Az erdélyi Horthy-kultusszal az a baj, hogy nagyon elkezdtek polarizálódni a vélemények

2023. március 3. – 08:10

Az erdélyi Horthy-kultusszal az a baj, hogy nagyon elkezdtek polarizálódni a vélemények
Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó az irodájában, 1941-ben – Fotó: Ullstein Bild / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Úgy tűnik, terjedőben van Erdélyben a Horthy-kultusz, egyre több helyen szerveznek például megemlékezéseket, ugyanakkor a holokauszt témája is egyre gyakrabban jelenik meg a közbeszédben. Sárándi Tamás történészt, a Maros Megyei Múzeum munkatársát kérdeztük arról, hogy a korszakról kialakult, illetve alakulóban levő kép mennyire van közel a valósághoz. Valamint arról is, hogy a kultusz terjesztésében élen járó Vitézi Rend milyen szerepet játszott Erdélyben.

Mit érdemes tudtunk a Vitézi Rendről? Ki és mikor alapította, mi célból?

A Vitézi Rendet Magyarországon 1920-ban rendelettel, Horthy Miklós kormányzó kezdeményezésére hozták létre. A miértre az egyik magyarázat az, hogy legitimitást kellett adjon a kiépülő és konszolidálódó rendszernek. Ebbe első világháborús veteránok kérhették a felvételüket, olyanok, akiket kitüntettek. A Vitézi Rend megalakításának célja egy olyan társadalmi bázis kiépítése volt, amely minden körülmények között hűséges a rendszerhez és a kormányzóhoz. Horthy nem volt király, mindössze kormányzó, ráadásul református volt, miközben a nemesi címek adományozása a katolikus valláshoz kötődött, így nem adományozhatott nemesi címeket. Némiképp ezt pótolták a rend megalakításával. Ez lényegében egy huszadik századi nemesi cím volt.

A Vitézi Rend pár napja a Transtelexnek küldött válaszlevelében leszögezi, hogy ők nem tartják magukat szélsőjobboldali szervezetnek.

A mai, 2023-as fogalmaink szerint ez egy szélsőjobboldali szervezet volt. Abban a korban azonban nem ők voltak a szélsőjobb, voltak tőlük szélsőségesebb nézeteket valló szerveződések, például a nyilasok. A Vitézi Rend keresztény-konzervatívként határozta meg magát, ami akkoriban elsősorban azt jelentette, hogy nem zsidó.

Hány tagjuk volt és milyen előnyökkel, előjogokkal járt a vitézi cím viselése?

Az 1940-es évekre körülbelül 15 ezer tagja volt a szervezetnek, és további 8 ezren voltak a várólistán. A vitézi címmel elvileg járt volna egy 15 holdas földbirtok, ami egy többgyerekes család megélhetését is biztosíthatta abban abban az időszakban, földet azonban a vitézek csak a legritkább esetben kaptak. Nem volt földreform, lényegében nem nagyon volt miből adományozni. A címmel járó előjogok inkább a társadalmi érvényesülést segítették. Foglalkozástól, korszaktól, területtől függően ezek különfélék lehetettek, a vitézek terményekhez, szolgáltatásokhoz férhettek hozzá kedvezményesen, olcsóbban vehettek például vetőmagot. A társadalmi presztízs szempontjából volt fontos a cím, és meg is szerezte, aki tehette, a miniszterek, államtitkárok többsége vitéz volt. A vitézi címet a hivatalos okmányokban is használták abban az időszakban.

A cím egyébként örökölhető is volt, a legidősebb fiú örökölhette, ha pedig nem volt fiú utód, akkor a legidősebb lány, miután férjhez ment. Pontosabban a lánynak a férje, akit lényegében az apósa örökbe fogadott.

