Kiszáradnak, leégnek vagy egyszerűen kivágják őket: drámai tempóban pusztulnak Románia erdői

Romániában az erdei ökoszisztémák gyors ütemű degradációja zajlik. A természetes erdőállomány jelentős része klimatikus stressz, kártevők elszaporodása, valamint antropogén beavatkozások és intézményi mulasztások kombinációja miatt hanyatlik. A biomassza-csökkenés, a lombhullatók és fenyőfélék halálozási rátája, illetve az ökoszisztéma-szolgáltatások romlása már nem előrejelzések szintjén jelenik meg, hanem terepi adatgyűjtések és kutatási eredmények alapján dokumentált tény.

A ProTV részletes riportban gyűjtötte össze azokat a konkrét eseteket, ahol az ökológiai összeomlás jelei már mérhetőek, és ahol az állami erdőgazdálkodási rendszer strukturális hiányosságai lehetetlenné teszik a gyors és hatékony beavatkozást. A hírtelevízió nemcsak a természeti állapotokat vizsgálta, hanem a jogi, adminisztratív és politikai reakcióképtelenséget is.

Flavius Bălăcenoiu, az Erdészeti Kutatóintézet (ICAS) munkatársa már hosszú hónapok óta járja és elemzi Dél-Románia erdőségeit. A terepi vizsgálatai szerint az erdők állapota drámaian romlott az elmúlt néhány évben. A jelenség kifejezetten gyors lefolyású: „Két évvel ezelőtt egy adott területen az állomány körülbelül 10 százaléka volt érintett. Ma ugyanezen a helyen már 95 százalék körüli a károsodás. Gyakorlatilag az egész erdőrész eltűnt” – mondta a kutató a tévés stábnak.

Bălăcenoiu hangsúlyozta, hogy a fák nem egyik napról a másikra halnak meg, de a folyamat egyre gyorsabb, és nagyon nehéz megállítani. A legfőbb kiváltó ok a tartós aszály, amely legyengíti a fákat, csökkenti a víz- és tápanyagfelvételüket, és ezzel fogékonnyá teszi őket a kártevők támadására.

„Ezek a rovarok gyakorlatilag megszakítják a víz és tápanyag áramlását a gyökér és a korona között. A fa nem tudja magát regenerálni, nem jut el benne a nedvesség, és belülről kezd elpusztulni. Ez nem látszik azonnal kívülről, de ha megnézzük a törzset, már láthatóak a járatok, amelyeket a lárvák rágcsáltak bele. Ahol ez megindul, onnan már nincs visszaút” – mondta a szakértő.

A kutató szerint a kártevők fáról fára haladnak, és olyan gyorsan terjednek, hogy a szakemberek gyakran csak akkor észlelik a problémát, amikor már túl késő beavatkozni.

„Elég egy száraz nyár, és ha nincs aktív megfigyelés, mire ősszel valaki kimegy a terepre, már több hektárnyi állomány teljesen elhalt. Nem lehet egy-egy fát kezelni – ez már tömeges pusztulás.”

Bălăcenoiu rámutat: ha az erdő egyensúlya megbillen, a biológiai védekező mechanizmusok is megszűnnek. Ilyenkor már nem csak a gyenge példányok, hanem az egyébként egészséges fák is áldozatul eshetnek. És ha egyszer beindul a láncreakció – aszály, gyengülés, kártevő, fertőzés, pusztulás –, akkor csak átfogó, rendszerszintű beavatkozással lehetne megállítani a folyamatot.

Laura Bouriaud egyetemi tanár és erdészeti kutató még erősebben fogalmaz: „Amit most látunk, annak már húsz éve meg kellett volna történnie. Az adaptációs intézkedésekhez már régen elkéstünk. Most már csak kármentésről lehet beszélni.”

Az erdők regenerációja sem természetes úton, sem mesterségesen nem halad. Pedig a klímaváltozás okozta stressz jelei évek óta láthatók. A törvények azonban merevek: ha egy erdőt kivágnak, azonos fafajjal kell újratelepíteni – méghozzá helyben szedett magból. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy például a Brănești melletti tölgyes, ahol a friss telepítés során az összes csemete elpusztult, újra tölggyel kellene beültetni. Ugyanazzal a fajjal, ami az adott klímán már bizonyítottan életképtelen. Ahogy Bouriaud fogalmaz: „Ez nonszensz. Egy ismert hibát ismétlünk meg, újra és újra.”

A kutató egy hosszú távú modellezést is végzett:

2070-re a lucfenyőállomány 80%-kal zsugorodhat, a bükk- és a tölgyállomány pedig hasonló mértékű visszaszorulásnak lesz kitéve.

Ezek az adatok már eljutottak a környezetvédelmi minisztériumba is, de érdemi stratégia egyelőre nem látszik. A minisztérium szerint „több mint 20 törvénytervezet van előkészületben”, de az idő nem az ő oldalukon áll.

A jelentések szerint az Erdélyi-Érchegységben 2017 óta vészhelyzet van, amit a hatóságok egyszerűen nem tudnak kezelni. Egy vihar után több száz hektárnyi fa dőlt ki, amelyben azóta ipidák, vagyis kéregbogarak szaporodtak el. Az erdő védett terület, ahol minden beavatkozásra külön engedély kell, és a döntések egy tudományos tanács kezében vannak, amely évente kétszer ülésezik. A kérelmek jó részét visszautasítják. Eközben a fertőzés 400.000 köbméternyi faállományt érint.

