A floridai drogbárók, akik versenymotorcsónakokkal tonnaszám szállították a kokaint

2022. március 9. – 06:14

A floridai drogbárók, akik versenymotorcsónakokkal tonnaszám szállították a kokaint
Sal Magluta (b) és Willy Falcon (j) – Fotó: Netflix

Másolás

Vágólapra másolva

Az elmúlt években a Netflix rendesen felült a drogbárókról szóló sorozatokra: elsősorban a Narcosszal részletesen mutatták be, hogyan épült ki a rettegett drogbárók világa Kolumbiában és Mexikóban, és ezek érintőlegesen milyen hatással voltak az Egyesült Államokra. Az amerikai helyzetet viszont nem a Narcos-világban, hanem például Billy Corben munkáiban láthatjuk, aki előbb két dokumentumfilmben, majd egy hatrészes dokusorozatban mutatta be a floridai drogcsempészek életét.

A Cocain Cowboys-sorozat történetéből kiemelkedik a Los Muchachos (A Fiúk) becenéven ismert Salvador „Sal” Magluta és Augusto „Willy” Falcon, akik összesen 2,1 milliárd dollárt kerestek azzal, hogy 75 tonna kokaint pumpáltak Floridába és az USA keleti partjára. Miközben nemhogy bujkáltak a hatóságok elől, de méregdrága motorcsónakversenyeken is indultak, nem kis sikerrel. A csúcson a Los Muchachosé volt a keleti part legnagyobb, egyben a világ ötödik legnagyobb kokaincsempész-birodalma.

A középiskolásként piti marihuánakereskedőként is dolgozó Magluta és Falcon először úgy kerültek képbe, hogy egy kolumbiai kartellekkel üzletelő drogkereskedő megkérte őket, vegyék át az üzletét, amíg ő egy időre börtönbe vonul. A Fiúk eközben viszont rájöttek, hogy nagyon is fekszik nekik, hogy nagyban csinálják, így szép lassan Florida legnagyobb drogkereskedőivé léptek elő, miközben Kolumbia két rettegett, hírhedt kartelljével, a Medellín és a Cali kartellel is összedolgoztak.

Amíg a Narcosban azt láthattuk, hogy elsősorban kisrepülőkkel próbálták bejuttatni a drogot Kolumbiából az USA-ba, addig Maglutáék teljesen más, egyedi útvonalat eszeltek ki. A drogot nagyobb hajókon juttatták el Florida viszonylagos közelségébe, azokról pedig rendkívül drága, nagy teljesítményű, versenyzésre is alkalmas óriási motorcsónakokra pakolták át a szállítmányt, amik akár a Bahamáktól is el tudták vinni az árut Floridáig. Ezek a motorcsónakok képesek voltak simán lerázni a parti őrség hajóit, így a drogbárók szempontjából tökéletesek voltak.

Már csak azért is, mert Magluta és Falcon maguk is motorcsónak-versenyzők voltak, és a több mint 1 millió dollár értékű, speciális igények szerint kialakított hajókkal indultak is sok versenyen.

Mint a NASCAR az alkoholtilalom idején

Maglutáék az 1980-as évek közepére megkerülhetetlenné váltak Floridában, ha kokainbizniszről volt szó. A törvénytelen módon keresett pénzből rengeteg ingatlant, egzotikus autót, illetve egy kisebb halom motorcsónakot vettek. De nem voltak egyedül a motorcsónakos szcénában.

„A legnagyobb csempészek közül sokan egyben bajnok versenyzők is voltak, hasonlóan ahhoz, ahogyan a NASCAR is a törvényt kijátszó, szesztilalom korabeli versenyzőkből alakult. Falcon és Malguta a Team Seahawk név alatt versenyzett Dél-Floridában, de Falconnak volt egy Team Cougar nevű csapata is” – elevenítette fel a floridai drogvilágról könyvet író Scott Deitche. A sportág lelkes résztvevőjeként Magluta számos nemzeti bajnokságot nyert, Falcon pedig a Florida Keys tengeri versenyen győzött 1986-ban. Magluta emellett az amerikai motorcsónak-versenyeket felügyelő szövetség vezetőségében is helyet kapott – eközben senki nem kérdezte, honnan is vannak a milliói, amiből a drága hobbiját finanszírozta.

