Florence Nightingale irigylésre méltó adatvizualizációval mentette meg ezrek életét

2022. november 11. – 06:02

Florence Nightingale irigylésre méltó adatvizualizációval mentette meg ezrek életét
Florence Nightingale a scutari barakk-kórházban a krími háború idején – Fotó: Universal History Archive / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

A koronavírus-járvány kezdetekor az egyik legjobb eszköz, amihez a szakértők és az újságírók nyúlhattak a helyzet bemutatására, az adatvizualizáció volt. 2020 elején a leggyakrabban megnyitott oldal a böngészőmben a Johns Hopkins Egyetem járványtérképe volt, amelyen nemcsak a száraz számokat gyűjtötték össze, hanem térképen és grafikonokon közérthetően bemutatták az egyes részleteket.

Ha az embernél megvannak a szükséges adatok, ma már – hála egy rakás ingyenes oldalnak/szoftvernek – egész könnyű látványos ábrákat készíteni. De ez természetesen nem mindig volt így, és a szakma egyik nagy úttörőjének neve sokaknak ismerős lehet.

Az 1850-es években kitört a krími háború, amelyben körülbelül 40 ezer brit katona veszett oda. Ezt a katonai vezetés elfogadta, hiszen háborúban meghalnak katonák, ez köztudott. De nem mindenki gondolta ezt természetesnek, méghozzá többek között azért sem, mert nem minden katona hősi tettek következtében hunyt el, rengetegen a tábori kórházakban, hosszabb-rövidebb szenvedés után haltak borzalmas – és ami talán fontosabb, megelőzhető – halált.

Az ezen változtatni akarók táborába tartozott Florence Nightingale is. A lámpás hölgy jómódú családba született, fiatalon első osztályú oktatásban részesült, és eldöntötte, hogy ápoló lesz. A szülei nem igazán örültek ennek, a szakmának ugyanis nem volt valami jó presztízse. Nightingale ennek ellenére részben titokban, majd kicsit később a szülei engedélyével kitanulta a nővérszakmát, hogy minél többeken segíthessen.

A háború kitörése után a briteket teljesen felháborította, amikor az újságokból megtudták, hogy a katonáik milyen szörnyű ellátásban részesülnek (már ha részesülnek bármilyenben). Nightingale-t jó barátja, a hadügyminiszter, Sidney Herbert felkérte egy nővéralakulat vezetésére, amelynek tagjai Törökországban látnák el a brit sebesülteket.

Florence Nightingale a londoni kórházak ápolónőinek egy csoportjával Claydonban, 1886-ban – Fotó: Hulton Archive
Florence Nightingale a londoni kórházak ápolónőinek egy csoportjával Claydonban, 1886-ban – Fotó: Hulton Archive

Nightingale szörnyű tapasztalatokat szerzett a fronton: a tábori körülmények meg sem közelítették a minimális higiéniai követelményeket, a sebesültek mindenféle betegséget szedtek össze a kórházakban, és még az sem mindig volt egyértelmű, hogy egy katona miben halt meg; gyakran azon múlt, hogy kit kérdezett az ember.

Amikor átvette a számára kijelölt kórház nővéri vezetését, Nightingale sok, ma már teljesen magától értetődő szabályt vezetett be. Például onnantól rendszeresen eltakarították a kórházban elhullott állatok tetemét, gyakrabban mosták az ágyneműket, megemelték a sebesültek napi vízadagját (korábban napi fél litert kaptak ivásra és mosdásra), és tisztán tartották a lefolyókat. Ennek hála a rábízott kórházban elhunyt katonák aránya 42-ről 2,2 százalékra csökkent.

Miután visszatért Angliába, orvosok, politikusok és statisztikusok segítségével összeszedte azokat az adatokat, amelyekről azt gondolta, hogy meggyőzhetik a brit közvéleményt és a politikai vezetést arról, hogy a hadseregnek változtatásra van szüksége. Kampányának egyik fő célpontja – logikusan – a brit hadsereg főparancsnoka, Viktória királynő volt.

