Az erdélyi Horthy-kultusszal az a baj, hogy nagyon elkezdtek polarizálódni a vélemények

Mit érdemes tudtunk a Vitézi Rendről? Ki és mikor alapította, mi célból?

A Vitézi Rendet Magyarországon 1920-ban rendelettel, Horthy Miklós kormányzó kezdeményezésére hozták létre. A miértre az egyik magyarázat az, hogy legitimitást kellett adjon a kiépülő és konszolidálódó rendszernek. Ebbe első világháborús veteránok kérhették a felvételüket, olyanok, akiket kitüntettek. A Vitézi Rend megalakításának célja egy olyan társadalmi bázis kiépítése volt, amely minden körülmények között hűséges a rendszerhez és a kormányzóhoz. Horthy nem volt király, mindössze kormányzó, ráadásul református volt, miközben a nemesi címek adományozása a katolikus valláshoz kötődött, így nem adományozhatott nemesi címeket. Némiképp ezt pótolták a rend megalakításával. Ez lényegében egy huszadik századi nemesi cím volt.

A Vitézi Rend pár napja a Transtelexnek küldött válaszlevelében leszögezi, hogy ők nem tartják magukat szélsőjobboldali szervezetnek.

A mai, 2023-as fogalmaink szerint ez egy szélsőjobboldali szervezet volt. Abban a korban azonban nem ők voltak a szélsőjobb, voltak tőlük szélsőségesebb nézeteket valló szerveződések, például a nyilasok. A Vitézi Rend keresztény-konzervatívként határozta meg magát, ami akkoriban elsősorban azt jelentette, hogy nem zsidó.

Hány tagjuk volt és milyen előnyökkel, előjogokkal járt a vitézi cím viselése?

Az 1940-es évekre körülbelül 15 ezer tagja volt a szervezetnek, és további 8 ezren voltak a várólistán. A vitézi címmel elvileg járt volna egy 15 holdas földbirtok, ami egy többgyerekes család megélhetését is biztosíthatta abban abban az időszakban, földet azonban a vitézek csak a legritkább esetben kaptak. Nem volt földreform, lényegében nem nagyon volt miből adományozni. A címmel járó előjogok inkább a társadalmi érvényesülést segítették. Foglalkozástól, korszaktól, területtől függően ezek különfélék lehetettek, a vitézek terményekhez, szolgáltatásokhoz férhettek hozzá kedvezményesen, olcsóbban vehettek például vetőmagot. A társadalmi presztízs szempontjából volt fontos a cím, és meg is szerezte, aki tehette, a miniszterek, államtitkárok többsége vitéz volt. A vitézi címet a hivatalos okmányokban is használták abban az időszakban.

A cím egyébként örökölhető is volt, a legidősebb fiú örökölhette, ha pedig nem volt fiú utód, akkor a legidősebb lány, miután férjhez ment. Pontosabban a lánynak a férje, akit lényegében az apósa örökbe fogadott.

A benősült akkor is megörökölhette a vitézi címet, ha olyan családból származott, amelyben nem voltak vitézek. A '40-es évekre a rend már részévé vált a közigazgatásnak, kiépült egy hierarchia, a vármegyénként megalakult vitézi székek kaptak például székházakat – lényegében minden magas rangú tisztviselő vitéz volt.

Hogyan jelent meg Észak-Erdélyben és Székelyföldön a Vitézi Rend a kis magyar világban?

1940-től, a második bécsi döntéstől itt is elkezdődött a rend megszervezése, a helyi lakosság itt is kérhette a felvételét, és sokan kérték is. Több ezren kérték is 44 végéig, és több százan meg is kapták, pontos számadatokkal azonban nem rendelkezünk. Erdélyben még ritkább volt, hogy földet kaptak a címmel együtt, hiszen itt sem álltak rendelkezésre kiosztható területek. Azt például tudjuk, hogy Maros megyében egyetlen vitéz sem kapott földet.

Az 1942-ben elfogadott negyedik zsidótörvény nyomán, ami kimondta a zsidó földbirtokok kisajátítását, az 5 holdnál kisebb birtokokat szociális célokra szánták, nagycsaládosoknak például, az 5 és 100 hold közötti birtokokat pedig a vitézi székek kellett megkapják, ebből adományozhattak vitézi telkeket. Azonban jellemzően az erdélyi zsidók nem rendelkeztek nagy földbirtokokkal, ha gazdálkodtak is nagyobb területeken, ezeket többnyire bérelték. Itt is lényegében az volt a helyzet, mint Magyarországon: címet kaptak, telket viszont nem. Presztízskérdés volt itt is elsősorban, sokkal nagyobb esélyekkel indult valaki a közigazgatásban egy vitézi címmel, vagy falusi bírónak nagyobb eséllyel neveztek ki olyat, aki ezzel rendelkezett. Ez a rendszer és Horthy iránti feltétlen lojalitásról szólt, zsidók nem lehettek a rend tagjai, de tulajdonképpen a más nemzetiségek tagjai számára sem volt adott a lehetőség, hogy csatlakozzanak.