A Miami New Times egyik cikke a motorcsónakos drogbárókról
A Miami New Times egyik cikke a motorcsónakos drogbárókról

A motorcsónakosok közé tartozott George Morales is, aki egy 1985-ös, Miamitól New Yorkig tartó versenyen világcsúcsot állított fel azzal, hogy egy 14 méteres katamaránnal kevesebb mint 20 óra alatt tudta le a 2023 km-es versenytávot. Egy szaklap akkoriban a legjobb versenycsónak-pilótának nevezte Moralest, aki aztán 1987-ben bűnösnek vallotta magát drogcsempészet és adócsalás vádjában, miután kiderült, hogy éveken át csempészte a marihuánát és a nyugtatókat Amerikába.

Az 1984-ben világbajnoki, 1986-ban országos bajnoki címet nyerő Ben Kramer több millió dollárnyi marihuánát csempészett az USA-ba, ebből finanszírozta a versenyzését és a saját motorcsónaküzemét. Kramer állítólag egyszer egyszerre 45 tonnányi marihuánát vitt egy New York-i kikötőbe egy óriási hajón, és nem is kapták el. Legalábbis akkor, 1990-ben ugyanis őt is lecsukták.

„Egy időben a nemzeti bajnokaink kétharmada elítélt drogcsempész volt” – állítja John Crouse, a motorcsónak-versenyzés történésze és a Searace című könyv szerzője. Crouse szerint gyakran előfordult, hogy miközben a csempészek szórakozásból és dicsekvésből vágtattak a hullámokon, a rendőrök a parkolókban bolyongtak, feljegyezték a rendszámokat, jegyzeteltek, és fényképeket készítettek. Amikor a marihuánáról a kokainra és a kisrepülőkre került át a fókusz, a motorcsónakok a kisebb, leszállópályaként használt szigetekről hordták át a szárazföldre a szállítmányokat.

Nem ment egyszerűen

Magluta és Falcon ellen hosszas nyomozás után 1991-re állt össze a vád, de a 2,1 milliárd dolláros vagyonukhoz vezető 75 tonnányi kokain behozatala ügyében mégsem tudták elítélni őket, 1996-ban szabadon távozhattak. 1997-ben viszont Falcont illegális fegyvertartásért, Maglutát pedig okirat-hamisításban és óvadék alatti szökésben mégis bűnösnek találták.

Az 1996-os, sikertelen tárgyalás után életben tartott nyomozás során kiderült, hogy Magluta és Falcon az őrizetből is el tudta intézni, hogy megvesztegessék az esküdtszék több tagját is. 2002-ben Maglutát az esküdtek lefizetése, pénzmosás, az igazságszolgáltatás akadályozása – köztük tanúk megöletése – miatt 39 vádpontból 12-ben bűnösnek találták. Eredetileg 205 év börtönt kapott, amit végül 195-re csökkentettek. A pénzmosással megvádolt Falcon 2003-ban vádalkut kötött, és 20 évvel megúszta. 2017-ben szabadult, majd a Dominikai Köztársaságba deportálták.

A motorcsónakos drogbárók egyik millió dolláros hajója a CraigsList nevű hirdetőoldalon 2500 dollárért bukkant fel, egy másik hajójukat pedig 25 ezer dollárért próbáltak eladni.

Forrás: Miami New Times

Nélküled nem tudunk működni

A Transtelex egy órányi működése nagyjából 80 lejbe kerül. Az olvasói mikroadományok azonban nem tartanak ki a hónap végéig. Legyél te is a támogatónk, csak veled együtt lehet Erdélynek saját, független lapja.

Támogató leszek!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!