Újévi koncert Bécsben? Hát persze, hogy ezt is a nácik találták ki

2022. január 01. – 11:31

Másolás

Vágólapra másolva

Ausztria német megszállása után tartották az első újévi koncerteket a bécsi Musikverein aranytermében, ott, ahol a mai napig megrendezik minden évben a világon talán a legtöbb emberhez eljutó kulturális eseményt. Eredetileg a nácik propagandatalálmánya volt, a bevétel nemzetiszocialista segélyszervezetekhez ment, a korabeli Bécsi Filharmonikusok tagjainak közel fele pedig a náci párt tagja volt. De akkor hogyan játszhatták a zsidó származású Josef Strauss és ifjabb Johann Strauss műveit? Ráadásul egy olyan karmester vezényletével, aki zsidók életét mentette meg?

Nem új keletű, hogy valamit a nácik találtak ki ugyan, mégis máig tartó és valószínűleg még sokáig fennmaradó hagyomány válik belőle. Ilyen az olimpiai játékokat megelőző váltófutás, amikor a görögországi Olümpiából induló atléták a fáklyát egymás kezébe adva érik el a versenyek színhelyét. És ilyen a bécsi újévi koncert is. A két eseményben Joseph Goebbelsnek, Adolf Hitler propagandaminiszterének a személye a közös.

Náci segélyszervezetnek gyűjtöttek

A náci Németország 1938 márciusában csatolta magához Ausztriát anélkül, hogy különösebb ellenállás bontakozott volna ki. És akkor még finomak voltunk. Bécsben százezrek ünnepelték Adolf Hitler bevonulását, az ország függetlenségének elvesztését és Ostmark néven a Harmadik Birodalomba illesztését.

Az első, úgynevezett újévi koncertet nem is újévkor, hanem szilveszterkor, 1939 szilveszterén tartották a kétezer férőhelyes bécsi Musikverein aranytermében, vagyis ott, ahol a mai napig tartják. Az eseményt rendkívüli koncertként hirdették a lapok, a Bécsi Filharmonikusok egy náci segélyszervezetnek, a Kriegswinterhilfswerknek gyűjtöttek. (Mint látni fogjuk, ez a cél nem is állt olyan messze a Bécsi Filharmonikusok tagjainak jó részétől sem.) Az első igazi újévi koncertet 1941-ben tartották.

Clemens Krauss karmester nem is volt különösebben lelkes, amikor közölték vele, hogy 1940 szilvesztere helyett 1941 január elsején délelőtt, egészen pontosan 11:15-kor kezdődik a koncert. Reakcióját Pintér Tibor zeneesztéta idézte az Élet és Irodalom egy közel húsz évvel ezelőtti számában: „Fenntartásaim vannak január 1-jét illetően, és azt javasolnám, hogy a Johann Strauss-koncertet szilveszterkor tartsák meg, mert szilveszter estéjének utóhatása kedvezőtlenül befolyásolná a január 1-jei koncert iránti érdeklődést.”

Fotó: Bécsi Filharmonikusok
Fotó: Bécsi Filharmonikusok

Az esemény a második világháború befejezéséig egy nemzetiszocialista népjóléti kezdeményezés programjaként futott, valójában Joseph Goebbels propagandacéljait szolgálta. „A propagandaminiszter koncepciója ugyanis az volt – írta a Mozgó Világban Csengery Kristóf zenekritikus –, hogy Bécset az optimizmus, a zene és a közvetlenség városaként kell bemutatni, s a náci propaganda egyébként is arra törekedett, hogy a háborús időkben a könnyedebb zenékkel erőt sugározzon és derűre hangolja a lakosságot és a frontkatonákat. A bécsi keringők, polkák, indulók és operettnyitányok azonban később, a háború utáni évtizedekben is elválaszthatatlan részét képezték az újévi koncerteknek, hiszen ezek szeretetéhez nem kell ideológia: ez a repertoár az osztrák kedély és a bécsi hangulat elválaszthatatlan része, olyan érték, amelyhez mindenki vonzódik, aki Bécsben zenét hallgat – a helybeliek számára ez az otthon természetes hangja, az idelátogatók számára pedig a »kulturális idegenforgalom«️ vonzó nevezetessége.”