Ez azonban még csak félsiker volt. A 19. századi átlagembert pont ugyanannyira untatta egy halom számadat, mint bennünket, így Nightingale tudta, hogy valamivel fel kell dobnia a prezentációit. Ennek nyomán születtek meg az aprólékos, látványos és teljesen közérthető ábrái és grafikonjai, amik már önmagukban is a korai adatvizualizáció remekműveinek számítanának, de a rövid, itt-ott humoros kiegészítő magyarázataival még jobban meg tudta ragadni közönségét. Vannak olyan hírek, amelyeknél egy ábra nagyon sokat dobhat az információn, mint például ez.

A lenti ábrán például az látható, hogy a legkevésbé higiénikus körülmények között élő katonáknak, a gyalogság tagjainak életkorra lebontott halálozási aránya miként viszonyul az átlag angol népességéhez. Nightingale egyszerűen egymás mellé is tehette volna a számokat, de ez az egyszerű, színes ábra sokkal érthetőbben adja át az információt. A brit hadseregnél előforduló halálozásokról ebben a kiadványban írt, amely tele van ehhez hasonló ábrákkal.

A gyalogság halálozási aránya a brit lakosságéhoz képest – Fotó: Welcome Collection / University of California Libraries
A gyalogság halálozási aránya a brit lakosságéhoz képest – Fotó: Welcome Collection / University of California Libraries

A javaslataikban/követeléseikben igyekeztek minél egyszerűbb, közérthetőbb célokra fókuszálni, és törekedtek arra, hogy a kiadványaikat is a reakciók és a változó igényeknek megfelelően alakítsák. Míg mások, akik valamilyen petícióval érkeztek a törvényhozókhoz, gyakran több száz oldalas táblázatokkal próbálták érzékeltetni a kérésük fontosságát, Nightingale és társai inkább néhány tízoldalas, színes ábrás formában jelentették meg a kiadványaikat, így ezeknek a szövege sokkal közérthetőbb volt.

Fontos volt például, hogy hogyan csoportosították az eredményeiket. Ha csak annyit mutattak volna be, hogy a krími háborúban harcoló katonák gyakrabban halnak meg, mint a civilek, akkor arra a vezetés könnyen legyinthetett volna. Ám Nightingale-ék azt is bemutatták, hogy a katonák még békeidőben, a kaszárnyákban is gyakrabban halnak meg betegségekben, mint a civilek, ez pedig egyértelművé tette, hogy változásra van szükség.

Elsősorban a katonák rossz higiéniai körülményeire fókuszáltak: kiemelték, hogy milyen fontos a rendszeres szellőztetés, a tiszta víz, és a zsúfoltság elkerülése. Nightingale a civilekről szóló adatait William Farr orvostól és statisztikustól kapta, ő pedig az anyakönyvi hivataltól (General Register Office, GRO) szerezte meg őket. A katonai számokat több különböző forrásból szedték össze, és GRO-s elemzők segítségével alakították őket általánosan értelmezhetővé. Nem Nightingale készítette az összes ábrát, de aktívan részt vett a teljes folyamatban. Bár a kor orvosai nem nézték jó szemmel, hogy egy nő ilyen modern badarságokkal ássa alá a tekintélyüket, Nightingale könnyen lefegyverezte őket az adataival és ábráival. 1858-ban a Királyi Statisztikai Társaság első női tagjává választották.

A történetet felkapták az újságok, hatalmas érdeklődés követte Nightingale munkáját (a háborús tevékenysége miatt már amúgy is élő legenda volt), így a kérdést viszonylag gyorsan napirendre tűzte a parlament mindkét háza, és a lámpás hölgy munkásságát még Viktória királynő is figyelemmel követte. Mindezek miatt a hadügyminisztérium 1859-ben létrehozta a Katonai Orvosi Iskolát, 1875-ben pedig a parlament elfogadta a brit közegészségügyi törvényt, amelyben kitérnek a jó csatornahálózat kiépítésének, a tiszta folyó víznek a fontosságára, és az építési szabályzatra. Mindezek pedig nagyban hozzájárultak mind a katonák, mind a civil lakosság életkörülményeinek javulásához.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!