Mi az egyik alapvető különbség a méhek és a darazsak között? A kérdés jogos, hiszen a méhek gyakorlatilag a darazsak vegetáriánus unokái. Nagyjából 120 millió évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy apáik és nagyapáik módszere környezetvédelmileg fenntarthatatlan, és indokolatlanul kegyetlen az elfogyasztott rovarokkal szemben, ezért szépen lassan áttértek a pollenalapú étrendre. Tehát a legalapvetőbb különbség az, hogy a darazsak húsevők, a méhek pedig növényevők.
Évezredek alatt kialakult a nézet, hogy a méhek a barátaink, mert csinálnak nekünk mézet, és különben is, szőrösek, tehát aranyosak. Ha meg is csípnek, végül ők járnak rosszabbul – hacsak nem durván allergiás az ember –, így meg lehet bocsátani nekik. Ezzel szemben a darazsak agresszívek, gonoszok, szőrtelenek, és még csak meg se halnak, mikor megcsípnek, pedig nekünk az nagyon fáj.
1982-ben ez a vegetáriánus alapvetés megingott, mert kutatók felfedeztek egy méhfajt (azóta már három ilyen van), amely kizárólag állati eredetű fehérjével táplálkozik. Ezek a keselyűméhek vagy dögméhek, amikről dr. David Roubik és csapata írt először a Science című folyóiratba. Roubik arra jutott, hogy ezek a méhek döglött gyíkok, majmok, kígyók és halak húsával táplálkoznak, nincs szükségük pollenre.
Erről azonban kiderült, hogy nem egészen így van. Nem arról van szó, hogy a méhek jól bezabálnak egy tetemből, majd ledőlnek pihenni, hanem nagyon hasonlóan viselkednek, mint a vega unokatestvéreik. Általában a dög szemüregén át bemásznak a testbe, éles fogakkal ellátott csáprágóikkal begyűjtik a szükséges húsokat, a gyomrukban félrerakják, majd visszarepülnek a kasba, ahol felhányják a begyűjtött húst, hogy egy másik dolgozó átrakja azt egy tárolóba, ahol még két hétig érlelik. Nem tudni, hogy pontosan mi zajlik a tárolóban, de a két hét után lebontott húst megetetik a lárvákkal. A dögméhek mézet is termelnek, bár – lévén, hogy húsból készül – egészen más, mint az az édes, arany ragacs, mint amit megszoktunk.
Elvileg sötétebb, füstösebb íze van, és vagy sós, vagy „különlegesen édeskés”.
A háziméhekkel ellentétben a dögméhek nem készítenek extra mézet. A felnőtt egyedek ezzel a húsból készült mézzel táplálkoznak, és csak annyit készítenek, amennyire szükségük van.
Hogyan kerülik meg a „mikrobiális aknamezőt”?
Döghúst enni egyáltalán nem veszélytelen. Miután valami meghal, baktériumok azonnal elkezdenek egymással harcolni, hogy minél több húst zabálhassanak fel, és ez a háború toxinok képződésével jár. A dögkeselyűk vagy a sakálok ezt úgy oldják meg, hogy savas a bélrendszerük, ami kinyírja a legtöbb kórokozót (mint például a szalmonellát).
A dögméheknél ez nem ilyen egyszerű. Azt már tudjuk, hogy a méhek gyakran baktériumoknak outsource-olnak olyan bélbeli feladatokat, amiket például az ember magának intéz el a beleiben. Kutatók megvizsgálták a dögméhek beleit, és nagyon sok savképző baktériumot találtak – jelentősen többet, mint a pollengyűjtő rokonoknál. Így tisztíthatják meg a rohadó húst a mérgező mikroorganizmusoktól.
Azt még nem tudni, hogy mi történik a hússal az alatt a két hét alatt, amíg elzárják. A Kaliforniai Egyetem, Riverside kutatói legközelebb a Francia Guyanán élő két dögméhfajt akarják megvizsgálni, azaz egészen pontosan azt, mi történik a tartályokban ez alatt a két hét alatt.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!
