Nem sok tévés karakternek volt akkora hatása a társadalomra, mint az X-akták Scullyjának

„Minek kell most már minden filmbe _______ (húzza alá: LMBT+/női/nem fehér/fogyatékossággal élő) fő- vagy fontos mellékszereplő? Miért akarják folyamatosan ezeket lenyomni a torkunkon?” Valószínűleg sokan találkoztak már hasonló kérdéssel kommentek között, vagy esetleg hallottak ilyet ismerősöktől. Talán már mondtak is ilyet.

Ahogy teltek az évszázadok, több régióban is egyre inkább teret nyert az elmélet, hogy lehet, hogy nem ártana az egész társadalom képességeit kiaknázni. Ennek köszönhetjük például Magyarországon, hogy a nők is szavazhatnak és dolgozhatnak, az USA-ban pedig ennek a hosszas küzdelemnek az eredményei az emberi jogi mozgalmak.

Azonban mindennek az is a része, hogy olyanok is teret nyerjenek bizonyos pozíciókban és a médiában, akiknek korábban nem volt erre lehetőségük. Az, hogy egyre több a nem fehér, nem férfi főszereplő a nagy filmekben sokat segített például a fekete fiatalok önbecsülésén, aminek hosszú távú társadalmi hatása is lehet.

Pedig nemcsak számukra fontos, hogy ilyen hősöket, karaktereket lássanak: vannak magyarok, akik még soha nem láttak fekete, arab vagy dél-ázsiai embert. Nagy esély van rá, hogy a médiában csak azt látják, hogy ezek a csoportok mind veszélyes drogbandákban járnak, terroristák vagy csak szimplán állandó nyomorban élnek, ami a saját hibájuk. Lehet, hogy egy Ms. Marvel, egy Fekete Párduc vagy egy Minden, ami lélegzik kicsit ki tudja egyensúlyozni a bennük kialakult képet.

Vagyis nemcsak lehet: egész jól látszik, hogy a reprezentációnak lehet pozitív hatása. Vegyük a társadalom egy sok esetben méltatlanul lenézett részét, mondjuk a nőket. Kutatásokból már kiderült, hogy az elfogadott társadalmi normák miatt a lányokat (tudatosan vagy tudat alatt) már az iskolában, nagyjából hatéves koruktól úgy kondicionálják, hogy a tudományos karrierek helyett inkább „nőibb” szakmák felé induljanak el. A héten megjelent Telexikonban, amiben egy fiktív ikerpár példáján keresztül mutattuk be, hogy milyen a nemi egyenlőtlenség, erről is volt szó.

Annak ellenére, hogy az iskolában így terelgetik őket, egy erős példakép hatására hirtelen megnőtt a tudományos pálya felé húzó nők száma. 1993 és 2002 között futott egy népszerű sorozat, az X-akták. Ebben két FBI-ügynök paranormális jelenségek után nyomozott: a – mondjuk úgy – nyitott világnézetű Fox Muldert (David Duchovny) a jelentősen realistább társa, Dana Scully (Gillian Anderson) ellensúlyozta. Scully nemcsak különleges ügynök volt, hanem egy jelentős tudással és magabiztossággal rendelkező tudós is, aki az akkori, általános tévés hagyományokkal ellentétben egyenrangú partnere volt a férfi főszereplőnek.

Mulder és Scully kalandjait hétről hétre milliók követték, és ennek meg is lett az eredménye: a 21st Century Fox, a Geena Davis Gender- és Médiakutató Intézet és a J. Walter Thompson közös kutatásából kiderült, hogy létezik egy úgynevezett Scully-hatás, azaz a karakter miatt megugrott a tudományos területeken elhelyezkedő nők száma.

Kérdőívükkel 2021 résztvevőt kérdeztek, a minta leképezte a 25 év feletti amerikai társadalom női szeletét. Azt vizsgálták, hogy a résztvevők hogy álltak a tudományhoz, technológiához, valamint a mérnöki és a matematikai ágazatokhoz (STEM), és azt, hogy mennyi X-akták-részt néztek. A résztvevők 71 százaléka 40 év fölötti volt, tehát láthatta az eredeti sorozatot, és 49 százalékuk STEM-területen tanult az egyetemen, vagy valamelyik tudományos ágazatban dolgozott. 68 százalékuk látott legalább egy X-akták-részt.

Azok közül a megkérdezettek közül, akik ismerték Scully karakterét, 63 százalék mondta azt, hogy a különleges ügynök miatt tartják fontosabbnak a STEM-tárgyakat. Azok, akik kifejezetten sokat nézték a sorozatot, 56 százalékban mondták azt, hogy a lányokat arra kéne ösztönözni, hogy induljanak el tudományos pályán. Azok között, akik csak ritkán nézték (nyolc résznél kevesebbet láttak), ugyanez az arány 47 százalék volt.

A közepesen és kifejezetten gyakori néző 27 százaléka mondta azt, hogy ha visszamehetne az időben, akkor STEM-területet kutatott volna, vagy azon dolgozna. A ritkán nézők és a nemnézők között ez a szám 17 százalék volt. A gyakori nézők 27 százalékkal nagyobb eséllyel folytattak STEM-tanulmányokat, mint azok, akik csak ritkán vagy egyáltalán nem nézték az X-aktákat, és 50 százalékkal nagyobb eséllyel dolgoznak STEM-területen. Azok közül, akik ismerik Scully karakterét, 91 százalék gondolja azt, hogy a különleges ügynök jó példakép a lányok és nők számára. Ennek a csoportnak 63 százaléka mondta azt, hogy Scully karaktere megerősítette az önbizalmukat, hogy férfiak által dominált szakmában dolgozzanak, és a STEM-ben dolgozók 63 százaléka válaszolta azt, hogy Dana Scully a példaképük.A megkérdezettek közül legtöbben az okos, intelligens, erős jelzőkkel írták le a karaktert.

„A tanulmány eredményei megerősítik azt, amit a korábbi kutatások már megállapítottak: a szórakoztató média nagy hatással van az életvezetési döntések alakítására. Könnyű a szórakoztató médiát egyszerűen csak szórakoztatónak tekinteni, de a társadalomtudományi kutatások fél évszázada azt mutatja, hogy a médiában megjelenő szereplők, képek és történetek mélyreható módon alakítják mindennapi életünket”

– írták a tanulmány szerzői. Maga Anderson is azt mondta, hogy Scully „egy olyan nőt mutatott be, akit még nem ábrázoltak a televízióban, és ahogy a rajongók reakciója hamarosan bebizonyította, egy olyan példaképet, akire minden korosztály számára mindenhol égető szükség van.”