Miért tart sokáig a szex?

Ahhoz képest, hogy mennyire mindennapos része az életünknek a szexualitás, társadalmilag kifejezetten terhelt téma, és egyáltalán nem csak a genderkérdésnek becézett, idehaza is divatos ideológiai csatározás miatt. A szexet rengeteg mítosz, elvárás, illetve ezekből adódó frusztráció, aggodalom, stressz is övezi. A férfiak esetében az egyik legjellegzetesebb kérdéskör, hogy vajon elég sokáig bírják-e – ehhez persze nem ártana tisztázni, hogy mi az elég, mi sokáig, és egyáltalán mi értelme tovább nyújtani ezt az egészet.

A szexuális állóképességük miatt aggódó férfiaknál a leggyakrabban felmerülő probléma a korai magömlés, ami felmérések szerint meglepően sokakat érint. Egy 2010-es norvég kutatás szerint például a fiatal férfiak 27 százaléka számolt be korai magömlésről (ráadásul mivel a vizsgálat önbevallásos alapú volt, potenciálisan alulbecsült lehet az eredmény), de más hasonló kutatások is 20–30 százalék közé teszik a saját megítélésük szerint ezzel a problémával élő férfiak arányát. A kutatók szerint azonban ebben a magas arányban definíciós problémák is közrejátszhatnak, illetve hogy sokakban gyakori tévhitek élnek arról, hogy mi a normális hossz, azaz meddig „kéne” bírniuk.

Miért, meddig?

Természetesen ezzel is számos kutatás foglalkozik, és bár a kutatók általában „intravaginális ejakulációs látenciaidőről” beszélnek, maradjunk annyiban, hogy a behatolás és a férfi ejakulációja közötti, szűk értelemben vett közösülés idejét szokás mérni, egyszerűen azért, mert ezt lehet a leginkább összehasonlítani.

Egy 2008-as kanadai–amerikai tanulmány szexterapeuták véleményét mérte fel arról, milyen hosszú közösülést tartanak kielégítőnek. Ez elsőre meglepő lehet – hiszen kit érdekel, mások mit gondolnak arról, meddig kéne szexelnünk –, de a kutatás célja épp a fent említett teljesítménykényszer enyhítése volt azzal, hogy rámutatott: ahogy az élet oly sok területén, úgy a jelek szerint gyakran az ágyban is irreális társadalmi elvárásoknak próbálunk megfelelni. A felmérés eredménye alapján az 1-2 perces időtartam a terapeuták szerint „túl rövid”, a 3 és 7 perc közötti azonban „megfelelő”, a 7 és 13 perc közötti „kívánatos”, az annál hosszabb pedig „túl hosszú”. Azaz az úgynevezett normális hosszt 3–13 percre lőtték be.

Nyilván fura ilyen kötött intervallumokról beszélni egy ennyire kötetlen tevékenység esetében, de csak arról van szó, hogy a statisztika pontos számokkal tud operálni, ettől még természetesen nincs eleve elrendelt különbség a 2:59-ig és a 3:01-ig tartó aktus között – és feltehetően mindkettő hagyni fog kívánnivalót maga után, ha azzal vagyunk elfoglalva, hogy másodpercpontossággal mérjük, meddig tart. Persze más módszer ennek a mérésére nem nagyon van, és szerencsére akadnak olyanok, akik a tudomány és mindannyiunk okulása érdekében meghozták ezt az áldozatot, így megszülethetett a minden hibájával a mai napig a leginkább használhatónak tűnő becslés a közösülés átlagos időtartamáról.

A 2005-ös holland–brit kutatásban öt országból összesen ötszáz heteroszexuális pár mérte a közösülései időtartamát négy héten át, azzal a módszerrel, hogy elindítottak egy stoppert a behatolás előtt, és rögtön utána leállították (azaz az előjáték és más előzmények-utózmányok nem számítottak bele). Az eredmények nagyon széles skálán mozogtak: a négy hét alatt a legalacsonyabb átlagot mérő párnál egy közösülés 55 másodperces, a legmagasabb átlag pedig bő 44 perces volt. A medián (az összes mért átlag középső értéke) 5,4 perc volt. Azaz erős sarkítással azt mondhatjuk, hogy a valóságban egy átlagos közösülés bő 5 percig tart. (Néhány további érdekesség a kutatásból: az óvszerhasználat nem befolyásolta az időtartamot, ahogy a körülmetéltség sem, az életkor növekedésével viszont csökkent. Az öt vizsgált országból négyben – Hollandia, Spanyolország, Egyesült Királyság, Egyesült Államok – nem volt jelentős eltérés, az ötödik Törökországban viszont valamiért rövidebbek voltak az aktusok.)

A korai magömlést kutató Patrick Jern finn pszichológus-szexuálterapeuta szerint az átlagos európai közösülés 8 percig tart, de nagy a szórás, és statisztikailag normális akár 7 percet eltérni az átlagtól, így 1 és 15 perc között minden simán belefér a normális időtartamba. „Általában a megkérdezett férfiak körülbelül 30 százaléka aggódik amiatt, hogy nem tudja elég jól kontrollálni az ejakulációját. De csak a férfiak egy-két százaléka számol be arról, hogy a közösülés általában körülbelül egy percig vagy annál rövidebb ideig tart. Tehát elég gyakori, hogy az emberek aggódnak emiatt, még akkor is, ha objektíve normális a közösülésük időtartama” – mondta.

Mindezek a számok persze nem sokat mondanak el a szex minőségéről, hiszen nem derül ki belőlük, hogy milyen volt az a valahány perces közösülés; mi történt előtte, mi utána; illetve mi van azokkal, akik nem is esnek bele a felmérésekben általában szereplő „heteroszexuális vaginális közösülés” kategóriájába, miközben más módon ugyan, de nagyon is aktívak szexuálisan.

Na de egyáltalán mi értelme, hogy tovább tartson néhány másodpercnél?

A kézenfekvő válasz, hogy azért, mert jó. Na de evolúciós szempontból miért alakulhatott így? Hiszen az utódnemzéshez nem lenne szükség hosszú perceken át tartó pumpálásra, a cél – a sperma minél hatékonyabb bejuttatása – szempontjából még hátrány is lehet, ha tovább tart az aktus.

Egyértelmű válasz nincs, de a pénisz alakja adhat némi támpontot. Egy 2003-as amerikai tanulmány szerzői mesterséges vaginákba mesterséges spermát (kukoricaszirupot) ürítő mesterséges péniszekkel rámutattak, hogy a makk karimája a sorozatos bedugás-kihúzás során gyakorlatilag kikanalazza a korábban a vaginába juttatott spermát.

Ez a kutatók szerint arra utal, hogy az ismételt behatolás (és ezzel az elnyújtott aktus) evolúciós funkciója más hímek spermájának eltávolítása lehet, hogy az ejakuláció után a saját sperma nagyobb eséllyel érjen célba, mint a konkurenciáé. Ez a magyarázat azzal is egybecsengene, hogy ejakuláció után miért válik kellemetlenné a férfinak a behatolás folytatása: evolúciós szempontból ellenérdekelt abban, hogy a saját spermáját kotorja ki.