mintha egy angkori templomot kereszteztek volna a Sagrada Famíliával, közelebbről pedig inkább egy Monet-festményre hasonlít, csak ecsetvonások helyett kövekkel.
Hetvenes éveiben járva Cheval lezárta az építkezést, majd egy külön fülkében kiállította a talicskáját és a kőműveskanalát. Ekkorra már megindultak a látogatók. Amikor egy fényképész képeslapokat kezdett árulni a palotáról, Cheval beperelte, hogy megtartsa a kizárólagos jogot, és elkezdett saját képeslapokat kiadni – néhányon még saját maga is szerepelt, természetesen a postássapkájában.
Cheval azt szerette volna, ha a palotájában temetik el, de mivel ez Franciaországban törvényellenes, további nyolc éven át egy saját mauzóleumot épített magának a hauterives-i temetőben. 1924. augusztus 19-én halt meg, körülbelül egy évvel azután, hogy befejezte az építkezést – ma is a mauzóleumban található a sírja.
„Miután hetvenhét évesen, harminchárom év kemény munka után befejeztem álmaim palotáját, még mindig maradt elég erőm ahhoz, hogy megépítsem saját síromat a falusi temetőben. Ismét keményen dolgoztam nyolc éven át. Megáldott a sors azzal az egészséggel, amire szükség volt a síremlék – a Csend és Örök Nyugalom Sírja – befejezéséhez, amit nyolcvanhat éves koromban fejeztem be” – írta a jegyzetfüzetében.
1969-ben André Malraux, Franciaország akkori kulturális minisztere nemzeti műemlékké nyilvánította Cheval palotáját, és hivatalosan is védett épületté nyilvánította. 1986-ban Chevalt francia postabélyegen is megörökítették.
(Források: The New York Times, Atlas Obscura, A French Collection, a palota weboldala)
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!
