Gyerekkoromban általában egy kis faluban töltöttem a húsvétokat, ahol hamar kiderült, hogy a helyi szokásokból nem lehet kimaradni. Mint minden lányt, nagycsoportos koromban engem is kiöltöztettek a szüleim, a legcsinosabb ruhámban, cipőmben ültettek egy nagy tál csokitojás mellé, és én büszkén feszítettem, felvettem egy felnőttesnek gondolt testhelyzetet, és eleinte nagyon büszke is voltam magamra.
Fél órán belül vált a dolog rettenetesen unalmassá: jöttek a fiúk, rámfújtak valami büdös kölnit, persze sok különbözőt, amitől hamar az összes szaglószervem kiakadt. Elzsibbadtam, egyedül voltam, unatkoztam, a csokiból ugyan titokban lopkodtam párat, de ez sem volt elég ahhoz, hogy ne utáljam az egész helyzetet. Mindeközben fiú testvéreim bandákba verődve, nagy vidáman járták a falut, és rengeteg pénzzel és csokoládéval tértek haza. Én már a következő évtől sztrájkoltam, és egyszerűen elbújtam a locsolók elől, általános ellenszenvet váltva ki mindenkiből.
És akkor még nem is értettem, mit szimbolizál a locsolkodás. Pedig akárhogy nézzük, a spriccelés, legyen víz vagy kölni, a férfi hímivarsejtjeinek kilövellését, a tojások pedig, amit cserébe a lányok adnak, a női petesejtet jelképezik.
Víz = termékenység, tisztulás
Az emberiség ősidők óta hisz abban, hogy a víznek a gyakorlatin túl is óriási ereje lehet. Minden ősi vallásnak voltak katartikus tisztító és gonoszűző szertartásai, amelyek eszköze nem is mindig víz volt, lehetett tűz vagy füst, sőt, a vesszőzés is. A víz mégis fontosabb a többinél, nemcsak termékenységvarázsló, de az újszülött és a halott mosdatásának szertartásánál legalább olyan fontos, mint a fürdés szerepe a keresztelkedésben. A tisztulást szimbolizálő ősrítus a kereszténységben a megváltást is eljátszhatja, de a húsvéti locsolás is utalhat a keresztelkedésre, vagy akár arra is, amikor a jeruzsálemi asszonyokat, akik a feltámadást hirdették, vízzel hallgattatták el.
A húsvéthétfői locsolkodás (vízbehányó hétfőnek is hívták) az egész ország területén jellemző szokás, de mindenütt másképp. Nem általános a keresztény világban, főleg Közép-Európában ismert. Volt, ahol egész vödör vízzel öntötték le a kúthoz ráncigált lányokat, és a lányok maguk is dicsekedtek vele, mennyire kaptak tisztességes mértékű áztatást. A kisebbeket csak spriccelték, de a nagyobbak akár hat vödörrel is kaphattak a nyakukba.
A szertartásokat gyakran jelképes korbácsolással egészítették ki, és a fiúk a lányokat a locsolás helyett vagy mellett megvesszőzték, nehogy kelésesek, bolhásak legyenek – tehát ez is valamiféle tisztító rítus volt.
A locsolkodás kezdetben, főleg Erdélyben, nem volt teljesen egyoldalú: míg hétfőn a fiúk, kedden a lányok locsolkodtak, ezek a szokások viszont a két világháború között eltűntek. Ezek inkább amolyan bosszúállás jellegű csínytevő revansok voltak, tehát a lányok nem kaptak a locsolásért cserébe semmit. Pedig így még kedves évődő játéknak is felfogható lenne az egész locsolkodós rítus.
A 20. században a vödröket leváltották a kölnik, főleg a városokban, persze nehéz megmondani, melyik a szörnyűbb élmény, csuromvizesre ázni a kora tavaszi hidegben, vagy kimoshatatlanul bűzös hajjal járkálni egész nap.
Tojás
A locsolásért cserébe már a legrégebbi szertartások keretein belül is hímes, azaz szépen kidíszített tojásokat kaptak a fiúk, de nem feltétlenül a díszítésen volt a hangsúly, hanem a belsőn: a szerzett tojásból, amihez olykor szalonnát is kaptak, rögtön rántottát készítettek.
A tojás is, ahogy a víz, egyszerre ősi termékenységi szimbólum és utal a feltámadásra is. Régebben szokás volt a tojásokkal mindenféle ügyességi feladatokat játszani, az nyert, akinek nem tört össze a tojása kocogtatások közben – ez volt a kókányolás.
A kifestett tyúktojás helyét később csokoládétojások és pénz vette át, több beszámoló szerint a locsolkodás néhol komoly kereseti lehetőséget jelentett a családoknak. Ezentúl egyre fontosabb elvárás volt az is, hogy a locsolókat étellel és tetemes mennyiségű alkohollal is megkínálják, így a későbbiekben a locsolkodás fontos elemévé vált az is, ki bír többet inni.
A tojáshoz később csatlakozott a nyúl is, aki szapora állatként ugyancsak a szaporodást jött jelképezni, és abszurd módon tojásokat tojni, illetve a gyerekeknek ajándékot hozni.
Spriccelésért tojás
Ahogyan a ma is divatos pajzán locsolóversekből is kiderül, rengeteg termékenységi szimbólum jelzi, hogy a locsolkodás szertartása valójában egy szexuális együttlét jelképes játéka. Bálint Sándor néprajzkutató szerint is eredetileg, a pogány hiedelemben erősen erotikus jellegű volt ez a szertartás.
Hogy a lányok tojást, tehát a termékenységüket adják egy spriccelésért, locsolásért cserébe, arról lehetetlen nem a magömlésre asszociálni, és ez önmagában teljesen rendben is van. Az viszont már felvet kérdéseket, mennyire van értelme ennek abban a felállásban, ha a szerelmi együttlét eljátszása egy erőszakos tevékenység, és a lányokat akaratuk ellenére öntik le vízzel vagy kölnivel. Vagy ha a locsolkodás nem egykorúak között történik, hanem a bácsik locsolják meg a kislányokat. És akkor még nem is beszéltünk az óvodai locsolkodásról. Nem véletlen, hogy a locsolóversek vége mindig az: szabad-e locsolni? És erre érvényes válasz lehet az is, hogy kösz, nem.
Források:
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!
