Kiszagolják a félelmet – magyarázza Joshua a Jóbarátok negyedik évadában, miért rázza ki a hideg a baromfiktól. Természetesen a szófordulat nem baromfispecifikus: emberekkel és nagytestű állatokkal kapcsolatban is gyakran használjuk a mindennapokban, de ponyvák és hollywoodi filmek is előszeretettel pufogtatják a kifejezést. Bár elsőre inkább túltolt költői képnek gondolnánk, a tudomány jelenlegi állása szerint többről van szó.
Stresszes versus boldog izzadság
Kezdjük az állatokkal: egy kutya kiszagolja, ha rettegünk tőle? A rövid válasz igen, a hosszabb: igen és nem.
Egy 2018-as kutatásban kutyákon vizsgálták, tudnak-e különbséget tenni szag alapján az emberek érzelmi állapotai között. A kísérletben részt vevő emberektől izzadságmintákat vettek: egyet egy vicces, egyet pedig egy ijesztő videó megnézése után. A mintákat egy zárt szobában szagoltatták meg a labradorokkal, ahol a kísérlet ideje alatt mindegyik a gazdájával és egy idegen emberrel tartózkodott. A kísérlet azt mutatta, hogy a boldog minta kiszagolása után a kutya barátkozni kezdett az idegennel, ezzel szemben amikor a „félelem szagát” érezte meg, a gazdájához húzott, vagy ki akart menni a szobából.
Egy 2023-as tanulmányban a kutatók lovak segítségével is hasonló eredményekre jutottak. Mint kiderült, az állat a vígjáték által kiváltott „boldog izzadság” szaglászásakor csak a bal, a szorongós izzadságnál pedig mindkét orrlyukát használta. Ez pedig, bármennyire is jelentéktelen különbségnek tűnhet elsőre, fontos fejlemény: azt mutatja ugyanis, hogy a szaglás közben, illetve a szag analizálásakor a ló agya különböző részeit használta – vagyis a szag alapján eltérő agyi reakciót adott a két különböző érzelmi állapotra.
Plotine Jardat, a tanulmány egyik szerzője szerint ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a lovak egyértelműen be tudják azonosítani, hogy a szorongós izzadságnál félelemről van szó. Az viszont egyértelmű, hogy el tudják különíteni az emberek különböző érzelmi állapotaiból származó szagokat, és eltérő reakciót adnak rájuk.
A kutyák és lovak reakciói mögött a kutatók szerint az úgynevezett kemoszignálok állnak, amelyek az élőlények belső szabályozását, a sejtek kommunikációját segítik mint jelvivők. Ilyen kemoszignálnak számítanak a feromonok is, ezek egy másik élőlény viselkedésében tudnak változást okozni. Az emberi izzadságban több olyan jelvivő vegyület is van, ami a félelem pillanataiban megváltoztatja a verejték szagát – ilyen vegyület például az adrenalin is. Ezek a vegyületek ráadásul érzelmi információt is tudnak hordozni az egyes élőlények, sőt az egyes fajok között is, ezt érzékelték a vizsgált állatok is a fenti kutatásokban.
Mi a helyzet az emberekkel?
A tudósok többsége szerint az emberekben nem működik az az agyi régió, ami a feromonok (illetve különböző fajok közötti kommunikációnál a kairomonok) érzékeléséért felelős. Ez ugyanakkor egyes tanulmányok szerint mégsem jelenti azt, hogy az emberek egyáltalán nem érzik „a félelem szagát”.
Egy 2012-es kutatásban húsz kezdő ejtőernyős és futó izzadsága alapján vontak le következtetéseket. A kísérletben részt vevő harmadik csoport tagjai agyszkennert viseltek, miközben belélegeztették velük a kétfajta, szorongós és nem szorongós izzadságot. Az agyműködésüket vizsgálva a kutatók azt találták, hogy a félelemmel összefüggő agyi régiók (az amigdala és a hipotalamusz) aktívabbak voltak azoknál, akik a szorongós izzadságot lélegezték be, mint a kontrollcsoportnál.
A kutatás eredményei arra utalnak, hogy egyes állatfajokhoz hasonlóan az emberek is képesek érzékelni és reagálni a más emberek által kibocsátott feromonokra. Ez az érzékelés azonban tudat alatt történik, és nem azonosítják be, hogy félelemről van szó – ehelyett ők is „megfertőződnek”, és fogékonyabbá válnak a félelemre. (Más kutatások arra is utalnak, hogy a nők jóval érzékenyebbek arra, hogy kiszagolják és részben át is vegyék a férfiakon érzékelt félelmet, mint fordítva.)
A kutatást egyébként a Pentagon katonai kutatásokkal foglalkozó intézete pénzelte. Így a fenti eredmények után felmerültek olyan találgatások, amelyek szerint a félelem feromonját akár egyfajta vegyi fegyverként is használnák, mégpedig annak érdekében, hogy mesterségesen félelmet gerjesszenek az ellenséges csapatokban. Simon Wessely, a londoni King's College pszichiátere szerint azonban ez a felhasználás tudományos szempontból valószínűtlen, mivel egy tisztán fiziológiai jelzés nem elég a félelem kiváltásához – a félelem fizikai tüneteit ugyan előidézheti, de az emberek ténylegesen nem feltétlenül ijednek meg.
(Források: BBC, Guardian, Live Science)
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!
