A rákos betegek száma világszerte emelkedik, de az országok nagy része nem tudja finanszírozni rákellenes programjait

Február 4-e a rák elleni küzdelem világnapja, amely ráirányítja a figyelmet a daganatos megbetegedések elleni harc sürgető kihívásaira. Egy nemrég megjelent globális tanulmány szerint, amelyet a The Lancet Oncology közölt, a világ nemzeti rákellenes terveinek csupán 27%-a rendelkezik teljes anyagi fedezettel, miközben a rákos esetek száma folyamatosan növekszik, különösen az alacsony és közepes jövedelmű országokban.

A riasztó előrejelzések szerint 2030-ra a világon diagnosztizált rákos megbetegedések közel 65%-a az alacsonyabb jövedelmű országokban fordul majd elő, ahol az egészségügyi rendszerek gyakran túlterheltek, és a finanszírozás hiánya ellehetetleníti az időben történő felismerést és hatékony kezelést. A Nemzetközi Rákellenes Összefogás már 2012 óta dolgozik azon, hogy minden országban legyen megfelelő rákellenes terv, de a mostani eredmények azt mutatják, hogy sok stratégia nem működik megfelelően. A kutatás szerint a nemzeti rákellenes tervek 96%-a világos célokat tűz ki, azonban mindössze 18%-uk áll összhangban az országos egészségügyi ellátórendszerrel, ami komoly akadályt jelent a gyakorlati megvalósításban. Ennél is aggasztóbb, hogy csak az esetek 18%-ában kérdezték meg a betegeket a stratégia kidolgozásakor, így sok program nem veszi figyelembe az érintettek valós igényeit.

Bár a világjárványok és a klímaváltozás egészségügyi hatásai egyre nagyobb figyelmet kapnak, a vizsgált tervek mindössze 4%-a tartalmaz konkrét stratégiát egy jövőbeli járvány vagy az éghajlatváltozás okozta egészségügyi kockázatok kezelésére. A COVID-19 hatásait a legújabb tervek fele ugyan figyelembe vette, de ez nem elég ahhoz, hogy a jövőben egy hasonló helyzet ne okozzon súlyos ellátási problémákat.

Új megközelítésre van szükség: pénzügyi és társadalmi támogatás nélkül nincs hatékony rákellenes küzdelem

A kutatás szerint a rák elleni harc globális megerősítéséhez három alapvető tényezőre van szükség: fenntartható finanszírozási mechanizmusokra, adatvezérelt döntéshozatalra és az érintettek bevonására. A pénzügyi háttér biztosítása érdekében innovatív megoldásokra lenne szükség, például köz- és magánszféra közötti együttműködésekre, valamint olyan új finanszírozási modellekre, mint a társadalmi hatáskötvények, amelyek az elért eredmények alapján térülnek meg. Egyes országokban már alkalmazzák ezt a módszert, ahol magánbefektetők finanszíroznak bizonyos rákellenes beavatkozásokat, és az általuk elért eredmények – például a halálozási arány csökkenése – alapján kapják vissza a befektetésüket. Hasonlóképpen, az összevont finanszírozási mechanizmusok révén kormányok, nemzetközi szervezetek és magánadományozók egyesíthetnék erőforrásaikat, hogy hatékonyabban osszák el a pénzügyi támogatást a rákellenes programok között.

Az adatalapú döntéshozatal szintén elengedhetetlen a sikeres programokhoz. Ehhez monitoring- és értékelési rendszerek kiépítésére van szükség, valamint a helyi kutatási kapacitások megerősítésére, hogy a stratégiák folyamatosan igazodjanak az aktuális egészségügyi helyzethez.

Mindezek mellett az érintettek – betegek, egészségügyi dolgozók, közösségi vezetők – aktív bevonása is kulcsfontosságú, hiszen ők azok, akik közvetlen tapasztalatokkal rendelkeznek az ellátás kihívásairól és lehetőségeiről. A szakértők szerint a jövőbeli rákellenes stratégiáknak nemcsak a betegség fizikai aspektusaira kell koncentrálniuk, hanem a betegek pszichoszociális támogatására is.

Dégi László Csaba szerint a túléléstervezés, a mentális egészségügyi ellátás és a társadalmi reintegráció támogatása legalább olyan fontos, mint maga a betegség kezelése. A kutatóval a Transtelex 2022-ben beszélgetett, akkor többek között a romániai rákellenes tervről és a pszichononkológiai ellátás fontosságáról kérdeztük.

A kutatás világosan rávilágít arra, hogy a rák elleni küzdelemben a legtöbb ország még mindig jelentős akadályokkal küzd. A megfelelő finanszírozás, az adatalapú stratégiaalkotás és az érintettek bevonása nélkül a nemzeti rákellenes tervek továbbra is papíron maradnak, miközben a daganatos megbetegedések száma folyamatosan növekszik. Az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése és a hatékonyabb ellátás biztosítása érdekében globális összefogásra, innovatív megoldásokra és hosszú távú politikai elkötelezettségre van szükség, hogy a minőségi rákkezelés mindenki számára elérhető legyen, függetlenül attól, hogy melyik országban él.