A rend tagjai elméletileg fegyveres szolgálatra is kötelezve voltak, harcolniuk kellett volna, ha valami alapjaiban veszélyeztette volna a rendszert. Például ha ismét forradalmi megmozdulás lett volna, mint a Tanácsköztársaság idején, vagy ha megpróbált volna IV. Károly király ismét visszatérni. A fegyveres szolgálat azonban több okból is problémás lett volna, a vitézek egy része idős volt, ráadásul fel sem voltak fegyverezve a rend tagjai. Viszont soha fel sem merült a mozgósítás ötlete.

A Vitézi Rend újraszervezése milyen reakciókat válthat ki Romániában, hogy tekintenek erre a szervezetre?

Úgy vélem, ez válthat ki ellenérzéseket, indulatokat. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a román történetírás félkatonai szervezetként tekint a Vitézi Rendre. Mind a közbeszédben, mint a történetírásban jelen van, és azt állítják, hogy a Vitézi Rend és a Rongyos Gárda részt vett Észak-Erdélyben az atrocitásokban, a lakosság terrorizálásában. Ez viszont nem igaz, egyik szervezet esetén sem.

A szájhagyomány szerint Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 és 1945 között a benyomuló magyar hatalom méltánytalanul bánt nemcsak a nemzetiségekkel, de az itteni magyarokkal is. Szőrös talpúaknak nevezték őket is állítólag. Igaz ez? Részt vettek ebben a Vitézi Rend tagjai is?

Az, hogy lekezelően bántak az erdélyiekkel, köztük az erdélyi magyarokkal is, hogy lerománozták őket, a tiszti állomány egy részére volt jellemző, illetve a közigazgatásban dolgozók egy részére. Elsősorban azokra, akiket a trianoni területekről neveztek ki ide, őket ejtőernyősöknek hívta a helyi lakosság. Ennek a jelenégnek azonban nem volt köze a Vitézi Rendhez.

Mi a helyzet most? Magyarországon például újságcikkek szintjén felmerült, hogy felül kéne vizsgálni a vitézi címek használatát betiltó rendeletet.

Romániában hivatalosan nincs betiltva a rend, de nem volt törvény a megalakítására sem. Magyarországon 1947-től tiltották be a Vitézi Rendet, illetve a cím használatát. Magyarországon jelenleg, nem hivatalosan bárki mondhatja magról hogy vitéz, hivatalosan viszont nem használhatja ezt a címet, a személyi okmányaiba például nem kerülhet be, ahogy a nemesi cím sem. Úgy gondolom, semmi jelentősége nem lenne ma, ha újra engedélyeznék a cím használatát.

Horthynak, illetve a Horthy-rendszernek a megítélésében jelentős különbségek vannak az erdélyi és a magyarországi nyilvánosságban?

Szerintem nem Horthy-rendszernek, hanem inkább Horthy-korszaknak kellene nevezni ezt az időszakot. És érdemes lenne Horthy személyét és a nevéhez kötődő berendezkedést is külön kezelni. Horthynak fontos szerepe volt a korszak kezdetén, a konszolidáció időszakában, 1919-20-ban, majd a végén, a '40-es években. A közbeeső időszakban államfőként működött, akinek viszont kiterjedt jogkörei voltak, ő volt például a hadsereg főparancsnoka.

Nem ő hozta meg a törvényeket, de alá kellett ezeket írja, viszont nem volt jellemző, hogy sorozatban küldje vissza a törvényeket. És a parlamentet is csak olyan esetekben oszlatta fel, amikor előzetesen egyeztetett erről a miniszterekkel, kormánytagokkal. Soha nem ment szembe a kormányzattal. A korszak végén viszont ismét aktívabbá vált.

A kormányzó személyének, illetve a nevéhez kötődő korszaknak más a megítélése Erdélyben, mint Magyarországon, de ezt meg lehet érteni. Az erdélyi magyarokban teljesen más kép él, az itteniek számára a ‘40 és a ’44 közötti időszak a „kis magyar világot” jelenti, abszolút nosztalgiával tekintenek erre a periódusra. A huszadik századi magyar történelem dicső pillanataként tartják számon a magyar hadsereg 40-es bevonulását. A revíziót sikerként értékelik, teljesen más az érzelmi viszonyulás ahhoz, amikor Horthy látványosan bevonult Kolozsvárra, Marosvásárhelyre vagy Szatmárnémetibe, hiszen ez jelenti azt az időszakot, amikor visszakapják a magyar állampolgárságot. Magyarországon viszont a közbeszédet elsősorban Horthy személye és a holokauszt határozza meg, felelősnek tartják ezért, ezt hangsúlyozzák, és sokan erre szűkítik le a korszak megítélését. Szerintem mostanában a magyarországi közbeszéd átszivárgása folyik, itt is kezd előtérbe kerülni Horthynak a holokausztban játszott szerepe. Tetten érhető egy hangsúlyeltolódás.