A benősült akkor is megörökölhette a vitézi címet, ha olyan családból származott, amelyben nem voltak vitézek. A '40-es évekre a rend már részévé vált a közigazgatásnak, kiépült egy hierarchia, a vármegyénként megalakult vitézi székek kaptak például székházakat – lényegében minden magas rangú tisztviselő vitéz volt.

Hogyan jelent meg Észak-Erdélyben és Székelyföldön a Vitézi Rend a kis magyar világban?

1940-től, a második bécsi döntéstől itt is elkezdődött a rend megszervezése, a helyi lakosság itt is kérhette a felvételét, és sokan kérték is. Több ezren kérték is 44 végéig, és több százan meg is kapták, pontos számadatokkal azonban nem rendelkezünk. Erdélyben még ritkább volt, hogy földet kaptak a címmel együtt, hiszen itt sem álltak rendelkezésre kiosztható területek. Azt például tudjuk, hogy Maros megyében egyetlen vitéz sem kapott földet.

Az 1942-ben elfogadott negyedik zsidótörvény nyomán, ami kimondta a zsidó földbirtokok kisajátítását, az 5 holdnál kisebb birtokokat szociális célokra szánták, nagycsaládosoknak például, az 5 és 100 hold közötti birtokokat pedig a vitézi székek kellett megkapják, ebből adományozhattak vitézi telkeket. Azonban jellemzően az erdélyi zsidók nem rendelkeztek nagy földbirtokokkal, ha gazdálkodtak is nagyobb területeken, ezeket többnyire bérelték. Itt is lényegében az volt a helyzet, mint Magyarországon: címet kaptak, telket viszont nem. Presztízskérdés volt itt is elsősorban, sokkal nagyobb esélyekkel indult valaki a közigazgatásban egy vitézi címmel, vagy falusi bírónak nagyobb eséllyel neveztek ki olyat, aki ezzel rendelkezett. Ez a rendszer és Horthy iránti feltétlen lojalitásról szólt, zsidók nem lehettek a rend tagjai, de tulajdonképpen a más nemzetiségek tagjai számára sem volt adott a lehetőség, hogy csatlakozzanak.

A rend tagjai elméletileg fegyveres szolgálatra is kötelezve voltak, harcolniuk kellett volna, ha valami alapjaiban veszélyeztette volna a rendszert. Például ha ismét forradalmi megmozdulás lett volna, mint a Tanácsköztársaság idején, vagy ha megpróbált volna IV. Károly király ismét visszatérni. A fegyveres szolgálat azonban több okból is problémás lett volna, a vitézek egy része idős volt, ráadásul fel sem voltak fegyverezve a rend tagjai. Viszont soha fel sem merült a mozgósítás ötlete.

A Vitézi Rend újraszervezése milyen reakciókat válthat ki Romániában, hogy tekintenek erre a szervezetre?

Úgy vélem, ez válthat ki ellenérzéseket, indulatokat. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a román történetírás félkatonai szervezetként tekint a Vitézi Rendre. Mind a közbeszédben, mint a történetírásban jelen van, és azt állítják, hogy a Vitézi Rend és a Rongyos Gárda részt vett Észak-Erdélyben az atrocitásokban, a lakosság terrorizálásában. Ez viszont nem igaz, egyik szervezet esetén sem.

A szájhagyomány szerint Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 és 1945 között a benyomuló magyar hatalom méltánytalanul bánt nemcsak a nemzetiségekkel, de az itteni magyarokkal is. Szőrös talpúaknak nevezték őket is állítólag. Igaz ez? Részt vettek ebben a Vitézi Rend tagjai is?

Az, hogy lekezelően bántak az erdélyiekkel, köztük az erdélyi magyarokkal is, hogy lerománozták őket, a tiszti állomány egy részére volt jellemző, illetve a közigazgatásban dolgozók egy részére. Elsősorban azokra, akiket a trianoni területekről neveztek ki ide, őket ejtőernyősöknek hívta a helyi lakosság. Ennek a jelenégnek azonban nem volt köze a Vitézi Rendhez.

