A telefonok repülős módja minek van?

Néhány évvel ezelőtt egy ideig Angliában éltem, így viszonylag gyakran ültem repülőre. 2001. szeptember 11. óta sokat szigorítottak a repülés szabályain, és mivel én ebben szocializálódtam, már reflex, hogy minden repülős elvárásnak engedelmeskedem: már a a reptéri sorban átrakom a táskámba az órámat és az övemet, kikötöm a cipőfűzőmet és kínosan ügyelek arra is, hogy nehogy akár egy csepp víz is maradjon az üvegemben, mert ki tudja, milyen katasztrófához vezethet.

Arra is figyelek, hogy felszállás előtt gondosan átállítsam a telefonomat repülőgép-üzemmódba. Azonban a gyakori repülés miatt az egész procedúra megszokottá, hétköznapivá vált, ami sajnos odáig fajult, hogy lankadt a figyelmem. Már nem is tudom, épp hol szálltam le, amikor megláttam, hogy elfelejtettem átállítani a telefont. Csoda, hogy életben maradtunk! Igaz, nem telefonáltam, de a mobilnet is bekapcsolva maradt, úgyhogy ki tudja, a telefonom milyen jeleket küldözgetett és fogadott magától.

Na de mit jelent mindez? Lehet, hogy nem is akkora a veszély, mint azt a légitársaságok állítják? A válasz röviden az, hogy igen, de beugrott, hogy hol hallottam már ezt: egy Mythbusters-részben, amiben azt tesztelték, hogy veszélyes-e a mobiltelefonálás a repülési műszerekre, és arra jutottak, hogy nem.

De nemcsak a tévéműsor stábja tudott erről, hanem maguk a jogalkotók is. Az Európai Bizottság például 2022-ben döntött úgy, hogy a régió felett hamarosan bárki használhat 5G-t repülés közben. Erre azért lesz lehetőség, mert (ahogy arra 17 évvel korábban a Mythbuster stábja is jutott) a modern repülőgépek vezetékei úgy be vannak burkolva, hogy a telefonok által kibocsátott elektromágneses sugárzásnak esélye sincs megzavarni a műszereket.

De nem ez az egyetlen védvonal: az EB döntése alapján a társaságoknak pikocellákat kell szerelniük a repülőikre, ami lényegében különválasztja a telefonok jelét azoktól a berendezésektől, amiket a repülőgépek használnak a kommunikációhoz. Persze ezek a pikocellák sem új találmányok, a Quartz szerint már több mint 20 éve használnak ilyet.

És még a pikocellák nélkül sem valószínű, hogy nagy zavart okoznának a mobilok. Az amerikai repülésügyi hatóság (FAA) egy 2012-es tanulmányában már megírta, hogy nem találtak bizonyítékot arra, hogy a mobiltelefonok bezavarnának repülés közben.

Felmerülhet, hogy azért nem jó ötlet bekapcsolva hagyni a telefont, mert a gépenként több száz mobil a földi hálózatot terhelné le azzal, hogy több száz km/h-val váltogatja a tornyokat. Azonban ezek a tornyok nagyjából 3 kilométeres magasságig érnek el, az utasszállítók azonban nagyjából 6-11 kilométeres magasság között utaznak. Így esetleg a felszállásnál és leszállásnál lehetne probléma, de a legtöbb utasszállító 760-1060 m/perces sebességgel emelkedik, és 450 m/perccel ereszkedik, így csak rövid ideig terhelnék a tornyokat.

Talán mégis jobb így

Na de akkor mégis miért szakítanak el minket a mai napig a légitársaságok a külvilágtól? Egyrészt nem mindenhol tesznek így, már több helyen, például az Atlanti-óceán és az Egyesült Államok felett van ingyenwifi a repülőkön, sőt, egy kicsit (de tényleg csak egy kicsit) jobb netet is lehet szerezni viszonylag sok pénzért.

Másrészt – legalábbis a Mythbusters műsorvezetői 2005-ben arra jutottak, hogy valószínűleg – azért, mert önmagában az, hogy nem találtak bizonyítékot arra, hogy a mobiltelefon veszélyes lehet repülés közben, nem azt jelenti, hogy ez biztosan nem is fordulhat elő. Egy mérnök a műsorban azt mondta, hogy minden egyes műszert tesztelni kellene minden használatban lévő telefonnal, hogy ebben tuti biztosak lehessenek, és sokkal egyszerűbb, ha a hatóságok jobb a békesség alapon inkább betiltják a mobiltelefonálást a repülőkön.

Ez egy bájos elképzelés, de ma már sejthető, hogy egy sokkal egyszerűbb megoldás áll a tiltás mögött: az ember egy olyan állat, ami könnyen hoz irracionális döntéseket, ha egy keskeny fémcsőbe zárják, ami sok órán át, 6-10 kilométer magasságban száguld a Föld fölött. Rengeteg videó terjed közösségi oldalakon, amin utasok őrjöngenek valamiért, és gyakran hír, hogy egy agresszív utas miatt egy gép kényszerleszállást hajt végre, vagy csak valaki kellemetlenkedett.

Az FAA szerint 2021 és 2023 között több mint 10 ezer utas randalírozott amerikai járatokon, háromszor annyian, mint 2018 és 2020 között. Gondoljunk bele, milyen lenne, ha az előttünk lévő épp eltöri a térdünket, ahogy hátradönti az ülését, a folyosón mászkálók folyamatosan nekimennek a vállunknak, a mögöttünk ülő poénból rugdos, majd a mellettünk lévő elkezd hangosan telefonálni. Ember legyen a talpán, aki nem öregszik így 40 évet egy 6 órás út alatt.

De ha csak az európai, 2-3 órás járatokra gondolunk, akkor is jobban járunk, ha nem azt kell hallgatnunk, ahogy a fél kabin videótelefonál, jó eséllyel kihangosítva. Persze ez személyes preferencia kérdése, de ez alapján talán érthető, miért nem akarják a légitársaságok, hogy bárki telefonálhasson repülés közben.

Az amerikai elektronikus kommunikációt felügyelő hatóság (FCC) 1991-ben tiltotta be a mobiltelefonálást a repülőkön, arra hivatkozva, hogy zavarhatja a gép és a földi irányítók közötti kommunikációt. Akkoriban ez valós veszély lehetett, de 2005-ben az FCC már jelezte, hogy a pikocellák miatt már nem probléma. 2013 körül majdnem feloldották a tiltást, de végül az agresszív utasoktól tartva mégis megtartották.

„A mobiltelefon-használat engedélyezése a repülőgépeken úgy hangzik, mint egy új valóságshow alapsztorija: ketrecharc kilencezer méteres magasságban”

– mondta Greg Walden oregoni képviselő.

Így alakult, hogy azzal, hogy hivatalosan a mai napig kötelező bekapcsolni a repülőgép-üzemmódot, a kormányok és hatóságok nem egy repüléstechnikai biztonsági lépésre kötelezik az utasokat, hanem jó modorra. És ez talán nem is baj.