Strauss zsidó! Most mi lesz?

Goebbels céljainak megvalósítására a 19. században élt Josef Strauss és ifjabb Johann Strauss művei kiválóan alkalmasak voltak, még a nemzetiszocialisták hetilapja, a Der Stürmer is azt írta, nem képzelhető el németebb, népiesebb zene, mint Strausséké. Csakhogy volt egy kis bibi: a Strauss-dinasztia zsidó származású volt – derítették ki a kívánatosabbnál lelkesebb családfakutatók.

Az igazság nem derülhetett ki, a nemzetiszocialisták magukat tették volna nevetségessé. Meghamisították hát a múltat, a családfakutatókat hallgatásra kötelezték, nyomozásukat birodalmi titokká nyilvánították. A Gestapo emberei a Stephansdomból elhozták a Straussok zsidó származását bizonyító anyakönyveket, a család még élő felmenőitől pedig elvették a tárgyi örökségüket.

Zsidókat mentett, maradhatott

Az újévi koncerteket 1954-ig – kis megszakítással – az ízig-vérig bécsi Clemens Krauss vezényelte, akinek szintén nem volt ellenére a Strauss-repertoár. A nácik bukása után sem fenyegette veszély a nácik által kitalált újévi koncertek rendezését. Eleinte Krauss személyével sem volt baj, a négy győztes hatalom által megszállt, közöttük felosztott osztrák főváros szovjet kulturális adminisztrációja engedélyezte 1946. január elsejei vezénylését.

Ezután két évig Josef Krips vezényelt, mivel Krauss háborús szerepét vizsgálták a szövetségesek. Ekkor derült ki, hogy a karmester román származású második feleségével zsidókat segített megszökni még a harmincas években Hitler Németországából, így diadalmasan visszatérhetett.

Krauss összesen tizennégyszer vezényelt, 1954-ben halt meg Mexikóvárosban, így 1955. január elsején már Willi Boskovsky vezényelt, az egyetlen karmester, aki aztán még Kraussnál is többször, huszonötször állt újévkor a Musikverein aranytermének karmesteri pulpitusán.

Clemens Krauss 1938-ban – Fotó: Imagno / Getty Images
Clemens Krauss 1938-ban – Fotó: Imagno / Getty Images

Baldur von Schirach védte őket

Ausztria meglehetősen későn és nehézkesen nézett szembe náci múltjával, nem véletlen hát, hogy még az ezredfordulón is téma volt a Bécsi Filharmonikusoknak a náci időszakban betöltött szerepe. 1939-ben, tehát az első újévi, valójában szilveszteri koncert idején a zenekar tagjainak 47 százaléka volt a náci párt tagja, de 25 százalékuk már az Anschluss előtt belépett, pedig akkor a nemzetiszocialisták még be voltak tiltva Ausztriában. Németország és Ausztria 1938-as egyesülése után tizenöt zenészt távolítottak el zenekarukból, közülük hatan koncentrációs táborban vesztették életüket, egy hegedűművész pedig a keleti fronton halt meg.

A Bécsi Filharmonikusokkal ilyen nem fordulhatott elő, ugyanis Bécs náci vezetőjének, Baldur von Schirachnak a védelme alatt álltak, a tagjaikat a frontra nem hurcolhatták.

Források

Manfred Flügge: Nagyváros lélek nélkül. Bécs, 1938. (Corvina, 2019)

Csengery Kristóf: Prosit Neujahr! (Mozgó Világ, 2018 / 2. szám)

Barna árnyék az újévi koncerteken (Népszabadság, 2013. január 8.)

Music and the Holocaust

Pintér Tibor: Fazonigazítás (Élet és Irodalom, 2001. február 16.)

Ez az anyag eredetileg a Telexen jelent meg. Itt érhető el.