Mi a helyzet most? Magyarországon például újságcikkek szintjén felmerült, hogy felül kéne vizsgálni a vitézi címek használatát betiltó rendeletet.

Romániában hivatalosan nincs betiltva a rend, de nem volt törvény a megalakítására sem. Magyarországon 1947-től tiltották be a Vitézi Rendet, illetve a cím használatát. Magyarországon jelenleg, nem hivatalosan bárki mondhatja magról hogy vitéz, hivatalosan viszont nem használhatja ezt a címet, a személyi okmányaiba például nem kerülhet be, ahogy a nemesi cím sem. Úgy gondolom, semmi jelentősége nem lenne ma, ha újra engedélyeznék a cím használatát.

Horthynak, illetve a Horthy-rendszernek a megítélésében jelentős különbségek vannak az erdélyi és a magyarországi nyilvánosságban?

Szerintem nem Horthy-rendszernek, hanem inkább Horthy-korszaknak kellene nevezni ezt az időszakot. És érdemes lenne Horthy személyét és a nevéhez kötődő berendezkedést is külön kezelni. Horthynak fontos szerepe volt a korszak kezdetén, a konszolidáció időszakában, 1919-20-ban, majd a végén, a '40-es években. A közbeeső időszakban államfőként működött, akinek viszont kiterjedt jogkörei voltak, ő volt például a hadsereg főparancsnoka.

Nem ő hozta meg a törvényeket, de alá kellett ezeket írja, viszont nem volt jellemző, hogy sorozatban küldje vissza a törvényeket. És a parlamentet is csak olyan esetekben oszlatta fel, amikor előzetesen egyeztetett erről a miniszterekkel, kormánytagokkal. Soha nem ment szembe a kormányzattal. A korszak végén viszont ismét aktívabbá vált.

A kormányzó személyének, illetve a nevéhez kötődő korszaknak más a megítélése Erdélyben, mint Magyarországon, de ezt meg lehet érteni. Az erdélyi magyarokban teljesen más kép él, az itteniek számára a ‘40 és a ’44 közötti időszak a „kis magyar világot” jelenti, abszolút nosztalgiával tekintenek erre a periódusra. A huszadik századi magyar történelem dicső pillanataként tartják számon a magyar hadsereg 40-es bevonulását. A revíziót sikerként értékelik, teljesen más az érzelmi viszonyulás ahhoz, amikor Horthy látványosan bevonult Kolozsvárra, Marosvásárhelyre vagy Szatmárnémetibe, hiszen ez jelenti azt az időszakot, amikor visszakapják a magyar állampolgárságot. Magyarországon viszont a közbeszédet elsősorban Horthy személye és a holokauszt határozza meg, felelősnek tartják ezért, ezt hangsúlyozzák, és sokan erre szűkítik le a korszak megítélését. Szerintem mostanában a magyarországi közbeszéd átszivárgása folyik, itt is kezd előtérbe kerülni Horthynak a holokausztban játszott szerepe. Tetten érhető egy hangsúlyeltolódás.

Horthy Miklós kormányzó és tőle balra a felesége, aki átvesz egy virágcsokrot. A felvétel 1940. szeptember 7-én a kormányzói fogadó ünnepségen, a magyar csapatok bevonulása idején készült Nagyváradon – Fotó: Horváth József / Fortepan
Horthy Miklós kormányzó és tőle balra a felesége, aki átvesz egy virágcsokrot. A felvétel 1940. szeptember 7-én a kormányzói fogadó ünnepségen, a magyar csapatok bevonulása idején készült Nagyváradon – Fotó: Horváth József / Fortepan

Felelős-e Horthy a magyarországi és az erdélyi holokausztért?