Felelős-e Horthy a magyarországi és az erdélyi holokausztért?

Nincs értelme külön tárgyalni a magyarországi és az erdélyi holokausztot, az erdélyi holokauszt a magyarországi holokausztnak a része volt. És abban egyetértés van a történészek körében, hogy Horthy felelős volt érte, ezt senki sem vitatja. De fontos tudni, hogy nemcsak ő, egy személyben volt felelős. A németek kérését kiszolgálva részt vett a deportálások megszervezésében a teljes magyarországi és erdélyi közigazgatás, a teljes politikai elit.

Horthy felelősségét támasztja alá az is, amikor '44 nyarán leállítja a további deportálásokat, megakadályozva ezzel a vidékiek elhurcolása után a budapesti zsidók deportálását. Ez is mutatja, hogy igenis volt mozgástere.

Problémásnak tartja az Erdélyben erősödő Horthy-kultuszt?

Problémásnak tartom, de meg lehet érteni. Inkább azt kellene hangsúlyozni, hogy miért tekintenek erre a korszakra egészen másként Erdélyben, mint Magyarországon. A revízió pozitívnak tekintett hozadékai mellett mostanában megjelent Erdélyben is hangsúlyos témaként a holokauszt. Semmiképpen nem tartom jónak azt, hogy elkezdett polarizálódni a közbeszéd, azaz nem a maguk komplexitásában vizsgáljuk az eseményeket, ez egy káros folyamat. Hangsúlyozni kell a holokauszt fontosságát is, de azt is látni kellene, hogy ez a korszak az erdélyi magyar emlékezetben egy pozitív eseménysorozatként él, ami meghatározta a huszadik század második felének a történelmét.

Senki nem mondja, hogy el kell hallgatni a holokausztot, sőt az is kijelenthető, hogy a korszak emlékezetében nincs kellő hangsúllyal jelen. De vannak más árnyoldalai is ennek a korszaknak, ami ugyancsak eltörpül az emlékezetben, például maga a világháború, az emberveszteség, a nemzetiségi politika, az Észak- és a Dél-Erdélyben lejátszódott események, ezek mind problematikus területek. Mindezeket érdemes lenne részletesen bemutatni, megmagyarázni. Az olyan szélsőséges események, mint a holokauszt vagy a nemzetiségi lakosság ellen elkövetett atrocitások, mind történelmi folyamatok kicsúcsosodásai, és ha nem ismerjük meg ezeket részleteiben, ha csak a végeredményre redukáljuk le a közbeszédet, nem fogunk túl sokat megérteni abból, hogy mi történt valójában. Csak akkor tudjuk értelmezni ezeket, ha a maguk komplexitásában vizsgáljuk a folyamatokat. Sokkal többet kellene beszélni a részletekről.

Nem vezet jóra szerintem, ha párbeszéd helyett csak olyasmivel dobálózunk, például a nemzetiségi kérdések kitárgyalása helyett, hogy hol haltak meg többen, Ipen, Ördögkúton vagy Szárazajtán.

A történészek körében legalább konszenzus van román-magyar vagy magyar-magyar viszonylatban a Horthy-korszak megítélését illetően?

A történészek részéről folyamatosan van törekvés egy közelítő narratíva kidolgozására, eredmény azonban egyelőre nincs. A román történészek teljesen másként látják ezt a korszakot. A magyar történészek körében volt egy konszenzus a „kis magyar világot” illetően.

Tudják-e a történészek érdemben befolyásolni a Horthyról, illetve a Horthy-korszakról folyó közbeszédet, közvélekedést?

Mint már említettem, Erdélyben érzékelek egy hangsúlyeltolódást. A revízió pozitívnak tartott hozadékainak emlegetése mellett megjelent témaként a holokauszt is. Nincs még ez kiforrva, szerintem e tekintetben az a fontos, hogy mi történik Magyarországon. Tetten érhető egy elmozdulás, egy hangulatváltás, de erre a történész szakmának nincs meghatározó befolyása. Ami Magyarországról jön, elsősorban az befolyásolja, hogy merre alakul a korszak és Horthy megítélése Erdélyben is.