Dan Neag, a Kolozs megyei erdészeti hivatal mérnöke szerint a természeti parkot kezelő intézmény tehetetlen, a törvények szerint nem léphetnek. „Mi csak nézzük, ahogy a rovarok elpusztítanak mindent” – mondta Neag a ProTV-nek. A fertőzött területek mentén szükség lenne védősávok kialakítására, olyan fákkal, amelyek megállíthatják a bogarak terjedését, de a törvény ezt sem engedi meg.

Ugyanez a tragédia játszódik le a Kelemen-havasokban is. 2020-ban ott is letarolta a vihar az erdőt, és a kidőlt fákat azóta sem lehetett eltávolítani. Ma már több mint 300 hektár halott erdő áll ott. A kéregbogarak továbbra is dolgoznak, miközben a törvény csak „vizuális monitorozást” engedélyez. Sem permetezni, sem fákat eltávolítani nem lehet.

A ProTV stábja által bemutatott képek, interjúk és helyszíni jelentések nemcsak a közönyt, hanem a rendszer bénultságát is feltárják. Florin Nan, a brassói erdőfelügyelet munkatársa például egy 12 hektáros, jogellenes tarvágást dokumentált – az előírások szerint a területre csak akkor lehetett volna kitermelési engedélyt adni, ha a természetes újulat legalább 70%-ban jelen van. Ez nem volt meg. A jelentést benyújtotta a feletteseinek, de a dokumentum eltűnt, az ügy megakadt, őt magát pedig fegyelmi vizsgálattal fenyegették.

Korábban Nan egy másik, jóval nagyobb szabású zűrös fakitermelési ügyet is feltárt: a Szeben megyei Lator-patak völgyében több mint ezer teherautónyi fát vágtak ki illegálisan. A kivizsgálás végén a hatóságok hivatalosan azt közölték: „az elkövetők ismeretlenek”. A fa eltűnt, a kár visszafordíthatatlan, felelős pedig nincs.

A riport nyomán a tévés stáb eljutott az ország legfelsőbb döntéshozóihoz is, megszólaltatták az államfőt és a környezetvédelmi tárca vezetőjét is. A megszólalók közül többen elismerték a helyzet súlyosságát, de a legtöbben továbbra is a törvényi keretek hiányára hivatkoznak, nem saját felelősségükre.

Nicușor Dan államfő rövid nyilatkozatában úgy fogalmazott: „Meg kell vizsgálni, milyen jogi, végrehajtási és pénzügyi intézkedésekre van szükség”.

Mircea Abrudean, a szenátus elnöke azt nyilatkozta, hogy törvényt kell módosítani, különben semmit sem lehet tenni. Abrudean egyébként korábban Kolozs megye prefektusa volt, pont abban az időszakban, amikor az Erdélyi-Érchegységben elszabadult a kéregbogarak által okozott fertőzés. „Hallottam róla már akkor is, de soha nem jelezte senki hivatalosan, hogy be kellene avatkozni” – mondta. Akkor nem lépett közbe, most pedig új törvények meghozataláról beszél, vagyis épp arról, ami egyébként a dolga volna az általa vezetett testületnek.

A környezetvédelmi tárcát vezető Diana Buzoianu elismerte, hogy az állami erdészet jelenlegi működése nem alkalmas a klímaváltozás okozta válságok kezelésére: „A helyzet drámai. A mostani rendszer egyszerűen nem képes alkalmazkodni a változásokhoz, törvényeink elavultak, és sok esetben még akkor sem tudunk beavatkozni, ha látjuk, hogy pusztul az erdő.”

Buzoianu szerint jelenleg több mint húsz jogszabály-módosításon dolgozik a minisztérium, amelyek célja a beavatkozások gyorsítása, új fafajok telepítésének engedélyezése és az invazív kártevők elleni védekezés egyszerűsítése lenne. Ugyanakkor nem adott határidőt, és azt sem mondta meg, mikorra kerülhetnek ezek a parlament elé.

Közben az olyan állami intézmények, mint Romsilva, amelynek feladata lenne az ország erdőinek védelme és kezelése, továbbra is próbálja szépíteni a helyzetet. Robert Pache szóvivő arról beszélt a Pro Tv-nek, hogy mindent ellenőrzés alatt tartanak. „Stabilak vagyunk, próbálunk lépést tartani a kihívásokkal” – nyilatkozta.

A Románia által vállalt 2020–2026-os erdősítési programban az állami jelentések szerint eddig csak 9 ezer hektárt sikerült beültetni a tervezett 56 ezerből. Az uniós támogatásra rendelkezésre állt egy milliárd euró, de ennek alig 10 százalékát használták fel. A fennmaradó összegek jelentős részét Brüsszel már visszavonta.

A hivatalos indoklás szerint elhúzódó közbeszerzések, adminisztratív nehézségek és jogi akadályok hátráltatták a megvalósítást, de a valóság az, hogy a rendszer alkalmatlan volt egy ilyen méretű program végrehajtására.