Kamu-Párizst építettek a franciák az első világháború alatt, hogy átverjék a német bombázókat

Bizonyára mindenki látott már madárijesztőt, aminek ugyebár az a lényege, hogy olyan, mint egy ember, de nem az, viszont kellően hasonlít rá ahhoz, hogy a madarak féljenek tőle, és ne tegyék tönkre a vetést. Na, most képzeljék el, hogy a madárijesztő igazából egy életnagyságú makettváros, aminek elijesztés helyett a figyelem magára vonása a lényege, a madarak pedig német Zeppelinek és bombázók, és

máris megérkeztek ahhoz az ötlethez, amivel a franciák az első világháborúban elejét akarták venni a fronthoz kényelmetlenül közel fekvő Párizs lebombázásának.

1917-ben járunk, három évvel a háború kitörése után, a németek pedig ekkoriban már elég agresszívan bombázták az antant hátországainak városait, beleértve Párizst is. A párizsiak meglepően bátran viselték a többnyire az esti órákban érkező bombázók és a Zeppelinek támadásait, egy korabeli beszámoló szerint például egy légiriadóra válaszul nem védett helyre menekültek, hanem elkezdtek dühösen kiabálni az égre, hogy „Halál a boche-okra”.

A boche a német katonák pejoratív, az 1870-ben kitört porosz–francia háborúban meghonosodott elnevezése, ami még a második világháború után is bevett volt francia nyelvterületen, de erről legyen most elég ennyi. A párizsiakhoz visszatérve a bátorságukkal és a felkészültségükkel nem volt probléma, de ettől még nyilvánvaló volt, hogy valamit tenni kell az egyre fokozódó német bombaveszély ellen. Itt jött be a képbe az olasz mérnök, Fernand Jacopozzi, aki kitalálta, hogy építsenek egy kamu-Párizst.

Jacopozzi abból indult ki, hogy miután a pilóták ekkoriban gyakorlatilag csak a két szemükre tudtak hagyatkozni a célpontok megkeresésében és azonosításában – a légi hadviselés, sőt, igazából a repülés is gyerekcipőben járt még ekkoriban, és még utána is hosszú évekig a vizuális jelek voltak a leghasznosabbak, ahogy az például a híres amerikai betonnyilakból is látszik –, viszonylag könnyen át lehet verni őket egy, a sötétben valódinak tűnő replikával.

Jacopozzi ötlete a párizsi városvezetésnek is tetszett, és az Illustrated London News 1920. november 6-án közölt cikkéből az is kiderült, hogy pontosan hogyan akarták megvalósítani. A tervek szerint összesen három álkerületet akartak megépíteni – egyet a várostól északkeletre, ami Saint-Denis tökéletes mása lett volna; durván 18 kilométerre északnyugatra a városközpont tökéletes mását húzták volna fel; keletre pedig egy kamuiparnegyed lett volna hivatott összezavarni a német bombázókat.

Ez így már eleve elég nagy projektnek tűnik, úgy meg aztán pláne, hogy a tervek szerint újra megépítettek volna olyan híres látványosságokat is, mint a Diadalív vagy a Champs-Élysées. Persze ezeket többnyire fából és vászonból eszkábálták volna össze, szóval úgy-ahogy élethűnek csak a magasból tűntek volna, de az utcák precíz, a lámpák elhelyezésére is kiterjedő újraalkotása, a festés és a valódinak tűnő, mozgatható vonat alapján azért nem kevés meló lett volna vele.

Jacopozziék a világítást is tökéletesen akarták újraalkotni, ami, mondjuk, nem is volt meglepő, elvégre ez volt a szemükre hagyatkozó német bombázópilóták legnagyobb segítője. Az olasz mérnök azt találta ki, hogy a valódi Párizst teljesen elsötétítik, a kamukerületekben viszont olyanra csinálják meg a fényeket, hogy épp csak pislákoljanak, mintha a valódi várost akarták volna nem túl sikeresen elsötétíteni. Ehhez olyan világítást kísérletezett ki, amely tökéletesen utánozta a függönyökön át, vagy a vonatablakokon kiszűrődő fényt, és a kéményekből felszálló füstöt is reprodukálni tudta.

Végül nem derült ki, hogy mennyit kellett volna dolgozni az egész projekten, mert csak a várostól északkeletre fekvő álkerület épült meg a háború lezárásáig. A francia kormány természetesen hamar lebontatta a szupertitkos projektet, és meg is próbálta elhallgatni, ami persze, mint látható, csak pár évig sikerült nekik. A módszer viszont olyannyira nem halt el ezzel, hogy a második világháborúban a szövetségesek, de főleg a britek előszeretettel építettek kamuvárosokat, és ezzel rendszeresen át is verték a német bombázókat.

A normandiai partraszállás előtt is működött a megtévesztősdi, a szövetségesek akkor konkrétan egy teljes felfújható kísértethadsereggel vezették félre a németeket. Egy népszerű városi legenda szerint a németek is kísérleteztek fából épített kamutámaszpontokkal, mire az ezt kiszimatoló brit légierő megvárta, míg befejezik őket, aztán ledobtak rá egy fabombát. Ez elsőre elég röhejesen hangzik, de több egybehangzó elbeszélés is állítja, hogy valóban történt ilyen, bár azt azért érdemes megjegyezni, hogy konkrét bizonyítékot senki sem tudott még mutatni róluk.

Forrás: The French Built a Fake Paris to Fool German Bombers in World War One (Daily Beast)