Nincs értelme külön tárgyalni a magyarországi és az erdélyi holokausztot, az erdélyi holokauszt a magyarországi holokausztnak a része volt. És abban egyetértés van a történészek körében, hogy Horthy felelős volt érte, ezt senki sem vitatja. De fontos tudni, hogy nemcsak ő, egy személyben volt felelős. A németek kérését kiszolgálva részt vett a deportálások megszervezésében a teljes magyarországi és erdélyi közigazgatás, a teljes politikai elit.

Horthy felelősségét támasztja alá az is, amikor '44 nyarán leállítja a további deportálásokat, megakadályozva ezzel a vidékiek elhurcolása után a budapesti zsidók deportálását. Ez is mutatja, hogy igenis volt mozgástere.

Problémásnak tartja az Erdélyben erősödő Horthy-kultuszt?

Problémásnak tartom, de meg lehet érteni. Inkább azt kellene hangsúlyozni, hogy miért tekintenek erre a korszakra egészen másként Erdélyben, mint Magyarországon. A revízió pozitívnak tekintett hozadékai mellett mostanában megjelent Erdélyben is hangsúlyos témaként a holokauszt. Semmiképpen nem tartom jónak azt, hogy elkezdett polarizálódni a közbeszéd, azaz nem a maguk komplexitásában vizsgáljuk az eseményeket, ez egy káros folyamat. Hangsúlyozni kell a holokauszt fontosságát is, de azt is látni kellene, hogy ez a korszak az erdélyi magyar emlékezetben egy pozitív eseménysorozatként él, ami meghatározta a huszadik század második felének a történelmét.

Senki nem mondja, hogy el kell hallgatni a holokausztot, sőt az is kijelenthető, hogy a korszak emlékezetében nincs kellő hangsúllyal jelen. De vannak más árnyoldalai is ennek a korszaknak, ami ugyancsak eltörpül az emlékezetben, például maga a világháború, az emberveszteség, a nemzetiségi politika, az Észak- és a Dél-Erdélyben lejátszódott események, ezek mind problematikus területek. Mindezeket érdemes lenne részletesen bemutatni, megmagyarázni. Az olyan szélsőséges események, mint a holokauszt vagy a nemzetiségi lakosság ellen elkövetett atrocitások, mind történelmi folyamatok kicsúcsosodásai, és ha nem ismerjük meg ezeket részleteiben, ha csak a végeredményre redukáljuk le a közbeszédet, nem fogunk túl sokat megérteni abból, hogy mi történt valójában. Csak akkor tudjuk értelmezni ezeket, ha a maguk komplexitásában vizsgáljuk a folyamatokat. Sokkal többet kellene beszélni a részletekről.

Nem vezet jóra szerintem, ha párbeszéd helyett csak olyasmivel dobálózunk, például a nemzetiségi kérdések kitárgyalása helyett, hogy hol haltak meg többen, Ipen, Ördögkúton vagy Szárazajtán.

A történészek körében legalább konszenzus van román-magyar vagy magyar-magyar viszonylatban a Horthy-korszak megítélését illetően?

A történészek részéről folyamatosan van törekvés egy közelítő narratíva kidolgozására, eredmény azonban egyelőre nincs. A román történészek teljesen másként látják ezt a korszakot. A magyar történészek körében volt egy konszenzus a „kis magyar világot” illetően.

Tudják-e a történészek érdemben befolyásolni a Horthyról, illetve a Horthy-korszakról folyó közbeszédet, közvélekedést?

Mint már említettem, Erdélyben érzékelek egy hangsúlyeltolódást. A revízió pozitívnak tartott hozadékainak emlegetése mellett megjelent témaként a holokauszt is. Nincs még ez kiforrva, szerintem e tekintetben az a fontos, hogy mi történik Magyarországon. Tetten érhető egy elmozdulás, egy hangulatváltás, de erre a történész szakmának nincs meghatározó befolyása. Ami Magyarországról jön, elsősorban az befolyásolja, hogy merre alakul a korszak és Horthy megítélése Erdélyben is.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!