Tánczos Barna szerint túl sok pénz jut a parlagokra, ezért átcsoportosítaná a forrásokat a produktív ágazatok felé

Tánczos Barna ideiglenes mezőgazdasági miniszterként olyan kijelentéseket tett, amelyek a PD28-as agrár-környezetgazdálkodási csomag jövőjét is kérdésessé tehetik, és ezzel nemcsak szakmai, hanem környezetvédelmi szempontból is komoly aggodalmakat váltottak ki, írták meg a mezőgazdasági szakportálok.

A szóban forgó támogatási forma – hivatalosan a „nem produktív területek fenntartását és új tájképi elemek létrehozását” célzó intézkedés – az Európai Unió agrárpolitikájának egyik kulcseszköze a biodiverzitás megőrzésére, hiszen olyan élőhelyek fenntartását ösztönzi, mint a parlagok, mezsgyék vagy egyéb természetközeli sávok, amelyek a nagytáblás mezőgazdasági művelés közé ékelődve sokszor az utolsó menedékei a helyi élővilágnak. Ezek a foltok ugyan a statisztikákban „nem produktívként” jelennek meg, ökológiai szerepük azonban messze túlmutat ezen a besoroláson.

A miniszter ezzel szemben egy sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy „nem boldog”, amikor azt látja, hogy a parlagterületek jelentős támogatásban részesülnek, miközben olyan ágazatok, mint a burgonya- vagy cukorrépa-termesztés, szerinte alulfinanszírozottak maradnak, és ezt a helyzetet „szinte elfogadhatatlannak” nevezte. Arra utalt, hogy a tárca rövid időn belül módosíthatná a támogatási arányokat, ami a PD28-as csomag forrásainak csökkentését is jelentheti.

A megközelítés több szakértő szerint is problematikus, Fülöp Tihamér biológus és zöld aktivista rámutat: ezek a támogatások nem a mezőgazdasági termeléstől vonnak el forrásokat, hanem éppen annak hosszú távú fenntarthatóságát szolgálják, hiszen a biodiverzitás csökkenése közvetlen hatással van a talajminőségre, a beporzók jelenlétére és végső soron a terméshozamokra is. Mint fogalmaz, a parlagok és mezsgyesávok leginkább ott maradnak fenn, ahol még mozaikos a táj, vagyis ahol kisebb és közepes gazdaságok működnek, nem pedig ott, ahol több száz hektáros monokultúrák uralják a vidéket.

A PD28-as típusú támogatásokat jellemzően éppen a kisebb gazdaságok veszik igénybe, egy esetleges forráscsökkentés aránytalanul érintheti őket, miközben a nagyüzemi termelők számára kevésbé jelent érdemi kiesést. A kritikusok szerint tehát nemcsak környezetvédelmi, hanem agrárpolitikai szempontból is vitatható az az irány, amely a „produktív” és „nem produktív” területek közötti leegyszerűsítő különbségtételre épít.

Az ilyen természetközeli élőhelyek megőrzését Európa-szerte ösztönzik, felismerve, hogy a modern mezőgazdaság jelenlegi formája jelentős mértékben hozzájárul a biodiverzitás csökkenéséhez. Ebben a kontextusban a miniszteri kijelentés nyomán föltevődik a kérdés, hogy mennyiben összeegyeztethető a rövid távú termelési szempontok előtérbe helyezése a hosszú távú környezeti fenntarthatósággal.